Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-20 / 84. szám

Brassó, 1872.

Másod évi folyam 84. szám.

Vasárnap, Oktober 211.

Megjeleni-к ez a lap heten- kint kétszer

csütörtökön és vasárnap.

Ára:

Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr.

A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám.

Lakása : Bolgárszeg 1425 sz.

Politikai, közgazdászati és társadalmi lap.

Hirdetési díj:

4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobbhirdetéseknélalku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél.

Báró Sennyey beszéde a képviselőház okt. 7-iki ülésén.

Sennyey beszédét már előre is parlamentaris eseménynek tartotta a báz, és nem is csalatkozott.

A hatás nagy volt és átalános, azonban a hatás természetének jellemzése nehéz. E beszéd a házban az emotióknak igen különös, majd föl majd alá, majd jobbra, majd balra oscilláló játékát idézte elő. Majd a jobboldalról nyilatkozott a hangos helyeslés, majd a balról, majd mindkét párt együttesen hagyta jóvá az emelkedett szellemben tett egyes nyilatkozatokat. Ez jellemzi a beszédet, mely majd ilyen, majd olyan sziliben csillogott ; de csillogott mindig. A többség Seny- nyey beszédében helyeselte az imponáló szónoki erővel és méltósággal előadott igazságot, helyeselte a bátor szót, mely talált. Az ellenzék helyeslése ezélzatos, ten- dentiosus volt.

A beszéd érdemleges részét tekintve b. Sennyey nyiltan kijelentette, hogy ő „conservative, s hogy neki, a közjogi kérdéseken kívül, melyekben minden fentar- tás nélkül a Deákpárt álláspontját foglalja el, egyebekben külön egyéni nézetei vannak, s ezeket nem hajlandó semmi pártfegyelemnek alárendelni; és ezen nyilatkozat nagy fontosságú, mert a közügy azzal sokat fog nyerni, ha a Deákpártban a kép.-házban végre valahára határozottan kijelentik, hogy miben álla„con- servativ“ politika. Majd megvonjuk aztán a mérleget, s mindenki meggyőződésétől függ, bogy a mellett szavazzon, a mit a hazára iidvösebbnek tart. Ez által sok kétes positió fog tisztáztatni, s ez a haladás érdekeinek csak javára fog szolgálni.

B. Sennyey oly nagy államférfim tapintattal rendezte be első fellépését, hogy hódíthatott minden oldalról. Az ő „egyéni“ álláspontja valahol a közepén lehet a két párt találkozásában. Eddig csak azt tapasztalták, hogy szónoklata mily bájos, eszméi mily főn- keltek , bátorsága mily nagy ; — és hogy mint barát, mily fényes nyeremény; — s mint ellenfél, mily nagy veszély azokra, kikkel szemben áll, ha ő „egyéni álláspontján“ jobban értené meg a közszükségletet és közérzületet, mint ellenfelei.

Közöljük itt a beszédet, a lényegtelen kihagyásával :

Tisztelt ház! Hogyha netán valaki tőlem részletes programmot vár, az csalatkozni fog. Bevallom, hogy nekem nincs pártom, nincsenek külön czéljaim, nincs külön programmom. A politika általános irányára nézve teljes határozottsággal csatlakoztam azon párthoz, melynek soraiban helyet foglaltam (jobb felöl.) Egyes kérdésekben vannak és lesznek határozott egyéni nézeteim és azokat minden alkalommal teljes nyíltsággal előadni kötelességemnek fogom tartani. A politikai befolyás súlypontja kérdés nélkül e házban feküdvén, itt óhajtottam a haza szolgálatában érvényesíteni parányi erőmet, melylyel még bírok; ezentúl semmi czélom, semmi más ambitióm nincs.

Már a bizottságban is határozottan azon nézetben voltam, hogy külön fölemlitése mellett azon tárgyaknak, melyek természetüknél fogva külön említést igénylenek, válaszfelirati javaslatunk a lehető legáltalánosabban tartassák. Kívántam legelsöbben, mert óhajtandónak tartottam volna, hogy a felirati vita lehető röviden tartson. A haza jelen körülményei közt, a leg- czélszerübb programra, melyet egyesek és a ház felállíthatnak : teljes odaadással megkezdeni a munkálkodást, és concret téren megoldani mindazt, a mit a haza tölünk vár.

De voltak ennél fontosabb, továbbterjedő óhajtásaim ; ezek a pártok állására vonatkoznak. Én, mint e háznak uj tagja, a ki a pártszenvedélyek tusája által még illetve nem vagyok, egyéni nézetemet röviden elmondom.

Midőn a múlt országgyűlés nagy ingerültség közt eloszlott, és a pártok egymás közt, sőt önmagukkal, az ország pedig egy pártnak eljárásával sem volt megelégedve teljesen, előre lehetett látni, hogy a legközelebbi választások nagyszerű és óriási erő megfeszítése közt fognak lefolyni. Igazságtalanság volna ezért egyes ál- lamférfiút, vagy egyes pártot okozni. Vannak a nemzet életében pillanatok, a nagy átalakulások, az életbevágó kérdések megoldásának pillanatai azok, midőn az egyes pártokban a vágyak és aggályok ellenkező sugallna alatt annyira fellobban a pártszenvedély, hogy minden párt- saját zászlójának győzelméhez köti a haza sorsát; ellenfelének felülker«.,-kedésétől félti a haza bukását. A pezsgő erő természetszerű symptomája ez, melytől nem kell sem félni, sem megijedni. Sajnálni csak kinövéseit lehet és a túlzásokat.

Es hazánkban mint másutt is, hasonló körülmények közt, különösen a legközelebbi vála^tások alkalmával már oda jutottunk, hogy egymással küzdve, mi a parlamentáris rendszer természetében fekszik, a küzdelem már majdnem testvéri gyűlöletté vált, megtagadtuk egymástól a méltányosságot, a jóhiszemet, sőt némelykor a becsületet is, midőn egymás fölött politikai fölényt akartunk nyerni, mi ismétlem, az alkotmányos élet természetében fekszik, egymást vádolva, hogy ne mondjam gyalázva, majdnem oda vittük a dolgot, hogy a nemzetben már-már az intézmény iránti hit és biza

lom is megingott. °

/

Erezvén e veszélyt a haza, alig csillapultak le a választás mozgalmai, már is mutatkozott egy irányzat, az óhajtásnak egy neme: vájjon lehetne-e a pártok közt egy oly közeledést eszközleni, a megértésnek egy oly nemét, mely a gyűlölködésnek véget vessen? és mint ily mozgalmas időben gyakran történik, némelyek az ellenkező extrémekbe mentek át, magán körökben, sőt hírlapokban már a pártok teljes kiegyezésről, fusióról és coali- tióról kezdtek beszélni, sőt némelyek, kik talán vérmes reményüek, de hívatlanok, e tárgyban eljárásokat is kezdtek initiálni.

r

En előzetesen is megváltam győződve arról, hogy általános elvi kiegyezés sem a politika általános kérdéseire nézve, de kivált az úgynevezett közjogi kérdésekre nézve nem lehet. Nem mintha azt hinném, hogy egy párt a maga álláspontját elveiben és ezélzataiban nem változtathatja soha, hogy aki bizonyos nagy fontosságú törvényeknek alkotmányos megváltoztatását óhajtja legyenek bár e törvények fontosságuknál fogva olyanok, hogy dominálják az egész helyzetet és mintegy a fennálló intézmények jellegét; vagy olyanok, a melyek bizonyos kötelmeket az alkotmányon kivül álló tényezőkkel kötöttek; ki a törvényeknek alkotmányos utoni változtatását óhajtja vagy czélozza, az az alkotmányon kivül álland.

E két ájlitás egymástól különböző s csak bizonyos mértékben bensöleg igaz két ellentétes fogalomnak túl merev kifejezése, és mint ilyen, helytelen. De azért voltam meggyőződve, hogy az elvi kiegyezés lehetetlen, mert a két párt, mely e tekintetben szóba jöhet, két hazánk történelmi hagyományában gyökeredző és még létező áramlatnak természetszerű kifolyása és képviselője, és mint ilyen, oly erkölcsi kötelmek körében mozog, melyeket ez idő szerint egyikünk sem tagadhat meg.

De ha lehetetlen, és mint hiszem, nem szükséges és nem hasznos a pártok közti általános és elvi kiegyezés, vájjon nem lehetne-e oly közelítést találni, a megértésnek oly nemét elérni, mely szerint, midőn különböző utakon, különböző elvek szerint keressük a kérdések megoldásánál az igazságot és azoknak czélszerü oldalait, legalább egyben egyeznénk meg, hogy t. i. véleményeink különbsége daczára közös a kiindulási és a végpont: a haza java és boldogsága.

f

Es ezért óhajtottam volna, hogy a válaszfelirati javaslat lehető atalánosságban tartassék, hogy mintegy neutralisálva a különben is igen bokros harezmezőt, netalán kísérlettünk volna előkészíteni egy oly fegyver- nyugvást, mely • megengedte volna, hogy a többi nagyszerű kérdéseket ellenkező szempontból is, ellenkező indokból ugyan — de nagyobb megnyugvással és kellő léleknyugodtsággal megoldhattuk volna.

Elismerem, hogy azon törekvés nem teljesedett, miután a vita oly keretet vett, mely a küzdtér semlegesítésének teljességgel nem nevezhető.

Azonban azt hittem, tán nem helytelen e törekvések jelzése által indikatiót adni a jövőre, bogy a pártok, a mi most nem sikerült, más alkalommal talán

kedvezőbb körülmények közt megkísértsék, és ha lehet valósítsák.

Elmondván az okokat, miért támogatom a ház felirati javaslatát, legyen szabad röviden elmondani az indokokat is, melyeknél fogva a más oldalról beadott javaslatokat el nem fogadhatom.

Fehérvár városa t. képviselőjének javaslata nem annyira válaszfelirat, mint pártprogramra.

Vannak benne eszmék, melyek minden párt részéről komoly figyelmet és megfontolást érdemelnek és sajnálom, bogy a vita szűk kerete mellett az egyes eszmék felett tüzetesebben nyilatkozni nem lehet. Én csupán saját álláspontomat kívánnám kifejezni azon irányzatra nézve, melyet én reformmüködésünk közben követtetni óhajtanék.

Tudja a báz és a haza, hogy én gondolkozás-mó dómnál, hajlamaimnál és egy kissé talán véralkotomnál fogva conservativ vagyok. De mert conservativnak vallom magamat a szó magasabb és nemesebb értelmében, mely egyaránt irtózik a reactiótól, a mint veszélyesnek tartja a forradalom politikáját: határozottan kijelentem, hogy szerény nézetem szerént azon haladási ösvényen, melyet az 1848-iki akkoron í’ögtónzött es sokban idő előtti, de ma jogos ténynyé vált, nagyszerű átalakítás élénkbe mért, s amely az 1867-iki kiegyezés által létesített államintézményekben leli kifejezését, nekünk nem csak nem megállapodni, vagy épen hátra menni nem szabad, hanem azon következetesen, s öntudatosan, alkotó és fentartó szellemben előre kell haladnunk.

Legyen szabad nemzetünknek egy sajátságos jellemvonására figyelmeztetnem. E nemzet, mely hévvel felkarol mindent, a mi nemes és magasztos, a legnagyobb lelkesedéssel kész az előrehaladott eszmék és a kor ci- vtliMtiójának reformjait könnyűséggel elfogadni; de ép oly nehézkes, — hogy ne mondjam — közönyös ezen eszméknek a foganatosítás, a végrehajtás terén való as- similisatiójára.

Innen van az, hogy midőn törvénykönyvünkben még régi időkben is találunk intézményeket, melyek az akkori fogalmak szerint a kor színvonalán állottak, midőn mai nap a reformokra nézve in theoria majdnem a legszabadelvübb állásponton vagyunk; a végrehajtás terén, különösen a társadalom magasabb hivatását illetőleg tekintve a családi körben való nevelést, melyet a nyilvános nevelés egészen nem pótolhat soha, tekintve az egészségügyet, a szegényügyet, a községi és rendőrségi ügyet, a vidéki forgalmi ügyet, majdnem ázsiai állapotokkal találkozunk.

A magasabb értelemben vezetett közigazgatási politika, — mely eddig nálunk tökéletesen elhanyagoltatok — az, a mely előkészíti és termékenyíti a reformok talaját, mely lehetővé tette azt, hogy a reform-eszmék ne csak abstract aspiratiók legyenek, hanem a nemzet gyökerébe, a nemzet életereibe menvén át, valóságos gyümölcsöket is adjanak.

E tárgyról csak azt kívánom jelezni, hogy nekünk nem elég a törvéílyhozás terén reformálni, javítani, ez országnak nagyobb feladata jutott. Társadalmi állapotainkat alkotnunk, a közigazgatás terén gyökeresen szerveznünk kell.

Simonyi Ernő t. képviselő ur válaszfelirati javaslata épen az ellenkezője annak, a minőnek én kívánom a mi feliratunkat fogalmaztatni ; merev eszme mentében rideg kifejezéseiben és a pártállást oly térre vezeti, hol az alkotmányos kibontakozás majnem lehetetlenné válik. E szemrehányást a Debreczen városa képviselője által benyújtott válaszfelirati javaslat ellen tenni nem lehet; ellenkezőleg, midőn mindjárt bevezetésében ama meggyőződést fejezi ki, hogy az ország alkotmányos élete biztosítva van, és hogy e bit ő Felsége alkotmányos érzelmeiben vetett erős bizalmunkban és az ország népének az alkotmányos rendszerhez való ragaszkodásában gyökerezik, e megnyugtató kijelentése által kizárja a merev negatiót, a pessimismusnak azon álláspontját, melyet én minden ellenzéknél sajnálok.

Ha én mindamellett a t. képviselő urnák válaszfelirati javaslatát einem fogadhatom, ennek föoka, álláspontunk különbségében gyökeredzik. A t. képviselő ur — és ezt máskép várni és feltételezni sem lehetett — tisztán ellenzéki szempontból készítette javaslatát.