Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-01-03 / 1. szám
: a nagyszebeni törvényhatósághoz tartozzanak, hanem 1 1 még egy 1864-iki október 9-ikéről kelt kisebbségi ha- i tározatot is adtak be, melyben még Kolozs és Doboka megyékből is tiz idegen községnek és azonkivül Tor- t damegyéböl Szász-Régen városát kívánták a nagy-szebeni- törvényhatóságba bekebeleztetni. Ebből is látható, hogy ? a W encklieim-féle instructió által, a szászoknak egy már nyolcz évvel ezelőtt nyilvánított forró óhaja teljesült, a tolmácsi és szelestyei községek, valamint a törcs- t vári uradalom a nagy-szebeni nmnicipiumhoz csatoltat- tak (szászföld.) z E levelező azon kívánsága, hogy a községi muni- cipális törvénytől eltérő és oláhgyülölő cenzus továbbra- is fentartassék, a végből, hogy a románok a szászok X kedvéért továbbra is elnyomassanak a törvényhatóság- a bari úgy mint a községekben, meztelen nyiltszivüségében sokkal monstrozusabb, mintsem hogy érdemesnek í, tartanók, hogy igazságos és humánusan gondolkodó 1- J ember rá ellenvetést tegyen. Van egy neme a cinis- í, musnak, mely undort gerjeszt ugyan, melynek azonban n nincs joga követelni, hogy hosszabban foglalkozzunk tt vele. Egyszerűen parírozzuk ilyenkor az ilyen, minden i- valódi szabadelvüségnek arczába csapó merényletet és a a józan közvéleményre -bízzuk az a fölött való Ítéletet, к Igen is, a románok azon állami bűnt követik el, hogy 3 a Királyiöld számára külön municipális és községi sta- g tualis jogot nem követelnek, hanem megelégednek azzal, -s hogy az átalános municipális és községi törvény a Ki- r- rályföldre is kiterjesztessék. Ha az átalános törvénynek R hibái vannak, — nem is tagadtatik — hadd igazítsanak s- rajta, de ők nem kivánják, hogy jobban bánjanak vête lök, mint minden más állampolgárral, hogy a Királyföld színhelyévé tétessék egy „kísérleti — nemzet municipális és községi külön kívánalmait elősegítő experimentumainak. Ha ebbeli akaratuk által a románok államot szándékoznak képezni az államban, legyenek készek ^ arra, hogy külön vágyaik fölött a legkeményebb Ítéleteket is meghallgassák. x. y. z. 1 k- ; külföld. 6S A múlt hét politikai történetében a Gramm ont- .. ügy sa pápa legutolsó allocutiója játszott kiváló szerepet. Az utóbbi ügyben a német kormány Vilmos n ; császár elnöklete alatt minisztertanácsot tartott, mely ^ 1 elhatározta, hogy a pápától felvilágosítást kérend, eset- I leg a curiával a diplomatiai összeköttetést megszakítja. A Svajczi szövetségi kormány is romai kö veté- ^ nek visszahívását komolyan fontolóra vette. A fran- p czia követ a pápai udvarnál lemondott. A spanyol ' kormány a rabszolgaság eltörlése ügyében törvényja- ^ vaslatot terjesztett a cortes elé. A javaslat csak Pour- to Rico szigetre vonatkozik, de igy is a törvényhozás részéről rendkívüli lelkesedéssel fogadtatott. A török [e kormány az államadósságok unificatiója ügyében tárad ^alásokat inckt°tt meg a hitelezőkkel. Különben az .p összes parlamentek szüneteltek s nyugalom uralkodott ! Európa közéletében, an I L :e, [y V e g y e s. *k (Megköszönjük a „Honnak“) elismerő és bátorító a szavait; megköszönjük, hogy állandókig nagy érdekeltbe- séggel viseltetik a királyföldi képtelen és tmketlen vi- et ^ szonyok iránt. Az ö hatalmas szava nyomatékkai bir ü- azon magyar körökben is, a hol kicsiny lapunkat talán re I csak névről ismerik. Kérjük hát, pártoljon továbbra Jk is, nem magunkért, hanem azon igaz hazafi-ügyért, a ík j melynek szolgálunk. ik j (KataInán) a múlt év deczember hava 28-án a az községi iskola javára egy csinos zártkörű bál rendez- ! tetvén, Remenyik Kálmán rendező közreműködése foly- a tán, a vidékből igen szép számú fiatalság gyűlt össze, ra és igy a tiszta jövedelem a községi iskola javára szá- ik inoltatott be 24 o. é. forint az illető pénztárhoz, ez Karain a, 1873. jan 2-án. Egy vigadó. lk (A 'székelyíöl(lről) néha megjegyzéseket hallunk, ó- miszerint a „Nemei'e“ nem foglalkozik eléggé a székely- ív, fold ügyeivel, hanem nagyobbrészt helyi magánérdekeket r- tárgyal. Mi azonban csak annyit írhatunk a székelyekre j rol, mennyit ők írnak magukról, és minden nyújtott al- bi kaimat megragadtunk, hogy előnyükre működjünk. A tt. szász bureaukratia elleni küzdelem pedig nem csak зп helyi érdek, hanem a székelyföldet is lényegesen illető ’7 : országos ügy, melynek képviselésére épen a „Nemere“, 'O- ! mint király földi magyar közlöny, van hivatva, a (Az allamliszlviselők) nyugdíjazásáról szóló tör- n- véuyjavaslat a kir. pénzügyminisztérium kebelében már ik elkészült s abban, különösen az özvegyek és árvákra ;k nézve a jelenleg fönálló szabályoknál kedvezőbb intézetős ravaszsággal hivatott egybe: a meghívásban csak nynyi volt, hogy gazdasági intézkedések végett gyűl ssze az egyetem s ime törvényjavaslatok keltek ki a azdálkodásból. A minisztériumnak mindezek után az ország iránt irtózó kötelessége, hogy a már kész törvényt az or- zággyülésen letárgyaltassa, a jeleu szász feliratot pedig lint elkésettet, az első meghallgatás után jogtalant, isszaküldje alkotóinak. Hogy mik a rendezésről szóló törvény-javaslat zabványai, nem tudjuk, de Magyarország uj állam-alka- ínak, a kor fogalmainak követelménye, hogy a szász rivilegiumok megszűnjenek; a municipális törvény sze- int erejéhez mérten szabad fejlődést enged minden nem- etiségnek, de 11 kerület és város korlátlan kormányát gy nemzet kezébe adni megbocsáthatatlan biin volna llaraiságunk ellen. A szász nemzetnek van vagyona, a mi az övé, ,zt kezelje is és e végre az egyetem léte is megenged- ictö volna, azonban, hogy a vagyonban sok az államé. : ül ön ősén a bírói vagyon, mely a bíróságnak az állam Ital fizettetése után az egyetemet meg nem illeti: ott ,zon felül a számos uradalom jövedelmei, az absolutisons alatt igazságtalanul roppant összegre szabott dézma :árpótlás, mind olyan dolgok, melyeket az államnak hitelessége vizsgálat alá venni ; ha a szászok nem re pectálják az állam jogait, a kormánynak legyen elét neje azt megvédeni. Itt az ideje, hogy az állam éi zászok is tisztában legyenek jogaikkal, mert Magyar írszág nagyon is tisztában van a szászok törekvéseivel Erély és kitartás mindenek felett a kormány ré ,zérói ; Magyarország helyeslő közvéleménye lesz érti i jutalom. A románok és a szászok. (Vége.) Az itt említett, a románok által pénzzel és vérre dmutatott áldozatkészségért 1807-ben és 1813-ban leg ’elsőbb kézirat utján köszönet mondatott — a szászok iák és csupán a szászoknak. Hogy a románok több jogot igényelnek mint szászok, nyilvánvaló nevetséges koholmány, ők — é ízt egy okos és részrehajlatlan ember sem fogja ros leven venni tőlük — nem akarnak csak egyenlő poli lkai jogokat, a nélkül, hogy az állam létét veszélyez ;eíni, vagy plane államot akarnának képezni az állam oan egy 11-fejű és mégis egy fejűnek látszani akar municipium által, mire a szász nemzeti egyetem törő fednék. Arról, hogy a románok a szászokat számr nézve fölülmúlják, bizonyára legkevesebbet tehetne, maguk a románok, hanem e körülmény oka talán ii: kább a szászok kétgyermek rendszerében rejlik és mi a birtokviszonyokat illeti, a levelező ur az ő ötöd iránt jobban instruáltathatnék, ha az adóösszegekre való illetékes kimutatásba mélyebben bepillantana, mc lyeket nem az egyes, hanem a királyföldi szás’zok min együttvéve egyrészt s másrészt a románok fizetne évenkint az állam javára. Legszerencsétlenebb azonba a levelező hivatkozása a Wenkheim-féle rendeletekri mert épen ezen rendeleteknek köszönik a szászok, hog például a Szebenszék kerületi gyűlésén — mely szék ben 86917 főnyi lakosság mellett egészben is csa 25126 szász lakik — a többséget képezik, minthogy város a vidéki községekkel való természetellenes összi köttetésnél fogva épen ezen Wenckheim-féle rendelt következtében jogosítva van a képviselők felét a gyí lésre választani. Ugyanazon eset áll a brassói kerületi’ nézve is és mégis csak azt mondják, hogy a románo azok, kik az igen bölcs Wenckheim-féle instructió által előnyben részesülvén, mindig több tért akarna elfoglalni! Ily logikát valóban ritkán lehet hallani a életben, s még kevésbé olvasni egy lapban. Ha pedig a „Neue Freie Presse“ levelezője Wenckheim-féle instructiók hangsúlyozása által arr akar utalni, hogy a tahnácsi és szclistjei fiókszéke' községei politikailag és közigazgatásilag »Szebenszékhe utasittattak, a hová már századok óta tényleg tartózta! 3 hogy továbbá a törcsvári dominium községei Brassó vidékéhez, mint a honnét századok óta igazgattatnak már politikai tekintetben, tartoznak addig, inig az oi szággyülés által czélszerübb közigazgatási fölosztás ren lehetnék el, akkor a levelező a Királyföld legközelebt múltja iránt sajnálatra méltó tudatlanságot tanúsítót Mert mikor 1864-ben a nagy-szebeni tartománygyülése a szászok iránt barátságos akkori kormány által eg az erdélyi nagyfejedelemséget közigazgatásilag uj be osztással megajándékozandó rendelet terjesztetett elő, szász nemzet legderékabbjai s élükön a jelenlegi supe rintendensük Teutsch ur voltak azok, kik nemcsa megelégedtek azzal, hogy e fönnebb említett községe] és nem jajdultak fel számtalanszor a románok a féktelen h< zsarolás és méltatlankodás miatt, melyet a szász uralom ai reájok mért? mely eltiltotta őket a hivataloktól, elzárta öé a művelődéstől, magáénak mondta a tőlük szedett pénzt g: és katonát. Azt hiszik a szászok, hogy feledte a magyar országgyűlés Leinény Jánosnak, az erdélyi országgyii- ta lésen a szász elnyomatás ellen tett síró panaszait s jövőre sz is törvényesíteni, sőt nagyobbitani fogja e hatalmat? un Csalódnak ha ezt hiszik. . . ., !VJ A szász universitast az erdélyi 1791-iki Alll-ilt t. ez. igaz, hogy elismerte közigazgatási közegnek, az S2 államtörvényei végrehajtójának, de azt soha se erdélyi, tá se magyarországi törvény el nem ismerte, hogy az p, egyetemnek a szász 11 szék és városra nézve törvény- r; liozási joga volna, sőt ellenkezőleg a kormány számtalan- zt szór önhatalmúlag rendezte a szász municipium okát s e e, szabályozásokon megnyugvásukat a szász követek az 4] 1810-ik évi országgyűlés 8-ik ülésén felvett jegyzőkönyv 3-ik pontjában határozottan kijelentették. Az, mit a je- a; lenlegi 12 pont czéloz, határozottan jogszerzés, mi csak p Bach és Schmerling alatt járta. Ma már jól tudja a magyar- к ság, mit adjon az olyanféle képmutatásokra, melyek ép a 7 12 pont tárgyalása alatt, a miniszterekhez küldött iid- a; vözlő iratokban nyilatkoznak s a 12 pont indoklásában n található oly szavakban lelnek kifejezést, miszerint а к hazáért a szászok semmi áldozatot sem tartanak nagy- к nak; s midőn ép jogfoglaltatásokat tesznek, elbeszélik ^ ugyanezen indokolásban, hogy atyáiktól rajok hagyott e jogokat áldoznak fel s ezért még szemrehányásokat is s: szenvednek. о Keressenek a szászok a lépre ügyetlenebb madarat országgyűlésünknél, mert Magyarországon bizonyo- g, sak lehetnek benne — nem ül össze oly parlament, a mely önmagának kötözze meg kezeit, az ország egy részének kormányzásában. A kiváltságok kora rég lejárt; tény, hogy az a föld, hova a szászok letelepittet- tek, külön országot nem képezett soha, a jogegyenlő-; ségről szóló törvények tehát, melyeket az erdélyi és magyarországi hongyülések kimondottak, ép úgy meg- к szüntetik a Király föld, valamint az ország többi részei- j fi nek, megyéinek stb. kiváltságait. A Királyföld rende-. n zése e népek jogegyenlősége tekintetbevételével nem ! lesz uj törvény, hanem a réginek kötelező végrehajtása; ' s csak a tulságig hajtott méltányosság hagyta eddig fenn ! e a szász egyetemet; e méltányosság némileg jövőre^s n elnéző lehetett volna a kiváltságok némi maradványa j t iránt, de csak akkor, ha a szászok is esmernék a ma- t gyár állam jogai iránt a méltányosságot, de a midőn ; 1 harezot indítanak az állam létező törvényei ellen, meg- ' r támadják az egyenlöségi törvényt államot szakítva ki ; 1- maguk számára az egységes államban, meg a virilis1 intézményt, a kormánynak bizonyos hivatalnokok kine- ; r vezése jogát és az országgyűlésnek meg akarják csór- 1 bitani törvényhozási hatáskörét, bizonyosok lehetnek í 1 szász atyánkfiái, hogy a magyar állam nem csókolja j 1 meg a kezet, mely keztyüt csap szemei közé. i A 12 pont után mindenki meggyőződhetett a felöl j 1 hogy a szász barátság ára nem kevesebb egy külön’ ! 1 állam teremtésénél ; bár mennyit is kedvezzen tehát a e lehetőség határai közt Magyarország a szászoknak, ki- ! c veivé tenni képtelen, s ha mindjárt ezt tehetné is, a ! £ történelem tanúsága szerint a legkisebb időváltozás lenge 1 szele elfúná e vékony hűséget. Ideje tehát, hogy or- } szággyülésünk valahára határozottan lépjen fel .a szász 1 kiváltságok ellen, minél tovább haladunk, annál tovább ! £ hajtja a szászság merész támadásait: 71-ben benyújtót- 's tak egy tisztességes törvényjavaslatot, 72-ben már meg- 1 támadnak minden létező törvényt s hogy nemcsak fel- 1 felé, hanem lefelé is növekszik merészségök, tanúsítja a 1 sok közt az is, hogy ép a jelen egyetem utolsó ülésén 11 határozták el, hogy az oskolákban a stipendiumokra s szánt 50 ezer forint jövőre is csak szász nemzetiségű é tanulóknak adassék ki, holott világosan be van bizo- e nyitva, miszerint a románoknak is van e pénzhez joguk, é E rendszeres elnyomást a magyar állam tovább nem tűrheti, a szászokat kétszeresen felülhaladó románok és 1 nagyszámú magyarság felszabadításában többet fog nyerni s Magyarország, mint ha a szászokat legéletbevágóbb jo- 1 gainak feláldozásával kenyerezi le. 1 A mi pedig magát az egyetem újabb követelésé- a nek sorsát illeti, a törvényben kimondott „illetők meg-1 \ hallgatása“ nem jelent többszörös meghallgatást; ha a r második meghallgatás megsemmisitné az elsőt, a szá- s szók örökre tiltakozhatnának a hozandó törvény ellen, c azon ürügy alatt, hogy nem hallgattattak meg, mivel 1 egy harmadik meghallgatási óhaj kétségbe vonná a má- I sodikat is. A szász egyetemen mindig a többség hatá- £ rozott s a mint az országgyűlés törvényerejét nem vonja £ senki sem kétségbe, azért mert nem minden képviselője egyezett bele, ép úgy nem gyengíti a 71-iki meghall-1 s gatás erejét azon körülmény, hogy tekintélyes kisebb- 1 ség volt ellene. Különben is a jelen egyetem megle- ' 1
