Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-11-03 / 88. szám

V s y e s, (a kir. udvar) Gödöllőre vonult. (Di*. Weber) mult pénteken ismét nagyszámú válo­gatott közönséget gyönyörködtetett meglepő és tanulsá­gos mutatványaival a kisérleti természettan köréből. Ma 7*/a órától kezdve tartja utolsó előadását Nr. 1 termé­ben, melyre közönségünk figyelmét felhívjuk, biztosít­hatván minden korú és miveltségü nézőt élvezetdús és tanulságos estéről. (Rómában) 12,171 gyermek látogatja az iskolákat, 22,699 semminemű oktatásban nem részesül, tehát az olasz királyság fővárosában, a caput mundi-ban a gyer­mekek két harmad része teljesen el van hanyagolya. (A choiera Buda-Pesteu) nagyobb mérveket ölt; hivatalos jelentés szerint 18-ika óta 40 choleraeset for­dult elő, melyből 19 halállal végződött. (Déliéit fedezése) czéljából kormányunk 50 mil­liomos kölcsön felvétele végett alkudozik külföldi ban­károkkal. (A bcszterczei) földműves iskolára kívánt 300,000 irtot kitörölte a pénzügyi bizottság a kereskedelmi mi­nisztérium költségvetéséből. (Felvinczen a nazareniisok) száma mintegy 30—40 re megy. Közelebbről egy templom helyet is vásárol­tak. Papjok nincs. Jézust nem mint istent, hanem mint prophétát tisztelik. (Az Erdélyben) szervezendő ménes részére a pénz­ügyminisztériumból átveendő fogarasi uradalom beren­dezésére a kereskedelmi minisztérium költségvetésében 60,000 frt. volt előirányozva; miután az ország pénz vi­szonyai nem engedik azt, hogy ménes felállittassék, a pénzügyi bizottság e tételt kitörölte. (Maros-Vásárhelyt) valaki a múlt héten fekete rend ruháját ki tette az udvarra szellőzni, azonban- a kitett ruhát délbe hiába kereste, mert azt ismeretlen tettes el­lopta. Másnap reggel egy levél couvertbe zárva fekete ruhájáról szóló zállogczéludát kézbesité a levélhordó. (Yajjoil mit gondolhat) az a magyar ember, ki a „Debreczen“-ben Magyarország fővárosáról a követ­kező hü s semmiben sem túlzott sorokat olvassa: „Vajon az ország, melynek fővárosában vagyunk, Magyarország-e ? Ily kétség támad a magyar emberben, ki Buda-Pest utczáin megfordul. Az utczákon idegen ruházatban sétáló tömegek közt itt-amott csak ritkán láthatsz magyar viseletét. Minisztertől lefelé az utolsó udvarképes szállítóig majd nem kivétel nélkül mindenki idegen nyelven beszél. S a kivételek legtöbbnyire vi­dékiek, vagy a bentlakók középosztályából valók. De mily ritkák az ily kivételek is ! Mint a fehér holló ! Menj be honfitársam akarmélyik minisztériumba, mindenütt megtalálod ez elemet, mely idegen nyelven társalog s idegen mezt visel! Különösen pedig a pénz­ügyminisztérium az elnémetesedés fészke; holott, azt mondják, a pénzügyminiszter maga nem is tud jól néme­tül. Van ott elég hivatalnok, ki nem is érti a magyar nyelvet! A társalgási nyelv ott korántsem a magyar, hanem német. Nézz be a postahivatalba, ott is ked­vesebben fogadnak, ha németül beszélsz, Magyarország fővárosában. A távirda hivatal pedig hemzseg a né­met beszédtől. Sőt egész halálig üldöz bennünket — nemcsak a sok hosszú kalap, a mennyit még Bécsben sem láthatsz •— az a német nyelv; mert, ha a kerepesi temetőbe kirándulsz, ott is németül fogadnak, s a felügyelőség német nyelven viszi jegyzőkönyvét s németül állítja ki az okmányt a pénzről, mit kedves halottadért oda le­fizetsz! . . . Hát még ha a Lloyd épület udvarába visz szomorú sorsod! Az udvar tele van ott magas kalapu, bugyogós urakkal; alig birsz köztük keresztülhatolni; de a roppant hemzsegésben — a mi az ég és ház bolt­íveit verdesi — egyetlenegy magyar szó kiejtése sem ütheti meg füleidet; mert ott átalánosan kivétel nélkül német nyelv az uralkodó! . . . Magyarország kereskedése tehát csupa német nyel­ven kultiváltatik ; Magyarország fővárosa tehát nem magyar főváros, hanem német! Kételkedhetel-é még, hogy Magyarországon vagy? Es lásd, édes honfitársam, ez mind a mi atyáskodó kor­mányunk müve; mert hiszen néma kormány hirdette-e azt, hogy mindent megnyertünk !?“ (A kolozsvári ni. k. t udoiiiaiiy ) egye+em természet - tani, vegytani, állattani, ásványtani és növénytani inté­zetei tanársegédi állomásokra folyó év november 15-ig pályázatot hirdetnek. Ezen állomások mindegyike 600 frt. évi fizetéstől és 120 frt. évi lakáspénzzel van ösz- szekötve. A folyamodványok a nevezett egyetem meny- nyiség természettudományi karához küldendők. (Uj miniszter.) A szegedi iskolák egyikében, mint ; az ottani lap írja, a tanóra alatt szóba jöttek a közös : I miniszterek, és a magyar miniszterek. „Tudjátok minő ! minisztériumai vannak Magyarországnak, s kik a mi- j niszterek?“ — tudakozódéin az előadó tanár a kis hon­polgárok körében. A gyerekek nagy fejtörés és eről­ködés után lassankint előszedegetnek 3—4 minisztert, de itt aztán végképen megszakadt a tudás fonala. „Pe­dig van ám még több is; ki tudna még vagy egy mi- ! nisztert megnevezni ?“ Az átalános hallgatás csendjé- j ben egyszerre felemelkedik egy pirosképü torontáli sváb gyerek, s a miniszterek megszakasztott sorozatához eme kiegészítéssel járul : „I pitt’, ter Ráuberminister is ter graf Radájy.“ (Székely-Udvarhelyt) e hó 23-án 7 városi képviselő, ; miután a polgármester a napirendre kitűzött tárgysoro­zat után az ülést berekesztette, kevés idő múlva az ülésterembe megint visszatért, hol egyik elvrokonuk el­nöklete alatt a polgármestert hivatalából felmentették s a városi képviselet nevében városi főispán Lázár Mi­hálynak az engedelmességet egész tisztelettel felmon­dották. (A „Szinlap“ első száma) megjelent. Az olvasó közönséghez irt ajánlás után, czikkét hoz a Miklósy népszínháza megnyitásáról s egy érdekes tárczát Fe- renczy szobráról, színi hírek, napi és irodalmi újdonsá­gok s valamennyi fővárosi színház szinlapja töltik meg a lapocska többi részét. Előfizetési ára hárorű hóra 2 frt. egy hóra 80 kr. egyes szám ára 10 kr. (Az orosz Wolhynia) kormányzóságba 1865. óta 1840 cseh család vándorolt, melyek 6748 lelket szám­lálnak. Amerikába pedig ez év január havától kezdve j 60,000-rel több német vándorolt ki, mint a múlt évben. (Kocsál'd CS FelvillCZ) közt vasúti szerencsétlenség történt; a mozdony lesiklott, több kocsi összetört s a ' mozdonyvezető megsérült. Nyílt-tér.*) Válasz a „Magyar Polgár“ 246-ik számában Las- mányi név allatt megjelent „Egy tanitó választása Csik- ! ban“ cziinü czikkre. Nem akarok önnel tollharczot kezdeni, csak azért ragadtam tollat, hogy a nagy olvasó közönség előtt, hol jövőmet s becsületemet megsemmisíteni akarta, mentegessem magam L. ur rágalmai ellen. Azon mocs­kos kezekről lehúzott ví-keztyüt, melyet az ur az iro­dalom terén előmbe dobott, nem hogy fölvenném, de sőt lábammal tovább rugóm, mint hitvány szemetet. On, kiadott rágalmazó czikkével ki akarta mu­tatni a t. ez. olvasó közönség előtt, hogy mennyire szi­vén hordja a közművelődés, a köz elöhaladás czélját; (?) mennyire óhajtja szegény székely népünk boldogitását. (?) Pedig önből semmi egyéb nem szól, mint az irigység, ; és személyeskedés undorító daemonja. Nem csak en- i gém tett pellengére, hanem tanár társaimat s a csik- somlyói tanártestület is, és oly mély tiszteletet érdemlő úri embereket is, kik Ns. Csik Széknek valódi büsz­keségei. Ez által akarja talán a „haza-boldogitó“ nevet kiérdemelni magának? On czikkét egy kis előz­mény után azonnal velem kezdi meg, és pedig idegen haugzásu nevemben kapezáskodik, a mi semmi egyébre nem mutat, mint hogy czikkét kizárólág a személyes­kedés szinterére szándékozta vinni. Azt gondolja Lo­csogó Náni ur, hogy mivel nekem — kifejezése szerint — „ős teuton“ nevem van, nem bírhatok ép oly haza- szeretettel, nem doboghat szivem hazámért ép oly lán­golón, mint bármelymás igazi magyar embernek? Csa­latkozik , mert ez „ő s t e u t о n“ név daczára oly ma­gyar vért érzek ereimben dagadozni, a milyennel,— bátran merem állítani — ön nem bir; mivel ön, e czik- kéböl ítélve, azon hazafiak közé tartozik, a kik szájjal mindent tesznek, de tényleg mégis a zavarosban sze­retnének halászni. Teliát idegen hangzású nevem semmi megütközést ne szüljön többé ön előtt, hanem ha még nem tudta, tanulja meg most, hogy a név az embert nem szüli, hanem az ember szüli a nevet. L. ur azt a kérdést teszi föl: „De hát ki ő, ki Nf. Csik-szék viriliseinek annyira megnyer te tetszését, hogy úgy szólva aszók gaz­dászati és ipari jövője az ő kezére bizatott?“ Hogy én ki vagyok, megmondom: En. Daclisbek Nán­dor, tisztességes és becsületes szülőktől származott ifjú vagyok, 8 gymn. osztályt végeztem s érettségi vizsgát is tettem. Továbbá kifejezése szerint „még a múlt hóban minorita barát clericus“ voltam, a hol 7 ; a minorita tanitó-rend főtiszt, tartományi főnökétől kan­tái gymn. tanárnak kineveztettem, s két évig a tanári széken működtem. Vagyok még szeny-folt nélküli s becsületes jellemmel biró honpolgár is, és a helybeli földműves felső népiskolánál tanár. Tudja már L. ur, *) E rovat alatt megjelent czikkekéit a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk. hogy ki vagyok? De én nem tudom, hogy ön ki, mert ön álnevek alatt bujkál, mint az éji tolvaj, hogy ne is­mertessék föl De annyit még is tudok, hogy ön egy aljas, jelleintelen, rágalmazó ember, ki a társadalomban oly helyet foglal el, mint az állatok közt a szú, mely a fát emészti. És ezt állitom addig, a inig ön e czikkét valódi neve alatt vagy vissza nem vonja, vagy pedig annak minden pontját hitelesen be nem bizonyítja. Továbbá még azt is írja L. ur e czikkében, hogy : „E1 é g h a . . . . M é 11. M i к ó Antal főkirálybiró ajánlotta és választotta meg a kék nadrá­gós, csiki bigott örmény virilise к segélyé­vel; ez embernek pedig képessége egyálta­lán nincs, érdeme is csak annyi, hogy szü­letett, és minorita barát clericus volt még a múl t .hóban.“ Alább pedig: „De még egy tanu­latlan, de természetes észszel biró ember­rel, sem mér köz heti к Dachsbeck a t y a s á g а. “ Azt nem tudom, hogy Mélt. Mikó Antal főkirálybiró ur választásom alkalmával pártfogott-e vagy sem; ha igen, akkor fogadja a leghálásabb köszönetemet; de annyiról még is értesültem, hogy Szeptember hó 25., 26. és 27. tartott Nemes csikszéki bizottmányi gyűlés alkalmával a pályázók bizonyítványai a Tkts. Főjegyző ur által fölolvastatván, engem, minin a pályázók között legjobb bizonyitványnyal biró egyént közakarattal választottak meg e tanári szék betöltésére. Tehát nem Mélt. Fökí- rálybiró ur választott meg a „kék n ad rágós csiki bigott örményekkel,“ — a kik bizonnyára jobb hazafiak és becsületesebb honpolgárok mint ön — ha­nem az egész Ns. Csikszék virilisei egyhangúlag kiál­tottak ki, habá r c-z ellen egy úri ember kifogást tett mivel neki a pályázók közt egy pártfogolja volt. Ami pedig tan-képességemet illeti, birok annyi képességgel, hogy Locsogó urat, ha még fogékony eziránt, becsületre tanítsam. Más különben pedig képességemről elég bi­zonyságot tesz érettségi és tanári bizonyítványom. Lasmányi ur még arra sem tudott emlékezni, vál­jon valóban ki volt-e hirdetve ezzn tanári szék fölállí­tása a hírlapokban? E pályázat nem csak egy, hanem több lapban is ki volt hirdetve, igy a „Buda-Pesti Köz­löny“ és a „Néptanítók Lapjá“-ban; és,ha jól emlék­szem , még egy harmadikban is. — Én e lapokban közlött pályázat utján folyamodtam e tanszék el­nyeréséért, s hogy érdemesebb tanár nem pályázott ez nem az én hibán; de, hogy ezen megválasztatásom által legkevésbé sincs „с о m p г о m i 11 ál va“ a bizott­mányi gyűlés, azt bátran merem állítani, mert minden tehetségemet arra fogom fordítani, hogy a kitűzött czél- nak sikeresen meg tudjak felelni. így tehát „az in­tézet jövője legkisebb részben sincs alá­ásva,“ annál kevésbbé áll „a szék s az összes székely nemzet elöhaladási útjába egy tu­datlan barát.“ Mi ez utóbbi szavakat illeti, talán épen azért emelte föl piszkos nyelyét rám, hogy barát voltam? Én büszkén merem mondani, hogy igen, barát voltam, ba­rát vagyok most is, barát is fogok lenni, mert a koz mondás szerint; Eb a ki nem barát. De L. ur alig hiszem, hogy barát volna, mert egy ily ember kinek is lehetne igazi barátja? Hanem ugy-e nem igy értelmezi az én barátságomat? Tehát vegyük szerzetesi szem­pontból. On en gémét tudatlan barátnak czimez mi által nem annyira engem, mint a szerzetesi rendekre j szándékozott hatni, a mit eléggé bizony it még ezen té­tele is: „az efféle barát о s szent tapasztalato­kat, ugy hisszük Ns. Csik-szék sem akarja, érték esi tetni.“ Mikor a szerzetesi rendekre a fönn idézett tételét irta, mogvizsgálta-e ön saját tudo­mányosságát ; elegendő-e arra, hogy a szerzetesek tudo­mányát mérlegetje, s azokat én bennem tudatlanoknak nyilvánítsa? Bízza ezt oly jeles emberekre, a kik va­lóban megtudják mérlegelni az igazi tudományt, s nem irtóznak gyermeküket a „tudatlan barátok“ veze­tése alá adni. Önnek sem lenne rósz, egy néhány évre ! valamelv „tudatlan barátok“ vezetése alatt levő intézetbe vándorolnia, hogy tanulmányozná azt, a m i iönnél nagy mértékben hiányzik. A megsértett urak s testületek nevében is szól­hatnék egy pár szót ; de erről halgatok azért, mert hi- ! szem, hogy a megsértettek közül fognak találkozni, a kik jobban megfogják L. uramnak az orrát pirítani, ha erre érdemesítik. Csik-Szereda, október 28-án 1872. Dachsbeck Nándor, tanár. Becsi tőzsde es pénzek Brassóban október 31. Pénz Osztr. nemzeti adósság ezüstben ........................................ 69 40 „ „ „ papírban . ................................... 65 50 1 860—ki sorsj. kölcsön 100 frt.....................................................102 — Nemzeti bank részvény . . •........................................ 976 — Hitelintézeti „ ........................................................ 335 50 London................................................................................. 106 70 Ezüst ...................................................................................... 105 25 N apoleond’or ;............................................................. 8 53 cs. k. arany.................................................................’. . 5 13 L ira ...................................................................................... 9 85 Magyar földleherm.........................................................................80 10 B ánáti...................................................................................... 78 50 Erdélyi . 76 75 Porosz taller . . • • ............................................... 1 62 K iadó tulajdonos és felelős szerkesztő: НсГППШШ Aillai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom