Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-12-01 / 96. szám

Brassó, 1872.

Másod évi l'oham 90. szám.

Vásárnál», dcczomber !.

Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer

csütörtökön és vasárnap. Ara:

Egész évre . . 6 ft.— kr. Félévre . . . . 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

Politikai, közgazdászai és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Brassó, nov. 30.

Abban a helyzetben vagyunk, hogy igazat adhatunk a „Kr. Ztg.“-nak, még pedig egy te kintélyes Deák-párti lappal szemben.

A „Reform“ ugyanis arra szólította föl nem régiben az erdélyi szászokat, hogy simuljanak j a magyarsághoz, mert előttük nincs más választás, csupán az, hogy magyarokká, vagy románokká legyenek. ,

Már akkor kijelentettük Ítéletünket a „Reform“ álláspontjával szemben; s miután a „Kron- städter“ újból fölemlegette e tárgyat: im-e mi, Nemeristák, ezennel innepélyesen kijelentjük, hogy sem nem kívánjuk, sem nem óhajtjuk, miszerint a „Krönst.“ napszámosai magyarokká legyenek.

Egész komolyan és részletesen fölfejtettük már több Ízben, hogy a nemzetiségi kérdésre í nézve hazánk alkotmányát és történelmi fejlődését tartjuk irányadónak, — a melyek ép oly kedvezők a többféle nemzetiség, mint a többféle vallás fennállására.

A „Reform“ czikke csak annyit mutat, hogy hozzá, akart szóllani jó akarattal ezen kérdéshez; de valamint egyebekben, úgy ebben is tájékozatlan az erdélyi viszonyok körül.

A „Krön sfádter “-eknek pedig rendki vül inyökre van minden ilyen föllépés: mert egyfelől lázithatják a románokat, úgy tüntetvén föl, mintha őket mi magyarok természetes ellenségeinknek tekintenők; másfelől lázithatják a szászokat, hogy ime mi magyarokul el akarjuk nyelni őket elevenen. A minthogy olvassa el csak akárki azon czikket, a melyben említett lap a „Reform“ közleményét tárgyalja, — és be fogja vallani, hogy ezek a jámbor Kronstädte- risták valóban mesterek a lázitásban, a magyar faj elleni gyűlölet és bizalmatlanság szitásában.

Ha a „Reform“ az itteni viszonyokat ös- merné, említett czikkét nem irta volna; hanemj igenis föllépne a Reform“ és minden magyar lap azon szászositás ellen, a mely itt Bras-j

sóban és a Királyföld többi részén tervszerüleg véghez megy.

Azokat nem emlitem, a kik csak átmenetben vannak a szászszá léteihez: a kik például mint kereskedők és iparosok német ezégeket tesznek ki; családi körökben németül társalkodnak; a kik minden nemzeti kérdés iránt langy- melegek, vagy épen ellenséges indulatnak, ne hogy a szász urak előtt kegyvesztésbe essenek.

Ezeknek még csak gyermekeik lesznek tiszta szászokká; ők magok nemzetiségen kivül állóknak tekinthetők.

De van olyan is akármennyi, még pedig gyakran történelmű múltú magyar családokból, a ki újabb vagy régibb múltban alakult át szászszá. —

íme a most ülésező szász universitásban tömegesen vannak a magyar nevű képviselők, u. m. : Nagy, Rozsondai, Zay, Dobó, Angyal ; I de azért a magyar nemzetiség' érdekében még nem olvastunk egy felszólalást sem.

Mi nem ösmerjük a megnevezett urakat személyesen ; hanem gyanakszunk, hogy van köztök, a ki szász lett, van a ki román lett.

Ig-y hódit a magvar nemzetiségből a szász

OJ Oj . о

föld külön alkotmánya !

Itt azonban közelebb, Brassóból és vidékéről már bizonyosra sorolhatunk fel akár egész tömegben olyan családneveket, a melyeknek hor dozóit sem magok sem más nem tekinti többé egyebeknek, mint tiszta vérti szászoknak.

Béldi, Horváth, Szendy, Biró, Kóródi, Soly- mosi satb. nevű egyének részint kijelentették nyilvánosan, részint nyelvünk nem tudása és összes nyilvános müködésök által bizonyítják, hogy ők magyarokból szászokká lettek.

Járja el bárki az erdélyi szász községeket s ilyen példát bővebben talál mindenütt. Olyat azonban, hogy a szász eredetű ember változott volna magyarrá, alig valahol és csak rendkívüli körülmények közt.

A „Krön Städter ék“ nagyon jól tudják, hogy

ez igy van ; s lármájok az állítólagos magyarosítás ellen nem is egyébre való, mint saját szá- szositó üzelmeik palástolására.

A ki közelebbről ösmeri ezen királvföldi törvényhatóságok belső életét, az be fogja látni, hogy itt valóban jellem erő szükséges a magyar nemzetiség megőrzésére, midőn a szász nemzetiséggel minden előny, a magyarral hátrány és mellőztetés várható a nyilvános életben mindenütt.

Azért hát hagyja meg a „Reform“ a szászokat szászoknak (annyi hatalma úgy sincs, hogy magyarokká tegye); hanem segítsen abban, hogy a Királyföldön lakó magyart és németet mentsük meg az elszászosodástók

A szászoknak ezen hatalmát nem egyéb adta, csupán intézményeik. Ne csodálkozzék senki, ha a jövőre olyan intézményeket óhajtunk, a melyek mellett ők is megtarthassák nemzetiségüket; de a magyar ember is tarthassa meg a magáét Magyarországnak ezen területén is.

Apróság.

A „Sieb. Deutsches Wochenblatt“ utóbbi számában egy „Wider Bonaparte“ czimü, németül erőteljes nyelven irt költeményt képtelen silány magyar fordításban is közöl; egyúttal megjegyezvén, hogy a magyar lapoknak, még a „Nemerédnek is, megengedi az utánközlést. Merjük jóslani, hogy egyetlen magyar lap sem fogja igénybe venni az adott szabadalmat. Különben ajánljuk, hogy a német versek élvezhetetlen magyar fordítása helyett közöljön inkább a „Wbl.“ jó magyar verseket jó német fordításban. Azzal több kedvességet nyer mind olvasói, mind a magyar nemzet előtt. — Különben a „Nemere“ köszöni a maga részéről, hogy felőle csaknem minden számában megemlékezik; és ígéri, hogy ezután is igyekszik kiérdemelni a tapasztalt jóakaratot. —

8

Századok előtt.

Brassai magyar okmányok.

Minekutánna Olá Országban és Moldovában az Pestis viszontagsággal uralkodni kezdett volna, melly miatt az a mi Districtusunknak is következhető veszedelmét félthettyük, tehát az Excelsum Regium Guber- nium ez következendő Punctumokat rendelte püblicál- tatni:

1. Jelentetik isméden -ujjolag, hogy minden Plájo- kot kerülő és által futó Emberek minden kegyelem és irgalmasság nélkül, a F. Császári s Királyi 1766-dik esztendőben ki adatott Patens szerint, Személy válogatás nélkül életeknek elvesztésével bűntetteinek meg, raellyet az Szomszéd Atyák is minden Szomszédoknak közönségesen keményen megjelentsenek, és értésekre adjanak.

2. Ezen félelmes Pestisi időben, minden Szomszédságokban, szükségesen megkivántató Visitatorok rendeltessenek, a mellyek minden héten legalább kétszer házról, házra mennyének, s az házban lévő minden Személyeket elő állíttassanak, egésségek, és betegségek felől szorgalmatoson kérdezzenek. Ha már ezen Visitatorok valakit találnának, a ki hirtelen, vagy betegségének hatodik napja előtt meg holt volna, tehát az illyen casust az Szomszéd Atyáknak mindjárást meg jelentsenek, az ; Szomszéd Atyák pedig az Város Physicussának tudtára adják.

3. Azok pedig az kik az ő halottyokot titkon eltemetni mérészelnek,! kemény Sententia alá vettettetnek, nem к ülőmben azok is keményen megbüntettetnek, a kik az ü betegeiket el titkollyák, avagy pedig betegségek felől hoHZHzabb időt mondanak, a mint valóságoson vagy0" •

Valamint hogy ez jelenlévő Pestisi alkalmatossággal, akár mi hivatalbéli s állapotbéli Ember légyen is, senki ki nem vétetik, hanem ezen proscribált Punctumokat szorosan minden Személy válogatás nélkül bé tölteni tartozik, úgy a szerint a Szomszéd Atyák nem tsak magokat egyedül ahoz tartani, hanem ezen rendelést közönségesen minden Szomszédoknak, kiváltképpen az Oláhoknak keményen megparantsolni kötelesek.

Jóllehet továbbá, az el szökött és el futott Emberek felöl már sok rendben Parancsolatok és rendelések adattanak, még is mindazon által imitt amott affélék tsak találtatnak, tehát szükségesnek láttatott lenni, ezen pa- rantsolatokat és Rendeléseket az Szomszéd Attyák által viszontagsággal publicáltatni, hogy magát senki az nem tudással ne mentegethesse.

1. Ha meg bizonyittatik, hogy az Szomszédok az el szökő és el futó Embert idején meg nem jelentik, holott az ő szándékát és igyekezetét tudhatták, tartozzanak az el szököttnek Adóját magok lefizetni, és ezek felett kemény büntetéssel is meg büntessenek.

2. A ki vagy egy el szökő személyt bé ád, és meg jelent, annak, az el szökönél találtatando Marhának, és Portékáinak harmad része adattatik, és továbbá

3. Az elszökönek minden hátra hagyott Jószága, és Bonuma, mindjárást el vesztettnek és confiscáltatottnak tartatik, a mellyek is, mihelyt észre vétetik, hogy valaki háza népével láthatatlanná lőtt, az Szomszéd Atyák

I tói megvizsgáltassanak, irattassanak, és meg becsültessenek és az Inventariummal együtt az Város Tiszteinek bé adassanak.

4. A ki el akar szökni, de meg hátráltatik, és vissza hozattatik, az ollyan, az 1764 esztendöbéli Pa tensnek ereje szerint 5 és 10 esztendeig való fogsággal, sőtt még az kötél által is, minden Jószágának el vesztése mellett, bűn tettessék meg.

5. Idegen gyanús Személyek, a kik az ide való

Lakosokat az el szökésre hajtyák, és alkalmatosságot adnak, azok is ugyan azon büntetéssel bűntetteinek meg, valamint az el szökők magok.

6. Azok ellen is, a kik az illyen utat mutató, és az cl szökésre alkalmatosságot adó Személyt tudván házokba fogadják és szállást adnak, hasonlóképpen ezen büntetés végeztetett. Továbbá hogy azok, kik az illyen el szökő és el futó Személyeket Olá Országba menni persvadeállyák, avagy nékiek az el szökésre segítséggel vágynak, annál könnyebben ki tudosodhassanak és ki töröltessenek, tehát

7. Az illyeneket bé adó és megjelentő Embernek Refi. 25 — rendeltetett fizetésül, az mint ez az 1764- dik esztendőben is meg lett.

Végezetre ez következendő dolgok rende 1- tettenek még hogy publicáltassanak.

Az Excelsum Regium Guberniumnak tudtára esett, hogy itten Erdély Országában némelly hellyeken, sokan bátorkodnának az ő alattok valókat minden igazságtalansággal pénzbéli és Naturalékbéli vonással és sokféle fizetés nélkül való szolgáltatásokkal s dolgoztatásokkal terhelni, hogy efféle már továbbá ne légyen, és ne hal- lattassék, tehát mindenfelé ezen kemény parantsolat botsáttatott, hogy senki illyen tselekedetre magát adni ne merészellyen, külömben a ki ezen parantsolatot által hágja, és az ö alatta valókat, akármiféle expressioval szorongattya, az ő Tisztségéből le vettetik, és semmi hivatalra egész életében nem engedtetik jutni, sőtt annak felette a mit el vett valakitől pénzül vagy Naturalék- ban, azt dupláson viszsza fordítani kételenitetik, melly- böl harmadrész az denuncián&nak vagy megjelentőnek adattatik.

Mindezen parantsolatokat és rendeléseket már az Szomszéd Atyák nem tsak magok szorgalmatosán kövessék, hanem hogy a közönségesen mindeneknek tudtára légyen, tehát az Szomszédokat, akár Szászok, Ma-