Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-14 / 91. szám
3G2 szász universités a minisztériumot és a törvényhatóságokat közvetítő politikai hatóságot képezzen. Ilyen közvetitő közeg a közigazgatás szempontjából nemcsak fölösleges, hanem akadály is fogna lenni; s igy elvetendő. De a szász universitásnak politikai közeggé alakítása magasabb politikai szempontokból sem volna megengedhető. Mert politika hatásköre a szász universi- tást a szász politika centrumának jellemével ruházná föl, és a külön szász nemzeti territórium csalképét örökítené: mely egyrészről a szászföldön nagyszámmal lakó románok érzületébe ütközik ; de másrészről a magyar állam léteiével ellentétes rokon törekvéseknek buzdításul, a nemzeti politikai területek eszméjének gyakorlati mintájául szolgálna. Sajnálattal halljuk, hogy a miniszterelnök e pontban egyezményre hajlandónak mutatkozik. E pont- bani engedékenység a magyar nemzeti politikának sarkalatos elveibe ütköznék és a magyar kormányzatra a tétova tervtelenség bélyegét sütné. Az 1848-iki törvényeknek sarkalatos és kétségbe nem vonható érdemök, legnagyobbszerü eredményük az, hogy önálló nemzeti kormányt alapítottak meg. Ennek föladata, mint a vestatiízet örökké ébren tartani ezen ország lakóiban, a magyar korona, magyar állam, magyar kormány létezésének s hatalmának öntudatát. E nagy eszmének a sok feudális intézménynyel és egyéni, testületi, valamint municipal is privilégiumokkal, helyes, messzelátó politikából föláldoztunk eddig becseseknek tartott önkormányzati jogokat is, mert a nemzet ösztön- szerüleg érzi, hogy a magyar állam fogalmát nem localis, hanem nemzeti önkormányzat, vagyis erős magyar kormány tettlegesitheti csak. Nehéz volna megmondani, hogy mi czélja volt és mi értelme legyen Erdély uniójának? ha csak az nem, hogy az erdélyi terület a magyarországi területtel egy törvény, egy kormányzat alatti egységes államot képezzen? Nem szükség, nem szabad, nincs is ok rá, hogy most, midőn Magyarországnak egy a múlt minden bókéiból kibontakozott modern állammá alakítása, a törvényhozás és a nemzeti közérzület minden egyebet háttérbe toló aspiratiója — ilyen a főczélt compromit- táló úgynevezett engedményekkel vásároltassák ma a szászoktól, holnap például a buda-pestiektöl egy köztörvény iránt való kegyes tetszésük. Becsüljük mi a szászokat, mint egy miveit, szorgalmas népet. Az ő történeti, irodalmi, anyagi, s cul- turalis érdekeik megóvására nyitva ál az egyesülési, társadalmi tér. De különleges politikai állás nem fér meg már a mai állam keretében sem egy, sem más népfaj számára. A „K. K.“ pedig közelebbről ezeket Írja : A királyföld rendezése nem speciális erdélyi, annál kevésbbé szász érdek, hanem a magyar állam legfőbb életérdekeit érinti. Arról értesültünk, hogy az ó-szász mesterkedések ismét rést akarnak törni a józan irányon, (melyet mi is jeleztünk a múlt számunkban,) s akadnak némelyek, kik jónak látják ez urak tévedéseit legyezgetni. De háládatlan egy szerepre, végzetteljes lépésre vállalkoztak. Emlékoszlopot akarnak állítani a rendiségnek, a kiváltságnak a magyar jogállamban a polgári egyenjogúság gunyjára? Törvény által pecsételtes- sék meg a jogsérelem, mely miatt és ellen a Király - föld népességének nagy többsége nem tegnap óta hangosan tiltakozik? Ez által eltaszitsuk magunktól a józan románságot is, mely mindig és kiválóan ma csak arra figyel, hegyan érvényesittetik a jogegyenlőség azon nemzetfeleikkel szemben, kik a teljes polgári jogokra már századok előtt és óta jogokkal bírtak? Sok ezernyi magyarságot dobjunk oda az ó-szász privilegum-visz- ketegnek kisérleti tárgyul? Mindezt azért, hogy a magyar állam testébe éket üssünk, szükségtelen közigazgatási közeget állitván valami nemzetiségi területféle fölé, mintegy Útmutatóul a nemzetiségi túlzásokra. Ezeket fontolják meg azok, kik a heveskedö ó- szász urakat netalán legyezgetik. Az universitás csupán vagyonkezelő lehet ez idő szerint; kiknek hülepedésre van szükségük, foglalkozzanak a vagyon természetével is, ez hathatós izzasztó — a láz majd lecsillapul. Apróság. A gubernium hagyatékából nem vétetett még használatba senki által, tudtunk szerint, a „fensé- o-es“ cziin. Nem volna-e czélszerü és illő ezen czimet О a szász universitásra ruházni? Annyival inkább megfontolandónak tartjuk ezen indítvány, mert Erdélyre igen érzékeny csapás lenne ily kiváló titulusnak elévülése. — (Beküldetett.) Országgyűlés. A képviselöliáz nov. 7-iki ülése. Az Ugrón Gábor és Orbán Balázs megválasztatása ellen beadott kérvény felett mindjárt az ülés megnyitása után hosszabb vita fejlett ki. A ház többsége elfogadja, hogy a kérvények az igazoló bizottság jelentése után tárgyaltassanak. ELNÖK bejelenti az újabban érkezett kérvényeket. Csernátony az elnököt figyelmezteti, hogy nincs joga véleménye nyilvánításával a háznak irányt szabni, melyik bizottsághoz utasíthassanak a kérvények. KOR- MOS Lajos a verbászi gymnasium állami segélyezése iránt nyújt hfi kérvényt. KOVÁCS László jelentést tesz a múlt országgyűlés feloszlása s annak s a mostaninak összejövetele közt lefolyt időszak alatt elintézett ügyekről. SZOGÉNYI mint az állandó igazolási bizottság előadója jelentést tesz a bizottsághoz utasított választási jegyzőkönyvek és megbízó levelek megvizsgálásának eredményéről, mely szerint Ivánka Imre, Horn Ede, Patay István, Kondorossy György és Németh Albert képviselők a szabályszerű 30 nap fenntartása mellett igazoltattak. Az udvarhelyszéki választás tárgyában ellenben, minthogy általános többség nem volt, vizsgálat rendeltetett el. Összefiiggőleg ezen tárgygyal Orbán Balázs és Ugrón Gábor udvarhelyszéki képviselők megválasztása ellen beadott kérvény, mint a szabályszerű határidőn túl beadott, visszautasittatik. HELF1 a képviselőház sikeres működésére megkívántaiénak látja, hogy a ház a kormány által előterjesztendő tárgyakról elölegesen tudomással birva, azokat a képviselők előzetes tanulmányozás és meggondolás tárgyává tehessék. Áttér a ház a napirendre, melynek tárgya a honvédelmi miniszter által legközelebb előterjesztett törvény- javaslatok előzetes tárgyalására kiküldendő 15-ös bizottság megválasztása, e tekintetben a szavazás megtörténvén, az ülés feloszlott. A kolozsvári egyetem nov. 10-én történt megnyílta alkalmából a „K. K.“ ezeket írja : Sok százados óhajtás, szellemi szükségérzet megvalósulását ünnepié Kolozsvár nov. 10-én; azon ige vált testté, melynek alapját ép e városban a nagy erdélyi fejedelem és még nagyobb lengyel király, a lengyel nép emlékében és történetében máig halhatatlan Báthori István vetette volt meg; az idők viszontagságai ugyan később eltörlék a kezdet nyomait, hanem napjainkban a kór szellemének hódolva ismét egy sokat tapasztalt magyar király s a magyar nemzet törvényhozásának bölcsesége nemcsak az alapot állitá helyre, hanem a m. kir. tudomány-egyetem épületét ép azon helyen nyitja meg, hol az hajdan a tudomány terjesztésére tervezve vala. Küzdelem lesz a sorsa a inai fiatalságnak; ők az élettapasztalat során fogják megérteni a nagy, a meg- dicsöiilt b. Eötvös azon figyelmeztetését, hogy nemzetünket csak a nagyobb műveltség tarthatja fenn. Ezért kell Magyarországnak erőseket nevelni, olyanokat, kik, ha kell szellemi fegyverekkel is megállják a harezot — győzedelmesen. Nemzet és Király kezünkbe adta a szellem hatalmas fegyverét, melylyel ez országrészben Magyarország épségét, az unió kapcsának szentségét, államunk nemzeti jellegét megvédelmezhetjük; a tudomány napja be- világitandja a tért, melyen népünk szellemi fensöségét, anyagi jólétét munkálhatjuk, s e hazafiui kötelmeinket teljesítvén, arra is közreműködhetünk, hogy hazánk betölthesse illő helyét Európa miveit népei között, hogy nemzetünk továbbra is, késő századokig az alkotmányos szabadság, az európai cultura védője, törhetlen erejű bajnoka lehessen. Csak a tudomány tüzoszlopát kell követnünk, s akkor nemcsak szemeink látják meg az Ígéret földét, hanem a munkában, küzdelemben lankad- hatlan, kitartó, buzgó itju nemzedék be is érhet a Kánaán földére, s ha a nagy magyar költő elmondá : „rneg- bünhődte már e nép a múltat“ — a jövő történésze megirandja, hogyan érdemelte ki az előre törekvő, munkás és erkölcsös felvilágosult haza- és szabadságszerető magyar „a szebb jövendőt.“ Az ünnepély körrajzat itt közöljük: Már kora reggel ünnepi diszt ölte a város, nemzeti lobogókkal ékesiték a házakat, ünnepi díszbe öltözött polgárok lepék el az utczákat, siettek Isten házába. Kolozsvár polgárai zsúfolásig tölték be a templomok szent csarnokait. Legelőbb (d. e. 9 órakor) a k. plébánia anyatemplomban tartatott hála isteni tisztelet. A nagy misét ez. A közönyt, a szív e legutálatosabb jégkérgét a hit, bizalom s a tettre vágyás heve lassanként felol- vasztá. A természet egy nyitott könyv, mely lassan bár; de biztosan tanít. En e nagy tanítónak egyik szorgalmas tanítványa levék. E nagy mester sugalta gondolatok lassanként e^y kerekded összessé képezék magokat lelkemben. — Én papirra tevém azt, — s midőn az első sorokban as általam már bálványozott eszmék talpkövét letevém egy épülethez, melynek valaha fényessé, nagygyá keilend válnia ! A kedves olvasó most bizonynyal úgy fog felkiáltani : — Pfui ! minő pedáns, hosszú rokkú, pápaszemes professor lett ebből a könnyelmű, de szeretetre méltó fiúból. — No ! ezt nem vártuk. Kérem — kérem ! Ne tessék olyan nagyon .sietni az ítélettel. Tessék elhinni, hogy mind ez eszmék mellett sem szűntem meg szeretetre méltó lenni, s még mindig elég joviális fráter vagyok. Sőt azt hiszem, hogy mióta e változáson keresztül estem, valami megelégedettség, valami boldogító érzés még vialisabbá tesz. Kérem, azt se tessék hinni, hogy talán visszahúztam magam a világ örömeitől. Ohó ! még mindig szeretem a jó bort, a fekete és ; kék szemeket, a zenét, a szép lovakat, — vadászatokat stb. A jó s hasznos nem zárja ki a kellemest sohal í --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --- --E z már mégis csak borzasztó ! — kiáltám földhöz vágva a most elolvasott levelet. Ez már mégis csak borzasztó ! Ezt a kifakadást kell még igazolnom a tisztelt I olvasó előtt. Tíz hava múlt, hogy Lajoséknál valék. Egy nap — az ebédnél — Constance néni, Lajos anyja e szavakkal fordult hozzám : — Béla! Brassóba kell mennünk, beteg testvére- I met meglátogatandók. — Holnap indulunk. Remélem velünk tartasz. — — Ha megengedi ma cher tante, minden bizony- nyak — Negyed napra Brassóban valánk; s épen elég jókor érkezénk a — — keresztelőre. 1870. év május 11-én a keresztelés illő pompa, üdvkivánatok s jósolások után, melyet egy pazar lakoma követett — végbe is ment. — — A ház zsúfolva volt vendégekkel, s Constance néni, s az házi ur Br. W. végre hosszas fejtegetés után beleegyeztek, bogy én magamnak a hat hétre, mit itt akaránk tölteni, külön szállás bérelhetek. Lajos barátom ajánlatára az ujutezában egy kis szobát vettem ki. Házi gazdám egy becsületes csizmadia volt, ki egyszerre sokat kezdett tartani magáról, mert báró lakosa van. — Meglátogattam a „Czenket“. „Pap kútját“ s a rozsnyói várromokat, Hétfalut stb. stb. — így ismét eltelt egy hó. — Az 1870 év jun. 11-én kaptam én azt a levelet, a melyet oly kíméletlenül vágtam a földhöz. Az a levél pedig semmi más nem volt, mint másolata egy rondesen kiállított végrendeletnek, melyben engem frakkos nagybátyám végkép kitagad. — A levél végéhez ez utóirat volt csatolva : „Ha holnap estéiig nem értesít, hogy menyasszonya van, e végrendelet érvénybe lép.“ Már ki látott ilyet? — Hogy az ördögbe házasodjam meg egy nap alatt? — Mert különös bár, de még is úgy van, hogy az egész év folytán, tán mert lelkemnek lassankénti átváltozását éreztem, tán mert nagyon is nagy élvezetet találék a természet titokszerü fényes könyvében olvasni, — egy perczig sem gondoltam a házasságra. Igaz, hogy ezelőtt meglehetősen közönyös volt a vagyon előttem, de akkor még nem volt czélom. — De most akartam tenni, cselekedni, s igy ehez a legelső eszköz, a vagyon elvesztése, nem hagyhatott érzéketlenül. — (Folytatása következik.)
