Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-17 / 83. szám

Brassó, 1872.

Másod évi folyam 83. szám.

Csötöríök, október 17.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer

csötörtökön és vasárnap.

Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — кг. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

NEMEBE

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

„ Nemere „

politikai, közgazdászai és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődött.

Előfizetési ára egy negyedévre 1 írt. 50 kr.

Félévre 3 írt.; egész évre 6 írt. Szerk.

0 r s z á g g y fi 1 é s.

Október 10-iki ülés.

/

BITTÓ elnök megnyitván az ülést jelenti, hogy Szabadka város gr. Ráday kir. biztosságának továbbra is fentartását, Zarándmegye a vitális szavazatok etöröl- tetését kéri. DEAKY Lajos interpellátiót intéz a belügyminiszter úrhoz, hogy Közép-Szolnok megyét határozatától, hogy a választásnál megvesztegetés bűnében talált egyéneket erkölcsileg megbélyegzetteknek tekintse, mi jogon tiltotta el? BAKCSY Ferencz Fehér Ignácz háromszéki fntásfalvi lakos kérvényét nyujtá be Lázár Mihály albirálybirónak a 69-iki sorozáskor történt csupán egy esetre vonatkozó 115 írt. 30 kr. zsarolásának megtérítése és Kálnoky Dénes gr. fökirály- birónak a hivatalos hatalommal való visszaélése tárgyában. LONYAY Menyhért gr. Simonyi beszédének rá vonatkozó észrevételeire azt mondja, hogy midőn miniszterséget vállalt, tényleges befolyása megszűnt minden pénzintézetekre. Ezután felel Tisza Kálmánnak a mi úgy Tisza mint Csengeri részéről felszólalást vont maga után. KERKAPOLY Károly pénzügyminiszter az államvagyon fogyatkozására úézve a majdan tárgyalás alá veendő zárszámadásra utal. Aztán cons tatálja azt a közeledést, mely a közjogi kérdésre nézve a kormánypárt és balközép közt történt, mint Ghyczy nyilatkozatával is kíván erősíteni. GHYCZY Kálmán kijelenté, hogy a 67-i alapot is képesnek tartja arra, hogy a belreformok azon fejlesztessenek, ha a magyar hadsereg eszméje is megvalósul. Ezzel az ülés véget ér. Október 11-iki ülés.

ELNÖK bemutatja Trefort Ágoston vallás s köz- oktatásügyi miniszternek Sopron városa részéről történt képviselővé választásáról szóló jegyzőkönyvet.

BENICZKY a közlekedési miniszterhez interpeldátiót intéz, hogy van-e tudomása a miniszter urnák arról, miszerint az osztrák állam vasúti-társaság Rákos-, palotai erdő és a község közt hosszában futó vaspályát elkorlátolván, ez által két látogatott utczát, a mely a vaspályán át az erdőbe, és Uj Pestre vezet, elzáratott és szándékozik ezen önkénytes szándékból keletkezett sérelmet a lehető legrövidebb idő alatt orvosolni. PAP Lajos a kézdi-orbai képviselő választás ügyében intéz az igazságügyminiszterhez interpellation mely az illető miniszterrel bözöltetni fog. MILETICS Szvetozár sürgeti, egy az igazságügy miniszterhez régebben intézett interpellatióra a választ. Az igazoló bizottság jelentése szerint Temesvár képviselője igazoltatik. Gr. LONYAY Menyhért miniszterelnök bemutatja ő felsége által szentesített következő törvényeket. A Ludovika-Akadémiá- röl, a Ludovika-Akadémia épületének átalakításáról s fentartásáról, s a honved zászlóaljak szaporításáról. A szentesített törvények kihirdetetnek s hason kihirdetés végett a főrendekhez átküldetni rendeltetnek. A VU. bíráló bizottság részéről Tamóczy képviselő igazoltatik. A ház ezek után napirendre tér, s szavazás alá Veszi a válaszfelirati javaslatokat. Legelőször is a ház bizott- : sága által beadott felirat fölött történik busz képviselő ' kívánsága folytán, név szerinti szavazás, melynek ered- : ménye a következő : 419 igazolt képviselő közül igen- ‘ nel szavazott 185; nemmel 101, elnök nem szavazott, távol volt 132, e szerint a bizottság felirata 84 többséggel fogadtatott el. Következik a részletes vita. A részletes vitánál a válaszfelirati javaslat első 9 bekezdése minden vita nélkül elfogadtatott. A 9-ik bekezdés után, melynek végső passusa ekként hangzik: „Kétségtelen azonban, hogy a mint felséged is kegyesen érinteni méjtóztatott, e tárgyakon kívül több nem ke- ■ vésbé fontos és szintén hálkszthatlan kérdés van, melynek korszerű és az oi’szág viszonyainak gondos tekin-j tetbe vétele mellett eszközlendő megoldása a nemzetnek forró óhajtása.“ COZMA Parthén indítványozza, hogy az ország területi épségének és politikai egységének, valamint a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetőségének fentartása mellett a teljes jogegyenlőség alapján a hazában lakó minden nemzetiségnek, mint olyannak elidegenithetlen jogai törvény által biztosit- j

tassanak. Hasonló fontosságot tulajdonítunk mi Erdély“ ország aggasztó és mindaddig rendetlen helyzetének, melyből az ottani lakosság többségének élénken nyilvánult elégedetlensége keletkezett és maiglan is fennáll, és mely az unió kérdés megoldása körül történt lényeges mulasztások és a feudális korszak maradványaként fonálló külöu erdélyi választási törvényből veszi származását és táplálékát. Ezen elégedetlenség okának megszüntetésére készek vagyunk még e jelen ország- gyűlés tartama alatt oly törvényhozási intézkedéseket létrehozni, melynek Erdély összes lakósságánának köz- megelégedését és ebből kifolyólag a közös haza belvi- szonyainak megszilárdulását eredményezzék. E módo- sitvány alá van írva, Román Sándor, Mocsonyi Antal, Cozma Parthén, és Bones Döme által. IRÁNYI pártolja az indítványt. PÜLSZKY a beadott indítvány elvetését kívánja. BONCS Döme a nemzetiségi kérdés felemlitését a feliratban szükségesnek és hasznosnak találja, ugyan azért Cozma indítványát pártolja. A ház többsége Cozma indítványát elveti, és a felirati javaslat többi pontjait minden vita és változtatás nélkül elfogadja, kivéve a 19 ik bekezdést, melyre nézve Zsif- kovics következő módositványt ajánlja: E szavak helyett „a magyar szent korona“ az utolsó alineában e következő szavak tétettek : Horvát és Szlavonországok és áta- lában a magyar korona országainak terület épségét illető régi törvényes óhajtása teljesittessék. DEÁK szerint л társországok részéröl előadott módositvány lényegében ugyanaz, a mi feliratban van, a törvényen alapszik és elfogadható, mint olyan, mely a lényegen semmit sem változtat és mely az ő megnyugvásukra szolgál. Gr. LONYAY Menyhért indítványára a ház meg fogja választani a 8 tagot azon 12 tagú országos bizottságba, mely a horvát kiegyezményröl szóló törvényt revideálni fogja. Tárgyaltatik a gazdasági bizottság jelentése, a képviselőház október havi költségvetésére vonatkozólag. A ház az előirányzott 79.119 frtot megszavazza. Tárgyaltatnak ezek után a Majoros István és Nikolics Sándor által beadott határozati javaslatok a vizkárosultak ügyében. ТОТЫ Vilmos belügyminiszter kijelenti, hogy a rendelkezése alatt levő pénzösszegekkel az árvízkárosultakon azonnal segített, s mintegy

g>

A harezfi.

Lélektani beszély. Németből.

Ismeretségben voltam egy angollal, ki sokat látott és tapasztalt a világon és a ki ismereteit, élete tapasztalatait ritka vonzerővel tudta előadni.

A kis körben, hová rendesen minden estve összejöttünk, legtöbbnyire ö vitte a szót és mi mindnyájan a legnagyobb érdekeltséggel hallgatók beszédét.

Egy estve következő egyszerű, de mindenesetre igen érdekes történetkét beszélte el, melyet csak az olvasson el, ki nem mulatni akarja magát, — hanem a ki megakarja tudni egy ősz bajnok titkát, élte estvé- jén, bizonyos tette miatti kimondhatlan fájdalmát: az, de csak is az lapozza végig ez igaz eseményt.

* %

*

Gyakran utaztam át egy falun — kezdé amaz angol ismerősöm — melynek végén csinos és tiszta lak állott, s hol rendesen mindig állomást tartottam. Itt gyakran láttam ;Segy katonát, kinek csak egy szeme és egy kara volt s ki hazája iránti szolgálatában féllábát is elveszté; azért életének hátralévő idejét semmit tevéssel vagy oly mulatsággal tölté, mely rá nézve legkedvesebb és legvigasztalóbb volt.

Az év kellemes napjaiban rendszerént a kis lak ajtója előtt levő pádon ült, szájában füstölgő pipával, oldala mellett pedig egy korsó serrel. Télben megváltoztatta ül helyét, mert mindig a szobában, s ott is a kályha mellett lehete látni, fölfelé emelkedő füstöket bocsátva s ottan-ottan jót ürítve a seres korsóból.

így teltek napjai szegényes életmód közt az oly drágán szerzett nyugodalomban.

Mig a vendéglőben múlattam, többször beszélgettem a kis pádon ez érdemteljes öreggel, ki utoljára Spanyolhonban táborozott. Minden vidékről, hol csak megfordult, kora és miveltségéhez illő eléadással beszélt, Csak mikor katonai szolgálatának utolsó éveiről tudakozódtam : azonnal elkomorult s hallgatag lön és köny- nyen észrevehetém, hogy kellemetlen sőt épen kínos beszélnie azokról.

Az öreg harezos bámulásomat leginkább a gyermekek iránti jó indulatával voná magára.

Majd nem mindig szőke fürtű, pajzán gyermek csoport vette körül és én többször felismerém, hogy midőn a vendéglösnö polyás kisdedét az ősz félkarára bizta, soha sem látszott oly boldognak mint ily megbízások alkalmával. Ekkor kivette szájából égő pipáját elfeledte seres korsóját és nem gondolt egyébre, mint hűn dajkálni a rábízott kis gyermeket, csókolgatni, mulattatni és csendesen elrengetni, midőn álmos lett. Az idősebb kis fiuk közből vették, vállaira másztak, kiverték pipáját, feldöntötték seres edényét, szóval: minden lehetséges szabadságot elkövettek vele, a nélkül, hogy csak egy rósz szót is szólott volna nekik, annál kevésbbé bántotta volna meg kis vendégeit. Azonban ottan-ottan bizonyos emlékre szomorúan visszagondolni látszott. Némelykor, ha a térdén elszenderült kisdedet nézegeté, megrémült arczán önkénytelenül könnyek hullának le.

Egy reggel ismét négyes fogattal jöttem el a lak előtt. Az őszbe vegyült harezos akkor is — mint rendesen — az ajtó előtt ült, kis barátái által körülvéve; közülök egyik, ki alig volt 3 éves, hirtelen szekerem elébe fut az ut közepére és mivel kocsisom nem tudta lovaimat hamar feltartani, a legnagyobb veszély fenyegette, mert már-már a gyors kerék gyönge testét volt összetiprandó. De az öreg béna hirtelen felugrik ül- helyéröl, s megfogván a gyermeket visszavonja; de imc!

öt találja a szerencsétlenség, mert az agg mellén sebesen robogott át szekerem kereke.

Eszméletlenül emelték fel. Ágyba vittük s pár perez múlva ismét magához jött ugyan ; de sebe oly veszélyesnek látszott, hogy nem tudtuk: mely pillanatban száll alá örök nyugalomra.

Első szavai ezek valának: „a gyermnk! a gyermek!“ Hiába biztattuk szóval, hogy a gyermek meg van mentve, mert nem akarva szavunknak hinni, a kis fiút oda hozatok, hogy saját szemeivel győződjék meg a felöl.

S midőn látta, hogy a gyermek ép és egészséges leirhatlan örömre gerjedett. Sirt és nevetett egyszerre, magához szorította, s csak akkor lehetett elvenni tőle, midőn már ereje majdnem egészen kimerült.

A sebész kijelenté, hogy a szegény öreg mind testileg, mind lelkileg nagyon meg van sebezve, úgy, hogy maga sem remélte felgyógyulhatását. Epen azért arra kért, hogy az ősz beteg kívánságait, kéréseit a lehetőségig teljesítsük.

En valék e derék férfi halála siettetésének hibátlan oka ; miért is tehetségemhez képest igyekeztem, hogy életének utolsó óráit kedvesekké tegyem. Ugyanazért magam maradtam a vendéglőben nap hosszat ülve ágya mellett.

Az általa megmentett kis fiút kifejezhetlen csengéseire gyakrabban kellett hozzá hozni. Azon pillanat óta melyben az öreg sértetlenül látta a kis fiút, mind inkább deriiltebb és nyugottabb lön. Jól tudta, hogy halála közelget, de úgy látszott, ö e perczet szomor nélkül várja s hogy a felhők, melyek ez eset előtt szüntelen redős homlokán borongnak — azóta egészen eltűntek.

Halála előtti estvén egyedül valék mellette. Kevés erősítő gyógyszert kért tőlem s miután átnyujtám, kezét karomra fektetve szólt:

„Uram! ha nincs önnek terhére egy ősz férfi beszé-