Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-24 / 24. szám

tartja a rósz bor felett, ö pedig bocsánatot kér — nem akar czégéres törvényeket alkotni. Helfy indítványát sem fogadja el, mert azt hiszi, hogy az átalános szavazati jog rögtön életbeléptetése viszonyainknak meg nem felel. Vele szemben Stuart Millre hivatkozik, ki egyik essayjéban a többi közt szóról szóra ezt mondotta: Nem kell soha szem elől téveszteni azon igazságot, hogy a ház tagjaira való szavazás mások sorsa fölötti hatalom, s hogy a má­sok fölötti hatalom gyakorlásához született joga senkinek nem lehet. V i (i é k. Kézdi-Vásárhely, 1872. márcz. 19. Tisztelt Szerkesztő ur ! Ha szerény szini-referádám becses lapja, a „Nemere“ hasábjain helyet talál: azt hiszem kettős czélt érünk el általa. Először, megismeri előre a brassói közönség a je­lenleg nálunk működő s innen — mint értesültem — a jövő héten Brassóba induló színtársulatot ; másodszor pedig Thalia papjai — ha ugyan olvasásra méltatják szerény soraimat — mint tükörben látandják meg magokat s talán okulni fognak belőle.-------Eégi jelszavam lévén: „Elös­m erést az érdemnek, korbácsot a ferdeségeknek :“ nem fog­nak talán megharagudni az illetők, ha toliam néhol tinta helyett epébe találtam mártani. Mert igaz marad az, hogy keserű bár az orvosság néha, de gyógyít gyakran. Nagy Mihály kicsi, de jeles társulata in. év decemb. 7-én kezdte meg nálunk előadásait s azóta a farsang ki­vételével, folytonosan működött tűrhető anyagi sikerrel. A társulat primadonnája, úgy szólván napja — mely körül a többiek mint csillagok, holdak és üstökösök forog­nak — Mártonné. Szakmája a hősnői, de ezenkívül . is minden rendű és rangú szerepben nem csak otthon érezi magát, hanem a szó szoros értelmében művésznő. Alakja ön­kénytelenül eszünkbe juttatja a görög és római ó kor clas- sicai szépségeit; hangja hajlékony s a legkülönbözőbb ér­zelmek helyes kifejezésére elkalmas, majd mint vihar zug és dörög, majd olvadásra birja a sziveket. Láttuk őt nevetni s vele örvendettünk; láttuk sirni s vele zogoktunk.—Láttuk j öt „Bíbor és Gyász,“ „Saint tropezi úrnő, “ „Gritti,“ „Deborah,„ „Mari, egy anya a népből,“ „Lecouvreur Adrienne“ stb. drá­mákban s afájdalom keserű könnyeit facsarta ki szemeinkből művészetének hatalma. De láttuk „Nők az alkotmányban,“ „Királyi csók,“ „Angyal és Daemon,“ „Csacska nők,“ „Szegedi kupecz“-ben s szivünk repesett örömében. Még egyet nem szabad emlités nélkül hagynom, t. i. Mártonné ízletes toilletjét s gazdag ruhatárát, mely va­lóban ritkítja párját a színészetnél. — Második jutalomjá­téka a múlt héten volt „Lecouvreur Adrienne“ drama, — melynek előadására a város s a távol vidék összesereglett oly számmal, hogy nemcsak a színház zsúfolásig megtelt, de az álfalak mögötti tért is megtölté a közönség, s ke- gyenczét kiléptekor szűnni nem akaró taps s valóságos vi­rágeső fogadá. Kiváló tagja még a társulatnak Nagy né, ki kitünően személyesíti a piquans asszonyságokat, — nyelves paraszt­leányokat s kedélyes falusi menyecskéket. Hamvamé szép alak, de ha megszólal önkénytelenül eszébe jut az embernek Aesopus meséje „Vulpus et larva,“ midőn a róka igy kiált fel: „non habet celebrum.“ Nagy Póli idővel jó szende színésznő lehet. Gyárfás Vilmában több talán a tehetség mint gon­dolni mertük volna eddig. Csak a napokban tűnt ki „Nő­uralom“ előadása alkalmával, mtkor is szerepét oly csino­san eljátszta, hogy alig hagyott fenn kívánni valót. Hanem kezdő színésznőnek, mint ő, nem volua szabad annyit nézni a sugólyuk felé. A férfi személyzet első tagja Tóth. Szakmáját meg­határozni nem tudom, mert ma mint Parlagi Jancsi gyö­nyörködtet énekével, holnap mint Gritti Lajos áll előttünk; ma mint csizmadia inas kaczagtat meg boliókás verseivel, s holnap Paul Jones vagy Lázár a pásztor fenséges alak­jait személyesíti. Ha Tóth jó tanácsot szokott elfogadni, úgy azt mondanám, maradjon ö az énekes parasztlegények vagy apa szerepek mellett; hangja erőteljes, termete kissé elhízott s inkább elnézzük öt komoly meglett férfiak, mint fiatal szerelmesek szerepében. Mert Inában ! nevetségessé válnék, ha Bachust vékony dongáju s Ámort nagy hasú legénynek festenek. S most szabad legyen néhány lényeges hibájáról is megemlékeznem. — »Eok az alkotmányban“ mint honvéd őrnagy feltett fövegge 1 lépett be, s kedvesét nőül kérte, meg is nyerte, meg is ölelte szülei jelenlétében feltett fövegge 1. Úgy látszik nagyon furcsa fogalma van Tóth nak a honvédtisztekről. Hasonló hibát követett el Paul Jonesban, továbbá „Szép marquisnö“-ben, hol egy csoport fedetlen fejű báli vendég közepeit mint franczia tábornok, fedett fővel jelenik meg egy marquisno estélyén. Bizony, bizony mondom — ez nem jól volt igy ! Kissé jobban kel­lenne respectálni a marquisnőket s különösen a közönséget. —• Továbbá Jókai Mór „Dalma“ czimü drámájában nem | lett volna szabad sisakot és pánczélt használni. Ha nem : hiszi, kérdezze mega szerzőt, Kómer Flórist vagy Ipolyi: Arnoldot. — Különben „nemo dat, quod non habet.“ S most még egyet: az összes közönség egyhangú véleménye volt, hogy máskor jutalomjátékául jobb müvet válasszon, mint „Eothschild titka.“ Márton — plasticáját kivéve — minden tekintetben kitűnő apa-szinész és comicus. De tudományos műveltsége és szorgalma feljogositnak azt hinni, hogy rövid időn e csorbát is kiköszörüli. Libera liaszonvebetö tag; láttunk tőle néhány sike­rült szerepet, — de láttuk őt gyakran őszszakállal s ko­rom fekete hajjal is megjelenni. Jáui mint hős, szerelmes és intricus gyakran miut commicus, egyik kiváló tagja a társulatnak. Legnagyobb hibája az, hogy a székely dialectust nem birja levetkezni, pedig a nyelv apostolaitól megkivánhatnók, és joggal, hogy a magyar nyelvet tisztán beszéljék. — Péternek szóltam, Pál is értse el ! Hamvay segéd szerelmes; gyakori szerep nem tudás­ban szenved; pedig alakja és hangja e szakmában még szép[reményekre jogosítják, kellő igyekezet mellett. Nagy Mihály ügyes pénztárnok. A többi mint kezdő és segédszereplőt eléggé jól be­tölti helyét. Mint értesültem Nagy Mihály társulatát a nagyhéíen megerősíti s unitis viribus kezdi meg april 1-én Brassóban előadásait, hol — hiszem — nem kevésbé fog pártoltatni mint a mi szerény városkánkban. Z a b о 1 a y. Zi'lgon, 1872, márcz. 12. Tisztelt Szerkesztő ur ! Jól tudom, hogy községi életünk szép viszonyait ös- meri ön még azon időkből, midőn nálunk humassimus le­gátus volt, — de azok ha akkor szépek voltak, most sok­kal szebbek, előre haladottabbak ; ép azért engedelmével elmondom a mostaniakat. Hol kezdjem? nehéz feladat, de eltaláljuk. Az iskola az első helyet azt hiszem megérdemli í annyival inkább, mert azt igen sok háromszéki község mintaképül vehetné. Szeretik is ám az iskolát a gyermekek; nem kizá­rólag azért a mit ott tanulnak, hanem azon önfeláldozó gondos Tiszteletes uramért, kit az iskola édes atyjának méltán neveznek. Nincs mód a mit az iskola édesgetés­ért ki ne találna ; nincs idő a mit drágábbnak tartana az iskolában töltöttnél. Meglátogatja mindennap az iskolát, és a gyerekeket mind sajátéit kérdezi a szükségesek fe­löl. Penna, tinta, kalamáris ha hiányzik valamelyiknél, ád a Tiszteletes ur kész örömmel, épen úgy, mintha édes gyermekeinek adná. De nem is maradnak el az iskolából a gyerekek, mert azt nagyon megbánnák vagy ők maguk, vagy szülőik. Ha a szülők elvonják'gyerekeiket az iskolából, jaj nekik! mert van nekünk egy erélyes biránk, a ki minden hétfőn szerre járja az iskolákat, s rendbe veszi az egész múlt hétről az elmaradottakot, s azoknak szülőit kiméletlenül bünteti. Ezen erélyes férfit Földes Bálintnak nevezik, kinek neve épen úgy mint a ref. tiszteletes űré: tiszteletet ér­demel. Fáradbatlan az iskola iránti tevékenységben ! annak j tekintélyes vagyont szerzett, és a mint halljuk és hisszük ezután sem fog működésében lankadni Iskolai vagyonúnknak pénztárnoka Izsák József ur, mintha csak predestinatió utján lett volna teremtve az előbbi két férfihoz: ép úgy oda talál. Lelkiismeretes pon­tosság, kérlelhetlen szigor: működésének föjellemvonása. Azt beszélik, hogy ha utón talál egy krajczárt, azt is az os­kolának adja, Ezt hiszem, de azt is tudom, hogy az iskola vagyonára több figyelmet fordít miut sajátjára. De nemcsak ez van nálunk, a mi a legszebb elis­merésre méltó, hanem egyebek is, melyek az azt alkotók neveit hallhatlanná teszik. Ilyen a szegény gyerekek ru­házatáról gondoskodó nő egylet, és az elagottakot segé lyező „szegények takarékpénztára.“ Az elsőnél több honleány neve a tisztelet tárgya; utóbbinál ismét a ref. tiszteletes ur nevével a Demeter Sá­muel úréval találkozunk. Az ezelőtt 12 évvel alapított magtár ma annyira növekedett, hogy gabonája van ma 900 véka, s 600 forint pénze. Naponta növekszik csaknem a magtár, és a köz­ségnek czélja mindaddig növeszteni, inig az alap kamatja annyira megy, hogy belőle az egyházi személyzet fizethe­tő lesz. Ilyen kálvinista papot, ilyen elöljárókat adjon a gond­viselés minden községnek, hogy működésük főczélja az le­gyen, mely a népet szellemi és annyagi jóllétre emeli. Z ág о n i. Román lapszemle. „Patria“ 2G-ik szám. A vezérczikkbeu ez úttal is erélyes, indokolt megtámadás intéztetik a passivisták ellen, kik a szegény nép rovására várják — ama soha meg nem érkező extrawurstokat. E helyett jobb lesz: ha választunk becsületes román képviselőket. A bukuresti „Romanulu“ egy esznvedélyes hosszú czikket hoz „ó Romania veszte“ felirattal, melynek értel­me az: hogy az ország részint Osztrák-Magyarország, ré­szint a muszkának el van adva! „Telegr. Romanu“ 18-ik száma. A „passivitás indo­kai s eredménye“ föliratu czikksororat Yll-ik folytatását hozza. Ezúttal is szabatosan illustrálja a szerdahelyi ér­tekezlet határozatainak liiábanvalóságát s a következetlen ferde eljárásból származott sikertelenséget. Politikai szemle. Francziaországot az utolsó hábaru szomorú tapaszta­latai taniták meg a reformra. A szomorú tapasztalat mély megintése nem maradt eredménytelenül. Franeziaország többé nem az elbizakodott, túl önhitt, hanem a tényeket megfontoló rideg számitó. Állami létének két fő faktorát: a nevelés- és hadügyet kivánja arra a magaslatra emelni, mely őt méltán megilleti. Az első iránt már megtéttettek a szükséges reformok; a midőn az iskolakényszer behoza­tott. A második felett épen most márczius 15-ikén kez­dették meg az átalanos vitát. Thiers alkalmat vett ma­gának , hogy az ügyre vonatkozólag nyilatkozatokat te­gyen. -­Az köztársaság elnöke nyomatékkai visszautasította azon vádakat, mintha a kormány harczias terveket táp­lálna; nézete szerint azonban „szükséges, miszerint az or­szág az utolsó háború szomorú tapasztalatait értékesítse s oly • hadsereget alkosson, a mely nemcsak árnyéka egy hadseregnek. A hadügyi bizottság javaslata, teljesen sza­kit a régi katonai intézményekkel s egészen uj törvényja­vaslatot dolgozott ki. Ennek első fejezete az átalános védkötelezettség elvé­ről s a helyettesítés minden fajának eltörléséről szól. Ki mondja, hogy minden franczia életének huszadik évétől negyvenedik évéig a hazát szolgálni köteles még pedig minden táborozási vagy felvételi díj nélkül, a rendes szol­gálatban levő katonaság választói joga fel van függesztve: szolgálati kötelezettség alóli ideiglenes fölmentések, melyek a törvény által elősorolt esetekben adatnak, teljes fölmen­tést nem képezhetnek, az állam minden fegyveres ereje a had és teugerészetügyi minisztériumok alatt áll; a pol­gári becsület elvesztésére Ítéltek a hadseregben nem szol­gálhatnak. Ezek az első fejezet főbb eszméi. A második fejezet a sorozási, sorsolási és ellenőr­zési eljárást szabályozza. Ezen része a javaslatnak na- gyobbára ugyanazon határozmányokat tartalmazza, mint a magyar, vagy eredetileg a porosz védtörvény. A franczia nemzetgyűlésben a budget vita megkez­dődött. Az előirányzat i 380 millió 473,503 frankot, tehát 54-7 millióval többet tesz, mint a háború előtti év előirány­zata. A consolidált államadósságok évi kamatai magok 542 milliót, a bankadósság törlesztése és kamatai 215 m. a lebegő adósság kamatai 30 milliót nyelnek el. A mexicói forradalom befejeztéhez közeleg. A kor­mány tábornokai az ország déli részen fényes diadalt arat­tak, s visszafoglalták Oajacát, a lázadás főhelyét. Most pedig északra fodultak s ott üldözik a lázadókat, kik na­ponkint újabb vereségeket szenvednek. Vegyes. (Sorozási jelenei.) Említettük, hogy kormánybiztos van jelen a sorozásnál. A kormánybiztos szigoráról sokat beszélnek; de egy elbizakodott gazdag ember úgy gondolkozott, hogy itt is megteszi hatását az, a mi­nek mindenütt hatása szokott lenni: a pénz. Meglátogatta a kormánybiztost ; elmondta, hogy a sorozás alá jövő fiára neki is szüksége volna, s ott felejtett 500 frtot. A fiú aztán előállt és bennmaradt. A meglepett apa előfogta a kormánybiztost, hogy hol van az 500 frt. Legyen nyugodt mondá, az fent van a minisztériumnál. így beszélik, s igaz e vagy nem, de jellemző. (A vámhivatalokat) egy miniszteri biztos látogatja erre mifelénk; neve Adlershauseni Hugó. Ha a kormány megbízható és szakértő embereket küld ki igen helyén van minden hivatalágnál az efféle személyes vizsgálat. (Vcgiink vall!) A „Wanderer“ után, melyet az ó- csehek vettek meg, — azt írja a „HermánStädter Ztg. “, hogy az orosz, porosz és olasz szövetkeztek a mi birodal­munk felbontására. Vajon nem állott be ncgjmdik szö­vetségesnek a szebeni „Wochenblatt“ is?

Next

/
Oldalképek
Tartalom