Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-28 / 95. szám
ELNÖK. Méltoztassék a t. ház a beadott indítványok felvételi ideje iránt határozni. STEIGER Gyula: A két határozati javaslat nem összefüggő* Következőleg külön kell felvételi idejük iránt határozni. ELNÖK: A ház azon sorrendben fog a beadott határozati javaslatok felvételi ideje iránt határozni, a melyben beadattak. Madarász József, Németh Albert és Simonyi Ernő annyira összefüggőnek tartják a két határozati javaslatot, hogy együttesen kívánják azok felvételi idejét meghatároztatok Madarász kijelenti, rósz szolgálatot tesznek azok a kormánynak, kik a Simonyi által beadott hat. javaslatot nem engedik tárgyaltatni. Németh A1 bért azt hiszi, hogy azért kivánja a jobboldal tárgyalni rögtönözve Korizmics hat. javaslatát, hogy bedugaszolva legyen a baloldali képviselők szája a budget tárgyalása alkalmával. Végre szavazás alá bocsáttatván a kérdés, a Korizmics által beadott hat. javaslat tárgyalásának meghatározása holnapra halasztatott. Szavazás alá bocsáttatván azután Simonyi hat. javaslata felvételi idejének elhatározása, az szintén holnapra határoztatok. A jobboldal a holnapi napon történendő felvétel mellett szavazott. SOMSSICH Pál megjegyzi, hogy a házszabályok értelmében, holnap csupán a felvételi idő meghatározásáról lesz szó. A képviselőház ülése nov. 23. ELNÖK : Bittó István. MADARASÉ József Fehérmegye Alap községének kérvényét terjeszti elé, melyben a fővárosok rendezésénél az általános szavazati jog behozatalát és a vi- rilisek intézményét eltöröltetni kéri. JÓKAI Mór több Buda-Pesti lakos és házbirtokos kérvényét nyújtja be, melyben Bud-Pestet nyílt várossá nyilvánitatni és a váreröditéseket megszüntetni kérelmezik. KORIZMICS László:" a képviselőházban gyakrabban felmerült sajnos jelenetek főleg két okra vihetők vissza; az egyik véralkatunkban fekszik, melynek hevességét még növeli pártállásunk, a másik a házszabályok hiányosságában. Az előbbenin segiteni vajmi nehéz ; ehhez a szenvedélyek fékezése és műveltség szükséges. A mi a hászabályokat illeti, azok nem foglalnak magukban elég biztosítékot arra, hogy a többség akarata érvényesüljön, s hogy ne kerüljenek felszínre oly események, melyek a parliament tekintélyét aláássák. Fő oka e sajnos jeleneteknek azonban mindenesetre a pártoknak egymással szemben elfoglalt állásában keresendő. A házszabályok átalakittatása, időt fog biztosítani a parlamentnek a haza fejlődésére szükséges intézkedések megtételére. Nem tagadja meg szóló az ellenzéktől sem a legtisztább hazafias intentiót, de tagadja azon politikának helyességét, melyet követ. Egy nagy hibája van az ellenzéknek, s ez az, hogy nem akarja megérteni és elhinni, hogy az ország nagy többsége sanetionálta a többség politikáját. Ha ennek tudatára fog jutni egyszer az ellenzék, akkor, meg van győződve, meg fog szűnni a szenvedélyesség is, mely eddig annyi bajt okozott. Következik Simonyi Ernő határozati javaslatának felvétele. ha valaki a legközelebb való atyafiak közül, vagy betegség, vagy a mostani meghatározás miatt jelen nem lehetne, mellykor az ollyannak különös consideratióból valamit küldhetni. 8. A szegényeknek és koldusoknak az eddig elé volt rendtartás szerint a Lakadalmi solennitáskor adatni szokott beneficiumok megmaradnak. Reménylyiik azért hogy a Lakadalmasoknak nehézségekre nem lészen, ha a Classisoknak külömbségek szerént. Az 1-ső Classisbéliek fr. 3 den. 60 A 2-dik Classisbéliek fr. 2 den. 40 A 3-dik Classisbéliek fr. 1 den. — A 4-dik Classisbéliek — den. 24 9. A Classisok pedig eképpen osztatnak, hogy Az 1-so Classisban, a Magistratualis és Capitularis személyek, a Nótárius, Л ice Nótárius, az Orator a Város Phisicusa. A 2-dik Classisban, a Tisztelendő Miniszterialisok, Se- cretariusok, Lectorok, Collegük, Academiku- sok, és a Communitásbéliek, úgy a jelesebb Czéheknek elöljárói. A 3-dik Classisban a többi Város Polgárok és emberek és a hostátokban lakó Czéhbeli mester emberek. SIMONYI Ernő constatálja, hogy gyanúsítások van nak napirenden a kormánynak kezelése ellen a közvagyont illetőleg. Ezek legnagyobb részt Lónyai ellen vannak irányozva, lerontják a kormány tekintélyét s nagy kárára vannak az országnak. Ezután részletesen elősorolja a vaspályák építése és a kölcsönök fölvétele i körüli eljárást. Különösön a keleti vasút ügyét emliti fel, mely j szerinte a legbotrányossabb. Ez egy dolog — úgymond — melyben egy társulat előáll és fényes nappal a kormány tudtával, úgyszólván beléegyezésevel 20 mill, irtot a részvényesektől kizsebel. Nincs ország Európában, hol ezen tárgy most már ne a büntető törvényszék előtt állana, csak nálunk nem áll. Itt pedig nem visszaélésről, nem hiv. mulasztásról, hanem a büntető törvények actiójáról van szó. Megalakult ugyanis egy consortium, s a kormány ajánlatára Waring Ká- ! rolynak engedély adatott a keleti vasút kiépítésére. Ennek az embernek saját honában ekkor pár ezer jfrtnyi hitele volt, s világszerte ismeretes volt arról, hogy mindenünnen a részvényesek károsításával tovább állott, sőt legközelebb az Óceánon túlról hasonló módon megszökött. Megkapván sz engedélyt, azt alig 10 nappal később eladta egy bankár-consortiumnak, melylyel oly szerződést kötött, mely a részvényesek egyenes kizse- belésére volt számítva. Kiköttetett ezen szerződésben az is, hogy az az igazgatótanács és részvényesek által változatlanul elfogadtassák. A részvényesek azonban soha össze nem hivattak, hanem alakíttatott oly tanács, melyben fájdalom, — úgymond — igen számosán vannak képviselve ezen háznak, úgy a felső-ház tagjai, — s annak tagjai magántanácskozásra egybehivatván, meg- kérdeztetett tőlük, elfogadják-e a szerződést, s egyúttal megmondatott nekik, hogy a fizetések és napi díjak minők lesznek. Ezen urak — úgymond — számot vetettek lelkiismeretükkel, s a szerződést elfogadták. A kormány pedig belenyugodva nézte, hogy a részvényesek által összetett 52 millió és egynéhány százezer frt. elköltetett, hogy a vasút kiépítetlenül maradt és most — úgymond — újra a részvényesek zsebeire törnek és azokból körülbelül 20 millió forintot kihúznak. A pénzkezelésre nézve csak azon egy adatot hozza fel, hogy a papírpénz és ezüst-agióból származó kíilönbü- zetet, mely körülbelül 11 milliót tett, valaki, vagy valakik zsebre tették. Pedijjj a kormánynak felügyeleti joga van, s a gyűlésben a kormánybiztos mindenkor jelen volt, de nem a részvényesek s a közönség érdekeit, hanem az igazgatótanács hibáit és bűneit legyezgette a kormány nevében. A kormánynak mulasztásai ellen az igazgatótanács panaszt szándékozott intézni az országgyűléshez, s egyúttal vizsgátatot akart kérni. A kormány azonban 172 milliót adott elölegkép biztosítéki pénzekből, s erre a panasz elmaradt. Áttérve a párisi kölcsönre, felhozza, hogy a kormánybiztos költségeire, ki a szerződést megkötötte, 219,000 frt. volt szüksége; mily czélra fordittatott ezen összeg? A Haber-ház egymaga két millió frtot kapott kibocsátási költség fejében; noha nem bocsátotta azt ki, mig azon társaság, mely azt kibocsátotta, alig felényit kapott. Ha a ház-szabályok meg fogják gátolni az ellenzéket az igazság kimondásában, megjövendöli, hogy egy magyar kölcsön sem fog a küllődön aláíratni. A gyanúsításoknak más óvszere nincs, mint a teljes nyilvánosság, s ezt czélozza épen az általa benyújtott határozati javaslat. — Húsz tag kivánatára megkezdetett a névszerinti szavazás, melynek eredménye a következő : A 4-dik Classisban, a Városban és hostátokban lakó minden lakosok számláltatnak, akik vagy magok házasodnak, vagy magzatjokat házasítják. A Districtusban lévő falukban, a Tisztek a 3-dik Clas- sisba, a többi lakosok pedig a 4-dikbe tartoznak. 10. Vasár és Innepnapokon a Lakadalmazás egy általlyán tilalmaztatik. 11. Hogy ez a rendtartás szorosan megtartassák, arra nézve Tittl. Igelau Mark és Klosius Doctor urak, Inspectorok gyanánt rendeltettek, a kiknél is minden lakadalmazók, a Lakadalom előtt 14 napokkal magokat el múlhatatlanképpen megjelentsék, és ő Kegyelmétől arról való czédulát vegyenek, hány párt hívhatnak vendégül. Melly czédulák azonnal bémutattassanak a Lakadalmak szószollójánál, hogy attól meg tudhasaák, mellyik C'.as- sisban tartozzanak a házasulandók, és hogy ha azok a magok határokban meg maradnak-e. Melly rendeléshez kiki tartozzék magát alkalmaztatni, és a kemény faültetéstől oltalmazni. Költ Brassóban 19. December 1772. Magistratus Coronensis. 427 igazolt képviselő közül nemmel szavazott 167, igennel szavazott 95, elnök nem szavazott. Távol volt 164. A többség ennél fogva nem kívánja Simonyi Ernő és társai határozati javaslatát tárgyalni. LONYAY Menyhért gr. benyújtja a zárszámadásokat, az 1871-iki évről megjegyezvén, hogy megjött annak ideje, hogy ama jogot igényelheti, hogy a múltra nézve berekesztett, az állam föszámszék által ellenőrzött és a ház által jóváhagyandó számadásoknak terhe alól felmentessék. A megvizsgálás az áliandó pénzügyi bizottságra bízandó. Kérése oda terjed, utasittassék az illető bizottság beható, alapos, okmányszerü megvizsgálásra és arra, hogy tárgyalásai eredményét minél előbb terjcszsze a ház elé. á. A képviselő ur személyemet is érintette mint volt pénzügyminisztert, ugyan is pénzügyi előterjesztéseimet jelezvén, engem szemfényvesztőnek nevezett. Az 1870. évi tulkiadások fedezésére az előbbi 3 évnek megtakarítása folytán a pénztárban levé készpénz fordittatott 16 millió erejéig. Valóságos készpénzt szemfényvesztésnek mondani nem lehet. PE CH Y Tamás felkéri a miniszterelnököt, hogy indítványát írásban terjeszsze elő, mit ez az ülés folytán meg is teszen. r A Montenegróval kötött posta szerződést SZŐ-. GYENY László elfogadásra ajánlja, mi meg is történt. Ezek után a ülés véget ért. А к ép vis elő ház nov. 25-iki ülésén békülé- keny hangulat uralkodott. Tisza Kálmán engesztelő hangon beszélt Korizmics indítványa ellen. A házszabályok megvizsgálására bizottmányt kíván kiküldetni. Cserná- tonyi szánja-bánja nov. 18-iki beszédének hatását, melyet előidézni nem volt szándéka. Lónyay ezekután kielégitettnek nyilvánítja magát a nov. 18. történtékre nézve. „Azok a szélkergető ó-szászok!“ cziin alatt a „K. K.“ ezeket írja: A mi jó ó-szászaink minduntalan azt kiabálják: bu] írassa meg őket a kormány még" egyezer, mielőtt n Királyföld újra szervezését illető törvényjavaslatát a képviselöház asztalára le tenné. Ezt akarnák az ó-szászok elérni minden áron, miért, ezt ők is tudják, de mások előtt sem titok. Legelőbb azzal állott elő az ó-szászok orgánuma a „S. d. Wblt.“ hogy „az illetők“ még meg nem hallgattattak. Erre azonban a néhai „ifjú szászok“ közlönye a „Sieb. Blætter“ adta meg az illetékes deraentit. Elmondd, hogy a belügyminiszter 1870. nov. 18-án 275 ein. sz. alatt kelt leirata, épen „az illetők meghallgatását rendelte el a törvény értelmében, a királyföldi helyhatósági kérdést illetőleg“ s ez 1871 januar 7-én azon hátirattal közöltetett az egyetemmel, hogy az idézett „felsőbb rendelet értelmében a maga rendjén adjon véleményt a Sachsenland helyhatósági szervezéséről,“ hogy a Comes azt mielőbb a belügyérhez felterjeszthesse; elmondd a „Sieb. Blätter“ azt is, hogy ez okmány „48. szám alatt iktattatott be az egyetem jegyzőkönyvébe, s igy semmi kétség sem fér ahhoz, hogy az egyetem meg- hallgattatott-e vagy sem.“ Ily határzott és világos dementivel szemben, kivált miután azt szász lap adta, a meg nem-hallgatást vitatni többé nem lehetett. Az ó-szász visszavonulást nagyszerű jeremiád fedezte. Hivatkoztak „Lengyelország feldarabolására“ з álliták, hogy „kicsiben ilyen feldarabolása terveltetiк a szász nemzeti testnek“ ; s abból akarták megítélni a magyar kormány és törvényhozás belátását, jogtiszteletét, a német kulturélet iránti méltányosságát — hogyan jár el majd ^a szász helyhatósági törvénynyel.“ E mellett látományok rémitgeték: tiszta égből lehulló menykő, meglepetések; a „boszulók kara,“ s jogelkobzás kísértének lázas álmaikban; csak abban találtak vigasztalást, hogy az általuk 1848—49-ben, 1850-ben 1861 és 1862—63-ban megtagadott Lipót hitlevél áll még és ez biztosítja az egyetem jog és hatáskörét; elhitették magukkal, hogy ők még mindig megmaradhat nak „harmadik rendi nemzetnek“ s erősen meg valának győződve arról, hogy a haladó kor kerekének küllőit nemcsak megmarkolták, hanem azt már egy századdal vissza is forditák. Biztak abban is, hogy ha Seivert müvét Pestre felexpediálják a „jog szentsége“ helyre áll, a törvényhozás magához tér, s a parlament nem fogja „a szász egyetem jogkörét egyszerűen elkobozni,“ ha csak nem akar azon utón haladni, melyen 1784-ben és 1854-ben járt az absolutismus, (kalauzolva általatok ti jó
