Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-10-03 / 79. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 79. szám. Csütörtök, október 3. Megjelenik ez a lap keten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garrnond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. „Nemere,, politikai, közgazdászai és társadalmi lap idei negyedik évnegyede október hóval kezdődik; Előfizetési ára egy negyedévre 1 lit. 50 kr. Félévre о írt. ; egész évre 6 frt. Szerk. Ország g y ft I é s. Szeptember 26-iki ülés. S i га о n y i ‘ felolvasván a 48-as párt, Schwarcz a reformpárt felirati javaslatát, a bíráló bizottságok számos igazolt képviselőt jelentenek be. Széli jelentést tesz az 1870. előlegezési liitelmiveletről ; Molnár beadja a Németországgal kötött posta és kereskedelmi szerződésről szóló jelentést, végre a Ludoviceumra vonatkozó törvényjavaslat elfogádtatik. Szeptember 28-iki ülés. Elnök jelentése után Ürményi interpellálja a honvédelmi minisztert, hogy minő elvek alapján kívánja a katonai laktanyák épitését kezdeményezni? és mikorra várhatja a ház ez érdembeni előtérjeszjtéseit? Erre Ló- nyay Menyhért gróf felel. A nép a katonai beszállásolás által nevezetes és egyenetlenül elosztott terhet visel; már az 1839/40-ki országgyűlés foglalkozott ezen kérdéssel, sőt egy országos bizottságot is küldött ki ezen kérdés megoldására. Egyszerre segíteni nem lehet, de a minisztérium az erre »vonatkozó törvényjavaslatot nemsokára á törvényhozás elé fogja terjeszthetni. Nevezetes katonai érdekek is követelik a kérdés mielőbbi megoldását. A hadsereg alapos kiképzését csak ügyieket sikerrel eszközölni, a fegyelmet úgy lehet jobban fentartani, ha a rövidebb szolgálati idő mellett a besorozott katonák laktanyákban lesznek elhelyezhetők. — Ezen tárgy iránt a magyar ministerium a birodalom másik felének ministeriumával, úgy a közös hadügymi- nisteriummal is értekezésekbe bocsátkozott. A jelen év február havában egy vegyes bizottság működött, és az ügynek bevégzése biztos kilátásba van helyezve. Hogy a hatóságok és községek még a hitelnek is igénybevételével épitendö, vagy pedig állandóan kibérelendő helyiségek által mielőbb a katonai laktanyák I előállítását eszközölhessék, a beszállásolt legénység után , fizetendő úgynevezett hálás és istálló pénzek, s a tisz- ' tek lakásáért fizetendő díjak oly módon állapíttattak . meg, s azoknak fizetése bizonyos hosszabb időtartamra i akkép biztosíttatott, hogy az ebből nyerendő jövedelem a hatóságokat és községeket képesekké tegye a hitelt is felhasználni a laktanyák mielébbi előállítására. Javaslatot fog előterjeszteni a kormány az iránt, miképen' lehetne egy nagyobb összeget az érdekelt törvényhatóságoknak a laktanyák gyors felépítése vagy beszerzése végett rendelkezésre bocsátani. Végre még azt is meg kell jegyeznem, hogy szándéka van a kormánynak oly intézkedéseket hozni javaslatba, miszerint a tiszti szállások is a kaszárnyákkal együtt vagy azok közelében létesittessenek, hogy igy a városok a tiszti szállásokért fizetett nevezetes tehertől szabaduljanak. Hogy mikor várhatja a ház ez érdemben az előterjesztést? e tekintetben határozott időpont ki nem. tűzhető; azonban a jövő év folyama alatt a javaslatok a t. ház előtt lesznek. Gr. Eszterházy István és Gullner Gyula képvi- j selök választása ellen vizsgálat rendeltetett el; azután két képviselő az igazoltak sorába vétetett fel. Molnár Aladár a központi bizottság részéről jelentést tesz a kolozsvári egyetemre s annak költségeire vonatkozó törvényjavaslatokról. A ház ezek után tárgyalás alá veszi a válaszfelirati javaslatokat. Pulszky Eerencz előadó : A trónbeszéd szerént vannak számos tárgyak, melyeknek megoldása mulhatlanul szükséges. '* A bizottság, mely a válaszfelirat készítésével megbizatott, nem bocsátkozott ezeknek egyenkinti megvitatásába ; programmok készítése, elvek fejtegetése az egyes embereknek, a journa- listikának feladata s nem a törvényhozásé. Rendes állapotok és viszonyok közt a válaszfelirat formalitás, mert a kormány az ország , többségének kifolyása és a kormány legjobban tudja, hogy mikor és hogyan kell az országgyűlés elé hozni kérdéseket. Az elvi kérdések vitatása a válaszfeliratban csak akkor szükséges, mikor rendkívüli esetekben a kormány és az ország közt nagy véleménykülönbség uralkodik és mikor azt ki kell jelenteni és érvényesitni is lehet, hogy különböző a nézet az ország és kormány közt. Én azt hiszem, hogy az elvek megvitatása itt idöpazarlás akkor, mikor azokat rögtön nem alkalmazhatjuk. Azonban lehetetlen volt, hogy köszönetét ne mondjunk azon figyelemért, rnelylyel О Felsége és a kormány különösen a culturális kérdéseket kisérte még az országgyűlés szünetelése alatt is, és azon érdekeltségért és gondoskodá- [ sért, hogy a viz által károsult alföld iránt intézkedett. Szintén örömmel fogadtuk О Felségének azon intézkedéseit, melyek a határőrvidék tettleges visszakapcsolá- ! savai vannak összefüggésben. Látjuk, hogy e részben i az ország kivánatai részint tökéletesen teljesittettek, résziirt a teljesüléshez közelednek. De mikor az ország integritásáról van szó, lehetetlen, hogy megfeledkezzünk j az országnak régi sérelméről, a dalmát kérdésről. — Igen is jól tudjuk, hogy sok század óta el volt szakadva ez ország hazánktól, hogy ily elszakadás alatt igen sok oly viszony nőtte ki magát, melyet egyszerre megoldani lehetetlen. Nem tőlünk függ csupán a megoldás, hanem függ Dalmátországtól is; mert azt hiszem, hogy a kik nem akarnak hozzánk csatlakozni, mi azokat nem fogjuk erőszakkal magunkhoz vonni Ez nemzetközi kérdés, melyben beleszólása van a másik országgyűlésnek is, mely Bécsben székel. Benső megnyugvást keltett bennünk azon kijelentés is, hogy a béke állandó volta biztosítva van, barátságos viszonyaink mind a két nagy szomszéddal megnyugvást szereznek az or szágnak, yrert az ország békét kiván, miután igen jól .tudja, hogy a béke föltétele minden haladásnak, megelégedéssel fogadta azon biztosítást, hogy nyugodtan nézhet a jövő elé, mert nem csak a kiilbéke, de a bel- * béke is biztosítva van. Ugyanazért azon kérdésekre nézve, melyek köztünk és horvát testvéreink közt támadtak, orsz. bizottság küldessék ki, mely ezen kérdéseket kiegyenlíteni törekedjék és a megnyugvást megszerezze. De midőn békéről van szó, itt a t. házra nézve is re • ményemet kifejezem, miszerint minden élesebb vita meg- I szűnjék közöttünk, kik mindnyájan egyaránt szeretjük hazánkat és annak jóvoltát egyaránt szivünkön viseljük, I hogy az ország és nemzdt két részre ne szakadjon, mert sohasem volt inkább szükség, mint most az egyetértésre. Én tudom ugyan, hogy a szabadság a folytonos éberség jutalma, és azért tisztelem az ellenzék álláspontját, A gyémánt és a kemény kéz. (Werder Berta meséje.) Keleten fekszik egy tartomány, gazdag és áldott, I virágzó és szép, hegyei oly büszkék, folyói oly tiszták,! síkjai oly erdősök, illatozók és virágdusak, hogy azt a föld kertjének lehetne nevezni; de csodálatos hiánya vala — mindig sötétségben volt. A nap mint halvány szépség vonult el felette, semmi fényt se vetve a dicső к épre, s a tartomány lakói éj és örökös derengő fény közt éltek; kevesen tudakolták okát, hisz nem is-; mert(k egyebet gyermekkoroktól fogva; a szigorú fejedelem megtiltá mindenkinek átlépni a határt, igy senki sem mehetett világosb tartományokba s mit se tudtak a világosságról. A gyümölcs megtermett, a búza megérett, s igy nem fürkészték a fénynek elrejtett kin-1 csét. Csak nehány aggastyán élt, a kik egykor fény- ; leni látták a napot, de mióta leigáztatott azon néptörzs, a melyhez ezen öregek tartoztak, idegenek által, kik a mostani fejedelem atyának uralma alatt jöttek a tartományba, ! az őszök megváltoztak és veröfényes gyermekkoruk csak i emlékükben volt még meg mint arany álom. De csak halkan, halkan bátorkodtak beszélni egy jobb időről a gyermekeknek az öregek, azon időről, mely szép meseként liangzott, melyet szívesen hallgat, de nem hisz az ember, ha még igazabb is volna; csak balkan, halkan merészkedtek, mert jaj nekik, ha megtudja az Emir, hogy fecsegtek, — szájok ép oly bizonyosan elnémít- tatik, mint azon idegeneké, kik ama tájékról mertek beszélni. Szigorú mint az előbbi fejedelem, vala annak fia és követője is, büntetései kegyetlenek voltak, keze súlyosan nyomott, alattvalói rabszolgákhoz hasonltának és nehéz adók nyomták az országot. Ugyan mi lehet oka? — kérdék az emberek — hogy a fiatal Emirnek, kinek szemei, a mig még gyermek volt, oly szelíden tündököltek, kinek ajkai bűvösen barátságosan mosolyogtak, mikor kis kezei oly bőven szórták az arany pénzt, a ki oly gyakran zokogott atyjának a szolgákon elkövetett kegyetlenségeiért, mi lehet oka, hogy úgy elváltozott ; szemei most komoran fénylenek, vadul szállongnak körül, vagy a homályosabb helyeket keresik; ajkai most csak rángatodzni tudnak, s nem nevetni. Hogyan történt, hogy az Emir oly szigorú lett? Senki sem tudta azt, de annyit még is kikutattak az ujságvágyó fürkészek, hogy az Emir szerencsétlen, hogy minden újabb kegyetlenségnél, minden halálos büntetésnél vad harezot vív magával, mit magába rejt. Az emberek azt suttogják, hogy ö a sötétség hatalmaival küz- ködik, melyek öt eszközül használják. Az Emir városán kívül csinos kis házban a fejedelem öreg dajkája lakott, ki öt mint gyermeket nagyon szerette, de a kinek most nem volt szabad hozzá bemenni, ezért egész nap panaszkodott kis leányának a kedves Antának, és folytonosan mondogatta: „Ha csak tudnám, oh ha csak tudnám, hogy miért hord az Emir mindig kesztyűt? Minden szerencsétlenség onnan ered, hogy ő kesztyűt visel“ és Anta segített anj'jának a fejtörésben, váljon miért visel az Emir oly csodálatos tárgyat, a milyen egy kesztyű, melyet soha, de soha sem húz le. „Oly szép, lágy, fehér keze van“ — mondá a dajka — »hogy annál szebb nincs a világon, váljon miért nem huzza le róla a kesztyűt?“ „Váljon miért?“--------kérdé Anta. „Oh gyermekem, az egésznek az az oka, hogy öt atyja, — az elhalt Emir — magával szokta vinni a hegyek közé, honnan ö mindig elváltozva jött haza, s a hányszor csak kilovagolt, mindig haragosabban és mogorvábban tért vissza,“ „De mit csinál ott a hegyek közt?“ mondá Anta, „miért nem beszélsz te arról nekem, anyám ?“ „Lásd Anta, én hiszem, hogy nagyon szeretnél tudni mindent, éstalán oda is mentél volna, de azt is tudom, hogy nem oknélkül voltam én vak egy éven át, és nem akarnám, hogy a te szép szemeid is elhomályosodj anak. “ De mivel már öreg vagyok és közel a halálhoz, nem akarom magammal oda át vinni a titkot és elmondom neked, mit láttam, ha te megígéred, hogy sohasem fogsz oda menni, hol én voltam. Anta megígérte és az öreg asszony elbeszélte, hogy egyszer a fejedelem után ment, midőn ez a'hegyek közé lovagolt. Hosszú útja volt ám, a síkon keresztül a pusztáig, a pusztán át a hegyekig, de az emir iránti szeretete legyőzte a nehézségeket, s majdnem vele egy időben érkezett oda, hol az leszállt. Rövid ideig ült ö sötét gondolatokban, s aztán a sziklán kopogtatott be- bocsátatást kérve, mire a sziklán hasadék támadt, honnan a világosság egész árja özönlött ki, melyben egy sötét ősznek alakja jelent meg és bebocsájtotta a fejedelmet. Az öreg asszony maga többé mit sem látott, mert el vakítva borult le, csak az ősznek fenyegető és intő az iíju fejedelem könyörgö és nyögő hangját hallván. „Add vissza a gyémántot és vedd a kemény kezet“ mondá a fejedelem, mire a másik hang felelt: „Csak ha a kö eltörik, adom a gyémánt világát.“ Nemsokára kijött a sziklából a fejedelem, megtalálta a hu dajkát, és iszonyú ienyegetéssel tiltotta meg neki, hogy valaha még kövesse vagy a tapasztaltakból valamit kimondjon, de mégis lovára vette és háza előtt letette, miből megismerte a fejedelem jó szivét. Anta bolingatott okos fejecskéjével és mondá: „Hej, mégis megtudom én, miért visel kesztyűt a fejedelem-“
