Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-29 / 78. szám
310 becsület, s melyet magától elutasitni, másra bízni, vagy csak halogatni is kötelesség mulasztás. Szivünkből kívánjuk, hogy Háromszéknek munkára termett lelkes hölgyei ezen előttünk most felnyíló uj s szép munkamezőn nemes és hu kötelesség érzettel mozogjanak, s törekvésüket úgy segítse meg a jó Isten, hogy sok szegény árvának kezeik munkája után raeg- terinendő boldogsága, s a mellett minden jóknak áldása legyen jutalmuk. Keleti. Bukuresti levél. Bukurest 1872. szept. 23. Mióta Koos Ferencz ur körünkből eltávozott, azóta mit sem hallottak erdélyi testvéreink rólunk, pedig mi is élünk még s talán virágzunk is; jóllehet aránylag 1808 óta nem haladtunk semmi tekintetben annyit mint addig, de ez nem annyira részvétlenségünk és érzéketlenségünknek tulajdonítható, mint erő hiánynak; kiilömben örömünkét kell kifejeznünk jelen állapotunk felett is, tekintve azon zivataros időket, mit egyházunk s egyletünk — e kettő itt szorosan összefügg — nem rég átélt. Egyletünk mely 1871-ben az „ifjúsági körrel“ a czélból egyesült „Hunnia egylet“ czira alatt, hogy annál erősebb kitartóbb s minden tekintetben a kor igényeinek megfelelő legyen, nevezetes haladást tett: számos magyar lappal körülbelül 400 kötetre menő magyar könyvtárral és különféle folyóiratokkal bir, éven- kint 2—3 esetleg több igen kedélyes s mondhatni itt páratlan tánczvigalmat rendez, melynek tiszta jövedelme részint az egyház részint az iskola költségei fedezéséhez járul; az egylet tagjai nagy contingensét a magyarok teszik, de azonkívül más nemzetiségű pártoló és alapitó tagjai is vannak. Egyházunk is meglehetős productumot mutathat föl, a mi kitetszik abból, hogy nem rég segédlelkészi illetőleg tanitói pályázatot hirdetett — mert a tanulók száma annyira szaporodott, miszerint az alkalmazásban levő tanítók nem képesek már megfelelni föladatuknak — de fájdalom egy pályázó sem jelentkezett; épen azért van szerencsénk az érdelyi tanító urak becses figyelmét egyházi érdekeink előmozdítására felhívni; mert mi eléggé igyekezünk s felhasználunk minden eszközt arra, hogy a távolban fenntartsuk nemzetiségünket, a korral egyenlő lépésekkel haladjunk szóval, hogy az erdélyieknek méltó testvérei lehessünk. Ifj. Homoky Ferencz. Közgyűlés. Folyó 1872-ik év szeptember 8-án délután 4 órakor a brassai magyar társalgó egylet rendes őszi köz- gyülését megfogja tartani, mire az egylet t. ez. tagjai tisztelettel meghivatnak. A választmány. Hálanyilváuiíás. Tkts. Ferchat Ferenezné úrasszonynak Brassóban a rozsnyói rom. kath. imaház számára kegyesen adományozott 130 o. é. írt. hálát mond Rozsnyó, 1872. szept. 28. a rom. kath. község. Vegyes. (A képviselőim) szombaton ment a királyi várba Budára a fejedelemnek magát bemutatni. Máskor a kétfej ti sasos fekete-sárga zászló mellé szokták tiizni el- busulni való jelzésül egy kis nemzeti zászlót is. Most — ez is elmaradt. (A vasutak csatlakozásáról) szóló egyezmény, mely szerint a brassai csatlakozás a bodzái szorosnál lesz, e hó 23. köttetett meg Bukarestben. (A kolozsvári egyelem) f. év november hó elején fog megnyittatni, mivel a felszerelés és berendezés, valamint a szükséges épületek átalakítása hosszabb időt vettek igénybe. (FclSŐ-Fojcrmegye) f. hó 25-én tartott iskola tanács ülést, 26. és 27-én megyei bizottmány gyűlést, mindkettőt Ilidvégen. Tér szűke miatt most nem adhatunk bővebb közleményt említett gyűlésekről ; annyit azonban már most nagy örömmel jegyzőnk föl, hogy a pesti magyar népszínházra mintegy 500 irtot adtak össze ez alkalommal a gyűlés tagjai. A „Gyertyánffy János és fiia“ helybeli ezég végeladást rendez len és selyem szövetekből. Egész üzletét is hajlandó eladni. Bővebben értesít jövő számunk hirdetése. közgazdaság. Miért nincs jövedelem Rikán belől a gaz- dászatból ? Lótenyésztés. (Folytatás.) Tagosítás és cselédrendszer mindenek előtt szükséges arra, hogy a lótenyésztésben valamire mehessünkMaglovakról gondoskodott a kormány, jó vérű anyakanczáink vannak nekünk, lovaink több előnyös tulajdonságairól ismeretesek ; mind ez Angliában eleinte nem volt, s mi még sem haladunk. Mért? Majd minden földművelő székelynek van egy pár igás kanczája, melyeknek még meg vannak eredeti jó tulajdonai, de annyira elaprósodtak és elrongyosodtak, hogy gazdájuk szégyenli az álladalmi csődörhez vinni — ingyen kihágatás végett, hanem a közös ménesben hágja ki a község csődöre ; de mivel ez rendesen roszul tartva alig győz 30 kanczát, a többit többnyire a ménesbe járó 2 éves csödörcsikók hágják ki, miből a nemzedék épen nem erősbül sem nemesedik. Országos törvényeink nem rendelkeznek ezen káros visszaélések ellen, azért gondoskodjanak erről vérünkből választott tistviselÖink ; írassák össze a meghágandó kanczákat és vizsgáltassák meg szakértők által a közös csödört, s ha nem czélirányos, tiltsák be vagy heréltessék ki ; ha pedig alkalmas, de nem elegendő, szerezzenek be annyi csödört, mennyi a kan- czák számának megfelel. De ha mindezen akadályok el is hárittatnak, még sem tud a köznép a lótenyésztésben haladni, mert a tagosítás nem léte miatt nyári takarmányt nyárban sem természthet és luezernát épen nem állíthat ; nyári istá- lózás nélkül pedig az angol sem tud értékes csikót nevelni. — A köznép nem is azért tart kanczákat, hogy a szaporodást eladás által értékesítse, hanem hogy azzal gazdaságát folytathassa; de ekkor ne is legyen lótenyésztő és ne okozzon kárt az államgazdaságnak, hanem dolgozzék heréit, vagy meddő kanczákkal, ámbár a csikós kanczát is fel lehet használni erejéhez képest bármi munkára. Különösön a nagyobb birtokosok, kiknek kaszálói terméséből nyári tartásra is elég marad és belsőjükén elegendő luezernások van, használhatják a csikós kanakkor érezzük üdvös befolyását vallásos erkölcsi életünkre, ha alapja Önmeggy őz ödésünk, önvizsgálodásunkban van ; ha mi adjuk meg lelkűnknek azokat az .égi szár- nyakat, melyeken az a legtökéletesebb valóhoz emelked- hetik, s nem más mutatja ki az üdvösségre vezető utat. Es itt elérkeztünk ahoz a kérdéshez, hogy vájjon a dogmák rendszerének van-e ésszerű alapja, megállhat- nak-ó azok a józan ész ítélő széke előtt? Ha minden ember kikérdeztetnék egyénileg vallásos meggyőződését illetőleg, hogy mit hiszen, s igy különböző csoportokra osztanák az emberiséget a nézet egységek szerint, akkor azt mondanám, hogy foglaljátok össze minden csoport nézetét, s hirdessétek ki hit- czikkely gyanánt, mint tényleges állapotot. Még akkor sem tartanám azt örökre megállapítottnak, raegközelit- hetetlennek, hanem olyannak, mely az emberiség elö- haladásával együtt folytonos változásnak, reformnak van alá vetve. Mit mondjunk aztán az oly dogmákról, melyek négy fal között, kevesek által készítettek, s egyszerre csak eláraztották a világot, ily szavak kíséretében : h i g y j , V a g y elk á r h о z о 1. Mit mondj unk azokról a hitezikkelyékről, melyekbe még a csinálok se hittek, melyeket nem lelki szükség, hanem a hatalom vágy diétáit tollúk alá? Mit mondjunk azokról, melyek ily záradékkal vannak ellátva; „a ki ennél többet vagy kevesebbet hiszen, el к ár hozz ék.“ Hisz a vallásnak éltető eleme a szabad vizsgálódás. Lényegileg nem egyéb, mint elmer ülés önmagunkban annak a keresése végett, ki mindeneknek teremtője, megtartója. Ha igy áll ez, miféle ésszerű alapja van annak, hogy más kigondol valamit, s aztán a mi lelkiismeretünkre erőszakolja, fejünk íölé tartva Damokles kardként az öröküdvösséggeli fenyegetést. A legnagyobb despotia, a legnagyobb zsarnokság a lelki világban az, mit a lelkiismereten a lelki ismeret nevében elkövettek. Mintha bizony isten egyik embert gondolkozni, észlelni, ítélni teremtette volna a végre, hogy a másik merő passivitásra kárhoztatódjék, hogy szolgai hűséggel fogadja el a más által kigondolt tételeket. Bizony nem isten, hanem az ember volt elég lelkiismeretlen saját ember társától megtagadni a gondol- kozási erőt, a fejlődés lehetőségét. Engedjünk tehát szabad folyást a vallásos meggyőződésnek. Hagyjunk mindenkit magára a hit dolgában mindaddig, mig az az ember benső működése marad, mig semmi hatással nincs az az állami, a társadalmi életre. Mihelyt pedig oly állapotba helyezi magát az egyén, vallási meggyőződése által felvértezve, mely a polgári kötelességek teljesítését lehetetlenné teszi, azonnal bele szobása van az államnak, mert e hit többé nem elvont, láthatatlan következményű, hanem a polgári kötelességek teljesítésébe ütközik, tehát hatása külsőleg is érezhetővé válik. A názárénusok egyik hitezikkelye kárhoztatja a háborút, s szigorúan megtiltja a katonáskodási kötelezettség teljesítését. A Talmud nem tartja bűnnek, ha zsidó keresztényt csal meg. íme! hol jő összeütközésbe a hit az állam érdekeivel. Az államnak csakis ily esetben van beavatkozási jog. Mind más esetben a vallásos meggyőződés szent és sérthetetlen. Mit kívánhat az ember mint társadalmi tag? Evégre vizsgáljuk e szót: társadalom, s azonnal megtaláljuk a találó feleletet. A társadalom egy oly I állapotban élését jelenti az embereknek, hol már maga a társulás ténye megkívánja az egymáshozi közeledést, az emberekkeli érintkezést. Azért lépünk szövetségre ember társainkkal, hogy a velők való érintkezés által erejűket segítségünkre hívjuk anyagi és szellemi szükségleteink kielégítése végett, melyeknek megfelelni egy- magunkra képtelenek vagyunk. A gyengeség érzete volt az, mely az első embereket társadalomra, egyesülésre utalta. Pedig nekik még nagyon kevés szükségletük volt, csaknem kizárólag a test fenntartására vonatkoztak. A mint halad az emberiség a miveltségben, szükségletei mind szaporod- 1 tak, s maga a társadalom alakja is mind nagyobb terjedelmet vett. így közeledtek az egyes családok egy közös törzshöz; ez egy nemzetiséghez, a nemzetiségek pedig egy fajhoz; eképen alakultak meg az emberiség egyes családtagjai, a nemzetek. S ma a miveltség óriási előhaladásával, szükségleteink nagyobb mérvbeni gyarapodásával, mind álta- nosabbá kezd válni a tudat, hogy csak akkor tudunk valódi emberré fejlődni, ha az egész emberiség közre munkál előhaladásunkra. így nagyobbodnak nézeteink, igy lép előtérbe az a tudat, hogy mi az emberiség tagjai is vagyunk. így lépünk ki a szűk nemzetiségi korlátok közül anélkül, hogy Iliiteknek lennénk saját vezéreinkhez. így fogva tel a társadalom lényegét, önként következik, hogy az ember jogosan megkívánhatja az államtól a szabad társulás tényét, mely természeti szükségesség. Megkívánhatja, hogy minden akadályokat elhárítson, mely embertársaihoz való közeledését megnehezítené. Ha ezt nem teszi az állam, megvonja a lehetőségét annak, hogy az ember emberré képződjék. Itt tűnik ki azon visszás helyzet, melyet a középkorban, s még napjainkban is a külömbozö kasztok képe nyújt. Az emberek között elválasztó különbségeket nem külső javak, rang, méltóság által lehet létre hozni ; csak egyedül a lelkiismeretes munka az, mely egyik embert nagyobbá, a másikot kisebbé tehet. Épen ezért az államnak saját érdeke követeli, hogy a külsőségeken alapuló osztály külömbségek megszűnjenek, osztályozzák az emberek önmagukat önként a természet rende szerint lelki tehetségeik arányához képest. Ezen az osztályozáson alapul az igazi democrátia. Csak ekkor fejlődhetik ki valódi szabad verseny, melynek jótékony hatása visszasugárzik az állami lét minden viszonyaira. Mig egyik osztály csak azért megközelitlietlen, mert több vagyona nagyobb rangja van, addig a társadalmi erők nem működhetnek egy közös czél felé. Le kell tehát rontani minden oly választó falat, mely nem az ember valódi természetén alapul, könyüvé kell tenni az embernek a közeledést embertársához, ezt kívánja mint társadalmi tag. Mit kíván az államtól, mint polgár? E kérdésre könnyű a felelet. Sokat lehetne róla összeírni, de kevés szóba is ki lehet fejezni. „Semmit rólunk, nélkülünk.“ Ezt tanítja a ma már meglehetős fojlésnek indult alkotmányos élet. Röviden érintettem most e kérdéseket, különösen az utolsót. Egyelőre csak rá akarom az olvasó figyelmét utalni, a megindult főbb mozgalmakra. De nem sokára visszatérek bővebb tárgyalásukra, mert nagyon korszerűek. *) H u n f y. * I *) T. munkatársunk ezen érdekes, tanulságos fejtegetéseit — a nélkül, hogy mindenbeu magunkévá tennők I — örömest közöljük tárcsánkban. Szerk.
