Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-08 / 72. szám
287 legí. kézirat szerint megállapitott — hivatalos nyelvet a térről leszorították — vissza utasítottam; eszébe juttatom önnek uram! a síikeretlen küzdelmet is, melyet — az ellenfélnek, kilesett politikai müveleteinkroli folytonos értesülése okán — én, és jelenlegi fogarasi kir. járásbiró Fülöp Elek igen tisztelt barátom — kivel együttesen magunkra hagyatva küzdöttünk a fogaras- vidéki bizottságban, hazánk megtámadott alkotmányos intézményei és a térről merőben leszorítani törekedett magyarság érdekei mellett — önnel szemben kifejtettünk, hogy önt sajnálatos szerepköréből visszavonhassuk! — De áttérve B. Gy. urnák utóbbi műveleteire: kijelentem, hogy a B. Gy. ur által páratlan vakmei'öséggel — rágalomnak nyilvánított ultramontáni üzelmek iránti vádat jelenleg is telj tártál mulag fentartom, s egyszersmind nyilvánítom, hogy minden tételemet kész vagyok sajtó bíróság előtt is igazolni, és hogy többen leendnek, a kik B. Gy. urnák saját beismeréseit is szemébe mondandják, s elő kérendik azon B. Gy. ur által előttem, s többek előtt védelmére (?) telolvasott táviratot, melyszerint B. Gy. urnák re ver sulisát -— az ultra- montán párt állítólag azon szerkezet szerint, mint kiállította — nem fogadván el, visszautasította volna? Sans gêne tett vakmerő fordítását érdeldőleg, hogy én lennék ultramontán párti, s hogy ezt rólam értelmes egyéniségemet ismerő ember feltehetné: nevetséges botránynak nyilvánítom. Azon állítására B. Gy. urnák, hogy engemet 2400 választó közül csak is 19 — bátor férfinak gúnyolt — egyén kínált volna meg a fogarasvidéki felső kerületi képviselőséggel : azt hiszem megfognak felelni az illető választók — most előlegesen is, s főleg a választás rendén; részemről csak a következetlenségre figyelmeztetem B. Gy. urat, mely soraiban rejlik, midőn az előzményben szememre hányja, hogy az Axentiék egykori — fogaras vidékén külömben körülbelől 1800 választóra rúgó — baj társai táborában találom magamat; Bolyai Farkas számtana szerint ez tehát 19-nél többet tenne; figyelmeztetem továbbá a méltatlan vádra, melyet elég eszélytelenül a fogarasi nagyobb részt activista románokra szór, — kik pedig 1848-ban is, egy csekély tüntetést leszámítva — a magyar haza érdekei ellen nem támadtak, s a kik a közös magyar haza iránt -— ha szintén különleges nemzetiségi áspiratiókat (igyekeznek érvényesíteni -— ma is tudtom szerint lovalis magatartást tanúsítanak. Végre a válaszában említett komoly találkozás iránti hajlamát B. Gy. urnák nagyra becsülve -— kijelentem : hogy mindig késznek találand a találkozásra, és hogy a sajtóterén vele végeztem. Bruszt Igná ez. Fogaras szept. 4-én. A „Kelet“ 196-dik számában „Válasz XX. ur rágalmaira“ czim alatt egy czikk jelent meg B. Gy. úrtól. Ezen czikk a személyeskedés legmagasabb, de az igazságszeretet legalantabb fokának hangján íratott. Хеш , akarunk a fogarasi követségre aspiráló két ur hírlapi vitáiba elegyedni, de igen is szivünkön fekszik az igazság felderítése s polgártársaink felvilágosítása. Ezért nem hallgathatánk. Vizsgáljuk tehát a tényeket! Tény az, hogy Schwarcz az ultramontánpárt pénztárnoka és Rácz Károly mozgó ügynöke, Fogarast időztek hat hetet. Ez idő alatt B. Gy-val a legbensöbb egyetértésben éjjel-nappal együtt tanácskoztak, tele- grammot-telegrammra küldtek és fogadtak el, hetenkint kétszer, háromszor a vidékre kirándulásokat tettek, s jelenlétünkben is Rácz К. a B. Gy. melletti korteskedés czéljából tetemes kiadásokat fedezett. Es most kérdünk minden elfogulatlan gondolkodót: vájjon ezen urak, kiknek küldetésük körvonalozva volt, kiknek a pénz ultramontán czélokra adatott, — Fogarast pazarolták volna-e az időt és a pénzt, ha B. Gy.-tól biztató választ nem vesznek az Apponyi-féle programra aláírását illetőleg? (Ez a legkissebb feltevés.) Bizonyára nem! Hanem igen is itt mulattak azért, hogy meggyőződjenek: vájjon biztos-e a B. Gy. megválasztása ? hogy ahoz mérten fizessék. Hogy foglalót kapott-e? vagy nem, — nem kutatjuk, de ha nem kapott, határozottan állítjuk, hogy nem rajta múlt. Tény továbbá az, hogy B. Gy. ur több oldalról -felszólittatott Schwarcz és Rácz Fogarast mulatások czéljáról nyilatkozni, s ő a kormány küldötteinek mondotta a szép madarakat, mert a kormány, mint szokta volt mondani — n ag y súlyt fektet az ö megválasztására. Egyszerű polgárok lévén elhittük. Egyezer csak megjelen Bruszt L, ki a polgárság háta megett történt alkudozásoknak nyomára jött, . . . s mintha villám csapott volna ezen urak közé úgy el- ! némultak, egy pár óra alatt már hült helyök volt. B. Gy. pedig látván az ellene fordult közvéleményt, érezvén azt, hogy minden körülmény ellene bizony it: abün- bánat ártatlan palástjába öltözve, előmutatott egy két pontú programmot, melyet -— „legtekintélyesebb (?) pártembereink s köztük deákköri elnökünkkel történt megállapodás folytán,“ (B. ur szavai) hogy aláirt, beismerte, mit többen láttunk is. Nem vonjuk ebből azon józan következtetést, hogy ha már ennyit megtett, útban volt, eleget tenni az ultramontán párt minden kívánalmainak, — ezt nem állítjuk!!!., csak azt kérdjük B. Gy. űrtől: Mit érdemel azon választó polgárságtól, mely előtt — számadó beszédekor — egy programmot elmondott, s később ugyan ezen polgárság tudta nélkül egy másik programmot, — bármily színezetűt is aláirt? Mit érdemel azon polgárságtól — melynek hazafiságára ő is többször hivatkozott — melyet a Schwarz és Rácz K. missiója felöl félrevezetett, s mely polgárságnak háta megett alkudozott egy oly programm felett, mely hazánkra nézve veszélyesebb, mint bármely nemzetiségi programm. Igen! mert az ultramontanismus hadat izén a 19-dik század minden szép és nemes eszméjének, hadat izén magának a tökéletesség felé törő emberiségnek. Vagy talán csak azon „legtekintélyesebb pártembereink s köztük a deákköri elnöknek tartozik B. Gy. j ur számadással? Vajon ezek egyedül biztosítják az ön megválasztását? Nem hisszük! Töryényhozó kell nekünk, nem czimbora. Tény az, hogy inig az ultramontánok pénzes zacs kója mellett biztonságban érezte magát B. Gy. ur, ad- ! dig nagyon fitymálva beszélt velünk polgárokkal. „M i t akar a fogarasi polgárság? hiszen leszavaztatom a vidékkel“ — igy szokott volt beszélni. S midőn ezen gondatlan beszédért, nem csak előtte, hanem a polgárság előtt is igazán tekintélyes és népszerű egyének megrótták, — válasza ez volt: „Jól van! ha meg nem választatok, ostora leszek miniden hivatalnoknak személy-válogatás nélkül, jelentés-jelentést ér a minisztériumnál.“ Ez aztán honatyai ©karakter ! Mit gondol B. Gy. ur, mit érdemel ezen uraktól i és polgárságtól? Nem vette észre a bizalmat, midőn még a városi képviseletbe sem választották be? Vagy i azt hiszi, hogy az a közvélemény, ha személyesen ház- ról-házra jár, s pressió és rábeszélés folytán egy vagy kétszáz aláírót szerez, kiket később a criminallal fenyegessen, mint teszi és tette a bojérokkal? Hallottunk több aláírót igy nyilatkozni: „Én ha tiz aláirást hoz is mind aláírom, csak hogy szabaduljak föle, mert nekem dolgom van műhelyemben.“ Ha B. Gy. ur oly sokat tart politikai becsületére — mint hogy mondja, — igyekezzék a morális becsületet biztosítani a maga számára, mert az e nélkül nem képzelhető. Addig pedig engedje át a tért méltóbb és komolyabb férfinak, ki kivezeti Fogarast azon tömkelegből melybe kapkodó politikája vezette. Ha B. Gy. ur személye és machinacziói nincsenenek — mi legalább azt hisszük — Fogarasnak és vidékének ma I már két deákpárti követje van és a város is szervezve volna. így pedig meglehet egy félesztendeig is képvi- j seletlen maradunk. A városi árva pedig törvényen ki- I vül áll a szervezésig, mert városi árvaszék nincs, a kir. törvényszék pedig nem illetékes. Ha valami érdemei volnának is B. Gy. urnák a múlt országgyűlési szakról, ezen tényei tökéletesen nul- lifikálnák. Végül bátrak vagyunk, mint választó polgárok ] és deákköri tagok azon kérdéssel fordulni a fogarasi deákkör elnökéhez : Midőn tudomására jött, hogy a I deákkör által felléptetett követjelölt B. Gy. az ultra- I montánokkai paktál, s midőn e tekintetben a követjelölt tanácskérés végett fordult hozzá, miért nem hozta az ügyet a deákkör, vagy legalább a bizottság elébe ? . Szerintünk ha mint csak privát egyén szólittatottt is fel s következőleg tudta, hogy mi történik azon deákkör háta megett, mely öt és B. Gy-át bizalmával tisztelte meg, az esetben is erkölcsi kötelessége lett volna a párt tudomására hozni. Ennyit ez ügy érdekében : Sok ! feltevésre jogosítanak fel az ilyen eljárások, de ez alkalommal elhagyjuk. Csak arra kérjük B. Gy. urat és pártját, hogy ne nevezze hazafiatlannak azon pártot, mely a fenn elősorolt tényéktől utálattal fordul el. Nézzen jól körül B. Gy. ur, nyújtsa ki kezét és a kit, mint uszály hordozóját, legközelebbről ér keze, nézze meg jól, gondoljon vissza a legközelebbi múltra, midőn csalónak, aljasnak czimezte nyilvános helyeken az, ki ma nagyokat ordit ön mellett; ha ezeket megfontolja, nem hisszük, hogy a kétely egy sötét fellege nem húzódik át lelkén az ily támogatók mellett. Mi kipróbált Bach- huszároktól, sem ultramontá- noktól hazafiságot nem tanulunk, mi hazafiságunkat az anyatejjel szívtuk bé; s hogy ez romlatlan, a felöl megfogjuk győzni Benedek urat, midőn a tanúul hivott ég, a sors büntető keze a választó polgárok személyében megjelenem!. Megfogja látni, miszerint nem hogy ha- zafiatlanok volnának, sőt inkább ki hazafiságáról elfeledkezik, azt megvetni tudjuk. Több deákköri ta g. Tanügyi hírek. A svajezi tanítók idei közgyűlésüket Aargauban tartottákymult hó 19. s 20-án. . 1500 tanitó jelent meg, Német- és Magyarországból is voltak vendégek. Kitüntetési jlllalmnk. A brassóvidéki néptanító- egylet f. hó 5-én tartott gyűlésében választotta meg azon tagját, a kit a kitüntetési díjra fölajánl a minisztériumhoz. A szavazatok többsége a valóban derék В art ha Károly tatrangi községi tanítóra esett. Tanárva lílSZlás. A hosszufalusi felső népiskolához közelebbről választattak meg tanárokká: Jakab János, türkösi segédlelkész és P á 1 Károly, a szék.-udvarhelyi ev. ref. főtanoda 3 gymn. osztályának tanára. Sikert kívánunk működésükhöz. V (‘ g y e s. (Folyó ÓV ÓS hó 1-től) kezdve azon utalványok ré szére, melyekkel a postahivataloknál táviratilag pénzösszegek utalványoztatnak, rózsaszín és 5 kr. bélyegnélküli utalvány-ivek jöttek a közönség számára forgalomba, melyekre az összeg mennyiségéhez képest az illeték levélbélyegek ráragasztása által teljesítetik. — Ezen uj alakzatu utalvány-ivek a m. k. postahivataloknál minden dij nélkül kaphtók. (Gasseniek) a bajor kabinetbe való meghivatá- sának hirére az egész kabinet — kivéve a hadügyminisztert — lemondott. Gasser parancsot kapott uj kabinet szervezésére. (Redamatíó pislolyíyal.) Múlt kedden egy Gáspár Ferencz nevű Marosvásárhelyi csizmadia, állítólag azért, mert nem volt a szavazók lajstromában, berohant polgármester Borosnyai Pál ur hivatali szobájába és káromkodva egy felhúzott sárkányu pistolyt tartott a polgár- mester elé azon szándékkal, hogy meglőjje. A bizonyos veszélynek elejét veendő, a polgármester felugrott, s épen abban a perezben fogta föl attentator kezeit, midőn a pisztoly eldördült. A lövésre többen berohantak, s a merénylőt elfogták. A vizsgálat, mint hírlik, sok mindenfélét fog napvilágra hozni. (Szarvasmarha szállítás.) A magyar-keleti vasútvonalon fekvő alsófeliérmegyei Balázsiul va, küküllőmegvei Mikeszásza, medgyesszéki Medgyes, Nagy-Selyk és Kis- Kapus, továbbá Szt-Kir., Nagyszeben, Erzsébetváros és Segesvár nevű vasúti állomásokon a fönálló állatjár- vány-rendeletek szoros foganatosítása mellett, a szarvas- marhák föl- és lerakása megengedtetett. Mig a „Kr. Ztg.“nak felelni érkezünk, a Xantus- ra vonatkozókat fentartjuk. Szerkesztőség. A kolozsvári egyetem. Kolozsvár, 1872. szept. 1. Erdély mivelődése történelmében bizonyára egyik legfényesebb helyet fogja betölteni a nemsokára felállítandó kolozsvári egyetem. Százados álmok, rég táplált remények valósultak meg ez által. Azok, kikben az eszme legelsöbben fogamzott meg, hogy kishazánk- ban egy templom emeltessék a magasabb tudományok hajlékául, ma már rég nyugoszszák örök álmukat. Apá- czay Cséry volt az első, ki kifejezést adott azon benne sokáig vajúdó eszmének, hogy Kolozsvárt egy felsőbb tanintézet állittassék. Övé csak a vágy, remény volt. Századok lefolyása után mi késő utódok értük meg annak megvalósulását. Ha ők abban a korban, midőn kardcsörgés, ágyu- dörgés képezték a napi eseményeket, midőn nehány szerény tudománybarát csak félrehuzódva, ismeretlenül, csak nagyon kevesektől méltatva élhetett nemes hivatásának, — feltudták fogni a tudomány becsét, megértették azt a nagy hatalmat, melyet az ad, s e hata- jommak hajlékot kívántak adni, úgy nekünk ma ezt tenni kétszeres kötelességünk. Elódázhatlan szükségesség, mely elöl kitérni nem szabad A XlX-ik század oly óriási lépést tett eléfelé, minőt a világtörténelem egy korszaka sem. A korszellem sebes léptekkel halad, s ha nem akarjuk magunkat az események alá temetni, ha nem akarunk
