Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-22 / 15. szám
a kormánynak az a kötelessége, hogy választását fiigeszsze föl attól, mit fog elérhetőnek tapasztalni az egyik, vagy a másik vagy a harmadik utón, és a mely utón a legtöbbet fogja elérhetni, azt / kell majd elfogadnia, mert ez a kötelessége. Es mert ezt ma nem lehet még megmondani, mert hisz ez a tárgyalásoktól függ, nagy hibát követne el a kormány ha ma azt mondaná, hogy a három közül ez, vagy amaz, az egyedül lehetséges, melyhez ragaszkodik. Azt azonban tartózkodás nélkül meri állítani, hogy egy oly ország, melynek területe, népessége forgalmi viszonyai, hitel szükségletei olyanok mint a miénk, egy önálló bankrendszert nem nélkülözhet, ugyan azért föladatának tartja azon elő- föltételeket megteremteni, melyek mellett egészséges alapon ezen bankrendszer létesíthető. Végül a ház tökéletes tájékozása végett konstatálja a miniszter, hogy mind az ő saját, mind pedig a kormány meggyőződése is az, hogy Magyarországot igenis megilleti és Magyarországnak saját érdekében követelnie kell egy önálló bankrendszert, törekednie kell, hogy az egészséges és szilárd alapon nyugodjék, minek a valuta rendezése és annak folytán helyreállítása képezi előfeltételét, és ez az, a mivel épen ezért foglalkoznunk kell. Addig is azonban, míg ez eléretnék, az eddigi állapot a nemzeti bankkal, a mint ezt a bankügyi bizottság jelentése találóan festi, fenn nem tartható, ennélfogva a három rendelkezésünkre álló módok egyikével segíteni kell, hogy elérjük azon czélt, melyet Trefort hat. javaslata találóan tűzött elénk. Hogy melyik utón? ez a lehetőségektől függ, attól, hogy melyik utón, mennyire tudunk menni, és miután ez nem csak magunktól függ, azt, melyik útnak adunk elsőséget, ma megmondani nem lehet, és ő épen abban látja e határozati javaslat előnyét, hogy nem zárja ki a lehetséges módok egyikét sem. Pest, 1872. febr. 14. Tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapjának ez évi il-ik számában Három- széki aláírással Sepsi-Szent-Györgyről egy viedki levél jelent meg, a mely csekély személyemmel foglalkozik. — Miután a 12-ik számban megjelent ilynemű, de más felfogással irt levélre tett szerkesztői megjegyzésből látom, hogy a „Nemere“ e kérdést nyílt kérdésnek tekinti : engedje meg, hogy lehessem meg az ellenem irt levélre észrevételeimet, és röviden mondjam el ez ügyben véleményemet. Háromszéki ur nem tudja elképzeltetni senkivel, hogy én ellenzéki ember létemre, miért vágyódtam az ellenpárti kormányzat fizetésére. En arra soha sem vágytam. A törvényhatóságok szolgálatába lépni el sö'ször is nem volt és nem lesz p ártkérdés; másodszor pedig a többi hivatalnokot sem, de törvényhatósági hivatalnokokat épen nem fizeti az ellenpárt, hanem fizeti a polgárság összessége, párt, vallás és nemzetiségi ktilömbség nélkül adójával. Da Háromszéki ur ezeket feledve, gyanúsítja párt- hűségemet. és egyenesen azzal vádol, hogy emgemet csupán az 1,200 frt. fizetésnek elnyerése vezérlett; vádol továbbá, hogy ettől elesvén, később a lapokban felgyuj • tottam a kaszlszellemet, hogy világánál leolvashassam a fizetést az Ívről. Már hogy mi szükségem lett volna nekem később azon lángra, a minek világánál előbb akartam olyan tárgyat leolvasni, a mi rám nézve már akkor megvolt sem misülve ? ezt csak Háromszéki ur logikája tudja megmagyarázni. Baját szavaival czáfolja meg ön ellenem tett gondatlan vádját, mikor azt mondja, hogy én 1872-nek elején felszítottam az osztálygyülölséget azért, hogy 1871-nek a végén ez által főjegyző lehessek. Vastag tévedésben tetszik lenni, midőn igy fogta felön az én törekvésemet. Mert hogy továbbá nem a pénzvágy vezetett, arra legyen elég tudnia, hogy nekem jelenleg s akkor is Pesten szerény irodalmi munkásságomból több jövedelmem s mindenesetre kényelmesebb állásom van és volt, mint volna a főjegyzőség által. Hogy elvlníségemet gyanúsítja? ezt igen rósz tréfának veszem tőle ; mert hiszen nézze meg a lapokat : épen a választások előestéjén keltem ki legerélyesebben a köpeny for gat ók ellen, s akkor mondottam ki, hogy ily emberekkel szemben, ha nem volna is, teremteni kellene Háromszéken egy tisztességes ellenzéket. E mellett a privát utón történt alkudozásokra mindig ez volt válaszom : „Kérjenek tőlem mindent, mi hatalmamban áll, — csak elveimet és meggyőződésemet ne ; mert azokat nem hogy egy főjegyzőségért, de még egy istenségért sem adnám oda!“ Ez diseretio dolga; de ha Háromszéki ur meggyőződést akar szerezni róla ; akkor az illető igen t. job- oldali ur privatim szolgál vele. Mindezeket nem teszem, ha a szűrömön egyet fordítani akartam volna ; — bár tudom az ön szavai szerint, hogy ott „egy megtért mindig elnézéssel fogadtatik.“ De nekem egyéni nézetem, hogy ez iukááb lenézés lehet csak. En legalább csak lenézni tudnám az oly férfit, ki politikai hitét bármiért eladja, megtagadja! Különben a felfogástól függ. Nincs Háromszéken egy ember is a kinek Ígéretet tettem volna a megtérésre még csak távolról is, nincs Háromszéken egy ember is, akit kértem volna a főjegyzőségért csak egy szóval is. Ha van : álljon elé és mondja nyíltan a szemem közé ! — г Nem. Йп bírtam s birok a törvény szabta qualifi- catióval s ezért feljogosítva éreztem magamot arra, hogy mint e szék fia folyamodásomat beadjam és magamnak állást szerezni törekedjek. Azt hiszem, hogy erre volt jobbágy, volt katona és volt kiváltságos osztály fiai egyiránt fel vannak jogosítva. Tény, hogy e czélomtól elhitettem. Hogy miért ? azt most nem kutatom. De ha Háromszéki ur szavai szerint én megtérte m volna, akkor párt szempont nem működött ellenem, qualification! ellen kifogás nem lehetett, hát aztán miért nem candidáltak ? En nem akarok erre felelni ; csak azt akarom kimutatni, hogy Háromszéki ur esetlen levele szerint úgy kellene kijőni a dolognak, hogy engem egyenesen kasztszempontból mellőztek : Do mondom, én nem akarom ezt a gyanút ébreszteni senkiben ; hanem röviden még csak azt jegyzem meg Háromszéki urnák, hogy én az „Igazmnndó“ illető számá- mában és máshol sem szólottám kazsthoz, hanem minden rendű és rang u jó érzésű polgárhoz, felhiva őket, hogy a jog, töi’vény és igazság alapján sorakozzanak a jogtalanság, törvénytelenség és igazságtalanság ellen. Tessék e zászló alá állani ! Szívesen fogadjuk Háromszéki urékot is ; vagy ha ők kitűzik, mi szivesen alája állunk. Ez nem is párt kérdés. Hogy aztán kiket számítunk az ollcnpávthoz ? azt kasztok szerint csak a rósz akarat határozhatja el. De hiszem, hogy Háromszéki urék egy nehányan ott Sepsi-Szent-Györgyön szeretnék, ha sikerülne nekik az osztálykérdést, úgy suba alatt élére állítani, s aztán a bajt reánk kenve gyönyörködni, hogy Háromszéken egy pár emberért mily éles farkasszemet néz a nép. De azt gondolom, hogy ennél több esze van a volt kiváltságosoknak, katonáknak és jobbágyoknak egyiránt. Azt bizony híjában tagadnók, hogy egyesekben megvan az osztálykülönbség elavult és jogosulatlan érzete; de annak a felszitásával engem vádolni annyival kevésbé van joga Háromszéki urnák; mert én még mikor ennek a világánál az 1200ftot leolvashattam volna — az ősszel, tehát választások előtt, igy szóltam e kérdésben. „A székely ipar, kereskedelem és kivándorlásról“ tartott igénytelen felolvasásomban : „Hulljanak le köztünk a familiáris kasztrendszer válaszfalai, vesszen ki belölünk az egymásiránti kicsinyes féltékenység, álljunk közelebb egymáshoz, nézzünk bizalommal egymás szemébe ! — és legyen meg nálunk a társulási szellem hatalma, melynek erejével alapítsunk egyleteket, állítsunk népbankokat, kisegítő, takarék és más pénztárakat; ezek segedelmével s részvényenkint összeteendő filléreinkkel épitsiink gyárakat, nyissunk iparmiihelyeket és bányákat!“ Most is ezeket mondom, a mikből józan gondolko zásu embernek lehetetlen át nem látnia, hogy mily ferde felfogással vett Háromszéki ur tollat kezébe, mikor csekély személyemre oly nagy vádakot emelt alaptalanul. Hogy baj van Háromszéken ezt én is érzem, tudom, de ezért nem osztályok, hanem clique-к, szövetségek a felelősök, melyek a haladás kerekébe kapva, azt meggátolni akarják, kik a képzettségnek, szorgalomnak osztály ktilömbség nélkül elébe állni látszanak. Mert nem csak engem mellőztek a tisztujitásnál ; de mellőztek minden volt osztály fiaiból teljesen jogosultakat. En a mint épen Háromszéki ur által megtámadott czikkeimben is kifejeztem csak egy osztályt ismerek, a képzettek és jellemesek osztályát. Adná isten, hogy csak ez egy osztály legyen Háromszéken ! Bevégzem levelemet azon tréfával, a mivel Háromszéki ur végezte az övét.. Azt tetszik mondani, hogy ha ón haza megyek, majd tapasztalni fogom, hogy önök nem szeretnek bogár után indulni. Nekem úgy tetszik, hogy már ott méltóztatnak lenni, a kova bogár után szokás jutni. . s В а к c s i F e r e n c z. *) V i (I é k. Sepsi-Szent-Gyögy 1872. febr. 14. Tekintetes Szerkesztő ur ! A „Nemere“ 12“ ik számában egy Brassóban folyó év február 10-ikén kelt „Litterati“ aláírással ellátott czikk jelent meg, melyben a s.-szt.-györgyi kir. törvényszék tüntetéssel vádoltatik, mivel állítólag chez egy pótbiró Oni- tiu ur által román nyelven szerkesztett jegyzőkönyv terjesztetett be. Hogy Onitiu vizsgáló bíró ur — nem egy hanem eddigelé két jegyzőkönyvet vett fel román nyelven igaz, — még pedig eyyet január 31-én gyújtás által meg károsított id. Ghitza Sidonnal, mint a ki a jegyzőkönyv tanúsítása szerint keveset ért magyarul, és beszél csak románul ; — a másodikat febr. 2-án súlyos testi sebzéssel, vádolt Siorbánu Militonu alui Ivároival, ki is a jegyzőkönyv tanúsítása szerént, csak románul tud, mig ellenben Laka Juonnal— habár ez is román, a jegyzőkönyvet Onitiu ur magyarul vette fel, mivel vádlott Luka Juon kinyilatkoztatta, hogy a magyar nyelvet birja. Ezen eljárása Onitiu urnák a törvényen alapszik, és törvényszerű ol- járás sem tüntetésnek nem nevezhető — sem pedig ahoz „vakmerőséggel határos bátorság“ nem szükséges. — Az idézett czikk azon része ellenben mely azt állítja, hogy ezen jegyzőkönyvek a kir. törvényszékhez terjesztettek be valótlan, mert azok, mint erről meggyőződtem még mindig vizsgáló biró Onitiu asztalán vannak, következőleg a törvényszéknek erről még tudomása nincsen, s igy a gyanúsítás és vád alaptalan. Ezen jegyzőkönyvek azonban midőn a kir törvényszékhez befognak adatni, — általa mint a XLIV.-ik tör- vényezikk 8-ik §-sa értelmében szerkesztettek, bizonynyal el is fogadtatnak. Nesztor József, királyi ügyész. Sopsi-Szenl-Cyőrgy, 1872, febr. 18 án. Háromszék törvénybatáság-a tisztviselői által, a báromszék — felvidéki Ínségesek segélyezéséibe rendezett tánczvigalom f. hó 12-én tartatott meg A meghivójegyek idejében lett kibocsátása folytán — tekintve a czélt: szenvedő embertársainkon segíteni, nagy közönségre számítottunk. A kevés számú, de válogatott közönség, ép azért oly kedvesen és fesztelenül mulatott, hogy ez estély méltán számítható a farsang legsikerültebbjei közé. Meg is tett a rendező bizottság mindent, hogy ez estvét élvezetessé tegye. A cs. kir. 2-ik számú huszárezred tisztjei közül is többen, közönségünket megjelenésükkel megtisztelvén: jól esett, a társas körünkben oly régóta nélkülözött huszár egyenruhát ismét láthatni ! Jöttek ök, de Caesarként győztek is ám — ezúttal nem a csatatéren, hanem a nők szivében, nemcsak a velők tánezoló, hanem a nem tud n i mi okból (mert csak nem a huszár tisztek elől?) a karzatra menekült nagy számú nők sziveiben is; — kik örökre bánják, hogy a Sönyi főhadnagy által oly páratlan renddel vezetett co- tillonban nem tánczolhattak. Győzők jutalmukat a nőktől várhatván, nekem csak annyi jut,' hogy nevüket közzéad- jam : százados Mihály, főhadnagy Sönyi, Kral, Vogler és Simon hadnagyok; úgyszintén a háromszéki honvéd-zászlóalj tisztjei közül Almási és Baczoni hadnagyok, úgy Durai cs. kir. hadnagy, kik mindannyian emelték a bálsikerét. Az estélyt megjelenésük által kedvessé tették: gróf Kálnoki Dénes főispán, gróf Kálnoki Imre, gr. Nemes János és gr. Nemes Jánosné; Brassóból többen: Maurer *) Midőn méltányosság tekintetéből helyet adunk Bakcsi ur czikkének, egyszersmind örömünket fejezzük ki a felett, hogy ö is elítéli a háromszéki szerencsétlen osztály-versenygést. Lapunk czélja ügyek emelése, nem pedig üzlet; épen azért pusztán személyeskedő czikkeket föl nem veszünk sem Bakcsi urat, sem mást illetőleg. Hogy mégis fölvettük azon czikket, mely az ö működését kárhoztatta, annak oka az, hogy hitelesnek látszó helyről voltunk úgy értesítve, miszerint Bakcsi ur az általunk nem olvasott „Igazmondó“-ban épen osztálygyülölségre izgat. A nyilvános rendreutasítás tehát nem Bakcsi Ferencz-nek, hanem egy állítólagos néplázitónak szólott. Epen azért ismételjük , hogy örömünkre válik Bakcsi úrtól ezen, a kasztszellemet velünk együtt kárhoztató, nyilatkozatot közre adni. Levelezőnktől, ha kívánni fogja, egy tárgyilagos rövid megjegyzést fölveszünk; azzal ez ügy személyes részét befejeztük. S z e r k.
