Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-02-08 / 11. szám
— 42 — jelen állapotában, mert sajnos tény az,hogy nálunk a választók tömege nem bir öntudatával a felelősségnek és kötelességnek, mely a választói jog gyakorlatával öt terheli,és nem tartja bűnnek azt, hogy jogát nyilván áruba bocsássa. Onálláságát, polgári öntudatát adja el más czéljainak kivitelére, mit a vásárló árgusi szemekkel ellenőriz. Mig ezzel szemben a titkos szavazás megmenti a polgári öntudatot, és fölébreszti a polgárok érdekeltségét, addig elejét^ venné egy oly erősen lábra kapott társadalmi mételynek : a megvesztegetésnek, mert lehetetlenné tesz minden biztos számítást a megvesztegetettnek magatartására nézve. Távol állunk attól, hogy a titkos szavazás megörökítését óhajtanók; ezt épen nem, hanem igenis óhajtjuk, hogy a választási törvény gondoskodjék oly eszközökről, melyek a lélekvá- sárlásnak útját állják, és népeinkbe polgári öntudatot ébresztenek. Brassó, 1872. febr. 7. Több egy hónapjánál, hogy megírtuk, miszerint a brassai magy a r királyi törvényszék nem nagy kedvet mutat az országos magyar nyelv használásához ; hanem maga részére országos nyelvül a németet állította meg. Ezen túlságos törvényszéki függetlenkedés elég furcsának tettszett a távolabbi lapok előtt is arra, hogy mindnyájan átvegyék ; sőt a „Pesti Napló“ azon megjegyzéssel kísérte értesité- sünket, hogy „majd csak akad valaki, a ki megsúgja ezen törvényszéknek a törvényt.“ Azóta mind várjuk a súgás eredményét; de vagy nem súgott senki, vagy az itteni szereplők nem hajlandók súgókra hallgatni, hanem kényök-kedvök szerint rögtönöznek; — elég az hozzá, hogy az ügy még mindig a régi állapotban maradott. Biztos értesülés alapján Írhatjuk, hogy mind a törvényszék, mind a brassai járásbíróság határozottan és kizárólag a németet használják belső ügykezelésök nyelvéül. A miniszter által kiszolgáltatott magyar nyomtatványokra olyan pompásan Írják a német szöveget, mintha az volna a legjobb rendén. Czikkünkre, melyben a törvény alapján követeljük a magyar nyelv használatba vételét, azt mondja a „Kronst'ádter Zeitung“, hogy magyarosiéi akarunk ; nekik azonban a törvény ellenére nyíltan germanisalni megengedett és lojális dolog. A brassai és brassóvidéki magyarság sem közigazgatási sem törvénykezési hatóságaitól nem kap egyetlen intézményt sem anyanyelvén. Most még Felső-Fejénnegye nehány községét is ezen i német nyelvű törvényszékhez csatolták, nehogv nagyon megfeledkezzenek a Bachvilágról. Bizony-bizony felettébb sok minden szabad a mi jó országunkban. Eötvös ünnepély a magyar tudományos akadémiában febr. 2-án. Az akadémia, feledhetetlen elnöke, b. Eötvös József halálának első évfordulóját kegyelettel ülte meg. A díszterem fentartott s emelkedett helyén a középen virágcsoporttól környezve állott b. Eötvös Józsefnek megszólalásig lui arczképe, Székely Bertalannak egyik legremekebb festménye; előtte fehérmárvány mellszobra, készítve b. Vay Miklós által. A szószék előtt az asztalt eziistrojtos fekete bársony borította. Az akadémia minden zuga megtelt díszes közönséggel ; a karzatok nagy részét nők foglalták el. A hallgatók első sorai közt vegyesen ültek nők, képviselők, főurak; az akadémiai tagokon kivid a küldöttségek foglaltak helyet. Az ülést gróf Lónyai Menyhért elnök szónoki emelkedettséggel és melegséggel mondott beszéddel nyitotta meg. — A nagy bccsvi beszédből — lapunk születőre miatt — csak az élőbeszédet közölhetjük, mely igy hangzik: Ma egy éve báró Eötvös József váratlan halálának, hírére mely fájdalom hatotta át a nemzetet. Ereztük, hogy szegényebbek lettünk egy oly kincsesei, melyet világi vagyonnal szerezni nem lehet ; éreztük minő pótolhatatlan hézag támadt utánna, intve azokat, kik talán néha igazságtalanok, néha méltatlanok voltak irányában, hogy nem elég immár a holtat dicsőíteni, de az uj nemzedéknek feladata a támadt hézagot nemes versenyben méltón betölteni. Azóta egy év múlt el és fájdalmunk nem enyhült; egy év múlt el, s veszteségünk pótolva nincs, pótolva nem is lehet. Nem kételkedem ugyan, hogy a jövendő megfogja hozni számban képességben a kitűnő férfiakat. A szabad intézmények életbeléptetése s azon kor, melyrój apáink álmodni is alig mertek, de melyet mi, mostani idősbek, ifjúságunk éveiben hittünk és reméltünk; azon kor, melyben a nemzet ura a maga sorsának, - melyben szabad a munka a haza szellemi és anyagi felvirágzásának létesítésére, meg fogja teremni férfi ait. De a most éve szenvedett veszteség szintoly pótolhatatlan marad, mint a mily feledhetetlen. Államférfiul tevékenység és költői lélek, még melegebb hazaszeretettel, kitűnő szónoki tehetség a legkomolyabb buvárlati képességgel, a nemzeti érzelem és az emberiség legmagasabb eszméi iránt a legélénkebb fogékonyság: kiben fog még ily sokoldalúság mellett oly harmóniában egyesülhetni ? Es ily férfiú nem is válhatik más nemzedékből mint abból, melyhez Eötvös tartozott. Százados véres ha'rczok után, melyek alatt életéért és létéért küzdött, a nemzet a múlt században tétlen nyugalomba volt merülve; legjobbjai is gyakran к étkedének : Nem is akarja tartani az alyafiságot; ellenkezőleg inkább velünk kívánna nemzeti rokonságot kötni. Hiába, ez a különbség a kelet és nyűgöt, a kultúra és barbarizmus között. Nyugaton erőmegfeszitéssel kell a földtől a szükségest kicsikarni; kelet földje kevés nmukára áldásos felesleget ad. A nyugoti, ki semmit ingyen nem kap, nem képzelheti, hogy ily utón valamit kívánhasson. Szegény öreg indus elment hazánkból ; sok idő telik bele, mig újból borvizes borhoz jut; kívánjunk neki sze rencsés utat és térjünk vissza a tatárhoz. De miután elte- récseltük az időt, ezt csak a jövő számban tehetjük. (Folytatása következik.) A babona lépcsői. Kétségbe vonhatlan tény az, hogy a természettudományok, melyek évezredek hosszú során át nem úgy fejlődtek mint valósággal fejlődniük kellett volna, — - az újabbkor nagyszerű felfedezései óta összes szellemi fejlődésünkre igen jelentékeny befolyást nyertek. Ennek a babona körét is uapról-napra sziikebb térre kell vala szőrit nia. Mindazonáltal daczára korunk felvilágosult irányzatá nak a babona mégis búján tenyészik. Mig ugyanis a természettudományok más p. о. a technika terén gyors léptekkel haladnak előre, naponkint újabb hódítást téve: addig fájdalom egy más téren a babona megsemmisítésén még ez ideig, mint ezt igen gyakran tapasztalhatni, az eredmény nem felette nagyra becsülendő. Ennek oka világos. Az ember ugyanis minden idő ben hajlandó volt a csodálatos, babonás elbivésére; a babona hozzá szövődött és szövődik minden nép, igen még érettebb nemzeteknél is az egyesek gyermekkorához. A phrenelogia — koponyatau — szerint van egy a csodálatost illető szervünk, és ha a phrenelogia nem is egyéb üres hypotkesisnél, mint ezt sokan állítják, mégis abban igaza van, hogy az emberi lélek ama sajátosságát kimutatva, annak egy külön helyet ád agyunkban. Valamint a szem recehártyájának egy bizonyos helyén semmi kép nem látható : úgy az agy velő ama helye is képtelen az igazság- elfogadására. A különöst, megfejthetlent s titokteljest annál könnyebben elbisszlik, minél inkább közeledik a bámulatoshoz. Egy másik ok, hogy miért nem irtották ki a természettudományok a babonát, abban rejlik, hogy a természettudományok még korántsem azok, miknek lenniük kell, ; t. i. közös javunk. Minden mi veit embertől megkövetelhetjük jogosan, hogy helyesen Írni, olvasni tudjon, hogy a tudomány egy vagy több ágában jártas legyeu Hanem fájdalom ma még sokan nem tartják szükségesnek : vérkeringés, lélekzés, meleg, bideg, súrlódás, hang s több efféléről alapos ismeretet szerezni, miből nagyon természetesen a természettörvényeinek nem értése, félre magyarázása s ; ebből babona következik. Mert mi a babona ? Semmi egyéb, mint oly jelenetek, tünemények föltevése és hivé- se, melyek a tudomány által félremagyarázhatlanul bebizonyított, elismert természettörvényeivel homlok egyenest ellenkeznek. Hogy a babona még ma is gazdag tárházából csak egy párt mutassak fel, ilyen az ezelőtt nehány évvel oly szenvedélylyel űzött asztalmozgatás, melynél egy a géptaui törvények szerint könnyen érthető jelenetet és ismeretlen varázs erőknek akartak tulajdonitni. Ilyen továbbá a holdkórosság, lidérc, melylyel oly sokszor ijesztgetfog-e még uj életre ébredni? Azonban a jelen század megnyíltával a hosszú sötét éj után derengeni kezdett egy szebb kor hajnala. Eszméletre tért lassanként a nemzet; Révav és Kazinczi figyelmeztetésére fölfedezte saját nyelvében a kincseket, a köszörületlen gyémántot, melyet nem sokára egy Berzsenyi és Vörösmarty teljes fényében ra- ! gyogtatott. A lelkesedés nagy költők varázshangjára átjárta a nemzetet a középkor megkövesültnek látszott poli- I tikai formái közt. Meg л-olt teremtve a nyelv, önérzetre keltve a nemzet múltja nagyságának megéneklóso által ; de hiányzott a tér, az alkalom arra, hogy a nemzet tettekben adjon kifejezést lelkesült felbuzdulásának. A tehetetlen alkotmányosság ősi formái reményeket ugyan költeni engedtek, de eredményre nem vezettek; akkor még csak a szavak virágának tavaszát éltük. Egy Széchenyi mcggyözödésteljes hangja, hazaszeretettől lángoló erős lelke csakhamar tettekre, reális munkára szólitá ábiándjaibol az ifjú nemzedéket. Rendi alkotmányosságunk termeiben a hagyományos jogvédelem mellett az építésen, újításon kezdtek fáradozni, s a merev provincialismus л-á- laszfalain keresztül egy biztosabb, jobb jü\-ü reménye kezdett lassanként rést törni magának. Ez volt azon légkör, ez volt azon fejlési stadium, melyben a korán eszmélő ifjú Eötvös nyerte az első kőnyomásokat. Es lett belőle a nemzeti nyelv és irodalom ban lelkesült mivelője, lett belőle költő, a hazaszeretettől lángoló dalnok, ki mestereihez emelkedett; lett belőle kitűnő szónok, egyike azon előharezosoknak, kik a nemzet jövendőjének előkészítésére mindig egész nagy eszmékkel előzik meg korukat, kik hazájuk sorsát magukévá téve, a gondolkozással mély tanulmányt és fáradhatatlan munkásságot párosítanak; lett belőle az eszmékben és gondolatokban leggazdagabb magyar. A tanulmánynak, buvárlat- nak és alapos gondolkodásnak, melyben a nagy nemzetek újabb korban a civilisatió olöbbrevitelét köszönhetik, hazánkban Eötvös volt legtevékenyebb úttörője. Egész élte a magyar civilisatió történetének legfontosabb és kritikusabb szakaszában van elválhutatlanul belcszüve, melyet aranyszálakként törnek át szellemi világának sugarai. Es lett belőle nevezetes államférfin, ki a jelenkor évkönyveiben magának történeti nevet vívott ki. De ki volna képes lní képét adni mind a kornak, melynek gyermeke és egyik irányadója volt, mind azon nagy szellemi birodalomnak, melyet lelke átölelt? Egy bizonyos távolság, egy későbbi kor fogja méltóbban feltüntetni eme szellemi nagyság arányait, csak az lesz képes a kort és nevezetes férfiúit nagyobb harmóniában, hivebben ecsetelni. Mélyen érzem arra csekély képességemet; én ki távolról sem birok az ékesszólás és Írás azon hatalmával, mely a felvett tárgy nagyságával arányban állana, s bár nem is volt időm újabban tanulmányozni müveit, hogy azoktól áthatva élénkebben tükrözhessem vissza szellemét, elvállalóm mégis a megbízást, hogy ez által is miután közel három évtized alatt hozzá közel állva, öt tok gyermekkoromban ; a hold befolyása a rothadó fii és időjárásra. — Mindezek ma már a tudomány által tisztázva vannak, hagyjunk hát békét a szelid holdnak; hogy menjen ő maga pályáján s ne tulajdonítsunk neki olyan dolgokat, melyekre éjszakáink ártatlan barátja teljesen képtelen. — A babona a különböző egyének szerint külömbözőleg szokott nyilvánulni. A vastag, kézzel fogható babonától föl egészen egy száintanilag bebizonyított igazság;g, egy scálát vehetünk fel, melyen természetesen a fokok nincsenek oly élesen megkülönböztetve, mint egy hévmérőn. Kísértsük meg e scalán fölfelé emelkedni, kiindulva a vastag babona homályba borult környékéből, hol a természettörvényének tökéletes ismeretlenségéből kifolyólag kézzelfogható lehetlenségeket hisznek ; hol minden kis bogár egy- egy boszorkány ; hol a tüzes sárkány a vinnyékben lovagol ; hol a varázsvessző elásott kincset rejteget, mely minden Szentgyörgy napra viradólag kigyulad ; hol szarvas és szarvatlan kísértetek kergetik egymást ; —• még fenuebb azon sötét helyre, hol a szellemek susogását és a hazajáró lelkek lépteit halljuk ; hol asztalok tánczolnak és kisértetek kopognak ; még fennebb, hol még mindugyan azon homály, de mely már oly vastag, miut az előbbi lépcsőn. Minő borzadalmas látvány ! Egy meggyilkolt fekszik dlőttünk széthasított koponyával, melynek egyik szeme fölbontatván a recehártyán a gyilkos jóltalált képe látható. El e sötét látmánytól. (Folytatása következik).
