Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-08-22 / 67. szám
266 A Lévay-ügy. A holt idény alatt a politikai sajtó legérdekesebb tárgyát a „Lévay-affaire“ képezte s még ma is sok hasábot képes betölteni, miután az a nagy zaj, mely e miatt keletkezett, mind eddig nincs teljesen elfojtva. Az érdekes ügy története röviden a következő : Két jobboldali lap — a „Pesti Napló“ és „Reform“ — azt állította, hogy Lévay Henrik (kinek különben a hazai pénzintézetek virágzása, a Petöfy szobor ügy satb. körül nem kis érdemei vannak) habár a 30 milliós kölcsönt nem tudta Londonban megkötni, másfélszázezer frt. alkuszdíjat fizettetett ki magának a magyar kormánynyal. E hírre természetesen nagy lárma keletkezett mind a jobboldali, miud pedig az ellenzéki lapokban s méltán, mert az ilynemű követelés nagy jogtalanság s annak megadása nagyobb pazarlás volna. A kormány az efféle illetlen spcculacziókkal csak hitelét rontaná a nemzet előtt. A „Ref.“ ez ügyről pikánt botrány-regényt is közölt, melyben egy ragyogó szemű, csinos hölgy szerepelt, a ki gyakran látható a „legény-miniszterek“ előszobáiban. Említett kormánypárti lap czikke bármely baloldali lap hasábjaira beillett volna. A meddő idényben unatkozó közönség nagy scn- satióval fogadta a „Ref.“ érdekes kis novelláját. A hatás nagy és átalános volt. De csak addig tartott, mig Lévay elutazásából megérkezett Pestre és a „Pesti Napló“-ban kijelenté, hogy ő az államtól soha semmiféle pénzjutalmat nem követelt és nem is kapott. Másfelől a kormány is kinyilvánitá hivatalos lapjában, hogy ő Lévayt soha sem bízta meg alkuszi teendőkkel s igy Lévay alkuszdíjt se nem köthetett ki, se nem kaphatott. — Most már az illető jobboldali lapok mossák is — a hogy tudják — kezüket, melyet jó mélyen bemártottak a botrányhirek forrásába. Nagyon valószinüleg ez a kényes affaire csak ugorka idényi termék lesz, melyet csak a közönség mu- lattatására talált fel a „Pesti Napló“ és „Reform.“ ьепеаек Gyula ur Fogarasból egy terjedelmes czikket küldött be, feleletül a „Nemereй 63. számában foglalt azon közleményre, mely különböző tényeket sorol fel a pesti lapok azon közleményének megerősítésére, hogy nevezett Benedek Gry. ur az ultramontán párthoz tartoznék. Benedek ur czikkének azon részét, melyben a lapunkban megjelent közlemény állításaira válaszol, minden változtatás nélkül, szószerint kiadjuk. nevetett s halva rogyott az éj karjaiba. A virág látta mindezt, virágzott és az éj felé illatozott. A szende éj hálásan megcsókolá és mondá: „Mit tettél egész nap itt az utón, te elveszett virágom?“ „Virágoztam és illatoztam.“ „Es mire vársz még éjnek idején?“ „Hogy megszűnjem virágozni és illatozni.“ S az éj feltárá tág palástját és szivéhez szoritá a virágot, s ez a bő köpeny alatt csillagot csillag mellett látott fényleni és tündökölni. „Kikezek?“ kérd ezé az éjt; csak egy napot élt s még nem ismerte a csillagokat. Ezek az ég virágai, melyek megnyílnak, ha a földéi bezáródnak. Világosan fénylettek az ég virágai, ezüstkéken mint az éj könye az elveszett virág szemében. A csillagok pedig mondák: „Egy csillag esett a földre, ni miként fénylik, mélyen alant a sárga utón. Ej anyánk, hozd fel nekünk azt a csillagot.“ „Jer velenrt szólt az éj a virághoz, „virágzásodnak vége van. Itt bezárulsz, ott felnyilol. A reg téged itt alant hervadva talál, de minden éj ott fenn félcsókolja szemed. Elveszett virágokból készíti az ég csillagait, elveszett virág illatából szövi sugarait.“ A virág még egyszer mosolygott és mondá: „Hisz jól tudtam én ; Írva áll az égen : Egy virág sem virágzik hiában,“ s fejét lehajtva elhalt, de azon pillanat- ban egy uj csillag villant fel a kék mélységből. Az éj mondta: „a mikor virág zárul be a földön, virága fakad az égnek.“ Czikkének azon részeit azonban, a melyekben lapunk névtelen czikkének általa vélt és ráfogott Írója ellen élesen személyeskedik, — kénytelenek vagyunk mellőzni, az irodalmi ildom és lapunk bevallott elvei tekintetéből. Benedek ur fele te a következő: X. X. ur azt állítja rólam, hogy aláírtam az Ap- ponyiféle programmot s ebbéli vádját arra épiti, hogy én Rácz Károlylyal ösmeretségben voltam és hogy attól lobogókat vettem át. Valóban attól félek hogy elítéltetem magam, ha ily esztelenségekre súlyt is fektetek. Rácz Károlylyali ösmeretségemböl azt következtetni, hogy ultramontán programmot Írtam alá ? több mint együgyüség, hiszen a nagy antimagyár programra Bausnern Guidó Rácz Károlylyal egy kocsin utazott el Fogarasról Kőhalomba, — utóbbi nyíltan korteskedett mellette, de kimerné ezért Bausnern Guidót vagy bárki mást azzal vádolni, hogy ultramontán? Még kevésbé lehet valaki oly elfogult, hogy ha állna is miszerint én lobogókat vettem át Rácz Károly- tól, hasonló tény ért bárkit is politikai jellemcserével vádoljon. X. X. ur szüle ösmeretkörrel bir, ime mutathatnék fel számos esetet, hogy az egyik ellenjelölt visszalépvén lobogóit ellenfelének engedte át — de azért ki merte volna utóbbit párthütlenséggel vádolni? Hogy X. X. ur adatait velem közölte volna és azokkal szemben magam igazolni képtelen voltam, — hitvány hazugság ! Azt mondja X. X. ur, hogy én beösmertem volna, nem tudom hol, miszerint elvbarátim tanácsára egy programmot aláírtam. Ez vakmerő rágalom; én semminemű programmot nem Írtam alá, hanem legtekintélyesebb pártembereink s köztük deákköri elnökünkkeli megállapodás folytán odanyilatkoztam, mikép készséggel fogok azon munkálkodni, hogy a katholikus egyház is megnyerje azon önkormányzati szabadságot, melyet más felekezetek hazánkban élveznek és ennyit írásban is kész voltam megigérni. Ennyit mondani polgári kötelességem volt és mondom ma is, de hogy többet nem mondtam, nem ígértem soha sem Írásban sem élő szóval, tanúm az ég! 2Г. ?£. ui üj/jL mondja ulve^ic elég »zdllvkobl Uon, hogy az 1869-ki képviselő választáskor választóim csak a kényszernek engedve választottak meg és hogy igen csekély választó vett részt a választásban ! Ezzel X. X. ur a magyar közjog elleneinek a passivistáknak kíván igazat adni. Az 1869-ik évi követválasztás a nemzetiségi nagy politikai nevű Baritiu György ellenjelölttel szemben 3 egész napon át folyt és a választók oly tömeges nagy részvéte mellett, mint minővel soha Bogaras vidékében választás nem történt ! Már ezen nyilvános tényferditő támadása is X. X. urnák mutatja, mennyire igazságszerető X. X. ur. X. X. ur vastag elfogultságában annyira megy, hogy azzal is vádol, miszerint választó-polgártársaimért nem tettem semmit. Igaza van, ha úgy értelmezi, miszerint Fogaras város és vidéke polgárai reactionárius részéért nem tettem semmit ! Emelt fővel ösmerem be, azokért nem tettem semmit. En tettem és fogok tenni Fogaras várossá és vidéke alkotmányos érzelmű polgáraiért nemzetiség különbség nélkül annyit, mennyit emberi erővel és legjobb akarattal csak tenni lehet. Vezéreszme gyanánt azon főfeladat lebegett mindig szemeim előtt, hogy a magyar alkotmányos érzelmű elemnek úgy Fogaras városában mint vidékében 1848 on innen elvesztett teljes politikai suprematiája viszszasze- reztessék és biztosittassék. X. X. ur vádjaival fellépett ellenem a „Korunk“- ban és most ismétlöleg fellép azokkal a „Nemeré“-ben is, de mit sem bizonyított. Válaszom tehát most sem lehet egyéb, mint volt a „Reforméban, — én X. X. ur öszves vádjait, melylyel gonosz akaratulag megtámadta politikai becsületem, — roszakaratu rágalmaknak nyilvánítom. Ez alkalommal is kijelentem, nekem nincs az ultramontán párttal semmi összeköttetésem! Záradékul X. X. urnák még annyit, hogy nem csak a sajtóbiróság előtt, de azon kívül is a legkomo- lyaban találkozandunk. Fogaras, 1872. augusztus 16-án. Benedek Gyula. V e s y e s. (Az OSZll'ák vágj' az orosz) császárt illeti az elsőség- a berlini találkozásnál; s a születés vagy trónra lépés ideje legyen erre nézve irányadó—ezekkel foglalkoznak a berlini lapok. A „Kreuzzeitung“ ajánlja azon közszokás érvényesítését, mely szerint a gazda az idegen vagy a távolabbi rokont a közelebbi elé szokta helyezni. E szerint, valamint a régibb uralkodás folytán is királyunkat illeti az elsöségi jog az öregebb orosz czárral szemben. (Rudolf koronahmzegről) a következő adomát hozták a bécsi lapok : a trónörökös két föherczeggcl rendes kocsisétáját tette meg lseidből Dangwcisz felé, mely alkalmakkor többnyire az ottani vendéglő kertjében szoktak ozsonálni. E szándékukat a hirtelen beborult é<r О meghiusitá s a magas foherczegek kénytelenek voltak a vendéglőbe vonulni, hol munkásnép mulatozott. A császári család tagjainak beléptére a söröző szegény emberek nagyon lecsöndesedtek, mit a trónörökös arra magyarázott, hogy őket a munka lankaszthatta el. Erre összehivatta a kérges tenyerű embereket, közéjök lépett, mindenikkel pár barátságos, leereszkedő szót váltott s aztán gazdagon megajándékozva, felkérte őket, hogy legyenek vígan. A munkások rögtön egy rósz hármoni- kát kerítettek s csakhamar zengett a ház, a jó kedv és vigalomtól s a lelkes, szívből fakadt éljenzéstől, melylyel a derék nép a trónörököst s magas társait távozásukkor kisérte. (A liazaíiság nemes példájál) tanulhatnák meg sokan a szepességi németektől. Késmárk város ellenzéki képviselője Vécsei Tamás közelebb megjelent választói között s ezek fölkérték öt, hogy beszédét — magyar nyelven tartsa! (Milan szerb fejedelem) nagykorusitási ünnepére nagyban folynak az előkészületek. Festik a zászló-nyeleket, varrják a sok lobogót, készítik az óriási transpa- renteket és tömérdek idegen érkezett oda. A meghívott vendégeket jól elfogják látni s a hívatlanokat is szívesen látják. Augusztus 21-kén nagy szerenád volt, melyben hat dalárda vett testületileg részt. A vendéglősöknek egy ágyas szobáért naponként csak egy aranyat szabad kérni; hanem segitnek ám a dolgon s egy szobába több ágyat is beszoritnak. (Lissabonban Összeesküvés) fedeztetett föl, melynek czélja volt egy spanyol-portugal köztársaság alakitása. A kormány megtette intézkedéseit. (China és Oroszország) közt háború van kitörőben ; China az Oroszország protectorsága alatt álló határszéli népeket megtámadta, s ezek Oroszországot hívták segélyökre — Chinában összeesküvés fedeztetett fel a kormány és az idegenek ellen. (Peril elnöke,) Balta ezredes meggyilkoltatott. Gyilkossá magát dietatorrá proclamálta, de a felbőszült nép egy lámpatára függesztette. (Az anliochiai földrengés) a város 3003 háza közül — legújabb adatok szerént — 1960-at romba döntött, 874-et pedig lakhatatlanná tett s jelenleg az egész városban csak 149 ép ház van. A lakósságból 500 ember meghalt, 500 pedig kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedett. Hasonló szerencsétlenség érte О media városát is, hol 2150 ház dőlt össze s 134 emberélet esett áldozatul. (Jassyban,) Erdély tőszomszédságában, a cholera kitört, melyben már eddig 30 ember megbetegült, 9 pedig meghalt. (A chüleráról) szóló közrendeletében a belügymi niszter minden törvényhatóságnál következő elöintézkc- dések pontos és haladéktalan életbeléptetését rendeli el : 1. Különös gond fordítandó az utczák és lakházak tisztán tartására. 2. A vásári rendőrség szox’osan foganatosítandó, s valamint minden időben, úgy különösen most, az éretlen gyümölcs, romlott halak és egyéb egészségellenes élelmi szerek árulása hatályosan betiltandó. 3. Jelesül oly nyilvános helyeken, hol számos egyén, különösen utasok fordulnak meg, mint szállodák, vendéglők, korcsmák, színházak, továbbá vaspálya udvarok és vasúti állomásokon, nem különben nagyobb gyárakban a peczegödrök, árnyékszékek és csatornák fertőtlenítése már most is naponkint teljesítendő, s ezen intézkedésnek pontos keresztülvitele a hatóság által szorosan ellenőrizendő. 4. Azon esetre, ha e járvány, melynek eddigeló az egész országban legkisebb nyoma sem tapasztaltatok, bármily körülménynél fogva mutatkoznék, az ezen betegségben szenvedők elhelyeztetése, ápolása s gyógykezelése iránt a kellő gondoskodás megteendő ; végül 5. E betegség kiütése, sőt az egyes eset fölmerülte is, ha ez hatóságilag megállapittatott, haladéktalanul, és ott hol lehetséges, távirati utón, hozzám feljelentendő.
