Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-03-07 / 19. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 19. szám. bsb Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — k’r. Félévre .... 3 f't. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. Csütörtök. marczius 7. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 — 10 sornyijiirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél &3&32KCS$SaSSS Brassó, 1872, márcz, 6. M e t i a n u román esperesnek egy történelmi "és politikai szempontból érdekes czikkét olvassuk az „Albina“ 15-ik számában „Activitasi mozgalmak Erdélyben“ czim alatt, melyből olvasóinkkal az alábbiakat közöljük : „A románok értelmisége az egyházi főnökök vezérlete alatt minden alkalmat felhasznált 1848 óta arra, hogy a nemzet fennállását biztosítsa. E czélból hivatott össze az emlékezetes balázsfalvi gyűlés 1848 május 3/15-re a „szabadság mezeje“ („campulu libertatéi“) nevet viselő rétre ; e czélból történt a számos küldöttség a kolozsvári és a pesti országgyűlésre, és Innsbruckba, hol akkor a császár időzött; ezen czélból ment az absolutismus megszüntetése után más több küldöttség Bécsbe; e czélból hivattak össze az 1861-iki és 1863-iki kongressusok ; ezen czélból vettek részt a mi román követeink és regalistáink az 186 3/4-iki országyülésen és a reichsrathban ; ezen czélból vettek részt bizalmi férfiaink a gy.-fehérvári regnicolaris gyűlésen 1865-ben; ezen czélnak szolgálta román követek és regalisták egyetemleges föllépése az 1 865iki országgyűlésen Kolozsvárit ; végül ezen czélból határozta el az 1866-ban Gy.-Fehérváron tartott nemzeti gyűlés azt, hogy bizonyos egyházi főnök által emlékiratot küldjön a Felséghez. Tehát a román nemzet összes férfiai folytonos ac- tivitásban voltak a nemzet jogai megnyerésére, 1848-tól egészen az 1866-ik év végéig. Fájdalom azonban, azon jó egyetértés és azon összetartás, mely addig a román nemzet vezérei közt uralkodott, azon időtől óta megbomlott, — azon okból, mert a gyulafej érvári nemzetgyűlés azon liatárzata : hogy az emlékirat egyházifőnök által vitessék föl, alattomban meg- ; változtatott annyiban, a mennyiben egyszer csak azt vettük észre, hogy az emlékirat fölvitelére Baritiu györgy és Dr. Ratiu János urak gyűjtenek aláírásokat némely abbéli fölhatalmazvá- nyokra, melyeknél fogva nevezett urak megbi- zatnak, „miszerint felső h e 1 y e к e n , v a g y épen az uralkodó n ál i s а г о m á n о к n а к azon óhajtásait és szenvedéseit előterjesszék, melyek az országgyűlés vagy a megyei gyűlések által nem ősin e r t e t h e t n e к m e a;: e g y s z e r s m i n d a megnevezett két uu- egy hitelbank állítása iránt is működjék, stb. ! ! “ „Azonban következett a korona kibékülése a magyarokkal. A románok követvén a kolozsvári program mot, mely szerint elhatároztatott, у h о g y bárminő körülmények közt 1 e- g y e n e к tevékenyek (a c t i v i) és m i n t ilyenek működjenek,“ — azon országgyü- sen is megjelentek mint koronázási országyülésen, és abban igyekeztek, hogy nemzeti jogokat vívjanak ki. De kisebbségben és számba nem véve látván magukat, szemben a kormánypárttal, némelyek az ülés bezárása után azon meggyőződéssel tértek haza, hogy a románok nak nem volna mit keresniük többé a pesti or- I szággyiilésen ; némelyek.pedig magokat kormány- hivatalokba helyeztették és — hallgattak. Ezek után az 1869-iki országgyűlési választások közeledvén, gyűlés alakult Szerdahelyen, mely nagy többséggel elhatározta, hogy: „a választó törvény miatt, m e 1 у а г о m á- nokra n éz t nem kedvező, a romáu о к részt ne vegyenek az országgyűlési követek megválasztásában;“ e czélra egy bizottságot is választott a gyűlés a határ- zatok végrehajtására, mely bizottság azonban csakhamar feloszlattatott a kormány által. A „Szerdahelyi gyűlés“ határozatának gyakorlati eredménye a volt, hogy a román választók a legtöbb választókerületben, nem csak hogy nem voltak passivok, sőt nem román követekre szavaztak ; más helyen pedig- a román nemzetiség határozott ellenségeit választották. Oly helyen meg, hol a románok passiv állást foglaltak, ott a nem románok saját kedvük szerint választottak követet. — Csupán egy választó-kerület választott meg passivista követet, és ez egy maradt távol az országgyűléstől, a szerdahelyi határozat értelmében. Egy jól értesült levelei. (Nagynemesség. Újest és Ratibor herczegek. Nemesi spe- culátiók és házasságok.) (Folytatás.) Több éveken át vagy látszott, hogy a szerencse dus sikerrel halmozza el ezen okos számvetöt. A mihez kezdett, sikert mutatott föl. Kelet — poroszországban, Posenben, a halárkertiletben, Sillesiában, Csehországban oly roppant; terjedelmű birtokokat 'vásárlóit, hogy északnémet országban a legnagyobb földbirtokos ö leve. Berlinben egy millióval állatkertet alapított; Hannoverben több millióval vasgyáro kát vásárlott, s ^Belgiumban az Antwerpen nevű várért tizenegy milliót fizetett; e mellett Berlinben a legnagyobb épületeket megszerzé, s üzlete érdekében egy nagy hírlapot alapított. Úgy tetszett, hogy aranyesö hull réá ; háztartása fejedelminél különb volt; két fiának fényűző életmódja meseszerü volt; és még az óvatos királyi főbank is, mely egyideig elutasitólag viselte magát, honorálta végtére váltóit. I ényes kitüntetésekben és tisztességekben sem volt hiány; az országgyűlésbe beválasztották és egy sor érdemjelt is kapott. Ezüst lakadalma ünneplésé nél az vaj Krösussal úgy bántak mint eddig Németországban hason alkalmaknál egy államférfiuval és egy hadvezérrel sem; — a többek között ez ünnepélyen három rendjelt nyújtottak át neki. A mesés fényűzés nem csak a tudatlan publikumot csábította el, hogy pénzét a Stroussberg féle vállalatokba helyezze, hanem több nagy urban is vágyót ébresztett, a varázsférfi pénzforrásaiból meríteni. Itt a kincs gyorsan és fáradság nélkül volt szerezhető ; semmi sem kellett egyéb, mint az ős előkelő büszke nevet egy kis manipulátióhoz — ha az mindjárt kétértelmű lenne is — kapcsolni. így lépett életbe az elhirkedt román vaspálya ügy. A két herczeg Újest és Rátibor és gróf Lehndorff (egy más fejedelem, ki még kezdetben visszavonta magát nevezetlen maradhat) kérték a concessiót, a melyet saját nevükre is állítottak ki, a biztos nyeremények hangos föl- dicsérése mellett kirlapilag részvény jegyzésre szóllaltak fel, s nevüket az obligátiókra tették, hová csak az a kis gyanús pont csúszott be, hogy ez utóbbiakban a feltételek más hangzatuak valának, mivel a román kormánynak egy kötelezettsége vevödött fel, a melyet ez határo zottan tagad. Ezeknek az uraknak eszökbe sem jutott bármely irányban is tovább az ügy sikerével törődni ; minden egyebet áteugedének Stroussberg társoknak. Ök ennek csak neveiket kölcsönözték, hogy egyfelől a román kormányt a concessio adásra, másfelől a publicumot részvényvásárlásra bírják , a miért Stroussbergtöl mindenik 100,000 tallért kapott. Száz ezer tallért egy szívességért! a mely valóban nem a legtisztességesebb vala. A publicmmnal szemben Stroussberg tökéletesen czélját érte. Az ország három legelőkelőbb mágnásának neve — kiknek vagyouossága ösmeretes — bizodalmát gerjesztett az általok pártfogolt vállalathoz, s a részvények gyorsan elkeltek. A berlini tőzsdén még soha egy papir sem adatott ki, a mely ily fényes nevekre támaszkodott volna! — Es most? miután Stroussberg újonnan milliókat tett zsebre, hiába követelék a részvényesek ka mataikat, mert a concessionárius urak százezerjeikért egy kötelezettséggel állanak szemben, mely ez év végével 20 millión felül fog menüi. A pesti országgyűlés nincs megcsorbitva vagy megcsonkítva a mi visszavonulásunk által ; mert Erdély abban képviselve volt és képviselve van ma is. Az oppositió czélja meg nem lehet más, mint a kormány actióját meggátolni Erdély képviseletlenségével, és ez által a kormányt concessiókra kényszeríteni ezen ország és nemzetiségei részére. A magyarok és szászok azonban fölhasználván a mi jelen nem létünket, testvéri egyetértésben épen mint az „unió t r i u m n a t i o- n um“ idejében hozták és végrehajtották a reánk nézt legelnyomóbb törvényeket. És igy elmondhatjuk, hogy mi a passivi- tással úgy, a mint az megértetett, behozatott és végrehajtatott, vesztettünk a helyett, hogy valamit nyertünk volna.íc Czikkiró végül hatalmas érvekkel törekszik a nemzetet actioba vinni, és az 186V3-iki nemzetgyűlések által választott bizottságot tartja jelen körülmények - közt illetékesnek a vezérletet újból fölvenni. Azon bizottság élén, mint már többször említettük, Siaguna érsek ur áll. Metianu esperes urnák ezen fontos czikkét a passiv magatartási! „Albina“ sűrű megjegyzésekkel kiséri ; de saját maga is bevallja, hogy ily nagy fontosságú czikkel szembe szállani több tanulmány kívántatik, mint a mennyire ő időt vehetett. Mi Metianu ur czikkét igen fontos politikai nyilatkozatnak tekintjük ; ép azért minden bővebb EnGg’jeg'yado VI ól bill ua «tcwfej ívb bg olVclSÓ“ inknak. — Egy pár szó postaügyünkről. Ha alapos tekintetet vetünk ezen intézmény jelen szervezetére és azt higgadtan megvizsgáljuk, bizonyára úgy találjuk, bogy az jelen társadalmi életünkre uézve nem csekély fontossággal bir. Vessünk csak egy pillantást a múlt korszakra és Dá- riustól kezdve Augustus római császár. XIII. Lajos, VIII. Károly és I. Miksától le egész Thurn et Taxis-ig : nem A Nemesis gyorsan elérte őket, és rosszabbul jártak mint ama kincsásó, kinek lelt aranya más nap értéktelen szecskává változott, mivel ezek többi vagyonukkal is a lecsalt részvényesek kárán kereskednek, A büntetés ugyan nem fogja egyenlően sújtani a bűnösöket. Stroussberg már két évvel ezelőtt bel- és külföldi birtokait nejére átruházta, s minden más fekvő birtokát ezüstté változtatta ; ö elegendő összeget, biztosított, s élete estéjével nyugodtan nézhet szembe. A két herczeg alkalmasint uradalmuk hitbizományi tulajdonságára támaszkodik, és igy birtokát a tolakodó hitelezőktől megmenti. De gróf Lehndorí, kinek gyönyörű birtoka Stein - őrt keletporoszhonban szabad nemestelek, alig' fog az ügyből a legkeservesebb veszteségek nélkül kibonyolodni. Az erkölcsi veszteség pedig a mint reméljük, legalább a három utóbbinál keserűbb kell hogy legyen. Újest herczeg nem fog újból egy törvényhozó gyülekezet elnöke lenni, miután e kitüntetésben az országgyűlésen már több Ízben részesült, és gr. Lehndorffnak a porosz provinczia főelnöksé- géröl le kell mondania, a mire ö oly hévvel törekedett, és a mely állást befolyásos családja, unoka testvére minister Eulenburg, és testvére a császár szárnysegéde biztosítani látszék. Kiváncsi lehet az ember, hogy miként fognak alakulni az udvarnál ezen urak viszonyai, s hogy vájjon a legnagyobb tiszteletek helyéröl nem záródnak-e le egészen. Azon feltétel, hogy az emlittettket Stroussberggel nem a román vaspálya egyedüli köteléke fűzé össze, nem lehet alaptalan, mert már évekkel ezelőtt, mielőtt ez a vállalat életbe lépett volna a szoros viszony mindnyájok között nagyon észre vehető volt. Lehndorff mint a kelet porosz- délpálya igazgató tanácsának tagja már több szívességet tett Stroussbergnèk, s a két herczeg a Stroussberg dől-
