Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-24 / 85. szám

339

ev. ref. tanodában 17 volt, az udvarhelyiben 8. A helybeli népiskolába pedig midőn e czikkemet írom még maigj 8-ra nem szaparodott fel a korcsmák és zajjal teljes kis piaczczal környezett falu házába ideiglenesen berendezett iskolába a tanulók száma.

Remélem ez ok elegendő lesz felhívni Antalfi tan- felügyelő ur figyelmét, ki eddig járt ugyan több rendben községünkben s hogy ezeket észre nem vette csak annak tulajdonitható, hogy mindig említett U. J. és érdektársaival volt érintkezésben s ezek által községünk sajnálatra méltó nevelésügyeibe nem pillanthatott be, vagy rövidebben mondva, nézte a fát s nem látta az erdőt, — átláthatta volna azt is ezeken kívül, hogy mikép lett a Tatrangi népiskolából, felekezeti népiskola, az az fa vaskalán s mikép satnyul el a népnevelés aljas érdekekké ilyen egyházi elöljárók kezei között.

Azon óhajjal, hogy ezek orvoslása mihamarabb teljesüljön, és hogy másnemű eljárások, melyek a népnevelés ügyére károson hatnak megfognak akadályoztatni,

zárom be sajnos közleményemet.

Uzoni Veress Gergely.

S.-Szl.-György 1872. okt. 19.

Tisztelt szerkesztő ur.

Becses lapjának 80-ik számában — Aldobolyból „Egy apa“ által a háromszéki tisztséghez intézett in- terpellatióra szükségképen felelnem kelletvén, —• teszem azt azon kötelesség érzetből, mely terhes hivatalommal járó felelősség mellett — erkölcsi kötelességem is; bizalommal hiszem, hogy a tisztelt szerkesztő ur e nehány sort köztiszteletben álló lapjában kiadni szives lesz.

Az első kérdésre: „Van-e tudomása a tisztségnek Aldoboly közönségében uralkodó toi'oklobról?“ felelem:

Van tudomásom e betegségről szeptember hava 1-sö napja óta; e napról ugyanis az odavaló helység- biró Magyari Ferencz ezeket írja: „Méltóságos alispán ur! A mai nap lett értésemre, hogy aldobolyi Magda Rosaliának törvénytelen ágyból született 4 éves István fia tegnap — úgy Csehéti Juliannának ugyan törvénytelen ágyból született István fia, a ki 3 éves, mai nap torokbetegségben meghaltak, a kiknek szülői a betegségről elöljáróságunknak jelentést nem tettek“ stb; irja tovább „külötnben a halottas házakhoz a bejárás, úgy a torozás betiltatott előljái’óságunk által.“

Ezen jelentés következtében, még azon órában alorvos Szász Károly úrhoz — miután a főorvos hasonló eljárásban Oltszemre volt kiküldve — úgy intézkedtem, hogy tüstént Aldobolyba menjen, a létező beteget vegye gyógykezelés alá, s minden orvosrendöri szabályokat foganatosítson, a történtekről pedig vissza- jövetelével tegyen jelentést.

Szeptember 24.én csakugyan az aldobolyi biró ezeket jelenti: „aldobolyi Boga Pálnak a mai nap hozzám tett jelentése szerint 4 gyermeke lett hirtelen beteg, a betegségnek jelei alapján toroklobban szenvedni gyanitatnak; a kiknek gyógyítása tekintetéből a szék orvosát lerendelni tisztelettel kéi*etik.“

A főorvos történetesen ekkor se lévén idehaza, siettem az alorvoshoz a haladék nélküli kimenetel iránt intézkedni; rendeletem teljesítve lett és az orvos még azon a napon a betegeknél megjelent, azokat gyógykezelés alá vette; azonban sikertelenül, mert a betegség nagymérvű fokozatossága miatt kettőhez semmi remény nem maradt, mig a harmadik — egy 6—7 éves leányka semmi orvosi bánást meg nem engedvén, sőt egyfelől épen az atya által a küzdésig alkalmazott keményebb eljárással is daczolván, mind három elhalálozott.

A második kérdés: „Tett-e intézkedést arról, hogy a szék főorvosa személyes meggyőződést szerezvén e korról, annak lehető akadályozására, vagy enyhítéséről kellően rendelkezzék?“

Igen, intézkedve lett, nemcsak utólagosan az aldobolyi betegek érdekében, hanem megelőzőleg egyáta- lában bárhol előforduló eseteknél — az orvosrendöri szabályok alkalmazása végett; hanem a mint látszik az „egy apát“ az szomoritja: miért nem teszi kellő rendelkezéseit a szék főorvosa, s miért épen az alorvos? Higyje el tisztelt barátom, hogy midőn a köztünk uralkodó torokbetegségnél a késő bejelentés miatt, az orvosi segítség csak későn alkalmazhatik, — sem azzal — sem a főorvos segíteni nem bir ; különben is egy oly elismert tehetségű, szorgalmas és hivatalát lelkiös- merettel kezelő alorvos ellen — mint Szász Károly, — kifogása nem lehet.

Harmadik kérdésre : „Az előforduló eseteknél a hullát szabad-e harmad napig tartani, s a temetésnéli népes gyűléseket, virasztást, torozást megengedni?“

Úgy tudom, hogy ily eseteknél a hulla 12 óra múlva — orvosi engedély mellett mindig eltemethető! de ha az illetők ily orvosi engedélyért nem keresik

meg az orvost, s a helyett 3-ik napon intézik el a temetést, — lehet-e akár az orvost, akár a szülőkön kívül mást feleletre venni?

A betegekkeli közlekedés, éjszakai virasztás, a temetés utáni torozás be volt s be van most is tiltva; ezt igazolja az aldobolyi bírónak legelöl szószerint idézett jelentése. ;

Hai’madik éve, hogy e kór szórványosan uralkodik ezen törvényhatóságban; megvoltak eddig — s meg vannak most is annak meggátlására az intézkedések téve, — hanem azoknak üdvös eredménye nem lesz, mig első sorban maguk a szülök nem teljesitik kötelességüket, mig a kellő időbeni bejelentést és orvoshoz folyamodást elmulasztják, sőt a kór kiütését titokban tartják, vagy épen kuruslókhoz folyamodnak.

Értem e följajdulást, s ha az nem csupán a főorvosérti reclamatió akart lenni, — úgy méltánylom is. Azonban jelen esetet fölhasználom arra, hogy úgy az „egy,u mint a többi apákat is megkérjem, miként ha gyermekeiknél ezen kór jelenségét bármi kis mértékben észreveszik, jelentsék tüstént a helység elöljárójának, honnan a hivatalos tudósítás bizonnyal megküldetik az alispánhoz, ki valamint eddig, úgy ezután is gondoskodik az orvos küldésről; még arra is kérem végül, hogy ha beteg gyermekük gyógyításával annak életét biztosítani kívánják, az orvosokban csak akkor válogassanak, ha azok nem kötelességből, s igy minden külön fizetés, nélkül — hanem magán megkeresésre vitetnének ki.

Forró Ferencz, alispán.

Fogaras 1872. okt. 20-án. Fogaras város törvényhatósága ma tartotta meg tisztújító gyűlését, mely alkalommal megválasztattak: polgármesternek, volt polgármesteri helyettes id. Rákosy József;

városkapitánynak, volt rendőrfőnök és tanácsos Ferenczy István;

tanácsosoknak, volt városi főjegyző Gál Tamás, és ranggal kilépett főhadnagy Arbutina Sándor;

főjegyzőnek, volt kir távirdaitiszt Kapotsány Lázár ;

aljegyzőnek, volt városi szállásmester és fuvarbiztos Oros Mihály;

pénztárnoknak, nyugalmazott huszár százados Böjthe Antal;

ellenőrnek, volt városi pénztárnok Reiner János; számvevőnek, volt számvevő Kozak Kaylich József;

levéltárnoknak, volt levéltárnok Szilágyi Sámuel; tisztiügyésznek, országos ügyvéd Friedsman Arnold ; .

közgyámnoknak, Keresztényi Antal ; mérnöknek, Kossy Sándor; városgazdának, Bálman János; városi orvosnak, dr. Hochman Nándor; Írnokoknak, Koneczny Richárd, Csató Mihály és Ganea János ;

városi bábának, Ürmösy Mária.

A majd két óráig tartott választás, nagyon kedvelt városi főispánunk Thuri Gergely ő méltóságának elnöklete alatt tartatott, kinek tapintatos és erélyes eljárásáért legforróbb köszönettink nyilvánítjuk.

Ez alkalommal belügyminiszter Tóth Vilmos ö nagyméltóságának, és volt erdélyi királyi biztos gróf Péchy Manó ö nagyméltóságának bizalom szavaztatott, és annak tudomásra hozatala végett, főispán ő méltósága felkéretett.

A telekkönyvi munkálat jelen állása Háromszéken.

Háromszék 3 főbiztosi kerületre osztatván fel Kál- lay Alajos főbiztosnak jutott Ölti, Feketeügyi és Kézdi alsó járás, mely összesen 50 községet foglal magában. A helyszínelés 1870-ik év auguszt. 1-én kezdetett meg.

Tekintettel a rendkívül esős évekre, — a tartós téli hónapokra, melyben helyszínelni lehetetlen volt, még is a helyszínelés mondhatni két év alatt befejeztetett.

Jelenleg az egyeztetések, tisztázások és hitelesi- tések vannak folyamban, melyek annyira gyorsan haladnak, hogy a következendő újévvel már a hirdetmény ezések is megfognak történni.

Ezen munkálatok gyors befejezésére, a bizottmányok kitartó szorgalma mellett leginkább hatott fent nevezett főbiztosnak fáradhatatlan buzgalma, és tapintatos eljárása melylyel bizottmányait a folytonos munkára ösztönözte.

Vegyes.

(A királyné alig érkezeti) Pestre, megemlékezett Deák Ferenczről, kinek épen születési napja volt, és legott főudvarmesterét b. Nopcsát kiddé el az ünnepelt hazafihoz legszivélyesb szerencsekivánataival.

(A kolozsvári egyetemi cnqnete) oct. 17-ki ülésében föképen arról volt szó, hogy czélszerü-e polytechnicumi facultást felállitani. A többség ez ellen nyilatkozott. Az érettségi vizsgálatok kérdése függőben maradt a kö- zéptanodai törv. javaslat elkészültéig. A tandijakra nézve abban történt megállapodás, hogy azok jövőre is fentar- tassanak. A tanszabadság mellett mindenki nyilatkozott; — a tanárok függetlensége és a tanórák látogatásának kötelezettsége az Eötvös-féle javaslat értelmében mondatott ki

(Másodszori alma.) Püspökiben van olyan alma- fa, mely másodszori termést hozott. A vénasszonyok azt jövendölik a másodszori alma-termésből, — hogy már nem sokáig fog fennállani a világ. — Mindenesetre különös logika.

(Nincs többé papírpénz-) Az államnyomda utasítva van, hogy ne szerezzen több papirt állampapirpénznek. Azt mondják, hogy ennek oka az, hogy egy uj amerikai találmányu papir vétetnék alkalmazásba; mi azonban azt hisszük, hogy a kormánynak szándéka az a- ranypénz teljes behozatánál az állampapirpénzt teljesen megszüntetni. — Ez azonban nem nálunk fog megtörténni, hanem a franczia pénz által meggazdagodott Poroszországban.

A közönség köréből.

Nyílt kérelem a brassói m. kir. posta-igazgatósághoz.

Aldoboly, 1872. október 19.

Községünkbe 8 féle lap jár s igen gyakran megesik, hogy hol egyik hol másik eltéved, s ha utánna reclamalunk, azon választ nyerjük az illető kiadó hivataltól, hogy rendesen küldetik. Hol tehát a hiba? felelet: a Brassai postán, hol igen gyakran az Al-Do- bolyba szóló lapokat Fel-Dobolyba s amazokat ide csomagolják. A múlt szombaton is az Ilyefalvi postán lévén épen a szekérposta megérkeztekor egy Alsó-Rákosra czimzett „Nemere“ 83 száma küldetett oda az Ilyefalvára czimzett csomagban.

Kérjük tehát egész tisztelettel a tkts. Brassói posta- igazgatóságot: szíveskedjék közegeit figyelmeztetni, hogy Al-Doboly és Fel-Doboly nem ugyanazon egy község s hogy Alsó-Rákos nem az Ilyefalvi postához tartozik. Vagy tán a brassói magyar királyi postán a kiadó nem tud magyarul? ezt nem hihetjük.

Egy à laphozatók nevében.

i\yilt-tér.*)

Ezek a bírósági végrehajtók valóságos botránykövei, akadályai az igazságszolgáltatásnak. Nem elég, ha a jogkereső fél egy hitvány sommás keresetre némely járásbíróságtól még 5—6 hónap múlva sem kap bár csak tárgyalási végzést is, hanem midőn hosszas küzdés és utánjárás után annyira vitte a dolgot, hogy már ügye végrehajthatóvá vált: akkor a végrehajtók tudatlanságán vagy lelkiismeretlenségén minden törekvése hajótörést szenved, évekig tartó fáradtsága, költsége a legtöbb esetben füstbe megy.

Hogy ezen állításunk való, arról meggyőződhetett mindenki, kinek csak egyetlen — bármily jelentéktelen perhez is szerencséje, vagy jobban mondva sze rencsétlensége volt kezdeni, az ujjonan organisált vagy is bitóizált járásbíróság — Bezirksrichterei — alatt.

E lapok múlt számában említve volt, hogy a rendes és „rendetlen“ végrehajtók mily szépen és törvényesen (?) járnak el az árverezésből bejött vételárral, most még egy más esetet jegyezhetünk fel az igazságszolgáltatás köréből, — melylyel csakugyan egy kir. járásbirósági végrehajtó, már azt nem tudjuk, hogy nagyságos-e vagy nem — gazdagította az igazságszolgáltatás sötét lapjait.

Az eset következő:

Egy helybeli czégnek több rendbeli követelése lévén a kovásznai járásbíróságnál behajtandó, mely követelések fedezésére a foglalás és becslés meg is történt. Nem csak hanem a lefoglalt tárgyak árverezése is elrendeltetett még pedig f. év szept. 28-ra, tehát ma holnap egy holnapja lesz, Az említett czég azóta mind várja a kielégítést; de mai napig, — daczára annak, hogy az illető privat utón is felszólitatott az árverezés eredményét tudatni, — egy krt. sem kapott. Nemde valóságos akadályai a végrehajtók jelenlegi igazság szolgáltatásunk útjában? és a helyett, hogy esküjükhöz híven, a törvény értelmében és alapján járnának el, minden lépten-nyomon csak a visszaéléseket hurczolásokat kell tapasztalnia a jogkereső félnek.

Jó volna ha az igazságügyministerium az igazságszolgáltatás eme hátrányain akadályain valamit segitne, mert ma holnap oda jutunk, mint a hol fűrésszel csinálják az igazságot. Felperes.

Szerkesztői izenet.

A zágoni nőegylet tárlata ügyében közelebbről bejött két czikkről jövő számunkban szólunk.

*);E rovat alatt megjelent czikkekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk.

Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: ílciTlllcUltt Aillai.