Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-08-15 / 65. szám

258

folicismust az orosz nép között erőszakkal terjesztették, — azután pedig igy végzi : Oroszország vissza nem utasíthatja a baráti kezet, melyet a lengyelek most, midőn őket mindenütt mostoha sors üldözi — neki nyújtanak. A lengyelek nem idegenek, németek vagy svédek ; irányukban nem szabad alkalmazni ama orosz közmondást, hogy a silány béke hasznosabb a jó viszálynál.

Az orosz és lengyel elem között jó tartós béke szükséges, hogy veszély esetében egy táborban egyesülve, védjék azt a földet, melyen annyi orosz és lengyel vér folyt. Egységben van az erő ; sok századokon át szenvedtünk mi nagy csapásokat a meghason- lástól, nem egy kipótólhatlan vesztessóg ért bennünket s egyet mást kénytelenek leszünk vissza foglalni. Az ellenségeskedés megszüntetése időszerű, mikor nincs miért viszálykodni.

A „Russky Mir“ szerint a Markovi kormánykerületben elterjedt a volt jobbágyok közt a hir, hogy ismét rabszolgák lesznek s földesuraik helyett nekik kell fizetniük az adó-hátrálékot. Ennek folytán mintegy

17,000 paraszt a hatóságnak felmondta az engedelmet, a birtok-osztási okmányokat széttépték, a helység-pecséteket elszedték satb. Korvalinsky tábornok szolid eszközökkel nem boldogult, azért lovas katonaság küldetett oda — 5 szekér vesszővel. A főcinkosok többnyire 80—90 vesszővágást kaptak biztosítékául annak, hogy nem lesznek ismét rabszolgák.

Tanügyi hírek.

A „P. N.“ panaszkodik a pesti és budai tanító- egyletek meghasonlása fölött, és annak az egész tanügyre való káros hatását fejtegeti. A hiba a budaik merevségében rejlik. —

Л tornászai] póltaníblyaill magyar hallgatói múlt szombaton tették le négy heti tanulás után vizs- gájokat. Nem tagadhatni bár, hogy a 14 fiatal tanitó némely gyakorlati mutatványain hiányzott az egyöntetű, szabatos előadás ; de meggondolva azt, hogy német előadótól magyar vezényszókat s tehát eg}röntettiséget, továbbá négy heti tanulás allatt teljes práecisitást az előadásban lehetetlen elsajátitni : a kevés számú nézők mindenike megelégedve hagyta el a szász torna-iskola helyiségét. Nem igy a vizsgáló bizottság! Ennek szász tagjai hozzá lévén szokva, hogy kis tanulóktól is ko- médiaszerü mutatványokat szoktak látni; magyar tagjai pedig azon ürügy alatt, hegy szakismerettel nemi bírnak, szépen meghajolva amazok nagyobb mérvű kő- ; vetelése előtt : a vizsgázottak mindenikétől megtagadta- j tott nagy kegyesen a torna-tanításra képesítő oklevél. ; A legnevetségesebb pedig a dologban az, hogy a 13 tanitó közül 5—G már birt ilynemű oklevéllel! Éhez nem kell commentât- ! ! Vagy talán azért folyamodott a t. bizottság e fogáshoz, hogy felére vonja le a tornamester honoráriumát ? Akkor is épen akkora nagy jogtalanságot követne el a szakismerettel biró és lelkiismeretes tanárral, a mekkorát elkövetni kegyeskedett a ' különben szorgalmas torna-tanulókkal.

Egy jelenvolt néző.

A néptanítói pótumíolyam f. hó 13-kén vette kezdetét 3G magyar és 65 román jelenkezett néptanító számára. Különös, hogy városunk szász polgárai múlt | évben tanúsított szívességüket az idén teljesen megvonták nagy szükségben élő, szegény néptanítóinktól ; mig ; ellenben a magyar és román polgárok ez alkalommal is tehetségük szerint siettek segitni a nemzeti műveltség igyekvő napszámosain, mennyiben szerény hajlékaikban egy-egy kis szobát készséggel ajánlottak fel számukra. Még egy nemes tettet akarunk registrálni ! Ennek elkövetője az adakozásokban fáradhatlan Horváth Pál vendéglős polgártársunk, ki egy magyar és román szegény tanítónak a tanfolyam egész tartama alatt kosztott ajánlott. A nemes tett önmagában találja fel legméltóbb jutalmát!

A sz.-kcresztiiri állami tanító kcpezdéről a következő tudósítást vettük :

A sz.-keresztúri állami tanitó-képezdében az őszi tanitó képesítési vizsgák f. évi okt. hó 7. 8 és 9-dik napján tartatnak meg. A képezdei igazgatósághoz cziin- zendö jelentkezések sept. 22-ig beküldendők.

Továbbá, czimzett képezdénél a rendes tanfolyam első osztályán felvétetnek oly 15 évet betöltött ifjak, a kik a gymnasium, reál vagy polgári 4 első osztályából bizonyítványt képesek felmutatni, vagy a megfelelő felvételi vizsgát leteszik.

Azon szegény sorsú ifjak részéről, a kik ingyen köztartásért vagy ösztöndíjért folyamodnak, megkiván- tatik, hogy e folyamodáshoz szülőik ävagyoni állásának pontos kimutatását (birtokív, hivatali jövedelem stb.) is mellékeljék.

A beiratások sept. 25-től 30-ig tartanak.

A felvételi és pótvizsgák okt. 1-én tartatnak meg.

Martonos 1872. augusztus 11-én.

SÁNDI MÓZES, másod tanfelügyelő.

Azt is elismerem, hogy a múltban "se terhelt kizárólagosan minket a felelőség vádja, hanem igen azokat, kik nem engedték meg Budán meg Selmeczen a magyar múzsának, hogy magyarul szóllaljon meg. Most a pálya szabad és nyitva áll mindenki számára, s mert igy van, a nemzet megvárja, hogy a dolog iránti hajlam, a munka utáni ösztön legyen általános. Ne nézzük tehát azt, melyik pálya a legkényelmesebb, hanem melyik hajlamunkkal megegyezőbb, melyiken tehetünk nemzetünknek hasznosabb szolgálatot. Fogjuk fel a munkának jól értelmezett becsét.

Munka külömbség ne csináljon köztünk osztály- külömbséget. Az a tudat, hogy mindnyájan a közös haza felvirágzásán munkálunk, — habár külömböző téren is, — hozzon egymáshoz közelebb, mert csak ez képes igaz testvériséget érdek-közösséget létesíteni. Gondoljuk meg, hogy az állam-gépezetben, az iparos, a kereskedő, ha becsülettel megállja helyét, ép oly néllcülöz- hetlen kerék, mint a legelső iró, államférfi, s nélküle ép úgy nem lehet társadalmat képzelni, mint azok nélkül.

Egy másik nagy bajunk viszontagságteljes, de szép, férfias multunkoni elmerengés, a reávaló hivatkozás. Hátramaradottságunkot ezzel szoktuk leplegetni, hogy századokra szólló béke helyett, háromszázados harez juta osztály részül ; hogy a míg nyugat népei jelen nagyságukon dolgoztak káboritkatlanul, békében, e békét nyugalmat mi őriztük meg számukra. Ha a magvar vitézség nem lett volna, most, ma Európának más arczulatja lenne. A magyar nemzetnek saját létéért folytatott harcza annyira össze van nőve a nyugati műveltség fenmaradása kérdésével, hogy e kettőt egyszerre igen, de egymás nélkül tárgyalni nem lehet. A hosszú harezban kifáradtunk, hosszú pihenésre van szükségünk.

Sok igazság van a fennebb elmondottakban, ha nem vagyunk elfogultak. Nemzetünknek a múltban tett szolgálatai iránt nem csak mi, hanem nyugat is lerója az elismerés adóját, habár későn is. De gondoljuk meg, hogy egy szép múlt nem jogosit fel tétlenségre , sőt ellenkezőleg serkentő buzdító hatással kell lennie a jelenben, egy boldogabb jövő megalapítására.

A miért őseink nagy szolgálatokat tettek a nyugoti műveltség érdekében, az még minket utódokat nem jogosít fel arra, hogy most tétlenül ülve, mintegy viszonzásul azt követeljük, miszerint ingyen részeltessen a czivilisatió vívmányaiban.

Nem ! Ha helyet akarunk foglalni a miveit népek sorában, a helyet nem múlt dicsőségünkért kell kiér- .demelni, hanem jelen munkásságunk által, mely egyedül képesít arra, hogy valami maradandóval mi is járuljunk azon nagy közös oltárhoz, mely körül a népek milliói sorakoznak. A múltnak ellenkezőleg azon tudatot kell megérlelni bennünk, hogy, mivel nagyon elmaradtunk a miveit népektől, kétszeres munkát, buzgó igyekezetei kell kifejtenünk a végre, hogy felküzdjük magunkat a megillető helyre. Ha tehát múltúnkhoz fordulunk, — mit tenni szent kötelességünk, ne kábítson el dicsőségünk nagysága, ne merengjünk el az elmúlt idők romjain, hanem merits fink abból lelkesedést, erőt a további küzdelemre. Őseink a nemzet kötelmének felét megtették, midőn szívok vérével mentették meg e hazát számunkra, a másik felét magunknak kell teljesiteni, nagygyá, boldoggá téve azt. Ha ők nagyok, dicsők voltak a csata zajában, legyünk mi nagyok a béke napjaiban, igy leszünk méltó utódok.

Most jött fel a béke napja számunkra, a nyugalom ki — ugv mint befelé biztosítva van. De ki tudja meddig ? Éppen ezért a jelent használjuk fel, szenteljük minden perezét a munkára, nehogy mulasztás vádja érjen az utókor részéről. Van még egy öröklött természetünk, mit elhagyni semmiképpen se tudunk. Magyar embert képzelni sem lehet a nélkül, értem a politizálást.

Éjjel nappal kisér ez a mania minket, sőfválasz- tások alkalmával valódi őrültséggé fejlődik ki, igen sokszor véres nyomokat hagyva maga után. Ha pro- grammbeszédeket kell meghallgatni, annyira vagyunk, hogy egymás hátán is alig férünk, s van égig érő lel- kesültség, de jöjjön közénk egy szerény tudományba- rát 'azon nemes elhatározással, hogy minket egyik másik életrevaló eszmével, intézménynyel megismertessen, hallgatja az, kinek épen kenyér-keresetébe vág a dolog, de biz a nagy közönség csak tudomást se vesz róla.

V kolozsvári egyelem 42 tanszékeire 100 pályázó * jelenkezett. Több bölcsészeti tanszékre nincs pálvázó.

Vos У « s.

(Kopik a kulyabör.) Kolozsvárit br. Huszár .János dohány- és szivar különlegességi tőzsdét áüitott fel, melynek hiányát a vidékiek eddig nagyon érezték. A mai számunkhoz rendelt árszabályt ajánljuk a t. ez. dohányzó közönség különös figyelmébe.

Br. Bánfty Kálmán, ki már elébb omnilms-intéze- tet léptetett életbe, majd az „Európa“ vendéglőt veszi haszonbérbe, most a „Tisza“ biztosító-társaság főügynöke lett.

Teljes sikert kivárniuk a nemes báróknak, kik megértették a kor szózatát.

(A m.-vásáiiielyi jótékony nűegjiet) pénzalapja gyá- molitása végett f. évi September 8-án egy tombolajá- tékot rendeztet, s fölkéri a nemeskeblü egyleti pártolókat, hogy a kijátszandó tárgyakat saját készitménvü vagy másnemű tárgyakkal gyarapítani szíveskednének.

(Ismét egy derék katonai napiparanrs.) A Bécsien állomásozó, föherczcg Ferencz Ferdinánd nevű, 32-dik számú magyar gyalog sorezred legénységéhez Cruss ezredes hazánkfia magyar katonai napiparancsot adott ki. Es pedig azon örvendetes alkalomból, hogy július hó óta ezredére nézve teljesen fölöslegessé vált a katonai fogház, mely eset az említett ezrednek 1741-ben történt felállítása — tehát 131 év — óta páratlan. Hozzák haza — jegyzi meg az „Ellenőr“ — e derék ezredet; a bécsiek úgyis folyvást korholják, mintha szünet nélkül garázdálkodnék !

(A magyar miniszterek) utaznak. Lónyai Angliából most tért vissza, Kerkápoly Fiúméban volt, Tisza az északi vasútvonalakat tekinti meg. Bittó Terebesre ment Andrássy grófhoz.

(A közös hadügyminiszter) bécsi hírek szorént lemond.

(Az erdélyi rcf. egy házkerületi közgyűlés) f. hő 18.

s következő napjain ül össze Kolozsvárit. Főbb tárgyait ezek képezik : a szervezeti törvénynek megállapítása és életbeléptetése; egyh. törvénykezési rendszer megállapítása; a fő- és középtanodák tanári székeinek rendezése ; a kolozsvári és m.-vásárhelyi tanodáknál ürességben levő tanszékek betöltése; az anyaszentegylniz sérelmi ügyeinek tárgyalása sat.

(Pcíőly sziilclcsháza) megvételére a kolozsvári nemzeti szálloda 3 pinezére G frtot ajánlt. Л „M. P.“-nál e czélra összesen 9 írt. 50 kr. gyűlt be.

Ч7.1 UJiHF пина—ши шлишшваявшаяаш иикяв>?

Legyen szó egy képviselő jelöltről, kinek még nevét sem hallottuk, vállainkra vesszük, megéljenezzük, lelkesülünk érette, mig a tudomány megösziilt bajnoka szótlanul haladhat el mellettünk, legfennebb megnézzük, s azzal tovább állítunk. Ha beszél valaki előttünk királyság, császárság, köztársaságról, vagy éppen közös ügyről, áhitatosan hallgatjuk, s minden szavát bevéssük emlékünkbe, de kezdje csak valaki fejtegetni a természet törvényeit, beszélhet az üres falaknak.

Elfelejtjük, hogy nem e vagy ama kormány formában , hanem a munkában rejlik a népek egyedüli boldogsága. Látott a világ boldog császárságot, s szerencsétlen respublikát.

Roma Augusztus császársága alatt érte ed virágzása tetőpontját, tudomány, művészet alatta élt, hatott, mig a köztársaság utolsó évei alatt hasonlított egy vo- naglóhoz, kit az anyagi gyönyörök mértéktelen élvezete visz sírjába.

Senki se értsen félre. E tulajdonságot nem kárhoztatom feltétlenül. Tudom, hogyha nem lett volna meg a magyarban a közügyek iránti Iefkesültség, alkotmányos jogai iránt a buzgalom, ragaszkodás, ma talán e földterületet bárminek hívhatnák egyébnek, csak Magyarországnak nem.

Csak aze mondom, hogy tartsunk rendet, mértéket ebben is. Mikor itt az ideje, gyakoroljuk jogainkat, egyébkor húzódjunk vissza magános életünk csendjébe , és dolgozzunk. Ne vegyük elé azt a politikát, ha kell, ha nem.

Hiszen azért választjuk meg képviselőinket, hogy ők végezzenek helyettünk. Mi elégedjünk meg azzal, ha működéseiket figyelemmel kisérjük.

Még egy körülményről ki vámok megemlékezni, egy ferde felfogást feltüntetni, mely hasonlókép nagy akadály előmenetelünkben. Nem bírunk a jognak és kötelességnek egymást kiegészítő helyes fogalmával. Jogokat követelünk magunknak, megkívánjuk, hogy az minél szebb, minél tágasabb legyen, de a kötelessé* gekről nem igen akarunk hallani semmit. A választási, tisztujitási, törvénykezési, közigazgatási, szóval minden viszonylatból folyó jogainkat odaadással gyakorol-