Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-04 / 10. szám

— 39 — A had- és belügyminiszterek közelebbről kifejték né­zeteiket a kommune foglyok megkegyelmezése tárgyában. Azon nézetnek adtak kifejezést, miszerint az igaz­ságszolgáltatás kövesse akadálytalanul a maga útját, és csak akkor vétessék elő a megkegyelmezés, midőn az ité let az összes letartoztattottakra nézve kimondatatott. Ezen­kívül konstatálták a miniszterek, bogy két — vagy leg- fennebb 3 adfél hónap alatt végleg el tesz döntve az ösz- szes foglyok sorsa, minthogy jelenleg tizenhét haditör­vényszék működik, s még három állittatik fel. A miniszterek szerint szabadon bocsáttatott eddig 17,158 s elitéltetett 3367 felkelő, letartóztatva van még 12,593, kik közül az eddigi vizsgálatok után Ítélve mint­egy 7000 fog szabadon bocsáttatni. A tránsportálásra nézve kifejtették a ministerek, hogy az erre Ítéltek száma nem oly nagy, miszerint érdemes lett volna eddig számukra egy külön hajót felszerelni. Az aláírások a franczia hadikárpótlás kifizetésére az elsass-lotharingiai nők hazafias kezdeményezése következ­tében mindinkább átalános utánzásra találnak egész Fran- cziaországban ; itt a nők, amott ismét a polgári hatóságok a kezdeményezők, és bármily roppant legyen is a fizetendő összeg, nincs semmi, a mit remélni ne lehetne íz ily ha­zafias áldozatkészségtől, ha az egyesülten siet a közös czél felé. Az aláírások már több ponton szép eredménye­ket mutatnak; igy Villefranclie departement Aveyron nevű városkájának elöljárói 3100 frankot küldöttek Thiersnek : továbbá az epernyai „Indépendant“ néhány nap alatt je­lentékeny összeget Íratott alá, a naneyi „Progrès“ három nap előtt nyitván meg az aláírást eddig már 12 ezer franc gyűlt be; a luuevillei polgárok lelkes felhivást intéztek a departement lakosaihoz melynek következtében tömegesem érkeznek be az aláírások. Nord, Saoue, Seine és Seiue- et Marne departementokban liguák alakultak gyűjtések rendezése végett; a schlestadti nők (Elsass) pedig 1876 frankot küldtek a köztársaság elnökének. Spanyolországban mindinkább oda fejlődnek a dol­gok, hogy az ország egy újabb foradalmat aligha kikerül, s nagyon igazat mondott egy progresista képviselő, midőn igy kiáltott föl : „már csak a torlaszokon marad működé­sűnkre tér.“ A legújabb fordulat szerint a király szakitott a prog- ressistákkal, mely pártnak köszönheti trónra jutását s a fe­kete Internationalisták karjai közé veté magát. A lakosság izgatottabb. mint a hivatalos tudósítások elismerik. Az igazgatási bizottságok a legközelebbi cortes választásokra már szerveztelek. A Londonban élő lengjelek az 1863-ki nemzeti küz­delem évfordulóját ülték meg. Razwadowski ezredes az 1863- ki nemzeti küzdelmet megörökítő határozatot olvasott föl, melyben kijelentetik, hogy Lengyelország hadászati, népes­ségi, társadalmi s politikai helyzete kimerithetlen forrá­sokkal bir, függetlenségének visszaszerzésére a nélkül, hogy idegen segélyre szorulna. Wierzbick indítványára el­határoztatott, egy bizottságot választani, mely tanácskoz­zék s tegyen jelentést, — vájjon tanácsos s lehetséges-e Londonban egy nagyszerű meetinget rendezni a nyilvános nemzetközi tillakozás javára, a szomszédos monarchiák ál­tal 100 év előtt történt Lengyelország földarabolása ellen s hogy e bizottság jelentése febr. 22 én a Londonban élő menekültek által tartandó gyülekezeten előterjesztessék. E bizottság tagjául választattak : Wrobowski tbrk., Oborzlci ezredes, Eazwadowski ezredes s Wierczbiéki, Lubliniki, Dombrowski, Tolkemski, Ladásk s Kruztner. Romából üZl il'ják, hogy a kormány a szerzetes­rendek feloszlatására vonatkozó reform eszközlését sietteti Felhívás. A három- és miklósvárszéki Deák-kör folyó 1872 ik év február 12-én d. e. 10 órakor Sepsi-Szent-Györgyön a városház nagy termében közgyűlést tart, mire a kül­tagjai tisztelettel meghivatnak. Pünkösti József, elnök. V о g y e s. (Mollah lszhák) tatár pap közép Ázsiáiból Br.kharából tegnapelőtt érkezett városunkba. A mollah 1861-ben Vám­bérivel jött hazánkba; azóta Pesten lakott és nyelvünket teljesen magáévá tette; a tudós akadémia könyvtáránál volt alkalmazva. Múlt év szeptemberében azon czélból indult el Pestről, hogy hazánkat beutazva haza megyen és Magyország ösrnertetését fogja megírni a tatárok szá­mára. Nagy rakás könyvet és iparczikket mär előre kül­dött. Ajánló levelei vannak Tóth Vilmos belügyminiszter­től és gr. Péchy kir. biztostól. Olyan ázsiai törökhöz tar­tozik, a mely még mindig meg tudta védeni szabadságát a muszka ellen; nálunk egészen otthonossá lett; nyelvünk elsajátítására elég volt noki 7 hónap. Azt mondja, hogy határozottan szándékozik visszatérni még mi hozzánk és itt fog megtelepedni- Útja innen Fogarason és Szebenen keresztül lesz a Vöröstoronyhoz. Ajánljuk barátságos fo­gadtatásba. (A tnrnscverini ügyben) az „Ostgrenze“ levelezője szerint — szembetűnő gyorsan szolgáltatott elégtétel a ma­gyar-osztrák konsul részére, a mennyiben a goromba præ- fect állomásától azonnal elmozditatott. Arról azonban nem állunk jót, vájjon a sajátságos viszonyoknál fogva nem kapott-e a præfect egy méltányosabb hivatalt. A veresek ezen eseményt felhasználták egy nem épen sikerült élezre. Szerintök azért siettek az elégtétellel, hogy Károly fejede­lem egy Predialon túli utazása esetén a szt. István biro­dalmába barátságosan fogadtassék. (Az „Ostgrenze)“ bukaresti levelezője szerint Bogáthi nem érdemelte ki a sok távirati tudósítást, miután nagy kiilömbség van egy politikai ügynök — mely meggyőző­déséért szabadságot és életet áldoz — és egy chevalier d’industrie között, mely a politikát csak pajzsul használja. Ezen szenélyiség és működése nem alkalmas arra legke vésbó is, hogy Cousának pártját nagyobbitaná. (Angol SÍriTűt.) Irland egyik kis városának, Kilda- renak temetőjében más figyelemre méltó siriratok között н következő is olvasható: „Urunk 1500-ik esztendejében. E kő alatt nyugszik Brown O’Grady, ir földmivelő, ki jeles sörivás! erénye következtében 121 óvet élt. Örökösön részeg s ez állapotában oly rettenetes volt, hogy maga a halál sem mert közeledni hozzá. Egy napon azonban akarata ellenére józan állapotban maradt, minthogy csuzos fájdal­mai ágyba szegezték, s a halál neki bátorodván, megtá­madta és diadalmaskodott végre e párját ritkító részeges fölött. Imádkozzatok érette!“ (Graczban) Murawnak egy csűrében a csendőrök egy örült nőt leltek, mely már 8 év óta volt a falhoz lánezolva. A parasztok azért tették ezt, nehogy a szerencsétlen nőért kiadásaik legyenek az őrültek házában. A nőt azonnal az őrültek hazába szállították (Ilonát ügyek.) A korvát nemzeti pártnak az alku­dozások végett Pestre küldött tagjai már megérkeztek. A horvát ügyben a végelhatározás ez újabb érte­kezletek nyomán fog megtörténni ; kiegyezés vagy a kér­désnek továbbra függőben hagyása, e kettő közt keilend választani. Lonyay programmját már szintén megállapitá s már az első két értekezlet után tudni fogjuk, vájjon hajlandók lesznek-e azt elfogadni vagy nem (Égj pakí'oil villát nyelt le) Florenczbeu egy jól ter­mett fiatal ember. A villa nyelével került torkába, és pe­dig oly mélyen a nyelő csőbe, hogy többé a veszélyes tár gyat kiköhögni vem volt képes. Mint florenczi lapok Ír­ják, a patiens még elég jól érezi magát, csupán egyszer volt gyomorfájdalma és rendkívül sokat eszik. Az első kí­sérlet, hogy a villát azon az utón vegyék ki, a melyen le- csuszamlott, nem sikerült, minthogy a beteg műtét közben nem tudott lélegzeni. A közönség igen nagy érdekkel vi­seltetik a nevezetes beteg iránt, kinek állapotáról naponta jelentéseket tesznek a lapok. (Horvátországi Ínség.) A gorjani és zagorjani, továb­bá a pozavani vidéken oly nagy mérvben mutatkozik az élelemhiány, hogy az „Agr. Z.“ adakozásra hivja fel az emberbarátokat. (Ili büntelik-e meg a ki engem megvert?) Ily kér déssel állított be minapában hozzánk egy pürkereczi csán­gó. Elpanaszolta keserves sorsát, hogy öt bátyja agyba-fő- be verte, s kereste az elégtételt az inspectorial, de az visszautasitotta hogy nem hozzá hanem a járásbiróhoz tar­tozik az ügy ; ment a járásbíróhoz, az meg az inspector- hoz küldötte, hogy ahoz tartozik a visszafizetés, A sze­gény csángó njból kopogtatott mindkettőnél, de mindig csak a szomszédhoz utasitatott. Figyelmébe ajánljuk az il­lető hatóságnak az efféle ügyet, hogy máskor legyen lel­kiismeretesebb és ne idegenitse a népet sem egyik, sem másik hatóság iránt. (Zajzon községe) 470 frt. államsegélyt nyert köze­lebbről községi iskolájának javára. (Az „Ost-Grenze“) czimü politikai, társadalmi, ipar és kereskedelmi lap első számát^vettük. Örömmel kell üdvö­zölnünk az ily lapot, melynek jelszava ez : „E g y e ni ö jog, egyenlő szabadság minden’kinek.“ A czél, melyet kitűzött épen oly hazafias mint jelszava. Azt kívánja elérni, mi e hazában legszükségesebb : egyen­lőséget e hazát lakó különböző nemzeti­ségek között; küzdeni kíván a kasztszellem és a p r i- vilegiumok ellen, — legyenek azok bár nemzetiségek, szabadságlevelek, vagy nemesi diplomák által védve. Régi és átalános óhajnak tett eleget e lap megjele­nésével, mert városunkban ilyen tan német-nyelven soha sem hirdetetett. Hazánk integritásának e lévén feltétele, reméljük hogy mindazok, kik nem óhajtoznak többé pri- veligiumok után — hazafi örömmel veszik e lapot és kel­lő támogatásukat nem fogják megtagadni. Az „Ost-Grenze“ megjelenik hetenként kétszer: ked­den és pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 forint fél évre 3 frt. Midőn őszinte örömünket fejezzük ki e lap önzetlen és hazafias iránya felett, nem tehetjük, hogy a „Kron- städter Zeitungénak figyelmét fel ne hivjuk. Ö ugyanis azzal ámitotta magát és övéit, hogy mi nemzetisége ellen küzdünk. Rövid czáfolatul legyen elég az „Ost Grenze“ iránya felett leplezetlenül kifejezett örömünk, mely elég­gé bizonyítja, hogy mi nem tekintjük a nyelvet melyen hirdetve van azou czél, miért minden hazafinak küzdnie kell. Legyen az bármily nyelven hirdetve egyaránt örven­dünk rajta ; és megfordítva legyen annak ellenkezője — akár mely nyelven hirdetve nem szűnünk meg ellene küz­deni. — (Tudnivalók Magyarországon.) Egy porosz ur tájé­kozó künyvecskét adott ki Magyarországról, olyan Baede­ker félét, tele jó akarattal hazánk iránt. A könyvecske végén van egy függelék, mely különféle magyar kifejezé­seket, mondatokat tartalmaz, arra való, hogy a német uta­zók, kik nem tudnak magyarul, a mondatokat betanulva eligazodhassanak a Magyar birodalom bármely részén. Csak a legszükségesebb tudnivalókat közli, például mindjárt a függelék elején olvasható e három talpraesett sor : „Kérek enni, inni!“ „Hány óra? mennyibe kerül?“ „Segítség! gyilkosok! rablók. Ezek a legszükségesebb tudnivalók a porosz szerint minálunk. (Muszka fogalom az iskoláról.) Kosloffban iskolát nyitottak s elhatározták, hogy tanítót is tesznek bele (tud­nivaló, hogy ritka ott az iskola, melyben tanító is van.) Az alapitó maga a kormány volt. A parasztok össze­állnak s tanácskoznak a fölött, hogyan lehetne a gyereke­ket megmenteni az uj kínzástól. Az ukáz azt rendelte, hogy az iskolába 30 gyermeket kell beállítani. Neki áll­nak a parasztok s úgy tesznek mint a sorozásnál: az egyetlen fiuk felmentetnek az iskolai kiuzás alól, a gaz­dag megválthatja gyerekét, vagy helyetest áll it, a többiek pedig sorsolnak. így jött létre Kosloffban az első nép­iskola. — (Gróf Andrássy külflgyminiszler ellen) nagyon dü­höngnek a bel- és külföldi ultramontán lapok a bécsi kath. kaszinó tagjainak adott feleletért. A franczia „Univers, jelesen“ kommunistának is nevezi (ez lehet a jámbor előtt a legborzasztóbb szó,) s azt Írja, hogyha a pápát arra ké­rik, hogy Ausztria vendége legyen, a lelkesültség, mely a magasztos vértanú láttára Ausztria hű és odaadó népeit megragadta volna, e birodalmat egy csapásra a világ ki­rálynéjává emeli. (A kaszárnyából). Hadnagy a közlegényekhez: Ki mondja meg, melyek a katona főerényei? — Az egyik közlegény : hűség és engedelmesség ! — Hadnagy : de fő­kép miié legyen a katonának. — Közlegény : Ruha és csizma keféje, csiszoló pora és subiksza. (ÀZ erdélyi képviselőknek) egy tekintélyes száma emlékiratot intézett Lónyay gr. ministerelnökhöz, melyben kifejtik azon közigazgatási, igazságszolgáltatási és más te­endőket, melyeknek elmulasztása az erdélyi részekben sok nehézségre és panaszra adott okot. Az emlékiratot Kemény Gábor b., Török Albert tr. és Wächter Frigyes nyújtot­ták át. (Az al-gyógyi fürdői) mely különösen csuzos bajok ellen igen hatásos, egy ott alakult részvénytársaság, mely­nek élén gr. Kun Kocsárd, id. gr. Telekv Domokos és dr. Lészai Dániel urak állanak, jelenlegi birtokosától, báró Bornemiszától 40 évre haszonbérbe vette, és azt a jelen­kor igényeinek megfelelő építések és beruházások által a külföldi fürdővendégek által is szivesen felkeresett fiirdő- helylyé akarja átalakítani. Hogy a fürdő idény alatt minél több vendég kaphasson szállást, a társaságnak meg van engedve, az átveendő birtokokból 99 évre lakház-épités végett részleteket kiosztani. közgazdászali rovat. Brassói piacz Február Z. 1872. Tiszta búza köble (64 kupás) ft. 9. — 9,70. — Elegy búza ít. 6.—. — Rozs ft. 5.40—6.—. — Агра ft. 4.50—.—. — Kukuricza frt. 5.40—5.60. — Borsó ft. 11 _1,3. — Fuszujka ft. 8.- 9.— — Lencse frt. 11—12 Fekete borsó fr. 4.—4.4G — Zab fehér frt. 2.80, fekete frt. 2.80—2.90. Lenmag frt. 10—11. — . — Kendermag ft. 5. —5.20 — Pityóka fr. 2.90 — 3.40. — Haricska frt. 5.40. — Köles ft. 4.60—5. Köleskása 10.50 — 10. — Ár­pakása frt. 13. —13.50. — Gyöngykasa frt. 13.50—20. — Zsemlekása ft. 13. —13.50 Kukuriczaliszt mázsája fr. 6.—. — Búzaliszt Nr. 00 fr. 15, Nr. 0 fr. 14, Nr. 1 fr. 13, Nr. 2 fr. 12, Nr. 3 fr. 11, Nr. 4 fr. 10, Nr. 5 frt. 8.50. — Kender má­zsája frt. 18 — 27. — Keményítő fehér brassai másza frt. 20—23. — Szurok feketo frt. 12. — Repczeolaj mázsa 38—.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom