Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-22 / 15. szám

59 István, Maurer Mihály, stb. stb. — A tánczestélyen megjelent nők és többi urak nevei felemlitését, azok- tóli elnézés kérése mellett mellőznöm kell; mert az, e becses lap hasábjain igen nagy tért venne igénybe. Hanem annyit még is kell megemlítenem , hogy a magyar ruha, a katonaságot kivéve, nőknél egyáltalában nem, fér­fiaknál pedig alig kettőnél volt képviselve. A tánczvigalom összes bevétele: 269 frt. 70 kr. Ebből felülfizettek : gr. Kálnoki Dénes 10 frt. és 1 dr. cs. aranyat, gr. Nemes Janos 20 ftot, gr. Kalnoki Imre 5 frt. főt. Simon Endre 1 dr. m. aranyat, Fejér János ny. százados 2 ftot, Bartka János 2 ftot, Famasi Gyöigj 1 frt., Bogdán Andrásné 1 frt. Kiadás............................................... 256 frt 13 kr. T isztajövedelem................................... 13 „ 57 „ m ely a segélyezendők közti kiosztás végett a szék alis­pánjának átszolgáltatott. Tihamér. Német lapok szemléje. A „Kronstädter Zeitung“ 28-dik számában a nagy német-nemzet barátságát sőt védelmet is ajánlja a nagy magyar birodalomnak ; mi pedig ajánljuk a Kronstádternek, hogy ezzel ne törődjék, mert hisz a nagy német nemzet­nek minden tökéletes egyesülése daczára, még bel bajai is vannak. Az 1872-ben Berlinben megjelent „Militärische Blät­ter“ 1. füzetében a következőket olvassuk: Az egész német birodalmi alkotmánynak leginkább sebzett oldala a bajor különlegesség — a hadügyet ille­tőleg, — és épen azon sphäraban, melyben az egység a legsürgősebben szükséges, van az a leglényegesb tárgyban megroncsolva. Valóban két német birodalmi hadsereg van : egy po­rosz-német és egy bajor, és a kettő közti külömbség nem je­lentkezik egyedül a jelvények, övék vagy csakis egyenru­hák külső jelmezében, de még a legfontosabb elemben a hadszervezetben is“ stb. Katonailag eltárgyalván mind azon fájdalmakat, melyek a különlegésséget valóban constatál- katóvá teszik — igy folytatja : „Inkább láttuk volna, hogy Bajorország csatlakozása létre se jött volna Versaillesben, minthogy most ezen té­nyé vált félszegség létezzék. — A német birodalmi ügye­ket intéző államfér fiút Versaillesben bizonnyára magasb érdekek vezették, melyeknek kedvéért Bajorország félszeg- ségével szemben oly áldozatot hozott, és ezen érdekekkel szemben mi is örömest meghajlunk, de azon óhajunknak még is adunk kifejezést, vajha ily concessiók ne lettek volna létre hozva stb. Látja Kronstädter ur ! a porosz németek souverain szövetségessel szemben sem tűrnek privilegizált különcz- ködést, és ön azt hiszi, hogy a magyar birodalom önök kiilönczködését elnézendi ? •— csalatkozik ön! Politikai szemle. A bécsi alkotmánybizottság e hó 17-iki ülésében két egymástól eltérő irány tűnt fel ; az egyik fraktió túl­ságosnak találja a Galicziának tett engedményeket, mig a másik csak azon esetben hajlandó egyátalában enged­ményeket adni a lengyeleknek, ha ezek a választási re­formot elfogadják. A minisztérium még nem nyilatkozott. — A tárgyalások egyhamar még nem érnek véget. — Párisi táviratok szerint a kapitulátiókat vizsgáló bi­zottság okmányokat kapott Londonból egy Bismarck és Ba­zaine tábornagy közt folyt levelezésről, melyek az uttób- bit erősen kompromitálják. A bonapartista propaganda miatt parlament körök­ben nagy az aggodalom. A jobbközép, valamint a jobboldal programmja, az alkotmányos monarchia alapelveit hangsúlyozza, azonban csalatkozik a köztársasággal teendő loyalis kísérlethez. — A szélső jobboldal elfogadja a jobboldal programmját. V egye s. (Az „Oslgrenze“) 6-ik számában hazafias hangon irt vezérczikk leczkézi meg azokat az élödieket, a kik hazánk kenyerén táplálkozva arra forditják tehetségöket, hogy a külföld — névleg Németország számára áruba bocsássák ezt a hazát, és a német közönség előtt a lehető ocsmány rágalmakkal gyalázzák a magyar nemzetet. Tárgyat az „Ostgrenze“-nek a „Deutsche Zeitung“ némely czikke szol­gáltatott, a melyhez hasonló czikkezést igen helyesen bélyegez hazaárulásnak. Ha igy fogja forgatni magát az „Ostgrenze“ mint ezen czikkével elkezdette, akkor va­lóban hézagot tölt be, és élete lesz. (Az esküdtszék elüti) e hó lő-ikén tárgyaltatott An- dráesy Gyula gr. sajtópere Popovics István a „Zastava“ czirnü szerb lap szerkesztője ellen. A „Zastava szerkesz­tője ugyanis egy múlt évi juu. 9 ikén kelt czikkében az­zal vádolta Andrássy Gnula grófot, hogy a Mihály szerb ; fejedelem ellen elkövetett gyilkossági merényletnek ö a szerzője. Vádlott Popovics István az ellene emelt vádban az esküdtek által vétkesnek mondatván ki, a sajtóbiróság őt 1 '/„ évre 500 frt. pénzbírságra, 46 frt. 20 kr. perköltség s a rabtartási költségek megtérítésére Ítélte. (A kir. igazságügyminiszler) a brasssói e. f. kir. tör­vényszék területén bírósági végrehajtókká, és pedig a bras­sói törvényszék mellé : Badendorf György ügyvédi Írnokot és Immer Frigyes csernátfalvi jegyzőt; a brassói járásbíró­ság mellé: Langer Ede brassói lakost ; a hosszufalvi járásbí­róság mellé: Lázár András bácsfalvijegyzőt és Brandschott Frigyes piirkereczi jegyzőt ; a sepsi-szt györgyi e. f. kir. törvényszék területén bí­rósági végrehajtókká és pedig a törvényszék mellé : Ka kutsi Adam volt törvényszéki ülnököt ; a s.-szt.-györgyi járásbiróság mellé : Nagy Miklós volt egyesbirósági írno­kot ! a baróthi járásbiróság mellé : Száraz György volt ba- róthi egyesbirósági Írnokot ; a kézdi-vásárhelyi e. f. kir. törvényszék teiirletén bí­rósági végrehajtókká és pedig a törvényszék mellé : Ililibi Gál István nyugalmazott járásbirót ; a kézdi-vásárhelyi já­rásbiróság mellé : Vitályos Lajos volt megyei levéltárno- kat ; a kovásznai járásbiróság mellé : Hamar Lajos kovász- nai birtokost nevezte ki. (A képviselüIiazbaD) e hó 16-án Tisza Lajos közi miniszter felel Bömches Frigyesnek m. évi decz. havában a magyar keleti vasút felett a román kamrában folyt tár­gyalások miatt hozzá intézett interpellatiójára kijelenti, hogy a mit я román kormány a román kamra elé terjesz­tett, arra nézve nem vállalhat felelőséget, de igenis elvá- lalja arra nézve, hogy a magyar kormány a magyar ország­gyűlés elé uem fog oly egyezményt terjeszteni, mely Ma­gyarországra nézve hátrányos lehetne. (Uj képviselő.) A közelebbi kőhalmi képviselő vá­lasztásnál Bausznern Guidó választatott meg országgyűlési képviselőnek Schreiber Ferencz ellenében. (A bécsi közös hadügyminisztériumnál) közelebb-e hó 17-ikétől egy vegyes bizottság ülésezik, melynek fel­adata az egy évi önkénytesekre vonatkozó törvény módo­sításaira nézve, melyeknek néhány czélszerütlen s mai nap meg nem állható, a korszellemnek meg nem felelő pontja van , javaslatokat ajánlani. Tanácskozásaik eredményét majd az országgyűlésnek fogják bemutatni. E vegyes bi­zottságba a honvédelmi minisztérium részéről is több kép­viselő megy Bécsbe. (Báré) EÖtVÖS JÓZSCl cmlékszobra) javára a magyar földhitelintézetnél beérkezett gyüjtőivek jegyzékének má­sodik közleménye szerint — az első közleménynyel együtt 14.824 frt. 3 2 kr. o. é. és 523 frt. 65 kr. érték vegyes pénzben van följegyezve. (A végitélellcl) fenyegetik a világot s ez a csapás már augusztus 12-én fog bekövetkezni. Platamour genfi csillagász szerint ugyanis egy roppant s minden eddiginél nagyobb üstökös rohan a föld pályája felé, s azt épen ott és akkor fogja érinteni, hol és midőn a föld is majd­nem legnagyobb sebességgel fog elrobogni. — Az össze­ütközés tehát nem szemközt, hanem oldalvást fog történni, t. i. akként, hogy az üstökös a közvetlenül előtte elillanni akaró földet, az ekklipszisre függőleges vonal irányában kívülről fogja megrohanni, minek, habár az összeütközés — mivel nem szemközt fog történni — csak félerejü lesz, mégis az lehet a következménye, hogy ezen megro- hanás vagy iszonyúan megviseli a földet, vagy mi még roszabb és hihetetlenebb, ki fogja verni földünket a nap körüli utjából. E szomorú alternativa mellett csak az a remény marad a nevezett tudós szerint, hogy valamely másik bolygó vonzereje az üstököst s ezzel a végveszélyt elhárítja a földről, a mikor is az a másik bolygó fogna oly helyzetbe jutni, mint a melyet füuebb kifejtettünk. közgazdaság. Megjegyzések В а к c s i Ferencznek a székely iparról, kereske­désről és kivándorlásról a pesti Népkörben felolvasott s utóbb külön is kiadott in u n к á j á r a. A múlt hetekben S.-Szt.Györgyön jártomban egy ur átada egy füzetkét, mely uem más, mint Bakcsi Ferencz­nek elébb megnevezett müve, s mely Háromszéken a tisztvi­selők választása előtt és alatt ingyen osztatott szét min den embernek. Igen nagy érdeklődéssel vevéin kezembe, mivel hogy én is tős gyökeres székely születés vagyok, — életpályá ra nézve pedig iparos és kereskedő. Ezzel a könyvecskével azonban csak a bajomat gyüj főttem meg, mert sok olyan állítást találtam benne, a mit szó nélkül nem hagyhatok sem mint székely ember, sem mint brassai polgár. Bakcsi ur a székelyeket is olyan nyomorúságos szili­ben mutatja be, — Biassót olyaténképen vádolja a szé­kelyek miatt, hogy ezen állításai a valósággal nagy mér­tékben ellenkeznek. Apámról maradott ősi birtokomat sok nyomorúságom között is megtartottam ; isten segítségével és saját igyeke zetem után Brassóban is birtokos polgár lettem. Én iga­zán járatos vagyok mindabban, a miről Bakcsi ur beszél. Azon kívül Európának igen sok országában megfordultam; az ipar és kereskedés felől mindenütt megjegyzéseket tettem. — A mit irok , a tiszta igazságért irom ; nem pedig azért, hogy hivatalt vagy követséget keressek. Ezt minden­ki jól tudja, a ki engem ismer. Most mar á (térek a Bakcsi Ferencz ur állittásaiuak megczáfolására. A fent irt ur már a bevezetésben jajveszékelve hív­ja fel a székelyeket, hogy lássanak utána szerencsétlensé­gük okának, mielőtt nyomor csavarta könnyeik miatt még tisztán láthatnak. Azt állítja, hogy a nemesebb értelemben vett civili- satiónak csak árnyoldalai tűnnek fel a székelyföldön ; a ci- vilisatiótól az által vannak elzárva a székelyek, hogy a szomszédaik oláhok és szászok. Г Állítja továbbá, hogy a székelyföldnek majd semmi ipara és kereskedése sincs; a pénzről csak egy nehány uzsorást tud ; a nép csere eszközökre van szorulva. ügy találja, hogy a székely nép egykor módosabb állapotban lehetett ; a mit onnan következtet, hogy a Ma­ros, Küküllő, Olt és Feketeügy ingoványos téréi ma nin­csenek szántás — vetés alatt. A kereskedésről azt állítja, hogy a székelyföld ke­reskedése Moldva-Oláhország felé a só és dohány csempé­szeten kívül nehány szekér lencsére és deszkára szorul. Ezen elmecsevészett állapot okául egyenesen Brassót tünteti fel — mondván, hogy Brassó az a székelyföldre a mi Anglia a continensre nézve : kereskedelmi zsarnoka. Mert minden készítményét és terményét Brassóba viszi a székely, a mit ott a szászok megvesznek jó olcsón s visz- szaadják jó drágán. A székely századokon át Brassónak dolgozott, és azon város a székelyeken vett nyereségből épül. — A kivándorlásról azt állítja, — hogy kivándorlás nem is létezik, csak kicsavargás. 0 szerinte ennek előtte igen jól fizették Oláhországban a bojárok, főként a kocsi­sokat, szolgálókat és szobaleányokat ; ennek következté­ben aranyokkal és selyemrnhában jártak haza látogatóba, A nagy jólétnek hire futamondván — annyira özönlöttek oda, hogy most ott is lejárt. De azért most is sokan csa­varognak ki, és rongyosan térnek vissza : a nők selyem­ruhában ugyan, de rósz erkölcsökkel, kapa — kasza, rok­ka — konyha kerüléssel. Dicsőült Eötvösünknak a volt terve, hogy ipar által tartsa meg a székelyt hazájának; de Bakcsi ur ezt nem helyesli, mert az ő állítása szerint a székely nem alkalmas tyroli és svajezi fa — faragásokra stb. Azzal végzi felolvasását, hogy tulment az elébe sza­bott határokon ; a mely állítását nagyon helyeslem. Többet is hozhatnék elé, hanem ennyiből is kimu­tathatom, hogy Bakcsi ur 80 — 90 mértföldre a székely földtől inkább saját phantasiáját irta le mint a valóságot. Mert mondja meg kérem, hogy minő nyomort s könnye­ket látott a székely nép között, és minő sebeket kiván gyógyítani? Az erőteljes munkaképes és kitartó székely népet ön csakugyan olyan sziliben tünteti föl azoktól 80—90 mértföld távolra, hogy ha az úgy volna, akkor méltó vol­na a szánalomra. De győződjék meg Bakcsi ur, hogy az nem áll, miket ön állított, és a székelyek korántsem számalom­ra méltók. Mert azt minden elfogulatlan és a viszonyokat ismerő egyén beláthatja, hogy Erdélyben akkora területen — minőt a székely bir — és oly tömörült lakosság közt, anyagilag jobb helyzetben egy nép sincs — mint a szé­kely. Ha minden embernek nem termik is gabonája, az még nem épen életfeladat, mert van szorgalma és meg tud­ja keresni szükségletét. Ama képzelt nyomorral szemben csak gondolja el ön, hogy e hazának mely népe van any- nyira hozzá szokva a jó életmódhoz mint épen a székely. De akár tekintsen túl a haza határain és nézze mes:, ho°’v erőteljesebb , munkaképesebb, élénkebb és szebb kiné­zésű népet hol talál mint a székely. Állítom hogy sehol. Már pedig azon ijjesztő sebek — miket ön lát — ha élnének a nép testén, akkor az említett tulajdonai tagadhatlanul nem volnának meg a székelyeknek. Hogy dicsőült Eötvösünk mily ellenkezőleg Ítélt ön­nel szemben — bárha ő nem volt székely, álljon itt azon nyi­latkozata a mit Brassóba teve, midőn utószor beutazta a székely földet : ha a magyar birodalomban a magyarok mind olyanok volnának mint a székelyek, akkor volna ér­telme a közösügy nem létének. Ezen önzetlen tiszta nyi­latkozattal szemben épen székely ember teszi ki a szé­kely népet a világ szánalmára. К á s z о n i István. (Folytatása következikJ. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Ol'hiiu ЕсГОНСИ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom