Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-21 / 23. szám
Brassó, 1872 Másod évi folyam 23. szám. Csütörtök, márczius 21. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. NEMERE. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás „WEMEBE“ politikai, közgazdászai és társadalmi lapra. Az első évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegyedes előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmasb időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 fit — kr. Fél „ 3 „ — „ Negyed „ 1 „ 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1872. márcz. 20. Márczius 15-ikén, nemzeti fejlődésünk, szabadságra ébredésünk nagy emléknapján, tisztelegtek az országos Deákpárt központi bizottságának küldöttjei a párt vezérénél Deák Fereneznél. Márczius 15-ikét, mint a magyar nemzetigaz boldogságának nagy napját, most 24-ik évfordulóján, méltón ünnepelte meg a Deekpart. Márczius 14-ikén a ,,Hungária“ nagy termeben értekezletet tartott, hol a fővárosi és vidéki tagok mind megjelentek. Az elnök Szapáry Aatal megnyitván a gyűlést, inditványoztatott, hogy a gyűlés Deák Fereneznél kiildöttségileg fejezze ki tiszteletét. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatván, az elnök kinevezte a küldöttség tagjait. Ezután Pulszky Ferencz szólalt fel. Emelkedett beszédében ecseteié a Deákpárt működését, és egy visszapillantást tett az utolsó öt év vií .nányaira ; szemügyre vette a Deákpárt működésének eredményét, melyben oly lépéseket lát megtéve, minőkről a 48-kor álmodni sem mert. A főváros öt év alatt egészen uj vásossá lett, átalakult és gazdagodott; nemzetgazdaság és pénzügyek terén hitel termett s az megszabadult az alkotmány helyre állítása óta. Tárgyaltatott a szervezkedés kérdése, s rövid vita után megválasztatott egy 22 tagú és egy 14 tagú ,,levelezési, sajtó és statistikai választmány.‘* A kiküldött bizottság márczius 15 ikén tisztelgett Deák Fereneznél, kit Rajner Pál üdvözölt egy rövid be szédben. Tolmácsolta az osztatlan bizalmat, melylyel a párt, vezéréhez ragaszkodik. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Deák Ferencz körülbelül a következőket mendá : Barátim! Meghatva szívességiek által, nem tudom kifejezni köszönetéin mélységét azon megtiszteltetésért , melyben részesittetek. Öt éve, hogy ezen ösvényen járunk, elmondhatom, hogy csak öt éve, mert elébb csak óhajtás volt az, a mi most nagy részben való. Programúiról szólni most fölösleges, a programra azon része, mely a közjogi kérdéseket illeti, ki van fejezve a kiegyezési törvényben, hiszen a párt ezen az alapon alakult, és csak az szakadhat el a párttól, a ki ezen alapot elveti ! Ezen az alapon akarunk tovább is haladni. A mi a reformkérdést illeti, itt sem lehet többet mondani, minthogy a szabadelvű demo- cratia alapján akarunk haladni és létrehozni a mi létrehozható. Átalában az elmélet és a gyakorlat közt az életben különbség van, mert az elmélet a tudomány szabályait, a logika következtetéseit veszi tekintetbe, és ezekkel a nehezebb kérdéseket is meglehet oldani papíron. De az életben egy más factor is van, és ez az ember, és az ember akaratja. A gyakorlatnak nincs akaratja, ez a józan okosság szabályai szerint formuláztatik. Az embernek van akaratja, még pedig gyakran igen furcsa akaratja. Az képezi a nehézséget, hogy az elméletet miként lehet átültetni a gyakorlatba, és gyakran tapasztaltam annak igazságát, mit Bentham mondott, hogy „a jónak legnagyobb ellensége a jobb.“ A jó előmozdítására az igen keveset tesz, a ki a jót csak azért nem fogadja el, mert jobbat is tudna létrehozni. Nagy hiba az, ha valaki akár valamely alkotmányt, akár valamely intézményt csak részleteiben akarna megítélni, mert nem lehet ma oly alkotmány, oly törvényhozás, oly kormány, melynek hibái ne lennének. Mindenekelőtt egészében kell a dolgot megítélni. Mint a kereskedő, ki abból Ítéli meg üzlete állását, hogy a bilance hogy áll : úgy a politikában is, mely a legnagyobb tudomány, épen ezen szabályt kell követni. Ha valaki azt tűzi ki feladatul magának, hogy akár a kormánynak, akár a törvény- hozásnak intézkedéseiben azt tekinti, mi hiányzik belőle, mi az a mi hibás, mi az a mi elmaradt, mint* mindenütt, nálunk is azt fogja találni, hogy van hiány, s hogy nem minden tökéletes. De nekünk az a feladatunk megítélni, vájjon egyik vagy másik eljárásban a jelen körülmények közt több-e a jobb, mint a hiányos. Hiányt lehet felfedezni többet, de azért mert hiányos valami, azt elvetni anélkül, hogy hiánytalant tennénk helyébe, helytelen eljárás lenne, mert akkor ismét hiányos lesz az uj, minthogy tökéletest alkotni nem bírunk, s ismét ott lennénk, hol elébb voltunk. De most nem az a kérdés, hogy ez vagy amaz hiányos volt-e ; hanem az, hogy az alap fenntartassék-e? Ha igen, akkor a cselekvény terére kell lépnünk, és a többségre támaszkodva, ha lehet azt újra megnyerni. Itt a ti bölcsesség- teknek jutott a feladat megtenni a teendőket. Ehhez pedig mindenek felett szoros összetartás szükséges. Bizonyosan lesznek közietek olyanok, kik ezzel vagy amazzal nincsenek megelégedve, de fontolják meg azok, hiánytalant teremteni nem lehet s áldozzák fel egyéni nézeteiket a közös nagy czélnak, mely ismétlem szoros összetartást kiván. g Berlini levél. 1872. márczius 8-ikán. A londoniak már megülték nagyszerű hálaünnepö- ket, rnig a berliniek folyó hó 22-én fogják az örömteljes császári születés-napot megtartani Hogy az ősz felség 76-dik születésnapját minő ünnepélyes jelenetekkel ülik meg: a felől egyes részletek fekszenek előttünk. Az egész hadsereg ünnepi templomozást tart és díszszemlére lesz felállítva. A hol csak tüzérség állomásoz, ez a megjelölendő vezényszóra 100 üdvlövést ád, mely után a tisztikar és legénység szokásos megvendéglése következik. Az egyetemen és a művészeti akadémián nyilvános üléseket tartanak, melyeknek tárgyait alkalmi beszédek, felolvasások fogják képezni. A községek részéről pedig abban fog nyilvánulni az öröm napban való részvét, hogy a városi árvaházak kisdedeit, valamint a városi kórodák és dologhazak betegeit fényesen megfogják ajándékozni. Ez ajándékozás azonban — bármily „fényesnek“ is iija azt a napi sajtó kétségtelenül meszsze mögötte marad azon dotatioknak, melyek az utolsó háború je lesb hadfőinek jutalmazása gyanánt szintén a felség születésnapján lesznek kihirdetve. E gazdag — valóban császári — adómányok, miként előre hallhatni, négy osztályba vannak sorolva: herczeg Frigyes Károly, grófMoltke tábornagy, gróf Roon hadügyminiszter és Manteuffel tábornok külön külön 300.000 tallért kapnak; a második főösszeg, melylyel többek közt Delbrück államminiszter és Werder tábornok lesz jutalmazva, 200,000 tallér; a bar ; maciik főösszeget, mely 150.000 tallérból áll, a bajor ki- i rály fogja kapni, hogy azt saját serge érdemesb tisztei' között oszsza ki; végre többen a hadvezérek közül egyen-j ként 100,000 tallérral lesznek jutalmazva. Összesen mint- | egy 22 eg} én fog jutalomban részesülni. A közölt részletek és a számok végén látható nullák eléggé meggyőzhetnek mindenkit, hogy Berlinben csak ugyan fényes és örvendetes ünnepélyre készülnek, mely méltó befejezése lesz a böjti idénynek. Mert ne tessék azt gondolni, bogy a prot. főváros húshagyókedd óta bűnbánó sziut öltött volna magára. (Tegye ezt, a kinek van oka a vezeklésre.) Ellenkezőleg! A báltermek ajtóit hamvazó szerdán elfeledték bezárni s máig is nyitva állnak, A félhivatalos estélyek egyik-másik követnél vagy az uralkodó család valamelyik tagjának születés vagy névnapja, számos egylet alapítási évfordulója sat. sat. épen oly vidám hangulat, élénk részvét s magas kedvii dinom-dánom mellett folytak le most, mintha csak farsang közepe lenne. Ide járul még azon szűnni nem akaró concert-mania, mely Berlinben hónapok óta uralkodik. A zeneidény legfényesebb pontját kétségkívül azon zeneestély alkotja, melyet Berlin első rangú művészei és művésznői múlt hó végén a rokkantak fölsegélyezését ezélzó Vilmos alap javára rendeztek. A belépti-díj nem több, csak egy — „Fried richsdor“ volt ! Hogy az udvar ez élvezetes estélyt magas látogatásával megtisztelte : az önkényt következik, miként másfelöl könnyen elgondolható, hogy az ily magunkféle szegény halandó a szokatlan magas diju coucertről szépen elmaradt s ép azért levelemben nem is irhatok bővebben erről; bánom aztán anuál többet a „symphonia zenekar“ és a „concertbáz“ előadásairól. A kevés tagú symphonia-társaság hetenként csak kétszer játszik jobbára a classieusok symphoniái közül, miért nevét is kapta. Előadásait igen tisztes közönség szokta hallgatni, mely többnyire a közép és alsó polgárosztályból gyűl össze. A csinosan öltözött leányok horgolnak (helyesebb magyarsággal häkliroznak), kötnek vagy varrnak, csevegnek egymás közt és a hasonló munkába elmélyedt mama oldala mellöl bébe-korba egy-egy lopott pillantást vetnek a közel álló fiatal emberekre. Kérem ezért el nem Ítélni az ártatlanokat. A symphonia társaság termét közönségesen olyan helynek tartják, melyben az agglegények vagy ifjonezok, kik függötlenségöket egész éltökben meg akarják őrizni, egy általán nem mutatják magukat, ha csak a kacsingatások igéző hatalma ellen teljesen biztosítva nincsenek. A külső itt nem igen jő tekiutetbe. Nem egy szerelmi viszony keletkezett már itt, melynek vége boldog házasság lett. A teremnek tehát, — miként fennebb is érintém — polgárias kinézése van, de a legfőbb jellege: valódi kedélyesség. Az előadást a legnagyobb odaadással hallgatja mindenki. Egy-egy tisztes öreg ur gyakran órákig elmeri szünet nélkül a tactust és a dilettáns ifjúság figyelmesen kiséri zongora-kivonataiból az előadást. Miként nálunk a Salamon, Pongrácz vagy inás népzenészek reunioin, itt is az előadás folyama alatt eszik és iszik a közönség. A kiilöubség legfennobb csak az lehet, hogy a jó hegyaljai piros helyét itt bajor sör pótolja. Sőt a férfiak dohányoznak is, mi hogy főleg a nőkre nézve igen kellemetlen, alig szükség említenem. Azon szokás, hogy a közönség nembeli különbség
