Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-03-17 / 22. szám

330 millió, márczius 6 áu csakugyan átadatott Strasbourg- ban. Ez által Francziaország jogot nyert az októberben kiürített hat megyét, mely az októberi egyezmény értelmében mindeddig semleges területnek tekintetett, katonailag is megszállani.

A „Köln. Volksztg.“ szerint Bismarck Becsben ajánlatot tett, hogy járjon el a két kormány, — t. i. a porosz- s az osztrák — együttesen a lengyel-ultramontan coalitio ellen. —

asztalra és zajosan fogadtatott. Beszédében örömét fejezte ki a felett, hogy a fővárosi és vidéki „vagyonos és értei- ; mesu polgárság oly tömegesen megjelent a balközépnek 6 éven keresztül követett politikáját helyeselni. A pártot j további kitartásra buzdítván, lelkesült éljenzés között le-1 szállt álványáról. — Ennyi állott a programmban, de az éljenekre Tisza, Csernátony, és Jókai is megjelentek a kör ablakában, és rövid beszédeket intéztek a tisztelgőkhöz.

Spanyolországból igen komoly hírek érkeznek. Az ország vagy államcsíny vagy tronváltozás előestéjén áll. A mostani uralkodóház minden ellenségei, carlisták, ultramon- tánok, köztársaságiak szövetkeztek, hogy a választásokban megnyerjék a többséget, s ha czéljokat elérik, Amadé ki király önként lemondana a trónról.

V e g У « s(az országgyűlés feloszlatásáról) szóló hírek a „P. N.“ hiteles értesülése szerint teljesen alaptalanok. Döntő helyen erre nem gondoltak soha, s e hir csakis azért kö- zöltetik, hogy ezzel megingassák a Deákpártot.

(Az erdélyi balpàrli küldöllek) márcz il-ikén külön tartottak értekezletet. Negyvenketten vettek részt az ülésen b. Bánfty Dezső elnöklete alatt. Elhatároztatott, hogy Maros-Vásárhelyre pártgyülés hivassék össze, mely az ellenzéket a Királyságon innen szervezze. Egyúttal kimondatott, hogy „hazánk integritásának megóvása mellett a nemzetiségekkel testvéri egyetértésre és a választásnál együttes közreműködésre kell lépni, s a jobboldallal semmikép comprpmissumra lépni nem kell.“

(Egy román hang.) Miután a roszakaratu ellenzéki román lapokban többszörösen hangsulyoztatott a kormány illiberalismusa, a lugosi püspöki hatóság elősorolja a „Pat riá“-ban azon hivatalos adatokat, melyek szerint a cultus- miniszter csupán azon püspöki kerületben — egyházi és iskolai ezélokra csaknem 18,000 forintot adott a románoknak. —

(TŰZ Hcsslieimcrilél.) Tegnapelőtt este Hessheimer kereskeskedő raktárában egy fiú vigyázatlansága miatt tíiz ütött ki akkép, hogy egy hordó petroleum meggyűlt.

Volt ijedtség a petróleum hírére; mindenki az explo siótól félt elannyira, hogy alig mertek közeledni az épülethez. Jó szerencsére azonban csak kisebb mértékben volt petróleum, és emellett a raktár erős boltíves épület. A tűzoltók is megjelentek; legalább azt beszélték, hogy ők azok. Nagyon sokan pedig azt állították, hogy az itteni tűzoltó-egylet csak paródiája az ilynemű szervezett egyleteknek. Egy oly népes városnak minő Brassó, nem lenne ártalmára,ha nem parodizálna ebben is.

E tűz eset alkalmával azt vettük észre, hogy városunk lakói — minden reacrationariusság mellett is — rósz communisták lennének , mert nagyon félnek a petróleumtól. —

(Brassóváros ős vidék iskolatanácsa) évnegyedei

első ülését tegnepelőtt tartotta. Az iskolatanács elnöke statististikai adatok kíséretében előadta a városi és vidéki nevelésügy mozzauait a lefolyt közelebbi 3 évről.

Igen örvendetes volt ez előterjesztésből azt hallani, hogy e vidéken némely nemzetiségek iskolába járó növendékeinek száma a közelebbi három év alatt tetemesen szaporodott.

Azon interpelláló sem volt érdektelen, mit egyik iskolatanácsos tett az elnökhöz, hogy a szász iskolák részére kiosztott tanszerek között: a magnes vas miért nem német? Természetes, hogy az interpellate nem maradt felelet nélkül, melylyel a ház egyhangúlag meg volt elé gedve. —

(A balközép országos crlckezletc) Után két helyen társas ebéd tartatott. A mondott toasztok közül a legnagyobb lelkesedést Kossuth éltetése keltette fel. A zenekedvelők termében, hol Ghyczy Kálmán elnökölt, Lázár Ádátn mondotta ez áldomást, s a perczekig tartó éljenzés után Degré azt indítványozta, hogy ez áldomásról Kossuthot táviratilag értesítsék. A legzajosb helyeslés hallatszott erre, s csak Csernátonynak volt bátorsága, hogy ez ellen felszólaljon. Beszéde, mint Írják leirhatatlan indig- natiót keltett. Az eláll! a legzajosabban hangoztatott. Végre a fegyelem még megtette szolgálatát s a telegrafi- rozástól elállottak. A zenekedvelők terméből Jókai vezérlete alatt küldöttség menesztetett az Orpheumba, a hol a baloldali képviselők másik része tartotta lakomáját. Itt Tisza Kálmán elnökölt és Jókai poharat emelt az alkotmányos királyra. A vidéki tagok hangulatát legjobban jellemzi az egyik küldött következő felkiáltása: „Instáloin, már csak mondanák meg az urak, hogy Deákisták-e, vagy Kossuthisták?“

Ugyazon este fáklyás menet volt. A menet roppant nagy tömeg kíséretében este 8 órakor a városház terére vonult és a baloldali kör előtt állott fel.

A tolongás és egetverö zaj közepette az utczára egy asztalt vittek, melyre Hegedűs Sándor felállván, miután a csend közvetlen közelében valami kép helyi eallott, egy szónoklatot tartott. Utána Ghyczy Kálmán emeltetett fel az

közgazdaság.

Brassó, 1872 uiárcz. 15.

A „Nemere“ múlt évi 98. számában leírtam volt azon í nyomort, melyet hazánk Királyhágón inneni része az 1870/71 évi esőzések és rósz termés miatt szenved.

Ugyanakkor felbivtam a magas kormány figyelmét, | hogy vegye számba a szükséget, és addig mig ideje van segítsen, — a nép nyomorát enyhítse. Mindez ideig e tárgyban fájdalommal tapasztalom, bogy semmi intézkedés nem történt.

Ezt, és a nép nyomorát látva, bátor vagyok ismételten a közfigyelmet és különösen a Nagyméltóságu ipar és kereskedelmi Miniszter urat felhívni, hogy az elodázhatlan szükséget tapintatos intézkedése által elhárítsa,

A múlt évben részletesebben leirt és most csak megemlített gabonahiány — nagy mértékű behozatalt idézett elő. Múlt év szeptember havától kezdve a behozatal oly nagy volt, a minő a közelebbi időben egy- átalában nem. Egyebek mellőzésével csak a tömösi vámot emlitem fel, melyen naponta 6 — 7 száz szekér megy és jön gabonáért.

A behozatal káros volta mellett, kedvező Szerencsé- i nők tekinthető az, hogy Romániában a múlt év gazdag termő volt. Ez, és azon körülmény, hogy Romániának csak hazánk felé van kivitele : népünk éhen hálásának meg- mentői.

A nép a meddig telhetik igaz ugyan hogy segit magán, de szerencsétlen következményeket von maga után e pilla tnyi segély, mert a segély is csak a maga megrö- viditésével történik, a mennyiben a nép barmait, ingó és ingatlan vagyonát adja el a czélból, hogy mindennapiját bevásárolhassa.

Elodázhatlan tehát a rögtöni intézkedés, — ha akarjuk, hogy népünk jövőre is éljen koldusbot nélkülNézetem szerint a következő intézkedések volnának azok, melyek által enyhíteni lehetne a nép sorsán. Mindenekelőtt a gabona behozatali vám élengedése — megroppant emelkedett.

A vidékek, melyeken a legszembeötlőbb a népnyomora, következők: Háromszék felvidéke, Csik-Gyergyó, Udvarhelyszék, Felsöfejér, Fogaras és Törcsvárvidéke.

Ezen helységekben nézetem szerint úgy lehetne to- j vábbá segíteni, ha a magas kormány pénzt vagy gabonát előlegezne a hitelesen kimutatott Ínségeseknek, két vagy három évi kamat nélküli visszafizetés mellett.

Alakitson az Ínséges vidékeken bizottmányokat a magas kormány, melyeknek legyen feladata, hogy a szükséget alaposan és lelkiismeretesen vegyék fel, és a helyi viszonyokhoz mérten a lehető segélyezésekről részletes (javaslatot készítsenek.

Kászoni István.

Észrevételek a „Megjegyzésekre.“

I.

A „Nemere“ eddig oly méltányos volt irántam, hogy az ellenem személyesen vagy czikkeim folytán becses ha- ( sábjaiu történt támadásokra mindig megnyitotta a védelem terét. Azon reményben nyúltam most is tollhoz, hogy e tér nem tagadtatik meg tőlem, midőn az ügy érdeké-.

] ben némi észrevételeket akarok koczkáztatni azon megjegyzések felett, melyeket Kászoni István „a székely iparról kereskedelemről és kivándorlásról“ a pesti Népkörben tartott felolvasásomra tenni szives volt a „Nemere“ ez évi 15, 16 és 17 számainak Közgazdasági rovatában. Őszintén megvallom, felette nagy örömmel olvastam a „Nemere“ 15-ik számát, látva azt, hogy ott egy olyan iparos és kereskedő kezd munkám bírálatába, ki tösgyö- j keres székelynek és brassói birtokosnak mondja magát, ki ! ősi birtokát megtartotta, ki igazán jártasnak állítja magát mindabban, a miről én szólottáin, ki ezenfelül Európa igen sok országában megfordult s ott az ipar és kereskedés felől mindenütt megjegyzéseket tett, s ki végre a tiszta igazságért és nem hivatalért, vagy követségért Ígérkezik írni — mondom, én nagy örömmel voltam, hogy azon ember, ki ily sok szépet mondott el magáról biztosítéknak, majd sok oly oldalait világítja meg a kérdésben forgó tárgynak, a melyeket én neru érintettem, és sok oly állitást czáfol meg, a mire nézve én tévdoésben voltam.

De mily örömmel olvastam e sokat Ígérő bevezető sorokat, ép oly meglepetéssel találtam Kászoni István ipa ros és kereskedő brassói birtokos urnák czikkeiben azt,

hogy nem annyira munkámat, mint inkább személyemet bírálja, és egyátalán állít igen sokat és merészen, de nem bizonyít semmit, még gyengén sem.

Mielőtt ezt adatokkal mindjárt kimutatnám, engedje meg t. Kászoni István ur, hogy Írhasson rajta kívül más is tisztán az igazságért valamit; ne feszegessük olyan hirtelen, hogy egyikünk, másikunk csak önérdekből tesz és ir; ne keressük egyik másikában a képzelt hibákat, hanem igyekezzünk egyesülni e valódi jóra. Látta ön, vegye elé még egyszer felolvasásomon és ha egy sort tud mutatni, mi rólam és nem a tárgyról szólna, rögtön kapitulálok. — De nincs! Ls ön mégis mindenütt engem leczkéztet. a helyett, hogy a tárgyat bonczolná.

Hangsúlyozza, hogy müvem „Háromszéken a tiszt- ujitás előtt és alatt ingyen osztatott szét minden embernek.“ Igaz. Én saját költségemen külön is kinyomattam és ingyen osztattam szét nehány száz példányt az iigy érdekében, és épen a tisztujitás alatt egyfelől azért, mert ez időre esett felolvasásom, másfelől pedig azért, hogy polgártársaim lássák, miszerint én nem csak aspirálók a fő- jegyzőségre, de némileg irni is tudok. Most, hogy főjegyzői hivatalra aspiráltam, ezt nincs okom tagadni, mivel tanultam; hogy követ akarok lenni, ezt nincs miért titkoljam, mivel több százra menő polgártársam bizalma erre f e 1 s z ó 1 i t о tt ; s hogy végre ön szerint népszerűségre vágyom, hát ezt sem bánom, mert a közügyek terén munkával kiérdemelni nem szégyen. Hogy aztán elérem-e, vagy nem ? az más kérdés. De ezeknek elérésére törekedni minden polgárnak okkal móddal joga van, mit még Kászoni ur sem fog megtagadni.

Hogy a tárgyról hiven nem irtani, erre nézve legerősebb argumentumnak azt tetszik felhozni, hogy én 80 — 90 mértföl dny i távolságban a saját fantasiámat írtam le. Engedelmet kérek. Igaz, hogy én „Európa igen sok országában nem fordultam meg, de a székelyföldnek minden részében és igen sok községében jártam • ott nőttem fel, s hogy tanulmányom befejezésére Pestre jöttem, azóta is többször jártam haza, és épen ebben a kérdésben régi idő óta mindig igen nagy érdeklődéssel kérdezősködtem, szemléltem fürkésztem mindenfelé. És hogy az emberileg megközelíthető valóságot e kérdésben — statisztikai adatok nélkül is elértem, azt onnan állítom, mert most, midőn a 70iki népszámlálás hivatalos statistikai adatai nyomán észleleteket és összehasonlításokat tettem, ezek által mindenben igazolva látom az ön által megtámadott állításaimat. —

Igen. On egyik tételében fenhangon utasít engem a statistikai adatok tanulmányozására. Hát bátor leszek. On szives volt nekem szolgálni egy kis statistikai adattal, és engem leczkéztetve azt mondja, hogy „Három-, Udvarhely- és Csikszék területén van össze n 1704 kereskedő.

Azt nem tudom, hogy ön honnan vette e statistikai adatját; hanem én a hivatalosan összeállított népszámlálási nagy munkából sietek önt alaposan megczáfolni. E hivatalos statistikai adatok szerint az egész székelyföldön kereskedelemnél, szállítási vállalatoknál, pénz és hitelintézeteknél vau önálló vállalkozó hivatalnok és munkás ösz- szesen 1,840: az öd által felhozott Három-, Udvarhely- és Csikszék területén 1,103.

Még igy is csalatkozni tetszett állításában 601 - el. De vegyük csak a kereskedelemnél levőket. Itt önálló vállalkozó, hivalnok és munkás az egész székelyföldön van összesen 1,418; az ön által felállított 3 székben, van 860. Tehát, ha hivatalnokokat és munkásokat belevesszük, akkor is tévedt 844-el. És ha végre tisztán csak a kereskedőket vesszük, mint ön is vette, úgy találjuk, hogy önállóan vállalkozó kereskedő az egész székelyföldön 956 van; az ön által felvett székben pedig csak 577.

És igy világos, hogy ön, midőn 577 kereskedő helyett 1704-et látott, akkor épen 1127 fokkal nagyobb fantasi- yval irt a székelyföld tövében, mint én 80 — 90 mértföld- nyi távolban. (Megjegyzem, hogy a 80—90 az ön száma, a miben ha nem bízóin , ne vegye tőlem rósz néven az előbb bebizonyitott eset után.)

Az ipar és kézmünnél van az összes székelyfol- dön : önálló vállalkozó 6,387, hivatalnok és munkás 6,670, együtt 13,027. Ebből az tűnik ki, hogy egynél több segéd alig jut egy mesterre.

Ezeket röviden idevetve, — kérem tessék combiuálni a dolgot, hogy ezen számok vájjon azt a rózsás állapotot festik e a 423,073 lakóssággal bíró székelyföldön, mint a milyent ön állít, a ki igazán jártas e kérdésben a saját szavai szerint. Akkor tessék megnézni azokat az iparosokat, de kivált a kereskedőket: hányadik köztük a született székely? Tudom, hogy tökéletesen elmagyarosodott, jó hazafiak ők; csak azt akarom jelezni, hogy bizony szép példájukat kevesen követik atyánkfia közül.

Ön azt mondja, hogy a vándorlást elismeri. Én nem ismertem el, s hogy mikor azt kicsavargásnak neveztem,