Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-14 / 91. szám
Brassó, 1872, Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. А г a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1.425 sz. Másod évi folyam 91. szám. Csötörlók, november 14. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, nov. 13. Csaknem lehetetlennek tartjuk, hogy a Királyföld rendezésére nézve abban a tervben állapodott volna meg a kormány, a melyet a lapok közölnek s mi is említettünk múlt számunkban. Hisz akkor minden fenn volna tartva, a mi a királyföld eddigi kasztérdek szerint fejlesztett szervezetében eszélytelen, rósz és alkotmány- ellenes volt. Azt Írják ugyanis, hogy a városok ezután sem lesznek különválasztva, hanem együttes törvényhatóságot fognak képezni a körülök fekvő vidékkel. Ezen intézkedés biztosítaná ezutánra is az ösmeretes szász bürokratia uralkodását; biztosítaná azt, hogy a közérdek helyett ezután is néhány család érdeke legyen irányadó. Avagy nem hallottak e hirt ezen bürokratia szivósságáról és példátlan önzéséről, a melyek ellen a legabsolutabb és germanisalóbb osztrák császárok, II. József és Ferencz is egész szigorral léptek töl? Ezen bürokratia az által gyökerezett meg és az által tartotta fenn magát, hogy néhány egyetértő család kezébe kerítvén a városi közügyeket, azok által a vidék felett is uralkodtak. Egészen középkori várrendszer, csakhogy roszabb kiadásban, a mikor a vár körül lakó népnek csak az volt életfeladata, hogy a várban lakó vitézi rendet táplálja. Akkor legalább védelmet kapott kölcsönbe a künn lakó nép. Most azonban ezektől mit kap? Hiszen a pénz és véradót ép úgy hordozza a vidéki is, mint a városi. Kap urat: a nyakára privilegizált városi familiákból, in- j spektorok és magistrát képében. Brassóvárosnak, például, van 28 ezer lakója ; vidékének 60 ezernél több. Ez a 28 ezer kormányozza egyszer saját magát; abba nincs beleszólása a 60 ezernek; ad saját magából minden tisztviselőt a 60 ezernek is, a nél- j klil, hogy azok beleszólhatnának és végül kép viseletét alkot a 60 ezer számára oly módon, hogy felét annak is a város adja. Elképzelhető, hogy a város által kinevezett hivatalnokok azon fele részt is úgy választatják be, hogy a szentséges magistrat legmagasabb akaratja ellenállásra ne találjon. így van ez most; s ha a városok a vidékekkel együtt maradnak, igy lesz ezután is, mert a város helyzeténél fogva folyvást dominálni fogja a vidéket, s mert a létező bürokratia ezerféle szállal szőtte be hatalmát a nép életébe, úgy hogy az alól nincs moczczanás. A városok iparosokból és kereskedőkből állanak; a vidékek nyers termelőkből. Ezeknek különböző s a legtöbb esetben ellentétes érdekeik vannak. És mégis legyenek összeolvasztva ! S még ha igy volna, a hogy leírtuk, tür- hetőbb volna a helyzet; de tényleg ennél sokkal roszabb, mert magokban a városokban sem juthat érvényre a közakarat, csupán egy szövetséges clique érdeke. Csodálatos, hogy hazánk más részeiben annyira elkülönzendőnek tartja egymástól kormány és törvényhozás a városok és vidékek életét, hogy törvényben van tiltva, miszerint valamely megyei főispán városi főispánságot is viseljen: itt pedig erőnek erejével össze akarnák zavarni továbbra is. A két rendszer homlokegyenest ellenkezik egymással; a kettő közül csak egyik lehet jó és czélszerü. Föltehető e a kormányról, hogy az ország valamely részének szándékosan rósz rendszert adjon ? Nem, mi nem hihetjük el a hírlapok azon közleményét, hogy a királyföldi szervezetnek ezen ős bűne továbbra is fenntartatnék. Aztán azt mondja az említett hírlapi közlemény, hogy megmarad annyi törvényhatóság a királyföldön, a mennyi eddig volt. Tehát 150 □ mértföld területre és 400 ezernél keve- [ sebb lakóra 11 törvényhatóság! Bizony ezek nagyszerű törvényhatóságok lesznek: átlag majdnem 14 mértföld és rengeteg szám: 36 ezer lélek körül esik egy-egy törvényhatóságra. Ezt az intézkedést nagyon helyeselnünk kell, mert lesz sok alispáni, főbírói, tanácsosi állás; jut minden atyafinak. Mikor nem régiben olvastuk a „Pesti Naplódban, hogy a kormány tervezi a törvényhatóságok területi újra szabályozását is; meg voltunk ijedve Ujegyházszék meg Szerdalielyszék, meg a hasonló 4 mértföldes birodalmak miatt: hogy határaikat még szerencsétlenség érheti. Hála istennek elmúlt a veszély ; idézett hírlapi közlemény mgnyugtatott, hogy történhetik akármi Biharral, Háromszékkel, Tordame- gyével ; de Ujegyházszék ezután is sértetlen marad ! Azt is mondja az idézett közlemény, hogy az universitás ezután is fenntartatik élén a co- messel. Auch gut! Magyarország területe egy és oszthatatlan ; hanem azért Szászország területe is egy és oszthatatlan. Igaz ugyan, hogy azt mondják, miszerint az universitásnak nem lesz politikai jogköre; de hiszen ezt elmondták sokszor az erdélyi diéták és az osztrák kormányok is : az universitás mégis szerzett magának politikai jogkört, valahányszor szüksége volt rá. Aztán ha a szászok egyesülhetnek közös szász testületté, nehéz megértetni románnal, szé- kélylyel, tóttal, szerbbel azt a magasabb politikát, a *n<üy tőlök megvonja ugyanazon j°gotNem is fejtegetjük tovább, mert mi képtelenségnek tartjuk az egész hírlapi közleményt, hanem hozunk kivonatban két újabb idevágó hirlapczikket. A „M. Politika“ ilyképen nyilatkozik: A szászok között sokan azt óhajtják, hogy a TÁRCZA. Egy nap alatt, Novellette. (Folytatás.) П. — Ez már mégis csak borzásztó ! kiáltám, földhöz vágva a rúost olvasott levelet. О ! — Mégha valami angol lord volna, nem csodálnám. De egy budai Spiesz- bürger, egy kolompái'os ! — — Ez — ez — még is csak égbe kiáltó! És valóban volt is okom e kifakadásra, a mint az olvasó is mindjárt befogja látni. Nagybátyám távozta után midőn bámulásomból magamhoz tértem, első dolgom volt a 2000 irtot zsebre gyúrni. S azzal az utczára siettem. Némi szükségét éreztem fölkeresni újra azt a társaságot, melytől vagyoni körülményeim visszahúzódni kényszerűének. Benyitottam a nemzeti szálloda éttermébe. Egy asztalnál több igen jó ismerősöm ült hevesen társalogva egymással s a pezsgöíivegekkel. A mint észre vonek, oda rohantak hozzám, s én pillanat alatt az asztalnál, kezemben egy pohár gyöngyöző pezsgővel hallgatám a minden felöl hozzám intézett kérdéseket: Hogy vagy? — Hol voltál? Miért nem mutatod magad? —Talán szerelmes a kópé? — Aha! Valami uj —- valami nagyon szép — valami piquante után vetette magát?! — stb. En kiittam poharamat, azután egész higgadtsággal minderre csak ezt a két szót válaszolám : — Tőnkre jutottam. — Ah! Bah! kiabáltak kaczagva, az nem elég ok arra, hogy magát egy báró Ormay a társaságtól visszavonja. — Meglehet — mondám közönyösen. — A nézetek külömbözők.;— Nekem ez a helyes. — Hanem most ezt hiszem, hogy egy pár hóig szerencsés leendek társaságokat megosztani, — miután — — — — Ah! Ah! Valami nem várt örökség! — Valami amerikai nagybátya, — — — Nagybátya az igaz, habár éppen nem amerikai, ellenkezőleg Budán lakik, s mesterségére nézve kolom- páros. — Ha — ha — ha — ha! — — Ez igaz. — Ma délután meglátogatott. Elmondta, hogy van neki 50 ezer forint évi jövedelme, a melyre én bizonyos feltétel alatt számot tarthatok. — 8 adott is mindjárt két ezer forintot. — És a feltétel — —? — Mához egy évre meg kell házasodnom. — Quelle cher oncle! — kaczagák körben. Azután nem szólt senki többet az egész tárgyról hanem ittunk, ettünk folytonosan, és esti 11 órát rég elütötte, midőn oszolni kezdénk. — Béla! — Szólított meg egy még gyermekkori barátom és távolróli rokonom — maradj hátra! Pár szót szeretnék véled váltani. Ot perez múlva magunkra maradtunk. — — Mit kivánsz Lajos? — Csekélységet. — Egy-két hóra haza kell rán- dulnoin Erdélybe. — Arra akarlak kérni, légy utitársam. — Te még nem láttad e kis bérezés országot. Kezeskedhetem, hogy meglehetősen amusirozod magad------— — azután meg szüleimnek sokat Írtam rólad s ők igen szeretnének látni. — Legyen ! — egyezém bele kis gondolkozás után. — Itt Pesten úgy is oly unalmas, — mondhatnám terhes az élet. Más nap megindultunk a királyhágón túli kis hazába, melynek minden talpalatnyi földje egy-egy lapot tölt be a történelemben. * * * Lajos szülői azon szívélyesség s előzékenységgel fogadtak, mely még csak a patriarchalis szokásokat megtartó, régi magyar aristocratia tulajdona. Társaságok, vadászatok, kirándulások egymást érték -------s én érzém, hogy lelkileg át kezdek változni. Valam i bűvös varázsa van e hegyes országnak, mely az embert észrevétlenül mássá alkotja át. A benn lakó nép kitartó munkássága, az örökös izgékonyság, mely a városok, falukban s minden talpalatnyi használható földön az emberi rendeltetésnek nagyszerű eszméjét megtestesíti, észrevétlenül szivárog át a figyelmes szemlélőbe, s fölkelti benne a vágyat a szép, nagy, nemes tettekre ; még az itt-ott égnek rnere- dező romok homályos, regeszerü sejtelemmel hálózzák körül a lelket a múlt idők nagyságáról. Minden lépten a leghatalmasabb ur kezének nyomai látszanak! S mig az erdők hűvös árnya, a fákon a különféle fajú madárkák vidám csicsergése nyomasztó gondolatainktól szabadit meg, addig a villámokkal daczol ó bérezek áhítatra keltik a szivet. Mennyire eltörpül a nagy városok minden megbámult müve a természet ily óriási magasztossága előtt!? Itt meglehet tanulni, hogy az Isten képére terem- : tett ember mily semmiség magára hagyatva, de azt is, I hogy kezet fogva az örök erővel, mily magasra emelheti magát! Az isteni szikra, mely minden ízét eltölti, a földet megvilágító lánggá változhatik, mert nagyszerű tetteinek sugarai a természet alkotó hatalmában lelik visszfényüket.-------A blasirt báró Ormay Béla egy fél év alatt I gondolkozó, tettvágyó ifjúvá változók át.
