Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-07 / 19. szám
75 Román lapszemle. „Patria“ 19-ik szám. Romanu János és Densusianu urak fölhívást intéztek a román ügyvédekhez — egy május 5-én Gy. Fehérvárit tartandó értekezleten való megjelenésre. E fölhívásra a „Patria“ a következőket jegyzi meg: „Azt hisszük , hogy az értekezlet tartózkodni fog a politikától s ép azért különösnek tetszik, hogy fölhívó urak a Bánságot Magyarországtól külön országként említik , valamint Erdélyt is, a szentesített törvények daczára. Ep eszii ember ma már nem követel Krassó, Temes és Torontál megyék számára külön nemzetet. Az is feltűnő, hogy a fölhívásban kizárólag csak á román ügyvédek emlittetnek, a többi nemzetiségű ügyvédek sőt a román birói capaci- tások kizárásával. Pedig e törvény végrehajtóinak szellemi összeköttetésben kell állni a jogászszal, és nemcsak az ügyvéd jogász, hanem a biró is. Mindezekből az tűnik ki, hogy fölhívó uraknak ez értekezletre vonatkozva se- paratistikus tendentiájuk van. Politikai szemle. Bismarck tjavaslatot terjesztett a szövetségtanács elé a katonaság fegyverviselését béke idején illetőleg, mely szerint a katona csak befogatás elől menekülők ellen s összecsoportosulásoknál használhatja fegyverét, de az utóbbi esetben csak a tiszt parancsára. — Az osztrák kultuszminiszter febr. 20-áról az országos kormányzókhoz egy kibocsátványt intézett, melyben kifejti azon álláspontot, melyet a kormány az úgynevezett ó-katholikusokkal szemben elfoglal. A kibo- csátvány ezeket mondja: A kormánynak az ó-katholikuso- kat mindaddig a kath. egyházon belül állóknak kell tekintenie , mig csak azok ezen egyház kebeléből való kilépésüket az államalaptörvények értelmében ki nem jelentették; ha azonban az ó-katholikusok részéről ilyen lépés tétetnék, ez esetben nyitva állanának előttük az államalaptörvények által biztosított jogok, mig polgári állásuk tekintetében az 1870. april 9-ki törvény a mérvadó reájuk nézve. Mig azonban ily lépés nem történt, az úgynevezett ó-katholikus papok által vezetett polgári létszám-lajstromok a nyilvánosság jellegét és megbízhatóságot nélkülözik, s a nevezett papoknak ily lajstrom vezetése megtiltandó. Miután továbbá feltehető, hogy az ilyen papok által kötött házasságok, a polgári törvénykönyv szabályai értelmében a bi róságok által érvényteleneknek fogDak nyilváníttatni : ennélfogva a házasulándó felek és lelkészek a büntetőszabályokra a törvénytelenül kötött házasságok hátrányos polgári jogi következményeire figyelmeztetendők. Gráczban a hatóság konstatálta a „Styria“ biztositó egylet fizetésképtelenségét, s igy az egylet közelebb feloszlik. — A kivándorlókat védő egylet delegáltakat küld Amerikába, hogy alkalmas helyet szemeljen ki a kiván- dorlandó, „Ujgrácz“ nevű kilencz stájer gyarmat számára. (Lám, mit csinál a drága sör!) Vidé к. Sepsi-Szent-üyÖI'gy, 1872, febr. 29 én. Tisztelt Szerkesztő ur ! A „Nemerének“ jelen évi 15-ik számában kiadott levelében azt mondja Bakcsi Ferencz ur, miszerint becses lapjának ez évi 11-ik számában „Háromszéki“ aláírással megjelent levelemben alaptalanul emeltem nagy vádakat ellene; s egyszersmind idéz több általa irt oly értelmű mondatokat, melyekkel megczáfolhatni véli, mint ha ő valaha kaszthoz szólott volna. Bakcsi Ferencz ur — habár gyakran rosszat is — de sokat ir, s a sokból e czélra alkalmas mondatokat is találhatott ugyan, — legyen szabad azonban azokkal szembe az ő neve alatt kijött czikkekbőí nehány sort idézve a tisztelt olvasó közönség Ítélete alá bocsátanom, hogy vájjon alaptalanul vádoltam-e őt? ugyan is: A n^agyar Polgár“ idei 24-ik számában ezt irta: „Könnyű ott a pressió, hol az embereket agyon üttetik, ha éppen a szükség úgy hozza magával.“-A-2 „Igazmondó“ idei 4 ik számából csak következő mondatait idézem : „Majd lesz alkalom annak elmondására is, hogy a székelysóg közhelyeit, erdőit, lustralis helyeit s. a t. kik foglalták el, s kik nyelnek el minden forrást, mi a székely- ség sorsának emelésére volna hivatva, a kik nyúzzák a székely népet?“ „Hát tovább is türelmes birka és meglapuló szolga legyen-e a székely ? Hát ezután is csak annyit érjen-e a szava mint a régi kétgarasos ? Hát tovább is más bitorol- ja-c azon jogot és hatalmat mely a jóérzésüeket illeti ; Hát nekünk csak panasz legyen-e mindig osztályrészünk?“ „Nem, minket nem zsákmányolnak ki tovább! Mióta élünk mindig csaltak. — Ideje hogy vége szakadjon.“ „Tudtára adom majd a nyilvánosság utján, hogy mikor megyek le és hol tartunk gyűléseket? A „Hon“ 9—ik számában igy irt: „Most megtanulhattátok ezekből, hogy a hol teherről, csatáról van szó, ott azt kiáltják „előre székelyek“ hol pedig a közpályán tórnyitásról van szó, ott azt mondják „hátra székelyek.“ Tudtok habozni továbbá? van-e még okotok kételkedni ? Nem látjátok a czélokat, nem az eszközöket?“ Még több ily osztálygyülölségre izgató mondatait idézhetném különböző lapokban megjelent czikkeiből, de: sapienti satis. Utal Bakcsi ur engemet, hogy azon jobboldali úrtól kivel ő (saját szavai szerint) a főjegyzőségre alkoduzott szerezzek magamnak eljárása felől meggyőződést, — én azonban arra nem vagyok kiváncsi, de azon beliért nem is ösmerem. Háromszéki. Háromszék-íclvidék, 1872. febr. végén. Folyó hó 12-én Sepsi-Szent Györgyön, Háromszék felvidéki Ínségeseinek segélyezésére egy tánczvigalom ren- deztetett. Ezt óriási betűkben hirdette a báli meghívó. — Mi felvidékiek , a czél fontosságát tekintve , részint sze mély es en ott voltunk a bálban, részint áldozat filléreinket beküldöttiik a bált rendező bizottmányhoz. S most e nekünk felvidékieknek igen kedves lap 15-dik számában f. hó 22-éről, köztudomásra tétetik egy számla, melyszerint 250 frt. 13 kr. eltánczoltatott, s csakis 13 frt. 57 kr. maradott egybe tánczolva, nevezett Ínségesek felsegélésére ? ! Ugyan számoló Tihamér uram, most miután táncz- estcly, bévétel s igy minden elpárolgott, méltóztassan megnevezni, hadd tudjuk, hogy melyek azon felvidéki Ínséges falvák, miket a hirhedett gazdaságosan megtakarított 13 frt. 57 kral segedelmezni kíván? méltóztassan összintén nyilatkozni: szabad volte, a Gr. K. D. féle 10 frt. 1. cs. a- ranyat, — a Gr. N. J. 20 írtját, — Gr. K. J. 5 frt. — S. E, 1 darab m. aranyát, — T. ez. Fejér János 2 frt. — B. J. 2 frt —- T. Gy. 1 frt. — és B. A. 1 írtját, mint a belépti diján felül, kizárólag az Ínségesek számára jó- szivüleg adományozott összegeket elkölteni. S ha mégis megtörtént, méltóztassan nemes székünk igazgató alispánjának, a segélyzendők közti kiosztás végett átadott 13 frt. 57 kr., ezennel vissza kérni s rajta elegendő hamvat vásárolni, melylyel világhírű áldozattételük méltó jutalmául, a közre működőknek, Ínséges székely testvérek javára oly sokat izzadó háláutékaikat bünbánást gerjesztöleg a magyar aranyat adta pap meghintse. Nem az a kérdés számoló uram, hogy kik emelték a tánczestélyt, huszár-e vagy baka, — magyar vagy német ruhában öltözködve voltak-e; hanem hogy a táncz- estély által kitűzött czél eléretett, vagy bár megközelitel- tett-e ? Tihamér ur elég terjedelmesen leírta leélt báljuk történelmét; de igen kurtán bevégezte annak sikerét, s ez a baj ! Minek folytán nem a testi irgalmasság törvényeire akarom figyelmeztetni számoló urat, azokat tudnia kell ; hanem egy esetre, mely Nagy Sándor és bölcs Perillus közt történt ekképen : — utolsó, leánya férjhez adhatására némi segedelmet kért elsőtől, ki haladéktalanul 50 talentomat adatott kérelmező rendelkezésére. — Ez túlságosan soknak tartván az 50 talentomat mondá : én lOzel is megelégszem, mire- megint Nagy Sándor igy nyilatkozott: néked tudós férfi, szükségeidhez képest elegendő volna 10 talen- tom is ; de nékem rangomhoz képest nem elég csak annyit adnom ! Háromszék törvényhatósága tisztviselői rangjához képest, bizony keserű kicsiny összeg, a felvidéki Ínségesek segélyezésére 13. szerencsétlen számú forint és 57 kr, mely szám megint a pátensek korára fájdalmasan emlékeztet... Isten minket felvidékieket óvjon meg ily zsiros se- gedelmezéstől ! ! ! Felvidéki. Tan ügy, A sepsi általános néptanitóegylet Sepsi-Szt.-Györgyön folyó évi február hó 26-ikán tartá évnegyedes gyűlését. Elnök t. Y. S. r t. rövid, de kifejező meleg szavakban üdvözölvén a népnevelés szép számmal megjelent bajnokait, isten segítségül hívásával a gyűlést megnyittot- nak nyilvánította. Mint minden ilyes alkalommal szokás, úgy itt is a múlt ülésről vezetett jegyzőkönyv felolvasása vétetett először elé. Ezután sorrendben az alapszabály pontonkénti megvitatása következett, mely az értekezések idejéből véghetetlen sokat elrabolt; de hiában, mert ez kiindulási pont lévén, nem minden igaz ok nélkül kívánta áldozatát abból mi legdrágább. Végül a szabályok tisztázásával, mint szintén ennek a nagyméltóságu vallás- és közoktatási magy. kir. ministeri- umhoz megerősítés végett leendő felterjesztésével az egylet tisztikara bizatváu meg, csak ezután jöhetett az értekezések sorrendje. Első tárgy volt a földrajz. Ebből Banedek Samu, sepsi - szent - györgyi községi tanitó a beszéd- és értelemgyakorlatokból vette fel értekezése fonalát, s tekintettel az elemi népiskolai növendékek három első korosztályára, fokozatos tanmenet ügyes alkalmazásában miután a lakhelyismeretet mint a földrajz bevezetését teljesen kimerítette: tanítói szakavalottságáuak fényes tanujelét adva, különben elég hosszúra nyúlt értekezését a gyűlés méltánylása kíséretében fejezte be. Ezen kivül még két-három tárgyból kell vala értekezést tartani, de minthogy az idő jó tova haladt, további értekezések közelebbi gyűlésre halasztottak. Az indítványok során még két dolog került szőnyegre, melyeket rövid tudósításomban figyelmen kivül nem lehet hagyni. E két dolog két egymásutáni indítvány; melyek közül első az : hogy a magas kormány által adott mér- és természettaui eszközökkel az ezutáui gyűléseken kísérletek tétessenek, hogy igy a tanszerek használata módját az általános tauitóikarral megismertetve, ekkép az, az ifjú nemzedék nevelése körül mielébb élőtökévé válljék. A második indítvány pedig az vala, hogy ha már magában a sepsi-széki tanitóegylet alakulása a nevelésügy érdekében egy kis életjel , lépés a czél felé, akkor bizonnyára hatványozva lennének ezen életjelek, ha egy „Háromszéki általános néptanító egyletté“ alakulva az apróbb körök, érdekelt ügybarátok első alkalommal is ez által igyekeznének a nagy horderejű és korszerű eszmének hű kifejezését megadni ; mert csak igy remélhetni, hogy mintegy szerves egészben gz erők egyesülése, úgy annak nagyfóntosságu czéljában óhajtott erőt és életet fogna ez kölcsönözni. Mindkét indítvány helyesléssel fogadtatott ёз a közelebbi gyűlés tárgysorozatába felveendők lesznek. Méltó, hogy orbai, kézdi, és erdő vidéki ügybarátainK is utóbbi indítványt maguk között érleljék és a „háromszéki általános néptanitóegylet“ kitűzendő lobogója alá sorakozni annyival inkább igyekezzenek : mert az erők forgácslása megsemmisülés. Sepsi Szent-Györgyön febr. hó 29-ikén 1872. Molnár Sándor. (A bodzái lliagy. kir. vesztegintézet) igazgatója, Szarka Elek, értesíti a törvényhatóságokat, miszerint Bodza községében a szarvasmarhák között a járványos száj- és lábfájás betegség kiütött, — úgy szintén Pürkerecz és Zajzon községekben is uralkodni kezd efféle betegség a szarvasmarhák közt. Bodza 1872. marczius 1 én. Szarka Elek, igazgató. V e g y e s. (Zcnceslély.) E hó 2-ikán adott jótékony czélii zeneestélyen arrról győződtünk meg, hogy Karneval népe a böjti parancsoknak feltétlenül emgedelmeskedik. Mert tekintve a czélt: szegény özvegyek segélyezését, nagyon kevés részvétet tanúsított. Reméljük, hogy a részvétlenség a közelebbről — mint értesültünk szombaton — tartandó dal estély foglalására történt. (Iklörés.) Ha úgy nem járnánk, mint a múlt évben, hogy a betörési kísérletek megemlítéséért a rendőrség haragját magunkra vonjuk : felemlitjük a Papp Istvánnál tegnap éjjel történt betörést. Mint értesültünk nagyobb mennyiségű áruezikket raboltak el ; tehat az erélyes vizsgálatot ha egyéb nem is, legalább az áruezikkek megérdemlik. — Hogy épen a legnyíltabb helyen — a redout alatt — történik betörés, annak a rendőrség természetesen nem oka. (Szökőévi bálok Amerikában.) Február 29 ike Amerikában az úgynevezett felfordult világé. Ilyenkor a nők „szökőévi. bálokat“ szoktak rendezni, melyekben az a szokás, hogy a nők kérik a tánezot. Ha a vacsora ideje közeledik a férfinak csöndesen le kell ülni s bevárni, mig valamely nő könyörül rajta s asztalhoz visszi. (Egy 16 egy szakállért.) A „Debreczen“ Írja, hogy Debreczenben közelebbről egy ács legény valamelyik korcsmában iddogálván, több ismerőse és egy lókupecz társaságában, beszédközben a bortól szintén nekihevült lókupecz 50 írttal kínálta meg, ha szakállát és bajszát le hagyja égetni. Az ács azonban keveselte a díjt, hanem a korcsmaajtó elé kötött és az nap a vásáron 80 frtos hátas lóért késznek nyilatkozott a műtétre ráállni. Az alku Írásba tétetett, s a lókupecz a gyertya lángjával sorra lepörzsölé a mesteriegény szakállát és bajszát. Az igy irgalmatlanul
