Nemere, 1873 (3. évfolyam, 1-80. szám)
1873-05-16 / 39. szám
Brassó, 1873. Harmad évi folyam 39. szám. Péntek, májas 16. Megjelenik ez a lap helen- kint kétszer, kedden és pénteken. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 Ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Klastromuteza 564 szám. Kiadó-hivatal ugyanott. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. czimü politikai, közgazdászati és társadalmi lap III. — 1873. évfolyamára. Előfizetési árak: Május—deczember . 4 frt. — kr. Május — szeptember . 2 n 50 v> Május—j unius . . . 1 Г) — n Egy hóra . . . . --V ) 50 n A „Nemere“ egész tiszta jövedelme a „székely nemzeti történet“ megírása jutalomdijára van szánva A „Nemere“ szerkesztősége. Hétfalusi magyar és román bajok. II. Barczaság többi magyar és román községeit mellőzve, kisérjük figyelemmel Bácsfalu és Türkös élet-halál küzdelmét Brassó birtokfosztá- sai ellen. A két község birtokából 1848 előtt kiragadott korcsmák és malmok több ezerre rugó évi jövedelmei nem Csillapítók le étvágyát muszka falánksággal dicsekedő' Brassó városának, fris prédát keresett ott, hol rég gyakorolta ügyes mesterségét, hisz ott Isten háta mögött ki is törődött volna Brassó kulturszerü előnyomulásával s terjeszkedésével. 1846 körül történt, hogy három brassói kocsin jövő urak jelentek meg Bácsfalu „Malomdomb“ nevezetű völgy-térségen, melyet e község használt ember-emlékezet óta sertéslegelőül és kender áztató helyül. Előleges értesítés folytán a községi képviselők is ott teremtek s miután megtagadták a városiak azon akaratját, hogy e szabad térnek nagyobb részét el szeretnék foglalni bizonyos építkezésekre: e hely apáinktól maradt reánk, ,,e hely nem eladó, ismerjük mi jól Brassó szokását, nyújtsd oda ma ujjodat, s holnap fejedet is elveszi, hát itt ezt a malmot ki vette el Szén Jánostól, eltakarodjanak innen az urak, mert különben ezek a fejér tojások (kövek) fogják a mi birtokunkat megvédeni.“ „Ez a hely a városé, várjatok csak nyakas csángók, ha szép szerivel nem engedtek , megsiratjátok ti ezt keservesen“ válaszoló a városkapitány. És néhány év múlva a Bach-korszakban azon a helyen egy emeletes épület s mellette egy szin emelkedett a brassói posztó-ezéh számára, mely e helyet Bácsfalu tudta nélkül a várostól örök áron megvásárolta, és midőn e szűk helyből még 40 öl nagy hosszú helyet is kertnek körülárkoltatott, iszonyú volt e szegény nép elkeseredése. Hasztalan volt minden óvás, minden panasz. Brassóból így hangzott a válasz, minden a városé, ti jobbágyok vagytok! Midőn 1850-ben szervezték hazánkban a járási hivatalokat, Hétfalu nem késett Hosszufa- luba egy járási hivatalt kérni. A terjedelmet, a szászok igaztalan eljárását tartalmazó kérelmet bácsfalusi Gödri János, később monostor-kápol- naki járási elnök irta meg, és örvendetes ered- ménynyel. Brassó rögtön ellenkérvényt nyújtott be a kormányhoz és az előbbi határozat elérésére oda csavarta az ügyet, hogy a liosz- szufalusi járási hivatal legyen Brassóban, hogy igy Hétfalu maradhasson továbbra is az ő kezük és szellemük alatt. Nevezett derék hazafi Hétfalu nevében uj kérelmet meneszt a kormányhoz és Hétfala győzött Brassó minden befolyása s ármánykodása daczára. Ámbár alkotmányellenes és gyűlöletes volt a Bach-korszak járási hivatalaival, Hétfalu talált benne jót is, összehasonlítva Brassó mostoha ia’azság'szolg'ál- tatásával szemben. Brassónak volt oka a hosszufalusi járási hivatalt keblébe kérnie. Akkor talán már hajtaná Bácsfalu havasi patakja az emlitett helyre épített gyár forgó kerekeit. Mondtuk hogy a sokat zaklatott Hétfalunak mindig voltak titokban tanácsadói mindenféle nemzetből. Ezek közé tartozott Szacsován, hosszufalusi járási biztos. Midőn meghallotta a falusiaktól, hogy a szászok Bácsfalu sertéslegelője nagy részét elfoglalták és körülárkolták, titokban azt sngá egy elöljárónak, hogy rögtön kapáltassák le az árkot. Megtörtént. Igaz négy ember 30 napig hevert Brassóban elzárva; de az is igaz, hogy a nagy költséggel felemelt épületek mai napig használatlanul hevernek és már is fele részben Össze is omlottak, a lekapált sánezokat pedig senki sem bátorkodott többé felhányatni, holott Bácsfalu nem tartozik azon mérges maО gyár vagy román tájhoz, mely határvillongásoknál fejszét szokott ellenére emelni. A százados perlekedés ideje alatt nem fordul elő egyetlenegy tettleges bántalom. A szegény nép tűrt, szenvedett, koldusodott. Brassó ujjongott, gazdagodott, börtönözött és használt még fegyveres erőt is, csakhogy fitogtassa a világ ámítására földesu rhatnámkodását. A posztóscéh akár hányszor kész volt pénzzel is engedékenységre indítani Bácsfalu községét, csakhogy mozgásba hozhassa gyárát, de midőn évi, igen csekély haszonbért sem akart megadni és ezzel elismerni a község birtokjogát, a peres helyet használja mint előbb a sertéscsorda legelőül és a kendertermesztők kenderáztató ul. / Es szives olvasó ne hidd, hogy ezzel már lemondott volna a posztóscéh igényeiről, állitván hogy a városnak muszáj hogy e helyhez joga lett legyen, mert máskép nem adhatta volna el más birtokát. Hogy a hátrálás ne legyen egészen szégyenteljes, érthetjük e következtetés mivoltát. Nem kell a levéltárakban kutatni Brassó túlkapásait, fájdalom, számosokat mutathat fel ilyenekül a legutóbbi 24 esztendő s elég ideje már hogy az „enyim és tiéd“ kérdésének már valahová vége szakadjon, a kecske is megélhessen, mely Hétfalu életfájának gyümölcseit századokon át rágogatta, (ily kecskének nem szabad hosszas életet kívánni!) de a káposzta, a nyomom Hétfala is megmaradjon. Honvédzászlószentelés Brassóban. Kikelet! Villámtól sújtva, belférgektöl elrágva porba dűlt a büszke tölgy. De magva nem veszett el; hősvérrel öntözött mezöken termékeny földre talált s negyedszázados elnyomottság után kibontakozva rejtelméből kikelt s nö s izmosul, hogy ismét lehessen dúló viharok ellen a haza védfáj a. Emelkedjék a magas egek felé dicső koronája, karolja át mélyen a nép rétegeit erős gyökerével, árnyában nyugodtan pihenhessen a hon! A honvédség, hazánk életfája, uj kikeletét éli mostan; szép tavaszi napja volt Brassóban május bó 4-én, a 23 honvédzászlóalj zászlószentelésének napja. Május hó 3-án érkezett meg a zászlóanya gr. Nemes Jánósné szül. gr. Mikes Rozalia Hidvégröl s a „Nro 1“ czimü szállodába szállott, hol az nap délután a honvédtisztikar tisztelgett. Este takarodó zenével és fáklyásmenettel. Lélekemelő jelenet! A számos égő fáklya, az önfeláldozó hazafiság jelképe, mely felemészti önmagát, hogy világosság legyen a hazában. A szovétnekek lángja megvilágítja a honvéd vitézek arcait, vélnéd a harezok tüze dicsőíti őket. S mintha a fény mind felvonulna, hogy dícskört vonjon a nemes grófnő meg- megjelenö alakja körül. Felszáll a füst égfelé díszáldozat tömjénéként. Megcsendül a zene, s mintha a hangszereknek ércnyelvük mellett érző honfiszivök is volna, úgy sir s örül a nemzeti dallam a múltak emlékein, a jövő reményein. S megszólal a magyar dal is. A brassói magyar dalárda — többnyire derék magyar iparosok — fényes jelét adá megújult életének. Legyen ez hosszú és üdvös a magyar érzület fejlése és megszilárdulására! Túl a néptömeg zaján, az ünnepély zsivaján hangzott a szivek mélyéből hazafias ének hangos meggyőző ta nuságot adván, hogy van Brassóban magyar érzelem s lelkesülés. „Isten áldd meg a magyart“ — fohászkodott a dal, s reméljük, hogy ez ima megzendült minden magyar szívben és viszhangra talált a roppant néptömeg minden keblében. A ki pedig kaján szívvel hallgatta a fohászt, annak dörögjön leikébe a második dal „Fel fel vitézek a csatára.“ Elvonult a nép, eltűnt a fény, elcsendesült a zaj, elhangzott az ének — de a szép est emléke nem egyhamar fog elmúlni a bensöleg valóban résztvevők szivében. Leszállóit az éj. Az égen, mint érdemjelekkel ékesített tiszti egyenruhán, összegyűltek a csillagok, mintha tanácskoznának a holnapi nap ünnepéről. Minden előjel kedvező. Az egész természet készülni látszik a holnapi ünnepély díszét emelni. (Folytatása következik.) A brassói magyar „polgári kör“ vasárnap f. hó 18-án délután tartja ünnepélyes megnyitását saját helyiségeiben (a színház mellett volt fehér kereszthez,) mire minden érdeklődő tisztelettel meghivatik. A megyék a király fold rendezését illető törvényjavaslatról, A belügyminisztérium által készített, de sem ennek keblében meg nem határozott, sem a minisztertanács által el nem fogadott ismeretes Tóth féle törvény- javaslat elhamarkodott közzététele a kérdés teljes tisztázását s a közvélemény határozott ellenzésének kifejezését eredményezte. A megyék e tárgybani felirataiból közlünk néhány részletet. „A mily örömmel vettük — mondja Tolnamegye közönsége — egyrészről a szász nemzeti egyetemnek a Ivirálytöld rendezését sürgető feliratát, épen oly leve- rőleg hatott reánk másrészről azon kiváltságoknak követelése, melyeknek 12 pontban adnak kifejezést. Hogy mennyire veszedelmes az állameletre minden kiváltság s az ezzel karöltve járó. szabadosság, azt a tapasztalás és a világtörténelem eléggé bizonyítják, mert államot az államban alkotni annyi, mint azt lerombolni. A jelenkor követelménye az, hogy az állami igazgatás egyszerű és egyforma alapokon nyugodjék, s minden kiváltság, mint az alkotmányos állam keretébe nem illő, ha látszólagos jogosultsággal bir is, megszüntessék. Ugyan azért tisztelettel kérjük a képviselőházat, méltóztassék a Királyföld törvényhatósági és községi ügyét egy alkotandó törvényben az egyenlőség elvénél fogva rendezni.“ Ezt kéri Küküllőmegye is. „Tekintve, úgymond, hogy hazánkban az egyenlőség nagy elve törvényhozá- silag kimondatott, s ebből folyólag a múltból átjött kiváltságok megszüntettek; s tekintve, hogy ama sarkalatos elvek alapján hazánk állami egysége s alkotmányos kormányzási formája megállapítva lett, országunk bármely területkörének igazgatási különállását nemcsak jogosultnak nem tartjuk, sőt ellenkezőleg az ilyetén különállást hazánk állami egysége s az egyenlőség elvével egybeférhetonek sem találjuk. Ezek szerint nem tehetjük, hogy ... a magas képviselzházhoz a magunk részéről is ne folyamodjunk az iránt, hogy a Királyföldnek fenntartott igazgatási különállását mint jogosulatlant, törvény által megszüntetni méltóztassék.“ Liptómegye a „szász nemzeti egyetem ismert 12
