Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-11-14 / 67. szám

Brassó, 1873 Megjelenik or a lap het<*n- ’Mi kint, kétszer, kedden és péntekén; Ara: évié , i. , . 6 0- — Hr Félévre . . . . 3 /t. — Hr. Negyedévre ... 1 ft. 50 Ur. A sierlceaetö IrodAja : Halp iaoz 311. sz&m Kiadó - hivatal ugyanott. ^ XJ 035 Harmadévi folyam 67. szám. VfcfcT pmzsritgy(hqy > ^ í)(j J*}S I / _ H* péntek, uov. 14. • Í34 oxnoci Politikai, ko2ga2dás2ati es társadalmi lap, Hirdetési díj: V 4 bAsábos garmond «őrért, vagy annak helyéért 4 kr, I —10 «ornyi hirdetéí ára mindig 40 kr. — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyabb hirdetéseknél alku aaerint. — Hirdetések fölvó- tetnok a aaerkesstdségnél. Brassó, 1873 nov. 13. Mire e sorok n „Nemerében“ megjelennek a brassó vidéki tankerület iskola tanácsa körül­belül össze leend gyűlve. NemJíJnnd azért czél- talan azok után, mik az isko.- i.0jyről köze­lebbről elmondattak, ezen tárgyat még egy kis­sé szellőztetni. Hiszen bajaink, sérelmeink oly égetők, oly súlyosak, hogy azokat könnyebb­ségünkre szolgál, lia legai«,,,!) kibeszélhetjük, s fülébe hangoztathatjuk azoknak a kiknek köte­lességükben állana meglátni és orvoslásáról gon­dolkozni S másfelől vizsgálódva és elmélkedve a körülöttünk levő tárgyakról ismerkedünk meg sokszor azoknak első tekintetre fel sem fünő hasznos és részes mi voltukkal. Az iskolai nevelésnek van egy része, a mit a törvény „ismétlő iskolázásnak“ mond. Ebben részesülniek kellene, mind azon növendékeknek, a kik 12. és 15. életév között állanak és más iskolába nem járnak. Miután ilyen növendékek Brassóban, mind helybeliek, mind idegenek na­gyon felesen vannak, váljon van-é az iskolata­nácsnak arról tudomása, hogy ezek túlnyomó többségére nézve a törvény által rendelt|ismétlő- iskolák, annak keletkezése 5-dik éve után sem léteznek. Miután itt a 12-dik életévüket betöltött s a népiskolai tanfolyamot bevégzett növendékek legtöbbször iparos tanulókká lesznek, állítottak ugyan fel eZeknek számukra a különböző fele­kezetek némü vasárnapi iskolákat, de bogy ezek mennyire pótolják az ismétlő iskolákat megítél­hetjük abból, ha meggondoljuk, hogy a törvény- áltál rendelt 5 óra helyett télen — nyáron leg- ’ fennebb két órát tartanak, s hogy ez is miként arra felhozzuk ismét a ref. iskolát, a hol vett 1 értesítés szerint van 190 vasárnapi iskolista s befogadásukra egyetlen szoba, a melyben leg- fennebb 40 nagyobb növendék fér be. Úgy bogy jut egy tanulónak évenként benne hely 7-szer. Lehet-é ezt ismétlő iskolának nevezni? — Nem kötelessége-e a községnek ezen bajon orvosolni? Vagy talán ez már meg is történt volna, s ott van az iparos iskola, vegyenek részt ebben a tanulók? Lássuk meg lehetséges-e ez a ma* gyár ajkuakra nézve? Ezen iskolát az iparos egylet állította vol­na fel azonban csak uévleg, mert költségei mind közalapokból fedeződnek, úgy mint: 1- ször. A szász 'nemzeti vagyonból. Hogy az azon földterület mind azon lakosainak, kikről az Andreanum azt mondja, hogy egy néptömeg legyen — unus sit popolus — egy forma sajátja: az kétséget nem szenved. Ha e földterület minden lakósai egy egészet tevő nép­csoporttá alakíttattak, ezen népcsoport egyik ré­szének nem áll jogában a többiből kiválni akar­va ennek javadalmait magához ragadni s a má­sik részt jogtalan külön néppé degrádálni, s igy az unus populusból kettőt alakítani. • 2- szor. A brassaú közönség pénztá­rából. S hát váljon az egyik- osztályé inkább, másika? A pénz- és véradót, vagy községi terheket nem mindenki hordozza-e? 3- szor. A tandijakból. Az iparos tanulók többsége pedig magyar, és 4 szer. A ezé bök járulékaiból. És mind ezek után, kihinné? a német ajkuakon kivül, másokra benne semmi tekintet. A tannyelv csu­pán német. — Még menthető lenne aztán, ha a einet ajkúak iparos tanulók legalább több­ségben volnának, de ezek a magyaroknak alig teszik felerészét. Vebet-é nemzeti önérzetének megsértése nélkül részt ebben a magyar növendék, még ha a nyelvet értve, ezt sikerrel tehetné is? — S kérdjük már: Váljon helyes és méltányos-e másokat jo­gaikból eként kiforgatni akarni, s a mi közös tulajdon, azt egyedül lefoglalni? Avagy az an­nyiszor emlegetett Andreanum mikor azt mondja „a város usque ad Boraltunus sit populus“ oda teszi-e hogy a magyarokat kivéve? Hogy a né­met ajkúak oktatásáról a közösből gondoskodva van, az igen is helyes. Az ellen senkinek sincs kifogása. De az már nem helyes ám, hogy a magyarok ezen javadalomból ki vannak zárva, hogy reájok nincsen ebben hasonló tekintet. A ki a köztehert hordozza, a köz javadalomban is illő arányban kell hogy részesüljön: az ellen­kező eljárás népjogsérelem. S hát ha még tovább vizsgálódunk, miféle tendentiától sugalmazott eljárásnak tekintsük azt, a mely a székelyföldi és vármegyei iparos tanulókra kettős dijt szab, azt határozván, hogy mig a királyfőldi születésűek évenként 4 frt, tandijt fizetnek, a mások kétannyit fizessenek. E szerint hordoznák a mint egy 300 főre menő székely' földi tanulók ezen emlékezetes iskolafenn­tartási költségének több mint felét, azért hogy ott nekik németül beszéljenek, — az az, hogy' ha erre elég ostobák lennének, fenn tartanának saját pénzökön egy romlásokra gyártott alkot­mányt. De hát váljon csakugy'ann elég bárgyúk lehettek-e a kelepcze készítői, miszerint elliigyjék, Világtárlati tapasztalatok. (Vége.) . Egy térképen a papirszeleteket üveg lemezek helyettesítik, s igy ezen a magassági viszonyok leg­jobban szemlélhetek. E teremből egy folyosón átha­ladva az úgynevezett chalet-be érünk, melynek földszinti szobáiban fafaragványok láthatók, az emeletben pedig iskolai tárgyak vannak elhelyezve. Nem kívánnék egye­bet, csak leirni tudnám ezen ízléssel épült ház földszinti szobáinak nagyszerű tartalmát, hogy megmutatnám, mire lehetnének képesek székely atyámfiái, hisz nekik is elég alkalmat nyújtott a természet az ipar e nemé­nek kifejlesztésére. No de ilyenformán nagyon eltérnék czélomtól, menjünk tehát az emeletbe. — Itt látunk mindjárt egy iskolapadot és sokféle taneszközt. A pad az eddig látottak közt nekem legjobban tetszik, noha ennél is vannak kívánni valók. A Kuneze-féle rend­szeren alapszik, de módosítva van azzal, hogy lábdesz­kája és Íróasztala a gyermekhez alkalmazható. Két gyermek ül egy ilyen padban. Ha leány gyermekek használják, a czélra készített csinos varópárna alkal- maztatik rá. Taneszközei közt nagy számban vannak igen ki­tűnő embertani és természetrajzi táblák az állatok egyes részeinek világos rajzával; úgyszintén termé. szettani ábrák, melyeken aztán nagyon világosan lát­hatók az egyes alakok és tünemények. Mily sok ná­lunk e téren a kívánni való! — Egy kis szekrényben a felső népiskola számára a természet mind a három országából hazai termények igen csinos gyűjteménye áll. Ott vannak fadarabok kereszt és hoszmetszetben, faágak és levelek, gabna magvak és kalászok 6at.; állat részek és vázak; s végül ásványok. Hogy mily szükséges egy ilyen gyűjtemény a népiskolában, arról nem kell szólanom. Egy szekrényben a népiskolai természettani esz­közök vannak elhelyezve. Mily nagy egy magyar, vagy mondhatók németet is, és azon svajezi termé­szettani eszköz-gyüjtemény közt a különbség! Ott se több, se kevesebb nincs, mint a mennyi kell, s épen ebben áll érdeme. Fényképekben látható nehány svajezi torna he­lyiség és a tornatanitás is. Ott a leányok is tornász­nak és pedig a könnyebb áttekintés kedvéért lépcsö- zeten. Iskoláinkban sem kellene annyira elhanyagolni a leánygyermekek testgyakorlatát. A rajzolás tanításához pontozott palatáblákat és papírból kimetszett alakokat, valamint rajzolt mintákat használnak. Az irás tanításának előnyére szolgál az, bogy a palatáblák kereteire betű alakok vannak írva. Láttam én, ha jól emlékszem az osztrák tartományok tanügyi kiállításában olyan palatáblákat is, melyeknek kereteikre alakok vannak rajzolva a rajztanitáshoz. Azonban nem ugyanazon alakok vannak minden táb­lán, hanem a fokozatos előrehaladásért egyiken kön­nyebb, a másikon nehezebb, s igy a mely gyermek az első, vagyis a könnyebb palatáblát lerajzolni tudja, a második, amannál egy kissé nehezebbet kapja. Figyelemre méltó a nálunk csak kevés helyen ismert és használt Weber-féle énektanitási módszer. Svajczban ugyanis nem kínozzák a gyermeket a hang- létra sokféle nehéz változatainak megtanulásával, ha­nem megtanítják a do-remi-fa-sol-la-si-dó nevezetek­kel énekelni a hanglétrát, mely hangelnevezések egyen, lök c-d-e-f-g-á-h-e-vel, azzal a fontos különbbséggel, hogy akárhány kereszt, vagy b álljon a sor elején, mégis csak do-re-mi-fa-sol-la-si-dó-nak maradnak. An­nak első tanításakor pedig nem iratik fel mind az öt vonal, hanem csak egy, azután kettő, később három s igy tovább. Mind az öt vonal (s még a többi segéd- vonalak is) s igy a fennt említett 7 hang és neve csak akkor áll a gyermek előtt, mikor az első 6 hang közt váltakozó kis dalt leolvasni és énekelni tudja, s ha a tanító által énekeltetett el, minden hangnak nevét meg­tudja mondani. Ha már most egy éneket akar a tanító megta- nitni, melynek elején két kereszt áll, legelsőbben az alaphangot keresteti ki. Ez pedig úgy történik, hogy megmondja, miszerint az utolsó kereszt mindig si, s ettől kikeresteti az alapot, mely c-d-e-f-g-á-h-c szerint nem más, mint d, de dó néven. Most ebből könnyen kitudja számíttatni a kezdő hang nevét, melyszerint, ha először üteinnélkül, s azután ütemben minden gyermek leolvasni tudja, énekeltetni kezdi. Természe­tes, hogy az ütembe, melyben azon dal írva van, előbb belegyakoroltatja a gyermekeket úgy, hogy az egész énektanulás alatt ők is üthessék a taktust. — Ha az énekdavab elején b-ék vannak, akkor az utolsó b: fa. Taneszközökül kirakó hangjegyek, fali énektáb­lák és vonalzott fekete táblák használtatnak. Mennyivel előnyösebb volna a nálunk használt énektanitási módszer helyett, mely legtöbb tanulót egész tanulói életén keresztül csak annyira tanított, hogy itt magasabban kell énekelni, mert a hangjegy fennebb áll, ott meg mélyebben, mert a hangjegy alan­tabb áll, a Svajczban használt s fenntebb röviden érintett módszer szerint tanitni az éneket. Ezek az iskola nélküli jelesebb tanügyi kiállítá­sok.. Van az iparpalotában majdnem minden országnak tanügyi kiállítása, csakhogy azok semmi olyant nem mutatnak fel, melyek az emlitettekbeu meg nem vol­nának. Csodálatos előttem az hogy Augolországnak tanügyi kiállítása olyan jelentéktelen, holott a mint tudom, tanügye nem rósz lábon áll,v a mit ipar és gaz­dasági kiállításának nagyszerűségéből is lehet követ­keztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom