Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-02-01 / 9. szám

Brassó, 1872. Másod évi folyam 9. szám. Csütörtök. február I. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE Politikai, közgazdászaid és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (í —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések föl\ é- tetnek a szerkesztőségnél. Brassó, jan. 29-én. A farsang városunkban mindig élénk szo­kott lenni, s a tánczkedvelőknek nem sok oka lehet a tánczolásra való alkalom hiánya fölött panaszolkodni. — Van itt báljai minden rangú, nemzetiségű, felekezeti! néposztálynak, úgy nemkülönben a többféle nő- és férfi egyleteknek. Eddigelő még legsikerültebbeknek mond­hatni a magyar társalgó-egylet f. h. 20-án és a román nőegylet f. hó 27-én tartott bálját. El­sőn a román intelligentia és fiatalság, utóbbin pedig a magyarság jobbjai vettek részt, lehető nagy számmal. Mindkét mulatság igen sok te­kintetben, különösen pedig a családiasság, ke­délyesség és fesztelenség tekintetében hasonlí­tott egymáshoz. De midőn bálról szólunk, nem szabad nem említenünk Brassónak egy farsangi specialitá­sát, az úgynevezett sári-bált. — E furcsa név a tárgygyal ismeretleneknek többféle találga­tásra adhat alkalmat, pedig az egész nem egyéb mint egy cseléd-bál, mely — fia nem csalódom — már csaknem egy évtized óta divattá és szo­kássá vált. Nem is volna semmi okom a megjegyzésre s az ellenei kifogásra, ha csak helyes korlátok között maradó farsangi cselédmulatság volna; hiszen mulatni mindenkinek szabad, s miért ne mulathatna a cseléd? Ámde ha az a mulat­ság nyilvános bálteremben tartatva az illem és szemérmetesség korlátáin messze túl csa- pongva, a közerkölcsiségnek szabályait legdur­vább módon áthágja : akkor azt többé mulat­ságnak mondani nem lehet, hanem nyilvános alkalomnak arra, hogy már úgyis eléggé meg­romlott cselédeink még romlottabbakká fejlőd­jenek. Begyül vasárnap éjjel a bálterembe 6—700 ember, többnyire szolgáló és kocsis, azonkívül mesterlegények, inasok és sok mások, ki álarcz- ban, ki a nélkül. Eljőnek aztán kíváncsiságból, juxból s ki tudja még miért a polgári és mi- veltebb osztályból is nézőknek, de csak férfiak. Harsog a zene, foly a táncz úgy, hogy a zsú­folva telt tánezterem engedékeny padlata csak amúgy reng bele. Ez eddig mind csak megjárja, de ha a tánczközbenni és azonkivüli mozgásoknak, test­tartásnak, kézfogásoknak, beszédeknek, kiábá- lásoknak, felforgatásoknak, lökdöséseknek szem­telen módját és trágár jellegét látjuk, a jux, miért oda mentünk azonnal undorrá válik s le­hetetlen meg nem botránkozunk azon, hogy a hatóság miért engedi meg ily alakban a mu­latozást. A báli helyiségek bérlője ugyan inkább szereti az ilyen s á r i b á 1 jövedelmét, mint a megelőző éjjel ugyanazon helyiségben tartott legfényesebb elitebálét, mert habár a belépő­díj csak 30 kr. is, de a vendégek száma és az étel és italbani kevésbbé kényes igényök na­gyon kipótolja azt. Legyen bár a haszonbérlőnek az ilyszerü tánczvigalmak által nagyobb haszna, és ez által a helyiség tulajdonosának több haszonbére, a hatóságnak szent kötelessége volna, e vigalma- kot ha nem is végkép beszüntetni, de legalább kérlelhetlen szigorral arra ügyelni, hogy az er- kölcsiséget és szemérmet nyiltan sértő magavi­selet ezen mulatságok alatt teljesen megszűnjék. És eztet eszközölni a könnyebb dolgok közé tartozik, mert ha az illetlen magaviseletüt a rendőrközegek azonnal letartóztatják és érdem szerint büntetik, a többi ennek példáján okulva észretérne és őrizkednék szemtelenségeket kö­vetni el. Brassó városában a nő- és férfi cselédek száma a 4000-et jóval meghaladja, s ez egész szám kevés kivétellel a székelységből kerül ki. A túlnyomó nagyobb rész Csikból jő, kevesebb Udvarhely és Háromszékről. Néhány évi szolgálat után ezek többuyire visszatérnek községeikbe, s ha innen erkölcsileg megmételyezve földjévé lesznek a jövő nemze­déknek, el lehet gondolni minő veszélyes be­folyásnak lesz az kitéve. De nemcsak ezen botrányteljes, itt nyilvá­nos polgárjogot nyert mutatságok által, hanem még sok más — rendőrségünk vétkes hanyag­sága miatt lábra kapott — alkalmak által cso- lédjeink erkölcsi élete slilyedésnek indult, pedig eltekintve a 19. század humanismusának köve­telményeitől, nekünk polgároknak saját és leg­közelebbi érdekünkben fekszik, cselédeinknek erkölcsi és becsületérzetét ápolni és nevelni. Ámde ebbeli törekvésünkben ha hatóságunk ál­tal támogatva nem vagyunk, minden igyekvé- sünk hasztalan. Azon meggyőződésben élünk, hogy hazánk ezen részében a kir. biztosságnak a törvények megtartása, a személy és vagyon biztonság fö­lötti őrködésen kivül még a közerkölcsiségre való felügyelet is hivatása; ugyanazért midőn ezen czikkünkben a sáribálokat mint vá­rosunk egyik erkölcsrontó szenyfoltját jellemez­tük, azon reményben élünk, miszerint említett országos főhatóságunk erélyes intézkedése által ezen nyilvános botrányok többé nem forduland- nak elő. J. Magyar képviselőház. A képviselökáz jan. 25-iki ülésén Lázár Adám a kővetkező indítványt nyujtá be: Indítvány az 1848/9-iki károsodások megtérítése iránt : tekintettel azon számos kérvényekre, melyek egye­sek és testületek által, az 1848/9-iki szabadságharcz ko­rában. a magyar állam részére hitelezett készpénzek, ter­mények, ruházatok s egyéb szállítmányok megtérítése, úgy a köz veszély napjaiban a haza oltárára letett arany, ezüst s egyéb ékszerek visszaszolgáltatása, valamint az önkény uralom által a közforgalomból kivett, illetőleg elégetett magyar államjegyek kárpótlása iránt a magyar országgyű­léshez beadattak és elintézés végett egyelőre a pénzügy- miniszterhez lettek utasítva; tekintettel továbbá azon igen fontos körülményre, hogy az ilyen a magyar állam életébe vágó ügyeknek, érdemleges végelintézése a nemzeti becsület koczkáztatása nélkül már tovább annál kevésbé elodázható, mivel ily késedelmes és háládatlan eljárás mellett a haza még be­következhető vésznapjaiban nehezen számíthatna arra, hogy a honpolgárok életük és vérük mellett még vagyonukkal TARCZA. Az Úszó vendéglőkön. A fiatal hamburgi és brémai kereskedők közt keve­sen vannak, kik tanulmányaik végeztével tengerre ne men­nének. Robert barátom, — szabad bamburgvárosi fiú, nem volt kivétel a szabály alól ; szülei halála után Mexicoba ment, sok pénzt szerzett, és nem régibe New-York on át rövid időzésre hazájába tért. Az egész utazásnál New-Yorktól Hamburgig csak az kellemetlen — jegyzé meg Robert, bogy az idő igen ha­mar eltelik. Tíz napi utazásom New-Yorktól idáig legkel­lemesebb emlékeim közé számítom. „Csak tiz nap — kiálték — megfoghatatlan! Igen, ma ép oly gyorsan mint élvezettelyesen utaz hatni viszonzá Robert. Hajdani utam Verakruzig gyorsvi­torlázó hajóval tiz hétig tartott, de bálát is adók terem­tömnek megérkezésemkor. Az Oczéau átevezése vitorlás hajón még a kajuttában is tisztálótüz, a födélközön pedig pokol. De a hamburg-amerikai csomagszállító rószvénytár- 6ulat nagy transatlauti gőzösein máskép van ; az első kajuttában úgy él az utas mint a paradicsomban, a máso­dikban szint oly kényelemmel, a mi pedig a födélköz ven dégeit illeti, azok utazások alatt sorsukkal nagyon meg vannak elégedve. „Apropos — láttál te már egy transat- lanti Steamert?“ „Nem, soha. sem“. Úgy oda megyünk, nyilatkozók határozottan a me- xicoi polgár. A csomagszállító társulat nem bánja ha úszó vendéglőit látogatják, annál inkább nem, mivel egyfelől a társulat hivatalnokai nyugdíj pénztára javára, másfelöl az igen nagy tolongás kékerülése végett négy Shilling be­lépti-díj fizetendő. Ha látogatásunkat bonaputánra hagyjuk reméltem, hogy Möller ur — a csomagszállító társulat egyik hivatalnoka — ép oly kellemes mint szakértő ve­zetőnk fog lenni.“ „Well, intézkedjél“ kérlek. „Jó, felele — tehát hol­napután.“ Negyvennyolcz órával később Szt. Pál külvárosá­ban, a rév kapu előtt álláuk, két száz lépésnyire a nagy transatlanti csavar gőzösök kikötéjétől. Előttünk feküdt a „Thuringia“ egy szép nagy hajó, a melyen egyszerre — mint kísérőim bizonyiták, nem ke­vesebb mint körülbelül ezer ember utazbatik. „Ezer ember! hogy legyen ez lehetséges?“ Barátom intésére Möller ur jegyzőkönyvét felnyitá. Első cajutta hetven személy, második százhúsz, közfödél hatszáz ötven. Hajó személyek: egy kapitány, négy tiszt, egy orvos, egy sebész, egy ólósmester egy segéddel, két ács, két sajkás, négy szállásmester, egy vitorlakészitö, ti­zenöt matróz, négy könnyű matróz, bárom hajó-suhauez, egy kádár, egy bádogos, egy hentes, két sütő, egy ezuk- rász, három szakács négy segéddel, két főpinezér, tizen- kilencz pinezér, két pinezérné, négy mérnök bárom se­géddel, egy üstkovács, huszonegy fütő, tizenhat fütösegéd, egy mérnöksuhancz, összvesen százhuszonkét személy ; és mind összve kilenczszázhatvankét személy. Es most tekintetbe kell azt venni — jegyző meg barátom, — hogy egy nagy része a hajó belsejének a szállí­tandó jószágok által igénybe vétetik. Éhez járulnak még a gépek, a kőszén készlet, eleség, hajókötelek, műhelyek, konyhák stb. Es még is minden egyes utas számára még elegendő hely marad, a miről könnyen meggyőződhetek A kapuszint, mely a csomagszálitó társulat raktá­raihoz vezet végig sétáltuk. A raktároktól a révbidig — a mely a gőzösöket a szárazfölddel összeköti — egy üveggel e dett széles járda van. Az egyszerűen butorzott földszinti vámcsarnokok futólagos megszemlélése után átléptük a révbidot, s az őrül felállított matrózoknak jegyeinket átad­ván a fedélzetre lépénk, hol több — kék és arannyal gazdagan hímzett egyenruhás tisztek által udvariason fo- gadtatánk. „Itt“ — magyarázá Möller ur — a szarufödélzeten vagyunk. A Thuringia háromezer tonnát bír (à 20 mázsa) és négy emeletü, egy lépcsővel lennebb a főfödélzet van, a következő emelet a födélköz, erre jön a Lower vagy alsó födélzet és végrtére az ür A szaruföd élzet gerendái, a melyen jelenleg állunk, különös szijjas teakfából van, a hajó oldala és gérincze pedig vas. Közönséges hajók szarufödélzetén szűk a hely, de itt minden a szabad mozgást külömben gátló tárgyak oly ügyesen vannak al­kalmazva, hogy szinte az egész háromszáznegyvennégy láb bosszú és negyven láb széles födélzeti ür, az utasok hasz­nálatára marad. A fejünk feletti hidon, a melyen a ve­zénylő tiszt áll, egy villanydelejes távirda van, mely a kormánykorékhez valamint a gépekhez szolgál, A horgony felcsavarása más hajókon a legnehezebb munkák közé tartozik ; itten a gőz oly barátságos, hogy a esigaemelö forgatását magára vállalja. Megszemlélek továbbá a tengerészi készülékekkel el­látott tiszti csarnokot, a nagy szellentyiiket, a molyok alá felé folytonoson bűvös levegőt vezetnek s a melyek­ről az ember azt hinné, hogy óriási — tetején megha:-

Next

/
Oldalképek
Tartalom