Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)

1873-05-27 / 42. szám

(trassó. 1873.

Harmad évi folyam 42. szám.

Kedd, május 27.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara:

Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Klastromutcza 564 szám.

Kiadó-hivatal ugyanott.

NEMERE.

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos gannond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy obbhirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

felhívás

czimfi politikai, közgazdászati és társadalmi lap III.— 1873. évfolyamára.

Előfizetési árak:

Junius—deczember

. 3

frt. 50

kr

Junius—szeptember

. 2

V

r>

Junius—Julius . .

. 1

n

V

Egy hóra . . .

. --* 50

n

A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva.

A „Nemere“ szerkesztősége.

Hétfalusi magyar és román bajok.

IV.

1850-től kezdve 1857-ig- ki voltak már minden erdőből zárva Bácsfalu és Tiirkös la- kósai. Brassó egy erdészeti hivatalt állított fel Hosszufaluban s szász erdősze oly hatalmat gyakorolt, hogy a szegény elkeseredett nép által nagyságos urnák neveztette magát napiglan, Bácsfalu, Tiirkös, Csernátfalu és Hosszufalu községeiből halomra rakottá lakásán a százakra menő elzálagolt fejszét és lánczot, melyek a magyar templomok előtt elárvereztettek és Brassó pénztárát gazdagiták.

A mi soha sem történt még meg, mióta Hétfalu Brassó közigazgatása alá — de nem ! jobbágyi szolgálatra —• bocsáttatott: Bácsfalu és Türkös saját erdei mellett kiszorult Oláhország „Prahova“ nevű. völgyébe s onnan volt kénytelen nagy távolból és ezüst pénzen tűzi fáját megszerezni. Az elkeseredés iszonyú volt. Itt és a városnak 1848. évi eljárásában rejlik az ok, miért távoztak el a bétfalusi magyar tanulók a brassói szász gymnasiumról távol fekvő magyar iskolákra s miért nem kerekedik kedve egyetlenegy magyar atyának, gyermekét ily jog- tipró nép mérges szellemében neveltetni. Ily szellemben növelt jegyzők, tanitók és papok — tisztelet a kivételeknek — bölcsődalt énekeltek Hétfalunak, midőn harsány hangon kellett volna a népet feltüzelni és jogát még a szószékről is a biblia szavaival támogatni. De hagyjuk az efféle: „Der Bauer ist ein Lauer“ élösdi pásztorokat!

Hétfalu történetében feledhetlen az 1857. esztendő. Az isteni gondviselés Schwarzenberg herczeget kőrútján Hétfaluba is elvezérelte valamint b. Eötvös minisztert 1869-ben. Isten után még csak e bécsi hazafitól várta a koldusbotra jutott két község elrablott területének megmentését. Schwarzenberg herczeg a hosszufalvi járási hivatal egyik szobájában fogadta az inne- piesen öltözött parasztokat, elöljárókat, esküdteket. Az elkeseredés hangján előadott hosszú panaszt figyelmesen és mind iukább felgyűlő arczczal végig hallgatja a herczeg és ezen szavakkal fordul Marinelli járási elnökhöz: Intézkedjék, elnök ur, hogy e szegény panaszló nép erdeit ismét szabadon használhassa!“ Marinelli executió kérést javasol a két községnek, Brassó előáll az 1854. évi úrbéri pátenssel, holott Hétfalu és Barczaság többi magyar és román községei soha sem teljesitettek jobbágyi szolgálatot. ■—

Es lám bárom hó elmúltával Brassó városát rászorította a hosszufalvi járási hivatal a Tömös völgyén 30 hold erdő kimérésére. A két község ezerszeres Isten íizessét kívánt a

magas utazónak a mostoha sors ily váratlan megfordultéiért. Épületfa, tűzifa, vásárra való ölfa-vágás ismét szabaddá lett.

Szuszáj, Száraztömös, Csaplya fölötti pernek is véget vetett egy brassói törvényszéki Ítélet, mely szerint emlitett terület visszacsatolandó a majdnem felosztás alá juió erdőrészekhez, melyek még a két község birtokában maradtak. Tehát Brassónak szándéka volt nevezett területet elvenni és a megmaradt részből az úrbéri patens szerint ismét osztozni. Az Ítélet, úgy tetszik egyelőre, mintha a két községnek kedvezett volna, de ha mélyebben tekintünk e tetsző kedvezésbe, úgy találjuk, hogy a brassói törvényszék Ítéletében szép simán ki van mondva a patens érvényessége, a mi a két községre és általán egész Hátfalúra nagyobb veszélyt rejt magában mint egy erdőrész elvesztése.

Brassó azonban igy sem pihent és pihenésre és megerősödésre egy percnyi nyugalmat sem engedett a zaklatott jogát védő csángó népnek. A herczeg talán még nem is hagyta el Barczaság határát, Brassó már azon törte fe- jét, hogyan csikarhatna valami jövedelmet a J két község erdőiből. Szép szóval mint a róka a sajtot ; a nem elég vigyázatos birót még pedig a bácsfalusit rábeszélik a városiak, hogy 1500 öl, vágott fa jobb mint 30 hold erdő évenként. Es a bíró ügyetlen esküdteivel rá ment a csalétekre, mert, mondjuk az igazat, nem hitték , hogy a város e tervében valami gyalázatos aljasság rejllietnék. Pedig ez igy volt, a mint látni fogjuk.

A fogarasi dolgokról.

A fogarasi bizottság márczius 8. és 9-iki ülésein két határozatot hozott, melyek a magyar alkotmányosság ellen intéznek nyilt támadást. Ezen határozatokat támogatták hiva- talnokok, kik hivatva volnának a népet a polgári kötelmek hazafias teljesítésére birni s e tekintetben mintául szolgálni ; ezen határozatokat kimondta és aláírta az elnök, ki a magyar alkotmányra letett esküje alapján hivatalosko- dik. A belügyminisztérium ezen határozatok megsemmisítését szigorúan elrendelte. A bizottság ellenben mint alárendelt hatóság, a kormánynyal szemben alkotmány ti pró határozatainál maradt május 6-iki ülésén; Fogaras bizottsága ezáltal nyilt lázadásra kelt. Kevésbé alkotmányos államban ezt erőszakkal elfojtani szokták és a rendet fegyveres erővel visszaállítani nem késnek.

Ezen tények elléggé jellemzik a fogarasi közélet kárbozatos viszonyait. Vizsgáljuk e bajok közelebbi és távolabbi okait, káros következményeit és hathatós gyógyszereit.

Mindenekelőtt a kormánynak úgy kell intézkednie , hogy minden, de különösön fontos állomás alkalmas és megfelelő hazafias egyénnel legyen betöltve, s hogy kivált a főhivatalnokok kötelességeiket törvényszerűen és hiven teljesítsék.

A kormány e tekintetbeni tapintatlan eljárásának folytonos jelenségeit látjuk. Kivált Brassóvidékről minden befolyásos magyar embert systematice eltávolítanak vagy elmozditani törekszenek, helyeiket szászokkal töltvén be.

Különösön válságos, kényes és nagy jelentőségű állásokon oly férfiak legyenek, kik teljes megbízhatóság és honfiúi buzgóság mellett mind a kormány, mind az illető vidék lakossága előtt tekintéíylyel bírnak.

Hogy állunk e tekintetben Fogarasvidéken? Ennek főkapitánya jelentéktelen egyéniség, ki a közügyek igazgatásában semmi erélylyel, semmi tapintattal, semmi érdekeltséggel sem bir, ki ennekelőtte márkális gyűlésekre épen nem ment,

kit a legfontosabb ülésekre — pl. a május 6- iki — majdnem erőszakkal kell vezetni. A városi főispánról legkedvezőbben szólhatunk, ha róla — hallgatunk.

Ezen állapotban a közrend teljes felbomlása nélkül nem maradhat többé Fogarasvidék. Ide főkapitánynak (Halljuk, bogy Boer Kálmán, ki Küküllőmegyében alispán volt, van kiszemelve ez állásra) legalkalmasabbnak tartanánk magyar embert, ki a fentemlitett tulajdonságokkal bir s a románok előtt kedvelt egyéniség. Ez majd szoktatná a magyarhoz a románt és megkedvel- tetné általa a hazai alkotmányt.

De ezen alkotmánynak nincs meg mindig szentültartása a kormány és tisztelete a nép részéről. Ezen alkotmány másból is a legérzékenyebb sérüléseket szenvedi. A rósz példa pe- dig terjed, ingerel. Értem a szászországi viszonyokat.

A fogarasi és másvidéki románok ilyetén eljárása igazságtalanul és helytelenül az egész román nemzetnek tudatik be bűnül; ez pedig azon káros következménynyel bir, hogy ezen vál- ! ságos időszakban a szász vezérek — kik alig ha nem közvetett részesek ezen zavarok előidézésében — saját hazaellenes politikájuk előnyére fordítván ez ügyet, az illető köröket téves nézetre hozzák, annyira, hogy ezek készek lennének a szászoknak még bármennyi kiváltságot és hatalmat adni, nehogy a fogarasiféle elemek kerüljenek tulysulyra. S folytatva lesz azon szerencsétlen együgyű politika, melyszerént Erdélyben a románokat a szászokkal akarják ellensúlyozni, minden tekintetben a szász érdekeket pártolják, azoknak engednek minden befolyást és segítik őket a többi nemzetiségek elnyomásában.

S Erdélyben ezáltal a szász nép tömegében elfojtják a testvériesség s a magyar hazafi ság érzetét, ezáltal a többi németeket elidegenítik szász faj rokonaiktól, ezáltal elkeserítik a magyarokat a saját alkotmányukat igy lábbal taposó kormány ellen, ezáltal különösen a román nép előtt gyülöltté teszik a magyar hazát s alkotmányát.

A kormánynak szerencsétlen szászországi politikája eredményezte, hogy a román activista párt, melyet különösen a királyföldi magyarság józan, barátságos magaviseleté birta tényleges hazafias működésre, bizalmat és reményt sokat vesztve ingadozni kezd; ezen szászországi politika közvetlen okozója annak, hogy a román pas- sivisták az igy kezelt magyar alkotmánynyal megbarátkozni nem tudnak.

Mi a románoknak egyenjogúságot Ígértünk. A kormány nem teljesiti Ígéretünket. A románok csak jogegyenlőséget akarnak, de nem a magyarral, kinek nincs joga, hanem a szász- szál, kinek igen is sok van.

A ki mentegeti a szász törekvéseket, a románokat sem ítélheti el. A fogarasi bizottság nem ismeri el a magyar országgyűlés illetékességet s a közpecsétre román köriratot kiván. A szászok pedig szenteltetnek magyar zászlót a császár nevében és használnak székében német köriratu hivatalos pecséteket. Mi a különbség? Hát Brassóvidéke lakosságának többsége mondhatja-e, hogy az országgyűlésen képviselve van, midőn a képviselőnek nevezett ember irányával sem nemválasztói sem választói nincsenek megelégedve.

A szászok rósz példája a románokat követésre csábította: a szászok hazaellenes polipjának fényes eredményei a románokat elkeseredésre és a végsőségek megkísérlésére birta; az egész pedig a közös hazának legnagyobb kárára válik.

Ez alkalomból is figyelmeztetjük a kormányt, gondoskodjék alkotmányos érzelmű és erélyes főhivatalnokokról és mindenekelő tt in-