Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-11-03 / 88. szám
V s y e s, (a kir. udvar) Gödöllőre vonult. (Di*. Weber) mult pénteken ismét nagyszámú válogatott közönséget gyönyörködtetett meglepő és tanulságos mutatványaival a kisérleti természettan köréből. Ma 7*/a órától kezdve tartja utolsó előadását Nr. 1 termében, melyre közönségünk figyelmét felhívjuk, biztosíthatván minden korú és miveltségü nézőt élvezetdús és tanulságos estéről. (Rómában) 12,171 gyermek látogatja az iskolákat, 22,699 semminemű oktatásban nem részesül, tehát az olasz királyság fővárosában, a caput mundi-ban a gyermekek két harmad része teljesen el van hanyagolya. (A choiera Buda-Pesteu) nagyobb mérveket ölt; hivatalos jelentés szerint 18-ika óta 40 choleraeset fordult elő, melyből 19 halállal végződött. (Déliéit fedezése) czéljából kormányunk 50 milliomos kölcsön felvétele végett alkudozik külföldi bankárokkal. (A bcszterczei) földműves iskolára kívánt 300,000 irtot kitörölte a pénzügyi bizottság a kereskedelmi minisztérium költségvetéséből. (Felvinczen a nazareniisok) száma mintegy 30—40 re megy. Közelebbről egy templom helyet is vásároltak. Papjok nincs. Jézust nem mint istent, hanem mint prophétát tisztelik. (Az Erdélyben) szervezendő ménes részére a pénzügyminisztériumból átveendő fogarasi uradalom berendezésére a kereskedelmi minisztérium költségvetésében 60,000 frt. volt előirányozva; miután az ország pénz viszonyai nem engedik azt, hogy ménes felállittassék, a pénzügyi bizottság e tételt kitörölte. (Maros-Vásárhelyt) valaki a múlt héten fekete rend ruháját ki tette az udvarra szellőzni, azonban- a kitett ruhát délbe hiába kereste, mert azt ismeretlen tettes ellopta. Másnap reggel egy levél couvertbe zárva fekete ruhájáról szóló zállogczéludát kézbesité a levélhordó. (Yajjoil mit gondolhat) az a magyar ember, ki a „Debreczen“-ben Magyarország fővárosáról a következő hü s semmiben sem túlzott sorokat olvassa: „Vajon az ország, melynek fővárosában vagyunk, Magyarország-e ? Ily kétség támad a magyar emberben, ki Buda-Pest utczáin megfordul. Az utczákon idegen ruházatban sétáló tömegek közt itt-amott csak ritkán láthatsz magyar viseletét. Minisztertől lefelé az utolsó udvarképes szállítóig majd nem kivétel nélkül mindenki idegen nyelven beszél. S a kivételek legtöbbnyire vidékiek, vagy a bentlakók középosztályából valók. De mily ritkák az ily kivételek is ! Mint a fehér holló ! Menj be honfitársam akarmélyik minisztériumba, mindenütt megtalálod ez elemet, mely idegen nyelven társalog s idegen mezt visel! Különösen pedig a pénzügyminisztérium az elnémetesedés fészke; holott, azt mondják, a pénzügyminiszter maga nem is tud jól németül. Van ott elég hivatalnok, ki nem is érti a magyar nyelvet! A társalgási nyelv ott korántsem a magyar, hanem német. Nézz be a postahivatalba, ott is kedvesebben fogadnak, ha németül beszélsz, Magyarország fővárosában. A távirda hivatal pedig hemzseg a német beszédtől. Sőt egész halálig üldöz bennünket — nemcsak a sok hosszú kalap, a mennyit még Bécsben sem láthatsz •— az a német nyelv; mert, ha a kerepesi temetőbe kirándulsz, ott is németül fogadnak, s a felügyelőség német nyelven viszi jegyzőkönyvét s németül állítja ki az okmányt a pénzről, mit kedves halottadért oda lefizetsz! . . . Hát még ha a Lloyd épület udvarába visz szomorú sorsod! Az udvar tele van ott magas kalapu, bugyogós urakkal; alig birsz köztük keresztülhatolni; de a roppant hemzsegésben — a mi az ég és ház boltíveit verdesi — egyetlenegy magyar szó kiejtése sem ütheti meg füleidet; mert ott átalánosan kivétel nélkül német nyelv az uralkodó! . . . Magyarország kereskedése tehát csupa német nyelven kultiváltatik ; Magyarország fővárosa tehát nem magyar főváros, hanem német! Kételkedhetel-é még, hogy Magyarországon vagy? Es lásd, édes honfitársam, ez mind a mi atyáskodó kormányunk müve; mert hiszen néma kormány hirdette-e azt, hogy mindent megnyertünk !?“ (A kolozsvári ni. k. t udoiiiaiiy ) egye+em természet - tani, vegytani, állattani, ásványtani és növénytani intézetei tanársegédi állomásokra folyó év november 15-ig pályázatot hirdetnek. Ezen állomások mindegyike 600 frt. évi fizetéstől és 120 frt. évi lakáspénzzel van ösz- szekötve. A folyamodványok a nevezett egyetem meny- nyiség természettudományi karához küldendők. (Uj miniszter.) A szegedi iskolák egyikében, mint ; az ottani lap írja, a tanóra alatt szóba jöttek a közös : I miniszterek, és a magyar miniszterek. „Tudjátok minő ! minisztériumai vannak Magyarországnak, s kik a mi- j niszterek?“ — tudakozódéin az előadó tanár a kis honpolgárok körében. A gyerekek nagy fejtörés és erőlködés után lassankint előszedegetnek 3—4 minisztert, de itt aztán végképen megszakadt a tudás fonala. „Pedig van ám még több is; ki tudna még vagy egy mi- ! nisztert megnevezni ?“ Az átalános hallgatás csendjé- j ben egyszerre felemelkedik egy pirosképü torontáli sváb gyerek, s a miniszterek megszakasztott sorozatához eme kiegészítéssel járul : „I pitt’, ter Ráuberminister is ter graf Radájy.“ (Székely-Udvarhelyt) e hó 23-án 7 városi képviselő, ; miután a polgármester a napirendre kitűzött tárgysorozat után az ülést berekesztette, kevés idő múlva az ülésterembe megint visszatért, hol egyik elvrokonuk elnöklete alatt a polgármestert hivatalából felmentették s a városi képviselet nevében városi főispán Lázár Mihálynak az engedelmességet egész tisztelettel felmondották. (A „Szinlap“ első száma) megjelent. Az olvasó közönséghez irt ajánlás után, czikkét hoz a Miklósy népszínháza megnyitásáról s egy érdekes tárczát Fe- renczy szobráról, színi hírek, napi és irodalmi újdonságok s valamennyi fővárosi színház szinlapja töltik meg a lapocska többi részét. Előfizetési ára hárorű hóra 2 frt. egy hóra 80 kr. egyes szám ára 10 kr. (Az orosz Wolhynia) kormányzóságba 1865. óta 1840 cseh család vándorolt, melyek 6748 lelket számlálnak. Amerikába pedig ez év január havától kezdve j 60,000-rel több német vándorolt ki, mint a múlt évben. (Kocsál'd CS FelvillCZ) közt vasúti szerencsétlenség történt; a mozdony lesiklott, több kocsi összetört s a ' mozdonyvezető megsérült. Nyílt-tér.*) Válasz a „Magyar Polgár“ 246-ik számában Las- mányi név allatt megjelent „Egy tanitó választása Csik- ! ban“ cziinü czikkre. Nem akarok önnel tollharczot kezdeni, csak azért ragadtam tollat, hogy a nagy olvasó közönség előtt, hol jövőmet s becsületemet megsemmisíteni akarta, mentegessem magam L. ur rágalmai ellen. Azon mocskos kezekről lehúzott ví-keztyüt, melyet az ur az irodalom terén előmbe dobott, nem hogy fölvenném, de sőt lábammal tovább rugóm, mint hitvány szemetet. On, kiadott rágalmazó czikkével ki akarta mutatni a t. ez. olvasó közönség előtt, hogy mennyire szivén hordja a közművelődés, a köz elöhaladás czélját; (?) mennyire óhajtja szegény székely népünk boldogitását. (?) Pedig önből semmi egyéb nem szól, mint az irigység, ; és személyeskedés undorító daemonja. Nem csak en- i gém tett pellengére, hanem tanár társaimat s a csik- somlyói tanártestület is, és oly mély tiszteletet érdemlő úri embereket is, kik Ns. Csik Széknek valódi büszkeségei. Ez által akarja talán a „haza-boldogitó“ nevet kiérdemelni magának? On czikkét egy kis előzmény után azonnal velem kezdi meg, és pedig idegen haugzásu nevemben kapezáskodik, a mi semmi egyébre nem mutat, mint hogy czikkét kizárólág a személyeskedés szinterére szándékozta vinni. Azt gondolja Locsogó Náni ur, hogy mivel nekem — kifejezése szerint — „ős teuton“ nevem van, nem bírhatok ép oly haza- szeretettel, nem doboghat szivem hazámért ép oly lángolón, mint bármelymás igazi magyar embernek? Csalatkozik , mert ez „ő s t e u t о n“ név daczára oly magyar vért érzek ereimben dagadozni, a milyennel,— bátran merem állítani — ön nem bir; mivel ön, e czik- kéböl ítélve, azon hazafiak közé tartozik, a kik szájjal mindent tesznek, de tényleg mégis a zavarosban szeretnének halászni. Teliát idegen hangzású nevem semmi megütközést ne szüljön többé ön előtt, hanem ha még nem tudta, tanulja meg most, hogy a név az embert nem szüli, hanem az ember szüli a nevet. L. ur azt a kérdést teszi föl: „De hát ki ő, ki Nf. Csik-szék viriliseinek annyira megnyer te tetszését, hogy úgy szólva aszók gazdászati és ipari jövője az ő kezére bizatott?“ Hogy én ki vagyok, megmondom: En. Daclisbek Nándor, tisztességes és becsületes szülőktől származott ifjú vagyok, 8 gymn. osztályt végeztem s érettségi vizsgát is tettem. Továbbá kifejezése szerint „még a múlt hóban minorita barát clericus“ voltam, a hol 7 ; a minorita tanitó-rend főtiszt, tartományi főnökétől kantái gymn. tanárnak kineveztettem, s két évig a tanári széken működtem. Vagyok még szeny-folt nélküli s becsületes jellemmel biró honpolgár is, és a helybeli földműves felső népiskolánál tanár. Tudja már L. ur, *) E rovat alatt megjelent czikkekéit a szerkesztőség nem vállal felelősséget. Szerk. hogy ki vagyok? De én nem tudom, hogy ön ki, mert ön álnevek alatt bujkál, mint az éji tolvaj, hogy ne ismertessék föl De annyit még is tudok, hogy ön egy aljas, jelleintelen, rágalmazó ember, ki a társadalomban oly helyet foglal el, mint az állatok közt a szú, mely a fát emészti. És ezt állitom addig, a inig ön e czikkét valódi neve alatt vagy vissza nem vonja, vagy pedig annak minden pontját hitelesen be nem bizonyítja. Továbbá még azt is írja L. ur e czikkében, hogy : „E1 é g h a . . . . M é 11. M i к ó Antal főkirálybiró ajánlotta és választotta meg a kék nadrágós, csiki bigott örmény virilise к segélyével; ez embernek pedig képessége egyáltalán nincs, érdeme is csak annyi, hogy született, és minorita barát clericus volt még a múl t .hóban.“ Alább pedig: „De még egy tanulatlan, de természetes észszel biró emberrel, sem mér köz heti к Dachsbeck a t y a s á g а. “ Azt nem tudom, hogy Mélt. Mikó Antal főkirálybiró ur választásom alkalmával pártfogott-e vagy sem; ha igen, akkor fogadja a leghálásabb köszönetemet; de annyiról még is értesültem, hogy Szeptember hó 25., 26. és 27. tartott Nemes csikszéki bizottmányi gyűlés alkalmával a pályázók bizonyítványai a Tkts. Főjegyző ur által fölolvastatván, engem, minin a pályázók között legjobb bizonyitványnyal biró egyént közakarattal választottak meg e tanári szék betöltésére. Tehát nem Mélt. Fökí- rálybiró ur választott meg a „kék n ad rágós csiki bigott örményekkel,“ — a kik bizonnyára jobb hazafiak és becsületesebb honpolgárok mint ön — hanem az egész Ns. Csikszék virilisei egyhangúlag kiáltottak ki, habá r c-z ellen egy úri ember kifogást tett mivel neki a pályázók közt egy pártfogolja volt. Ami pedig tan-képességemet illeti, birok annyi képességgel, hogy Locsogó urat, ha még fogékony eziránt, becsületre tanítsam. Más különben pedig képességemről elég bizonyságot tesz érettségi és tanári bizonyítványom. Lasmányi ur még arra sem tudott emlékezni, váljon valóban ki volt-e hirdetve ezzn tanári szék fölállítása a hírlapokban? E pályázat nem csak egy, hanem több lapban is ki volt hirdetve, igy a „Buda-Pesti Közlöny“ és a „Néptanítók Lapjá“-ban; és,ha jól emlékszem , még egy harmadikban is. — Én e lapokban közlött pályázat utján folyamodtam e tanszék elnyeréséért, s hogy érdemesebb tanár nem pályázott ez nem az én hibán; de, hogy ezen megválasztatásom által legkevésbé sincs „с о m p г о m i 11 ál va“ a bizottmányi gyűlés, azt bátran merem állítani, mert minden tehetségemet arra fogom fordítani, hogy a kitűzött czél- nak sikeresen meg tudjak felelni. így tehát „az intézet jövője legkisebb részben sincs aláásva,“ annál kevésbbé áll „a szék s az összes székely nemzet elöhaladási útjába egy tudatlan barát.“ Mi ez utóbbi szavakat illeti, talán épen azért emelte föl piszkos nyelyét rám, hogy barát voltam? Én büszkén merem mondani, hogy igen, barát voltam, barát vagyok most is, barát is fogok lenni, mert a koz mondás szerint; Eb a ki nem barát. De L. ur alig hiszem, hogy barát volna, mert egy ily ember kinek is lehetne igazi barátja? Hanem ugy-e nem igy értelmezi az én barátságomat? Tehát vegyük szerzetesi szempontból. On en gémét tudatlan barátnak czimez mi által nem annyira engem, mint a szerzetesi rendekre j szándékozott hatni, a mit eléggé bizony it még ezen tétele is: „az efféle barát о s szent tapasztalatokat, ugy hisszük Ns. Csik-szék sem akarja, érték esi tetni.“ Mikor a szerzetesi rendekre a fönn idézett tételét irta, mogvizsgálta-e ön saját tudományosságát ; elegendő-e arra, hogy a szerzetesek tudományát mérlegetje, s azokat én bennem tudatlanoknak nyilvánítsa? Bízza ezt oly jeles emberekre, a kik valóban megtudják mérlegelni az igazi tudományt, s nem irtóznak gyermeküket a „tudatlan barátok“ vezetése alá adni. Önnek sem lenne rósz, egy néhány évre ! valamelv „tudatlan barátok“ vezetése alatt levő intézetbe vándorolnia, hogy tanulmányozná azt, a m i iönnél nagy mértékben hiányzik. A megsértett urak s testületek nevében is szólhatnék egy pár szót ; de erről halgatok azért, mert hi- ! szem, hogy a megsértettek közül fognak találkozni, a kik jobban megfogják L. uramnak az orrát pirítani, ha erre érdemesítik. Csik-Szereda, október 28-án 1872. Dachsbeck Nándor, tanár. Becsi tőzsde es pénzek Brassóban október 31. Pénz Osztr. nemzeti adósság ezüstben ........................................ 69 40 „ „ „ papírban . ................................... 65 50 1 860—ki sorsj. kölcsön 100 frt.....................................................102 — Nemzeti bank részvény . . •........................................ 976 — Hitelintézeti „ ........................................................ 335 50 London................................................................................. 106 70 Ezüst ...................................................................................... 105 25 N apoleond’or ;............................................................. 8 53 cs. k. arany.................................................................’. . 5 13 L ira ...................................................................................... 9 85 Magyar földleherm.........................................................................80 10 B ánáti...................................................................................... 78 50 Erdélyi . 76 75 Porosz taller . . • • ............................................... 1 62 K iadó tulajdonos és felelős szerkesztő: НсГППШШ Aillai.
