Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-08 / 98. szám

390 A miniszterválság történetére nézve ezeket állítottuk össze a „Pesti Napló“- ból : Gr. Lónyay Menyhért, nem ismerte kellőleg a si­tuation Öt a vak végzet sodorta lépésről-lépésre, s a mit az utóbbi hét alatt tett, minden lépés rontott posi- tióján. Ez, minden leplezés nélkül megnevezve a dol­got, egy miniszteri strike, mely a chef bukásával vég­ződött. Hogy ez igy történt, mélyen fájlaljuk, és pedig az ő érdekében szintúgy, mint a Deákpárt érdekében. Ránk nézve fájdalmas, hogy a férfiút, ki a kiegyezési mü megkötésekor s egyéb alkalmaknál a hazának oly sok szolgálatot tett, ki a Deákpárt vezérférfiainak meg- ; egyezésével lett miniszterelnök, s kit a párt mindvégig támogatott, ily dicstelenül bukni látjuk. Az események lefolyása következő volt : Gr. Lónyay a koronánál fölvetette a bizalmi kér­dést a nélkül, hogy a párt befolyásosb férfiai véleményét kikérte volna. 0 felsége biztositotta a miniszterelnököt, hogy részéről semmi ok sem forog fenn, a miért bizal­mát a kormány iránt megváltoztatta volna, minthogy azonban a miniszterelnök a pártra hivatkozik, állitván, hogy ez a jelen kormányt nem oly önfeláldozással tá­mogatja, minőt a mi pártviszonyaink között, parliamen- táris kormány nem nélkülözhet, a király tudatá a mi­niszterelnökkel, hogy a helyzet felöl informáltatni fogja magát. Pestre visszaérkezve, egy nyilvános conferentiában akarta megkérdezni a pártot és egyszersmind nyilatko­zat-tételre hivta fel minisztertársait. Ezzel meg volt adva a helyzet acut jellege, melynek ily modorban való fel­idézését gr. Lónyaynak nem lett volna szabad kócz- káztatnia a nélkül, hogy a reá nézve kedvező ered­ményről biztosítva ne legyen. Az első miniszter-tanácsokban a minisztereknek csak többsége nyilatkozott határozottan a demissió mellett, midőn azonban e rész tudatá, hogy minden körülmény között megmarad a lemondás mellett, a kisebbség is hozzácsatlakozott. A párt-conferentia megtartása nem látszott oppor- ! tunusnak. Lónyay gr. uj cabinetet tervezett, de csakhamar meggyőződött ennek kivihetetlenségéről. Ö is benyújtó | lemondását. Ekkor kereste fel Deák Fért nczet és pedig szom- j haton délután. Tudatá vele egyszersmind a Felség í óhaját, hogy másnap 11 órakor a budai kir. palotában j fogadja a czélból, hogy a király meghallja Deák Ferencz véleményét a helyzetről. A Deák és Lónyay között folyt társalgás jellem­zésére talán elég lesz annyi, hogy ezután Deák —* Szlávyt fogadta. Vasárnap reggel gr. Lónyay átnyujtá ő Felségének a cabinet lemondási kérvényét, — s délben Deák Fe­rencz fogadtatott a király ő felsége által. Deák fogadtatása mintegy háromnegyed órát vett igénybe, s a mint Deák eltávozott, a király ő felsége Szlávyt hivatá s megbízta a kormány alakításával. Szlávy miniszterelnökségéről, már gr. Andrássy Pécsbe menetelekor szó volt, s Lónyay folytonosan öt tartá präsumtiv utódjának. Midőn azonban jelenleg a miniszterválság fölmerült, a deákpárti körök egy részé­ben az a nézet kapott túlsúlyra, hogy leghelyesebb volna, ha a miniszterelnöki helyet azon férfiak egyike foglalná el, kik a Deákpárt liberális részének harezo- saiul tekinthetők. Ily férfiúnak tekintetett az utolsó na- ' polcon is Trefort. Másként történt, és pedig Deák Ferencz ajánlatára. Andrássy Gyula gróf is a legmelegebben Szlávy jelölt­ségét pártoló, s a decz. 2-iki minisztérium — Deák Ferencz s gr. [Andrássy legsajátosb auspiciumai alatt lépMletbe. Föltehetjük tehát, hogy e kormány az egyes re­form-kérdésekben Deák nézeteit fogja tolmácsolni, s bi-1 zonyos, hogy Szlávy az egész eljárásra nézve meg­nyerte Deák Ferencz helybenhagyását. A válságnak ily lebonyolítása a Deákpárt egy ré­szénél természetesen bizonyos keserű érzelmeket kelt fel. — A mi az ellenzéket illeti, sokan azt hiszik, hogy a történtek után szelídülni fog a közjogi harcz, s más tisztességesb alakot nyernek pártküzdelmeink. Kerkapoly pénzügyminiszter, Szlávy által a tárcza vállalásra felhivatván, erre vonatkozó határozatát bizo­nyos előfeltételekből tette függővé. Meggyőződést akart magának szerezni, vájjon nézetei találkoznak-e mérvadó tényezök^helyeslésével, hogy föllépése a kellő biztossá­got s erős alapot ne nélkülözze. Ez ügyben több rendbeli bizalmas tanácskozást tartott, decz. 4-én a király által fogadtatott Gödöllőn. Az eredmény az, hogy Kerkapoly megtaitja a ! pénzügyi tárczát. Tisza Lajos szintén kijelentette, hogv 'egyelőre megmarad, s igy két tárcza kivételével, a Szlávy kormány megalakuljak tekinthető. Hazai közügy. Az erdélyrészi deákpárti képviselőknek decz. 2. tartott tanácskozásában elöterjeszté az e czélból ki­küldött bizottság a specialis jellegű erdélyi kérdések ; sorozatát. A megállapított sorozatba foglalt kérdések részletes kidolgozására a tanácskozmány az egyes kér- 1 désekhez képest külön szükebb körű bizottságokat kül­dött ki. A tanácskozmánvban végül véleménycsere me­rült föl a telepitvények iránti törvényjavaslatnak a szó- ; kelyföldi telepitvényekre vonatkozó intézkedései iránt. ; A királyföld rendezéséröli tanácskozásra kiküldött bi­zottmány gr. Péchy, Zeyk, Groisz, Földváry, Gull, Wächter erdélyi képviselőkből áll — oly nevek, melyek bennünket nem nagy reményekre jogositnak. A Deákkörből 60-an, kik Lónyay hívei, kilépni szándékoznak ; a Deákpártban pártváltság várható. A Lónyaysták nagy tevékenységet fejtenek ki, hogy minél többeket toborzzanalc pártuk részére s az első alkalmat mint hírlik, föl fogják használni, hogy a mostani kor­mányt megbuktassák, oly módon, hogy egy fontos kér­désben, mint a költségvetés, az ellenzékkel szándékoznak szavazni. Lónyay a képviselői állásról le fog mondani ; bukása pozsonyi választóira s a horvát nemzeti p ártiak- j ra leveröleg hatott. (M. U.) Mosarinban, a csajkás kerületben, a lakosság a községi elöljáróság ellen fellázadt. A zsandárok hadi ; sorban támadást intéztek s többeket agyonlőttek s meg- ! sebeztek, de később a lázadók által futásra kényszerit- tettek. A lázadás elnyomására katonaság küldetett. A franc zi a kormány győzelme nem oly teljes miként azt óhajtották; a csekély többség mögött, me- ; lyet a kormány a nemzetgyűlésben elnyert, az ország ; nagy többsége áll, mely a válság kezdététöl fogva Thiers irányában kétségtelen bizalommal viseltetett. Thiers parlamenti győzelme Párisban és az egész országban nagy lellkesedést keltett. Az ország minden vidékéről a köztársaság elnökéhez üdvözlő sürgönyök érkeztek • j szóval a köztársasági eszme győzelme a két heti vál- j ság után váratlan örömet keltett. A franczia belügyminiszter Lefranc elbocsáttatott. A cabinet több monarchikus érzelmű tagja kénytelen lesz, Thiers kétségtelen diadala után, tározóját a bal* ; oldal egyik vagy másik kiváló tagjának átadni. A franczia nemzetgyűlésben decz. 3-án válasz . tatott a 30 tagú bizottság, mely a miniszteri felelősség- i és egyéb alkotmányozó intézkedésekre nézve el fogja készíteni a törvényjavaslatokat. E bizottság megvá- : lasztása az első lépés a köztársaság megszilárdulására. A belügyminiszteri tárcza valószinüleg Martel ke- ; zébe kerül ; a közmunkák tárczája a balközép uj vezé- j re Ricardra vár. Az „Ind.“ jelenti Berlin bő 1, hogy a német csá­szár egy rendeletet irt alá, melylyel 25 magasb állam­hivatalnok, tábornok és nagybirtokos az urak házának tagjává neveztetik ki. A porosz lapok Falck beszédéből a kormány rész­letes átalakulására következtetnek, nevezetesen Itzen- plitz és Selchow kiválását jósolgatják. Roon hadügy­miniszter megkapta kért elbocsátását; utódául Kamecke tábornok emlittetik. Vilmos császár a tél folyamában meglátogatja az orosz székvárost. A csáczári udvarnál e miatt már nagy előkészületek folynak s a császári szinházak ze­nekarai, legfelsőbb parancs következtében, szorgalma san foglalkoznak a porosz nemzeti hymnus betanulá­sával. — Az angol parlament a királynő által február fi­kára hivatott egybe; a legközelebbi parlamenti ülés­szakra igen fontos kérdések megoldásra várnak. Spanyolországban a minden oldalról kitörő forradalmi mozgalom által szorult helyzetbe jutott kor­mány azzal igyekszik magán .segíteni, hogy a lázongó tartományokban a parancsnokságokat változtatja. A karlisták ellen Gaminde tábornokot Cataloniába, Murcia ; és Andalusiában pedig a foederalista republikánusok | ellen Mariones tábornokra bizta a vezényletet. Romában a helyőrség 3000 emberrel szaporít- ■ tatott, a Monte Pinciora nehány üteg van kiszegezve, s az utczákon számos őrjáratok czirkálnak. Washintonban a congressus decz. 2. nyittatott ! meg elnöki izenettel. Az izenet sehol sem látja a bé két fenyegetve; kiemeli a barátságosan elintézett vi- szályos kérdéseket ; a német császárnak és a választott bíróságnak köszönetét mond a fáradalmas munkáért; hang­súlyozza a kiválóan barátságos viszonyokat Franczia-, Orosz-, Németországgal, valamint a többi hatalmakhoz való jó viszonyokat. Az izenet azt mondja továbbá, hogy a bécsi vi­lágkiállítás a polgárosodást előmozdítani, és a nemze­tek közti jó egyetértést emelni fogja. Az izenet di­cséri Juarezt és Mexico uj elnökének bölcs kormány­zásától reméli, hogy a határszéli zavargások meg fog­nak szűnni. Az izenet a cubai felkelést reménytelen­nek mondja, melynek fóoka a rabszolgaságnak fenntar­tása Spanyolország által. A képviselöház bizottmányt választott, melynek feladata: a congressusi tagok megvesztegetése miatt emelt vádat megvizsgálni. Az amerikai egyesült államok nagy vesztesé­get szenvedtek. Legkiválóbb férfiúinak egyike, ki az utóbbi tizenöt év alatt nagy fontosságú szolgálatot tett hazájának — ki megbukván mint elnökjelölt — a saj­tóban folytatta a liberális eszmék terjesztését, Horace Grdbley New-Yorban meghalt november 29-kén. Solothurn canton nagytanácsa 80 szavazattal 14 ellen helybenhagyó a lelkészek időszakonkinti újra megválasztása iránti törvényt. Vidé le Tisztelt szerkesztő url Szíveskedjék ezen a közügy érdekében tett fel- szóllalásomnak becses lapjában tért engedni. Mindenki előtt ismeretes dolog, mily terhesek a kereskedők és utazókra nézve a vám és vesztegintézeti hivatalok, de minthogy azok országos intézmények, el­lenük legkevesebb szavunk sincs; szívesen teszünk о tekintetben is, mint polgárok honfiúi kötelességünknek eleget, mikép ezt mindeddig tényleg is bebizonyítottuk. Azonban a felső-tömösi szorosnál egy olyan nj és egészen helytelen intézkedés tétetett, midőn a régi kor­láton kívül inég egy uj állíttatott föl, hogy ezáltal az utazók esti 6 órától másnap 8 óráig Felső-Tömös közül kiszorittatnak, s igy Oláhországgal való kereske­désünkben teljesen akadályoztatunk. Ily intézkedés lehe­tetlen hogy a m. kir. minisztérium müve lenne; hisz akkor azt kellene föltennünk, hogy velünk, mint pol­gárokkal legkevésbé sem törődik ; hanem bizonynyal az ottani különös természetű vesztegintézeti igazgatóé. Mi a korlát által a hivatalos térről (Amtsplatz) kiszorittattunk ; az egész éjét marháinkkal együtt az ut közepén kell töltenünk, mi még most megy tekintve az enyhe időt, de mi történik a kemény tél idején? Ott fogunk marháinkkal együtt veszni, vagy pedig Oláhor­szággal való kereskedésünkkel fel kell hagyni. Ez pe­dig mind nekünk, mind az országnak nagy kárára lenne. Hogyan is volna helyes intézkedés, mely az utast kereszttűzbe fogja? a hivatalos térre az uj korlát miatt nem lehet bejöni; az utón maradni nem szabad, mert megzálagolnak az utörök; az útról letérni nem lehet, mert nincs hová, s nem is szabad a vámtörvények miatt. Igazodjék el tehát most az utas! Minden tekin­tetben csak nekünk baj. Oláhországi vámon jobban van az utasokról gondoskodva, mint hazánkban. Pedig én azt gondolom, hogy az állam lehet, s kell is hogy legyen a polgárok iránt annyi tekintettel, midőn a drá­ga várnát fizetteti velünk, hogy egy helyet mutasson nekünk, hol éj idején magunk és marháinkról gondos­kodhassunk. A korláton felül még korcsma sincs, igy tehát a hidegen kívül az éhség is kínozza az utazót marháival együtt. Hisz mi arra is készek vagyunk, hogy a hivata­los téren való hálásért fizetünk valamit, csak oda be­mehessünk. Ott legalább épületek közt vagyunk, s kö­zéi van a korcsma is. A korlát télnek idejére ott semmi esetre sem ma­radhat, mert az által az ut is tönkre tétetik, az utazó egészsége és marhái is elvesznek. Különben is e korlát sem az országra sem egye­sekre hasznot nem hajt. E nyilvános folszóllalást azért tettük, hogy orvos­lást annál inkább nyerjünk. Kérjük azért a m. kir. ke­reskedelmi miniszter urat, kegyeskedjék az ottani igaz­gatót utasítani, hogy az ok nélkül fölállított uj korlátot onnan mentői előbb eltávolítsa. Mi ezelőtt soha sem akadályoztattunk annyira mint e hivatalnok által. Nem tudja a vidék nyelveit s önkénykedik velünk. A vidék népe valóban e hivatalnokért van, nem pedig ez a nép és ügyéért. Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az állam pénzén csak olyanok lehetnek hivatalnokok, kik az állam és vidék nyelveit tudják. De hogy egy hivatalnok sok időn át megmaradhasson helyén, ki sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom