Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-10-10 / 81. szám

223 zottságot, mely ezen árva leányház megalapítását esz­közölje. A nemzet hazafias kormánya nem késett meg­erősíteni az elébeterjesztett alapszabályokat s ma már csak is a honleányi és honfiúi részvéttől függ; hogy Maros-Vásárhely szabad királyi város kebelében a Szé­kelyföld részére egy árva leányház alapittassék, mely vallás különbség nélkül; a mindenkitől elhagyott s tel- jesleg vagyontalan árva leányokat gondja alá vegye s életpályájukra irányadó befolyást gyakoroljon. Maga a megváltó, az emberi szeretet isteni példányképe meg­különböztetett szeretettel hivta magához a gyermekeket, hisz ők kedves tárgyai a legmagasztosb emberi érze­lemnek a szülői szeretetnek, s ez utóbbi az ő ártatlan boldogságuk légköre és azokra nézve kiket balsorsuk e légkörtől megfosztott, pótolja ki a természet csapá­sát az emberi szeretet ! Tisztelettel hívjuk föl hazánk, nemzetünk minden nemesebben érző fiait s leányait, hogy a Maros-'Vásár­helyi megállapítandó székelyföldi árva leányház alap­jához hozzák meg nemes áldozatukat. A hazafias rész­vét módozatait mai napról közrebocsátott alapszabályaink s aláirási iveink tolmácsolják. Maros-Vásárhelyit, 1872. augusztus 6-án. Gróf Toldalagi Viktorné, ideigl. bi­zottsági elnök, Damokos Antalnó, ideigl. bizottsági tit­kár, Filep Albertné, idegi, pénztárnok, Bereczki Sán- dorné, Borosnyai Pálné, Dózsa Dánielné, Knöpfler Vil- mosné, Mikó Mihályné, Sándor Lászlóné, ideigl. bizott­sági tagok. T а и ii g y. Fogaras,sy Mihály püspök nevéhez — mint a „Ke­let“ Írja — újabban ismét egy szép adomány ténye fűződik. A honi nevelésügy felvirágzását szivén hordó főpásztor ugyan is az udvarhely-pálfalvi iskolának leg­közelebb 400 frtot adományozott. Az erdővidéki felekezet nélküli tanitó-egylet szept. 25-én Baróthon tartott gyűlésén — értesülésünk sze­rint — oly egyént terjesztett fel a cultus minisztérium által a legméltóbb néptanítónak szánt 100 frtnyi juta­lomdíjra, ki épen nem méltó ezen kitüntetésre. Érte­sítőnk szerint az ily visszaélések folytán az említett se­gélydíj elveszti erkölcsi jelentőségét. Orbán Fermez a „Nemere“ volt szerkesztője a dévai állami tanitó-képezdébe neveztetett ki tanárnak. líoidl Farkas, a brassai r. k. elemi iskola negye­dik osztályának tanítója tanvezető tanítónak nevezte­tett ki. V e g y e s. (A szásznemzeti egyetem) gyülésezéseit — „H. Ztg.“ tudósítása szerint — jövő hó közepéig megkezdi. E gyű­lésen a szász nemzeti egyetem hatás körének körvona­lozása nagy vitákra fog valószinüleg alkalmat adni. Az egyetem illetékessége fölötti kérdésben az ó szászok (mely pártról az ifju-szászok azt állítják, hogy már megszűnt, miután a 48-ki törvények elfogadásával fel­adták pártállásukat) a központosítás s a törvénykezési súlypontnak az egyetembe való áttétele mellett fognak küzdeni ; a ifju-szászok ellenben a kerületek lehető leg­szélesebb körű autonómiája mellett fognak síkra kelni. (Császári királyi grófnő.) Langroból (Svájcz) ír­ják a „N. Fr. Pressernek: Érdekelni fogják önöket bizonyára városunk vendéglőjének vendégkönyvébe sa­játkezűig ii't következő sorok: ,Дш11епз ©rajiin ©mtíte 8011909, f. f. ungarífebe SRínifter^rdfíbenfin airê Ungarn." Magyarul: „Lónyay Emilia grófnő ö excellentiája, császári királyi magyar miniszterelnöknő Magyaror­szágból.“ -—- Vájjon mit fognak Lajthántuli szomszé­daink mondani ahoz, hogy császári királyi miniszter­elnöknőhöz jutottak ? — jegyzi meg a „N. Fr. Presse.“ (A nap.) A XIX. század hálátlan emberei előtt a nap már nem a mindent teremtő fény és hő örök kútforrása, hanem egy sötét foltokkal elborított test, melynek alakja is határozatlan. A nap tán megboszan- kodott, hogy ezredéveken át méltóságosan folytatott pá­lyáját most ily kicsinyes megszólalásokkal becsmérlik, vagy megneheztelt azért, hogy szemléit napfényre hoz­ták: elég az hozzá, újabban igen sok dolgot ad a csil­lagászoknak. Legközelebb a „New-Yorki Times“ tett közzé egy czikket, mely nem valami gyönyörű kilátást nyújt az emberiségnek. Vagy megégünk, vagy meg­fagyunk. Eégóta kutatják: nincs-e bizonyos összefüg­gés az északi fény és nap között? A nevezett lap úgy találja: igenis van. Ha az északi fény gyakrabban je- lenkezik s különösen sugárzó: akkor a napfoltok is sa­játságos tevékenységben tűnnek fel. Továbbá, átaláno- san feltűnt, hogy északifényt húsz év előtt még na­gyon ritkán lehetett látni a délre eső határokon: egy idő óta pedig gyakoribb és erősebben jelenkező lesz e j tünemény. Ha létezik összeköttetés az északi fény és nap között: akkor a napon nemrég óriási forradalmak zajlottak le, vagy nemsokára le fognak zajlani. Az északi fény tudvalevőleg delejes természetű. Ez év aug. 11-től 17-ig az északi fény egész Amerikába óriási viharral és dörgéssel köszöntött be s ott ily nagymérvű viharokra nem igen emlékeznek. Ha az említett ösz- szefüggés való, akkor a delejes természetjelenségek is összefüggésben állanak a naptüneményekkel. A nap átmeneti korszakot él, ezt minden európai csillagász ál­lítja. Tacchini töméntelen magnéziumot fedezett fel a naplevegőben. Az égő magnézium, mint tudjuk, erős fényt és ép oly erős hőt idéz elő. E borzasztó tömeg magnézium égés nem fokozhatja-e a nap melegét? Hon­nan fogjuk megfejteni az idei nyár rendkívüli forrósá­gát? a fényes és nagyon gyakran megjelenő északi fényt, — az iszonyú viharokat, — ha nem e tömeg- égéséből? Bizonyos, hogy a nap rettenetes alakuláso­kon megy keresztül. A magnézium-tömeg égése fo­kozni fogja a nap melegét s ekkor a telet is nyárideli napok váltják fel vagy a nap is követi nehány állócsil­lag példáját s fényét, és melegét teljesen elveszíti. Az első esetben türhetlen hőség, második esetben dermesztő fagy lenne a kikerülhetlen eredmény, a föld szerves élete mindkét esetben véget érne örökre. (EreSZtevényrŐI) értesülünk, hogy valaki a közel múltban két előkelő egyéniséget agyba főbe vágva le­vert a földre bérességet folytató öcscsével, és most je­lenleg félfontos kövekkel dobálnak a békés polgárok házára és udvarára, este 8 és 9 óra között — oly dur­ván, hogy közelebbről csak az isteni gondviselés követ­keztében múlt, hogy egy köztiszteletben álló gyenge női főbe nem sújtott egy nagy kő. („Te és ön, vagy a szebeai péklegcuyek strikeja.“) Szebenben a pékmesterek régi szokás szerint tegezik legényeiket; a péklegények társulata azonban panaszt emelt a czéhnél s azt követelte, hogy a mesterek „ön“- nek szóllitsák őket, mivel a katonaságnál is magázzák felsőbbjeik alattvalóikat, s az uj ipartörvény megszün­tette az őket lealázó czéhbeli szokást. A mesterek ezéhja azonban ragaszkodott továbbra is a régi szokás­hoz. Az ügy végre a rendőrség elé került. A törvé­nyek azonban elfeledkeztek az ily „te“ és „ön“ féle viszálkodásról. Hiába igyekezett a rendőrigazgató ka­pacitálni mestert és legényeket, hogy béküljenek ki; hiába igyekezett a mestereket jobb útra terelni; hiába mondta, hogy az uj ipartörvény csak szerződésszerű köteléket ismer a mester és legényei közt; s hogy nincs paragraphus a tegeződésre ; s hogy a péklegények nin­csenek kötelezve a tegezés daczára tovább is dolgozni. A ezéh Ottó pékmester vezérlete alatt mindezek da­czára határozata mellett maradt, mivel tudósítása volt Pestről, hogy ott is tegezik a péklegényeket s a mig — mond — ez Pesten tart, Szebenben sem tágítanak, ha mindjárt a rendőrségnél nem lelnek is támogatást. Azonban a péklegények sem maradtak magukhoz kö­vetkezetlenek, s a dolog vége az lett, hogy a pékmes­terek se nem tegezhetik, se nem magázhatják legé­nyeiket, mert ezek felmondták a munkát. (Rómában) a szarvasmarhának Ausztriából és Ma­gyarországból behozása eltiltatott. (A lörökök) és montenegróiak közt újabb igen véres összeütközések történtek: a porta erélyesen elég­tételt kíván a montenegrói fejedelemtől. (Miután a kllkoricza) ez évben csaknem minde­nütt éretlen maradt, ennek eltarthatására nézve egy igen czélszerti módot ajánl egy szakember. — Ugyanis a csöveket nem szabad lefosztani, sőt azokat, melyeknek héja meg van sértve, külön kell választani, s az igy külön választott csövek csutkáinak kiálló végeit le kell tördelni, és kukoricza héjjal szorosan, mintegy légmen­tesen összekötni; — ha az ily módon megkötözött csö­veket szellős helyre rakjuk, például padra, de nem gar- nadába a csöveken a szemek teljesen meghíznak ille­tőleg megérnek. közgazdaság. Miért nincs jövedelem Rikán belől a gaz- dászatból ? S z a г V a s in a r h a. se ér, mint a mi régink s végre a mi éghajlatunk alatt elpusztul. Különben a mi zömök, kemény kötésű, körülmé­nyeinkhez szokott szarvasmarhánk sok jó tulajdonság­gal bir: minden munkára alkalmas, hegyre, lejtőre könnyen megy, az idő viszontagságait kiállja, hizékony, nem válogatós, szelíd és jó tejelő. Mezei munkára és a mészárszékre alkalmas. Ezek bornyuit kellene jobban gondoznunk. Fiatal szarvasmarháink különbség nélkül közös csordába járnak, s a két télen jól tartott borjú alatt a harmadik tavaszon már borjú van, miből értékes mar­hát semmikép se lehet nevelni. Borjúinkat nem gondozhatjuk kellően; természe­tes kaszálónk kevés és mesterséges ' tagosítás nélkül lehetetlen; téli takarmányunkból nyári istálózásra nem marad semmi, sőt télire sem elég s ily sovány tartás mellett még húsfogyasztásra se tudunk elegendő marhát tenyészteni s ha Oláhországból nem kapnánk vágóra (1870-ben 7297 darab) még vasárnapon is böjtölnünk kellene. Hogy marháinktól nyereségünk legyen, nyári is- tálózás kell, ez pedig tagosítás nélkül lehetetlen. (Folytatása következik.) Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: HeiTinailIl Antal. 1872. évi 3223 sz. 147 1—1 irdetés. Az 1871-iki évre kiállított és megvizsgálásra előterjesztett zálogházi számadás következő ered­ményeket mutat, mi ezennel köztudomásra ho- zatik : A bevételek állanak: 1. a visszafizetett köl­csönösszeg kamatjaiból . 18,324 írt. 94 kr. 2. lejárt letétemények­bői .................................... 3 . árverezési százalékok­129 , 86 ból.................................... 8 9 „ 87 Összesen 18,544 frt. 67 kr. A kiadások állanak: 1. a részvényalapon ki­vid felvett tőkék kamatjaira 7425 frt. 05 kr, 2. hivatali szükségletekre 444 „ 48 „ 3. házbér..................... 2000 „ — „ 4 raktár bér ..... 20 „ — „ Összesen 9889 frt. 53 kr. A kiadásokat a bevéte­lekből levonva mutatkozik tiszta jövedelem az 1871-iki évről..................... 8655 frt. 14 kr. Ettől leszámítva: 1. a tiszta jövedelem 40°/o‘át, mint hivatalnoki fi­zetést és szolga díjt . . .4262 frt. 6 kr. 2. az első hivatalszol­gának fizetési pótlékát . . 130 „ — „ 3. a második hivatal- szolgának fizetési pótlékát és szállás pénz megtérítését 145 „ — „ Összesen 4537 frt. 6 kr. marad maradék . . . 4118 frt. 8 kr. melylyel következő rendelkezés történt: 1. a polgári kórház-alap­nak 79 részvényért fizeten­dő osztalék 6 frt. 30 krjával 497 frt. 70 kr. 2. a városi tanács liiva- talnokai nyugdíj - alapjának 8 részvényérti osztalék 6 frt. 30 krjával .............................. 50 „ 40 „ 3 . nyugtabélyegre . . 2 „ 69 „ 4. jövedelmi adó fejében 951 „ 60 „ Összesen 1502 frt. 39 kr. (Folytatás.) Jelen körülményeink közt semmi hasznunk sincs Rikán belől a marhatenyésztésböl. Szép szálos piaczos szarvasmarháink rendesen a mezőségről hozattak be fiatal korukban kupeczek által s téli és nyári istálózás mellett maradtak meg eredeti alakj okban, ezen istáló­zás pedig nálunk luezerna és zöld takarmány hiánya miatt nagyon költséges, ha pedig legelőre csapjuk ki a mezöségi marhát, 1—2 év múlva elhitványul s annyit a maradék .....................2615 frt. 69 kr. r észvények beváltására van szánva. Brassó 1872 okt. 2-án. A városi és vidéki tanács. van eladó nagyutezában 488 számú házban. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom