Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-10 / 20. szám
79 A királynő az esetet egész nyugodtan nézte s pillanatig sem félt. O’Connor 17 éves gyermek s úgy látszik agya nincs rendben, noha ezen föltevés még nincs bebizonyítva ; másrészt kétségtelen, hogy az ifjú nam áll ösz- szeköttetésben a fémekkel ; hogy a merénylet nem komoly hanem egy gyermek éretlen s meggondolatlan terve, szintén bizonyosnak mondható. A biinös azonnal átadatott a rendőrségnek ; kihallgatásáról több jegyzőkönyv vétetett föl, melyek azonban újat nem tartalmaznak. A felsöházban Granville lord igy adta elő a dolgot: Arthur O’Connor, a vádlott 17 éves, atyjánál, ki mesterember, lakott London egyik külvárosában; ü maga segéd volt egy olaj kereskedésben. Elfogatása után a legközelebbi rendőrállomásra vitetett, hol azonnal vallomást tőn. Már a hálaistentisztelet alkalmával közeledni akart a királynőhöz, de a tömegben nem tudott hozzá jutni; O’Connor ir eredetű, de angol születésű és protestáns. Elfogatása óta nyugodt s elmezavarnak jelét nem adta. Azt hiszik hogy túlzott olvasmányok birták öt azon ostoba gondolatra, miszerint ócska pisztolylyal kezében erőszakolja ki a királynőtől, az elfogott féniek szabadon bocsáttatását. Ez az ötödik merénylet, mely Victoria királynő ural kodása alatt személye ellen intéztetett. Törvény szerint a bűntény, melyet O’Connor elkövetett, két évi kényszer- munkával sujtatik, kivéve azon. esetet, ha az illető őrültnek nyilvánittatnék. A királynő azóta Windszorba utazott' Berlinben a lefolyt hadjárat alkalmából a német tábornokoknak adandó dotatiók f. hó 22-én, mint Vilmos csá szár születésnapján, fognak közzététetni. Összesen huszonkét egyén részesül dotatióban és pedig rangjuk szerint 300,000 200,000 150,000 100,000 tallérral. — Frigyes Károly főhg, Roon, Moltke és Manteufel egyenkint 300,000 tallért fognak kapni. Az osztrák kormány az úgynevezett ó-katholikus mozgalommal szemben a cultusminiszternek múlt hó 20-án kibocsátott körrendeletében következőleg Írja körül álláspontját; A kormány az úgynevezett ó-katkolikusokat mindaddig a katholika egyházon belül és a történetileg fejlődött egyházi összszervezet alapján állóknak kénytelen tekinteni, mig azok az egyházból való kilépésüknek az 1868. május 25-iki törvényben megszabott kifejezést nem adnak. Mig ez meg nem történik, addig azon állami funktiók gyakorlatára, melyek a törvényesen elismert felekezetek lelkészeire vannak bizva, csak azon papok tekintetnek jogosultaknak, kik ama felekezetek rendes lelkészeiként tűnnek fel. Ennek folytán az ó katholikus papok által vezetett keresztelési, esketési és halotti anyakönyvek közhitelességei nem birnak, és az ilyenek vezetésétől a papok a törvényes .következmények terhe alatt eltiltandók. Ez álláspontból folyólag kijelenti végre a kormány, hogy az ilyen papok előtt kötött házasságok az illetékes bíróságok által érvény* taleneknek fognak tekintetni, mert törvényesen elismert szervezet hiányában sem az ó-katholikusok gyülekezete rendes plébániaközségnek, sem lelkészeik a törvény értelmében el nem ismerhetők. Az ultramontán Mihály egylet e hó 4-ikigyülésén nagyon harczias szónoklatokat tartottak a pápa világi uralmának helyreállítása mellett. Egy egyleti tag, Huber, felső-ausztriai tartomány képviselő, azon óhaját fejezé ki, hogy az egyház és a pápa ellenségeit Habsburg kardja' semmisítse meg. Gróf Thun Leo pedig kinyilatkoztatá, hogy a katho- likusok a liberális sajtó azon kérdésére, vájjon Olaszország ellen akarnak-e indulni, jelenleg nem válaszolnak, de ha a császár, ki háború és béke fölött határoz, liarczra szóllitaná népeit az egyház ellenségeivel, azok lelkesedéssel fogják követni. Végre kijelenti a nemes gróf, hogy Ausztria és a császári trón csak úgy menthető meg, ha a szent szék jogai helyreállittatnak. Látszik ebből, bogy az ultramontánok nagy bátorsággal tudják csörtotni a más kardját. — V e g y e s. (Sok teendő S kevés idő.) A képviselöház teendője ismét megszaparodott nehány tárgygyal, s ennek következtében a már megállapított napirendből törülni kell. Mint a „Pesti Napló“ értesül, a választási, iucompatibilitasi, a képviselő mandátumot meghosszabitó, a főváros rendezését, a királyföld szervezését tárgyazó, az ujonezozási visszaélések megszüntetését, az altisztek alkalmazását illető javaslatokon kivid, napirendre lett tűzve korábban : a Lloyd és gőzhajó- társulat kérdése, a kolozsvári egyetem, a nagy- és számtalan kisebb vasúti szerződés. Most mindezekhez az igazság ügy ér által legközelebb beterjesztendő, s a törvényszékek illetőségéhez tartozó bűnvádi eljárást illető törvényjavaslat, s az államszámvevőszéknek az 1870-iki zárszámadásokra vonatkozó jelentése járul, melyeket okvetetlenül tárgyal- tatni kíván a kormány. A vasúti törvényjavaslatok azonban a Deák körben sem találtak kedvező fogadtatásra, s az a nézet nyilvánul, hogy ezeket ne tárgyalják, miután az országgyűlés a még rendelkezésére álló másfél hónapi időben úgy is oly annyira túl van terhelve halaszthatlan ügyekkel, hogy ezek szaporítása épen nem helyeselhető, különösen ha arról vau szó (mint egyik javaslatban), hogy a vasutvállal- kozókkal létesített szerződéseket ezek javára, s az állam kárára megváltoztassák. (A territoriális divisiók.) Az utolsó delegáczió- iilések alatt elfogadott területi divisiók igazítása újabb vitára adott okot a két kormány között. A katonaságoknak a területi divisiók állandó jellege folytán szükséges állandó beszállásolásából következik, hogy oly városok és helységek , melyekben azelőtt csak csekély vagy semmi őrség sem volt, most nagy őrséget kapnak, úgy hogy laktanyák épitése válik szükségessé. A magyar kormány most azt akarja, hogy a laktanyák épitése közös költségen eszközöltessék, mig az osztrák kormány azon álláspontot védi, hogy az illető országok ügyei közé tartozik. (Kik lehelnek ezen rágalmazók ?) czim alatt az „Ellenőr“ több német lapból idézi azon részvét gerjesztő czikkeket, melyekkel jó szomszédaink a német nemzet figyelmét magokra hívják. A czikkekről igy szól az „Ellenőr.“ : „Újabb időben az erdélyi szászok levelekkel árasztják el a külföldi német hírlapi irodalmat, melyekből alább mutatványokat adunk. Telvék ezen levelek a legvakmerőbb hazugságokkal és rágalmakkal a magyar nemzet iránt. De leg utálatosabb ben- nök az, hogy minden sorokból kiri a gyáva hang, mely idegen hatalom beavatkozása után eseng. Közelebb mondunk többet, most csak figyelmeztetni akartuk rá a közönséget.“ Ha a „Kr. Ztg.“-nak terhére nem lesz, előre is ajánljuk figyelmébe. (ingyen oktatás.) Az éjszak-amerikai egyesült államok törvényhozása folyó évi február hó elején nagyságának és dicsőségének alapúját megveté az által, hogy az emberi mivelődés egyik legfontosabb tényezőjét: az ingyenes oktatást elhatározta. E szerint minden állami tag 6-tól 16 éves koráig ingyen oktatásban részesül. Az egyesült államok ezen intézkedése korszakot alkot az emberi mivelődés történébeu. Nemzeti tanulmányi alap czimen alapítottak oly tőkét, melyből milliók vonják a kamatot. (Rémtörténet.) A „Bihar“ a következő rémtörténetet beszéli : Kemenesaljának egyik községében gyermekágyat feküdt egy jómódú földmives neje; az ágy körül ott gondoskodott a szülésznő és a komaasszony. Történt azonban, hogy a férjnek távoznia kellvén hazulról, a beteget a két nő gondoskodására bizta, s nejének egy kulcsot adván át, ezen szavakkal: „Ha pénz kell, ott a kamrában van, itt a kulcs, végy magadnak!“ — eltávozott. Esteféle a beteget a két ápolónő is magára hagyta, de az ajtó nyitva maradt, nehogy a betegnek fel kelljen kelnie , ha egyik vagy másik viszatér. Mint egy 10 óra tájban a fekvő asszony zajra ébredt fel szendergéséből ; feltekintve, a holdvilágos félhomályban két beburkolt alakot pillantott meg. A két alak a nő pénze után tudakozódva, a szobából benyiló kamarába lépett. Erre a beteg összeszedvén minden erejét, csendesen felkelt, s a kamara ajtaját a belépettekre zárta; azután pedig,hogy lármát csináljon, — a veszély tudata által bátorítva, férje fzgyvere után nyúlt, s azzal az ablakon kilőtt. A lövésre a szomszédok összecsődülvén, künn az ablak alatt egy holttestet találtak, melyben a gyermekágyas nő komájára ismertek. Bemenvén a házba, a nő elbeszélte a történteket. A kamara ajtaja felnyittatott, s ime ott fügött két nőalak felakasztva élettelenül : a szülésznő és a komasszony. Bizonyosnak tartják, hogy a koma is egyet értett a két nővel s az ablak körül ólálkodván talalta a zajkeltés végett ejtett lövés. (Vicém pro [vice.) Haydn a hires zeneszerö igen gyakran váltott levelet nejével, de leveleit rendesen nem bontotta fel. Egykor egy jó barátja látogatta meg Haydnt s talált nála egy rakás felbontatlan levelet. Ne bántsa azokat szólt a hires zeneszerző, íniudőn a jó barát azokhoz közelitett, gyűlöletes levelek azok nőmtől ; Írni szokott nekem havonként, én nem bontom fel, de válaszolok nőmnek, s ő ép igy tesz az én válaszleveleimmel. (10 frank Victoria királynő látásáért.) Mikor az angol királynő Párisban a kis Napóleont meglátogatta, egy angol 10 frankot fizetett egy fiakernek, hogy a kocsi fedeléről szemlélhesse imádott királynőjét; mire azonban a királyné kocsija közelgett, ime mellette termett egy su- hancz s minthogy a hosszú angol magas kalapja miatt nem láthatott, lejebb ütötte úgy, hogy mire John Bull kijött a kalapból, Victoria már a negyedik utczában járt. Boulogneban meg az augol nők akarták Victoriát látni, s már már áttörték a katonai sorfalat, midőn a parancsnokié tábornok jó ötlete támadt: mindjárt megperdülnek a dobok, s о jelre katonásan indulnak s minden asszonyt megcsókolnak. Az angol nők „utálatos“ felkiáltással eltávoztak, a franczlák helyt maradtak. A tábornok czélját érte, mert a tömeg megritkult — de az angol nők nem látták Victoriát. — (Világ-kiállilási Ügy-) A világkiállítási orsz.-bizottmány végrehajtó bizottságának Maager Károly és Iícssbai- mer helybeli bizottinányi tagok azon jelentést tették, hogy a brassói kiállítási fiókbizottság szervezésének kezdeményezését helyi súrlódásoknál fogva az itteni kereskedelmi és iparkamarának engedték át. (A \ illílSZtílSok liirsmkei.) A „P. N. “ Prágából következő levelet ad közre: „Tisztelt szerkesztő ur! Érdekelni fogja önt megtudni, hogy itt a küszöbön álló magyarországi választásokra nagyszerű befolyást akarnak gyakorolni. E czelra már is 1.500,000 forint van aláírva, s reményük, hogy ezt az összeget 2.000,OOOra fogják emelhetni, ugyan annyit várnak az oroszoktól. A magyar ellenzék pedig megígérte, hogy legalább is ugyanennyivel fogja saját érdekeit istapolni. Ergo 6.000,000 frt. Nagy összeg. Derék emberek legyenek önök, hogy ily nagy erővel megbirkózhassanak.“ (Csehországban) most oly pipákat gyártottak, melyekre az 18/1. szept. 12-iki királyi leirat ama szavai vésvék, melyekben a cseh államjog el van ismerve. (Panamából Írják:) A jezsuitákat Guatemalából kiűzték. Ezen barátok 1842-ben telepedtek meg a szép országban, kevéssel azután, hogy Carreva Rafael, a vérengző indián főnök, a szerzetesek segítségével a Morazan szabadelvű elnököt elűzte, kezdetben csak kevesen voltak, és igen szerényen viselték magokat de nemsokára az Ecuadorból száműzött jezsuiták is hozzájuk csatlakoztak, s igy megerősödve mindig nagyobb befolyásra tettek szert. Különösen a fővárosi nőket nyerték meg finom modorukkal, e mellett azonban minden alkalmat felhasználtak vagyonuk szaporítására. Guetemalában a legszebb kastélyban laktak, tanítványaikat, kik a leggazdagabb családok fiai voltak pompás egyeruhában járatták, mindnyája úgy nézett ki, mint valami indiai herczeg. Most mindezen fénynek és pompának vége! (KÓSZa aranyok.) A szegedi lap Írja: A Sze^ gedre érkező vonat egyik posta-kocsija útközben valami sérülést szenvedvén, itt a málhákat kiszedték belőle s a kocsit a vasúti gyármühelybe vitték kijavítás végett. — Otödnapra ezután jön egy sürgöny, hogy azon a vonaton egy csomag volt, mely útközben' elmaradt, nézzenek utána gyorsan, nem itt akadt-e meg, mert nem kevesebb volt benue, mint 85 ezer forint aranyban. Természetesen lett lótás futás a drága csomag után. Fölkeresik a javitás alá adott posta kocsit is, és ime ott hever egyik sarkában egész békességesen a keresett csomag, mint valami hitvány elfelejtett portéka, teljes épségben, úgy hogy a kutató-bizottmány egy darab hiányt sem talált. (Az erdélyi képviselők emlékirata.) Az emlékirat az erdélyi képviselők postulatumait a következő pontokban sorolja elő : 1) Az úrbéri kárpótlás ügye. 2) Az úrbéri viszonyokból való kibontakozásról. 3) A tagosztályról. 4) A telekkönyvezésről. 5) A bányászati ügyet illetőleg. 6) A királyföld rendezéséről. 7j A közlekedési eszközökről. 8) A közigazgatásról. 9) A kolozsvári egyetem Ezek azon legsürgősebb kérdések — igy hangzanak az emlékirat befejező szavai — melyekre nagyméltóságod figyelmét őszinte nyiltsággal felhívni kötelességünknek véltük. (Az „Apüilo“) czimii zenemű-folyóirat 5-ik füzete dús tartalommal jelent meg zongorázók és énekesek számára. A folyóirat megjelenik minden hó 1-ső és 15-ik napján. Előfizetési ára: egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. Megrendelhető minden könyv- és zenemükereskedésben, valamint minden postahivatalnál i\yilt-tér. SZÍNI-JELENTÉS! Tisztelettel tudatom Brassó város t. ez. közönségével, hogy f. e. április hó 1-ső napján — jól szervezett drama-, vígjáték-, népszínmű- és operette társulatommel e nemes város kebelében megkezdem szini előadásaimat, mikre a t. ez. közönség figyelmét előre is bátor vagyok felhívni. Tudatom egyszersmind, hogy 20 válogatott jeles szi- nielőadásra bérletet nyitok, következő helyárakkal: Alsó körszék (Fauteuil) 12 frt. Felső körszék 12 frt. Zártszék 10 frt. Földszint 6 frt. mely bérlet sikerültét s a t. ez. közönség kegyes pártfogását annál is inkább bátor vagyok tisztelettel kérni, miután társulatom nemcsak egyike a két magyar hazában jelenleg létező társulatok legjobbikának, — de műsorozatom is a legvalogatottab s legclas- sicusabb színdarabokból áll, ■*— s valamint elvem volt eddig is a közönségnek szinielőadásaimmal élvezetet szerezni, úgy ezután is szent kötelességemnek isinerendem a n. é. közönség müigényeit tehetségem szerint kielégíteni. Brassó, 1872 márczius 7-én. A t. ez. közönségnek tisztelője NAGY MillIALYmagyar szingazgató.
