Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-09-05 / 71. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 71. szám. í’söíöriók, szoptombor 5. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökün és vasárnap. Ára: Egész évre . . 6 f't. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő irodája: Nagypiacz 322 szám. Lakása : Bolgárszeg 1425 sz. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. |та»екжжг1гаетяга*3!У!!*гаГ1вяя mumuphmhikimm » ílirdctosi díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Brassó, 1872. szept. 4. Gr. Péchy Manóra némely kormánypárti lap rengeteg dicséreteket rak erdélyi kir. biztosi működéséért. Különben maga a felmentő királyi kézirat is nagy elismeréssel van iránta „sikerteljes tevékenységéért. “ A „Hon“ ezzel szemben azt kérdi, hogy; ugyanhát mi sikert tud felmutatni gr. Péchy és az egész kir. biztosi intézmény? Vajon javult-e általa erdély állapota? hajlandóbbak-e a kedélyek az unió megvalósítására ? s a mi akadály állt azon megvalósítás útjában, el van-e hárítva? Ellenzéki lapok mentői kevesebb érdemet engednek mindezekben gr. Péchynek és a kir. biztosságnak ; annál nagyobb örömmel veszik tudomásul, hogy valahára feloszlik ezen intézmény, a mely csak akadályt képezett az unió valóvá léteiében. A mi nézetünk e tekintetben a következő. Gr. Péchy átalában megnyerte mindazok tiszteletét és jó véleményét, a kikkel érintkezett. Egyéni, társasági és államférfim jeles tulajdonait készséggel ismeri el ezen országrész. Magatartásában különös dicséretet érdemel az, hogy ezen elkiilönzött kasztok által zavart or szágrészben teljesen fölül tudta magát tartani minden kaszton. Az erdélyi politika hagyományos hibái közül nézetünk szerint csak egy vett uralmat néha felette is, az t. i. hogy a kolozsvári viszonyok szerint ítélte gyakran Erdély összes viszonyait, hogy Kolozsvárat Erdélynek tekintette. Működése sikeréről nem mondhatunk annyi jót, mint személyes tulajdonairól. Mi nem lát* juk azon nagy tetteket, a melyekkel az unió megvalósulásának útját lényegesen egyengette volna. A magyar és székely faj rajongott az unióért. Ma már a kétely és elégedetlenség is utat vert magának. A szászok kétségtelenül sokkal I elégedetlenebbek, mint a kormánybiztosság mii : ködésének kezdetén voltak. A románok sincsenek megnyerve, pedig Francziaország leveretése oly módon hatott reájok, hogy a magyar állameszmével kibékülésük igen könnyűnek látszott. Vasutaink elkéstek és roszul épülnék ; kő ntaink a felbomláshoz Fagyon közel jutottak; közigazgatásunk észrevehetőig- nem javult; a törvényszékek szervezésénél elkövetett sok részrehajlást és kedvezést a kir. biztosság nem tudta megakadályozni. A mi előmenetel a népnövelés- ügy terén történt, abban a kir. biztosságnak nincs része, mert azt a közoktatási miniszter kizárólag -saját közegeivel intézte. Tartozunk azonban az igazságnak azzal, hogy a helyzet roszabbá léteiét vagy nem javulását sem tulajdonítjuk a kir. biztosságnak. A központi parlament és az azzal összeforrott kormány annyira kezükben tartják — a dolog természete szerint -— az összes állami hatalmat, hogy rajtok kívül álló közegtől önálló kezdeményezést és független politikát követelni képtelenség. Bajaink forrása ott fekszik a központban, és főkép azon körülményből származik, hogy államunk sorsának intézői nem ismerik saját tapasztalásból sem az erdélyi viszonyokat sem az erdélyi embereket; hanem feltétlenül mások informatiójára szorulnak. Es e tekintetben el kell ismernünk gróf Péchy működésének érdemét, a mennyiben az ő informatiői rendesen emelkedettebb és fliggetО О lenebb szempontból történtek, — nem hordozták magukon az elfogultság vagy egyéni érdek bélyegét : mint oly sok erdélyi képviselőé. Mivel azonban a kormány Pesten van és a képviselőháztól függ, — önként következik, hogy képviselőink véleményezése sokszorosan több befolyással volt Erdély sorsának intézésére, mint a kir. biztosé. Nézetünk szerint gr. Péchy jól töltötte be hatáskörét, mivel nem rontott semmit. Közvetett nton még használt is sokat, főként az által, hogy példát adott, miszerint az állami érdek nem zavarandó össze a kasztérdekkel. Hogy ily nagy tehetségű férfi is csak eny- nyit használhatott, abból kitűnik, hogy a kir. biztosság intézménye nem talál be egyéb állami intézményeink közé; következőleg nagy ideje volt, hogy eltöröltessék. A magyar távirdaintézetről. Az „Österreichisch-ungarische Post“ 33. számának a magyar távirda-intézetről szóló czikkére Sz. J. helybeli m. k. távirásztól körül-belöl ezen megjegyzéseket vesszük : Az említett czikk ismét nem egyéb mint a magyarfalók mordulása és fogcsikorgatása. Az absolutis- mus ezen kuvaszai nem tudják elfeledni az 50-es arka- diai időszakot, midőn a magyar „provincia“ szabad zsákmányukra volt adva. Az árkon túl behúzott farkkal ugatnak a szép udvarra, melyen annyi jó falatot kellett hagyniok, miután a gazda a bitorlókat végre is kiverte. Megkísértették ezelőtt a magyart kötélén vezetni a germanizatióra s mivel nem buldogultak, mézes mad- szaggal akarják kicsalni magyarságából, de ez sem fogott s most szidják mint a háztetőről a kecske a farkast. Haragudnak hogy a magyar többé nem földönfutó, hogy nem egész idegen saját házában; igazságtalannak tartják, hogy Magyarországon magyar intézetnél mért alkalmaznak magyarokat is. Ily gyűlöletes hangulatnak tendencziozus kifolyása a szóban forgó czikk is. Czikkiró ráförmed a m. k. távirászati főigazgatóra s vádolja őt, hogy magyarul beszól és intézkedik, hogy a más nemzetiségek mellöztével magyarokat alkalmaz, kik a német nyelvből mitsem értve, a sürgönyöket kellően nem kezelhetik és az intézet vesztét fogják előidézni. A főigazgatót magyar pasának nevezi, talán mert szívvel lélekkel magyar, ki ha használja a hivaTÁRCÍA.. Az emb“er. Mi az ember? Nagyon próblemáticus kérdés. A hány ember, annyi a felelet rá. Aeskuláp fiai azt mondják: egy csont és izom tömeg. A természet-tudós meg igy szól : élenynek, légenynek, szénenynek, phos- phornak rendetlen keveréke. De már erre a költő is meg mozdul, ezt mondván : hazugság mind az, mit állítanak, mert az ember labda a sors kezében, melyet kénye kedve szerint dobál ide oda. Petőfy még tovább megy, azt mondja: virág az ember, melynek gyökere ott lenn a pokolban van, s midőn hozzá feszi a nagy költő, hogy őt erre egy bölcs tanította, elő áll a komoly philosophus flegmaticus nyugalommal, elmondja ö is, mintegy czáfolatul a maga nézetét; szerinte az ember a teremtmények koronája, ésszel és szabad akarattal felruházott valami, egy parány, mely nagygyá lehet, ha az isteni adománynyal nem él vissza. így lehetne e kérdést még száz alakban variálni a foglalkozások különbözősége szerint. Szólhatunk szántó- vetővel, röghöz kötött párának tartja az embert, egyik kezében kaszát, a másikban az ekeszarvát tartva; az iparossal, ki csak a töke, meg a gyalu mellé tudja képzelni; a milliomossal, ki megesküszik rá, hogy az embernek egyedüli, öt megillető helye csak a pón-, zes zsákok között van. E nézetek mindenikén meglátszik a vastag egyoldalúság в az, hogy mindenki a maga szemüvegén nézi a dolgokat, mindenki a maga formájára teremtve szeretné látni az embert. Nagy tévedés van ez urak részéről a dologban. Az ember mivolta megítélésénél egészen más tényezők jönnek alkalmazásba, a foglalkozások kiilömbözősége kívül marad a számításon. Akkor kapunk csak teljes képet az emberről, ha más alapra állunk, más oldalról világítjuk meg a kérdést. Már az az általános elfogadott tétel, hogy az ember oly ! valami, kiből minden lehet, állításunk mellett bizonyít, a azok ellen, kik e vagy ama foglalkozásban keresik az ember ismeretéhez a megtaláló kulcsot. Az ember oly universális tehetségekkel van megáldva, milyennel a teremtmények egyike sincs. E tehetségeknek kifej - lése, fokozása az égalj, s más természeti viszonyok behatása következtében a hatályosság szempontjából módosulást szenvedhet, de e módosulás magát a lényeget, az alapot soha sem érinti ; mert az minden körülmények között ugyanaz. E véleménynyel csak látszólagos ellentétben van az a nagy külömbség mely .a fehér európai, és az af- ricai bennszülött miveltsége között létezik, de tulajdonkeppen mitsem bizonyít, mert ez is keblében hordja már emberi származásánál fogva azon mivelődési alaptényezőket, melyeken európának jelen miveltsége áll. Hogy nálunk hamarabb fejlődnek a művelődési viszonyok mind ott, azt a kedvezőbb természeti viszonyoknak köszönhetjük, mely arra képesített, hogy hamarabb ébredtünk fel az emberi hivatás magaslatára, mint ők. De a lehetőség, hogy ok is azzá legyenek, mivé az embernek lennie kell, bennök is úgy meg van, mint bennünk. A külömbség csak az, hogy ők későbbre ébrednek annak tudtára, mint mi. Maga a természet folyása is nagyobb segítségünkre van, sokkal nagyobb mesterünk, sokkal többet tanulhatunk, mint ök. Nálunk az örökös változás, a sziinteleni mozgás a természetben, mely körülmény igen alkalmas, hogy példáján indulva sziinteleni munkára, szakadatlan elöhaladásra buzduljunk. Nálok az örökös egyhangúság, a nyomasztó mélység, mely elfojtja a munka-kedvet, csökkenti az akarat erőt. E körülményt én igen lényegesnek tartom a mivel tségi különbözet kimutatására. Mert kétségtelen, hogy tetterőnek fokozására igen jótékonyon hat, ha a természet változatosságában saját életünk befolyására ismerünk. Ha látjuk a természetet, mily ifjúi lelke- sültséggel fog munkához tavasszal, lehetetlen, hogy leengedjük az ifjúi órákat tétlenül. Ha látjuk a nyárt érlelő melegével, mint végzi el a tavasz által reá hagyott müfolyamot, mint érlel mindent: lehetetlen, hogy férfikorunk, a komoly munkák kora eszünkbe ne jusson, s ne igyekezzünk megszerezni azon élet-alapfeltételeket, melyeket eddig fiatalkorunk lehetetlenné tett. S mi jól esik egy elvégzett munka után nyugalomra dűlni, ha látjuk maga a természet is nyugalmat óhajt a tói fehér leple alá vonva magát. E körülményt csak azért hoztam föl, hogy kez- zclfoghatólag kimutassam, miszerint az európaiak nagyobb miveltsége korántsem onnan van, mintha tökéletesebb szellemi tulajdonságokkal volnának megáldva, mintha tökéletesebb lények volnának, hanem mert egyéb tényezők mellett maga a természet fejlődése is arra tanítja meg, mit, hogyan és mikor kell cselekedni. A külömböző természeti viszonyok, különböző lelkületeket teremtenek, ezek pedig most gyorsabb majd lassúbb fejlődést. De a fejlődés lehetősége mindeniknél ugyan az, mert az emberi természet alapjaiban egy és ugyan az. Hogy ugyanazon képességek, tulajdonok mellett az emberi fejlődés külömböző irányú, s nem egyforma hatályosságában is, a természeti viszonyok behatása következtében, nem szükséges külömböző világ részekbe menni példáért; európa mivelődési történelme is ad bizonyságot. Egy Dante, Cervantes, csak is a középtenger mellett örökké mosolygó ég alatt, dús növényzet mellett énekelhettek úgy, és olyan tárgyakot; mig Ossián dalai és a finn „Kálevála“ csak éjszakon láthattak napvilágot. Itt is, ott is a természet behatását lát-
