Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-07-14 / 56. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 56. szám. Vasárnap, julius 14. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása : Szinház-utcza 404. szám. NEMERE. Politikai, közgazdászat! és társadalmi lap. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagy óbb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás »NEMERE** politikai, közgazdászai és társadalmi lapra. A második évnegyed múlt hó végével letelvén, felkérjük évnegye- des és féléves előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, hogy a jelen mozgalmasb időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. — kr. bél „3 „ ,, Negyed „ 1 „ 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. Brassó, 1872. jul. 13. Képviselőjelölés. Minekutána a központi bizottság f. hó 21., 22. és 23. napjaira kitűzte a választást, — elérkezett az ideje, hogy jelöltjeinket mi is fölállítsuk. Több nap óta folyó előleges értekezletek után, ma d. e. 11 órakor számosán összegyűltünk a román kaszinóba, és ottan a brassói test- véresült magyar-román-német párt egyik jelöltjének Tisza Lajos közlekedési miniszter urat egyhangúlag és nagy lelkesedés közt kikiáltottuk. — Mivel azonban itten két képviselő válasz- tatik egyszerre, bátra van még a második jelölt fölállítása. Ez iránt is tisztában leszünk ma vagy holnap és azonnal közhírré fogjuk tenni. Senkinek több oka nincs, mint nekünk, panaszolni a szászok kizárólagos és elnyomó politikája ellen. Épen azért semmi sem lett volna jogosultabb, mint olyon férfit állítanunk fel, a ki a sok méltatlanságot velünk együtt átszen- vedte és mindenek felett helyi sérelmeink orvoslására működnék az országgyűlésen. Mi azonban legyőztük méltatlankodásnnk felemelkedő hangjait; fölülemelkedtünk a különben elég fontos helyi viszonyok látkörén: és kijelöltünk egy olyan férfit, a kinek jóakaró fi gyeimétől ép oly sokat remélhetnek a szászok, mint mi. Kijelöltünk egy oly férfit, a ki mint ő felsége tanácsának tagja, még legnyilvánosabb sérelmeink esetében is sokkal inkább a kiegyenlítést, mint az elégtétel szerzést fogja feladatának tekinteni. Brassó magyar, román és német polgárai oly politikai érettségnek, oly önmérséklésnek adták jelét ezzel, a mely ellen hasztalanul fognak szót és nyomdafestéket pazarolni a szász privilégiumok bálvány imádói. Számtalanszor elmondották már a szász urak, hogy ők semmit sem kívánnak az egyenjogúság határain kivül. Itt van az alkalom megmutatni, hogy rábizzák e érdekeiket egy oly férfira, a ki helyzeténél fogva valóban nem is pártolhat kiváltságokat. л Számtalanszor hirdették loyalitásokat a fent- álló rendszer iránt. Itt az alkalom, megmutatni, hogy a kiben ő felsége megbízott, megbíznak ők is. Mi részünkről, magyarok, románok, németek, — egy szív vei kiáltjuk: Tisza Lajos miniszter ur, mint városunk és vidékünk jelöltje éljen! Horvát ügyek. A horvátolc között az elentétek ki vannak egyenlítve. Az országgyűlésen azonban a fölirati vitát megelőző tanácskozások majdnem veszélyeztették a kiegyezést. A pártok élesen állottak egymással szemben. Az unió-párt bizalmatlanságot akart szavazni. Az ellentétek már annyira megijesztették a béke barátait, hogy az országgyűlés föloszlatásáról is kezdtek beszélni, mit még inkább növelt az, hogy nem tudván a pártok megegyezni, egy alkalommal gyűlést sem tartottak. Az egyetértés azonban végleg nem hagyta el a pártokat, mert újabb táviratok szerint az ellentétek ki vannak egyenlítve. A kifogás alá eső pontok kihagyattak a felirati javaslatból, és az országgyűlés e hó 9-ikén a feliratot en bloc elfogadta. Brassó, julius 12. Modern törekvések s azok hatósági támogatása. A gazdasági javak termelése, az őstermelés, a mű- ipar, kereskedelem s az összes nemzetgazdaság nélkü- lözhetlen alapfeltétele a „tőke“ társadalmi káros következményei nálunk is mutatkoznak, mely társadalmi következmények eo ipso eredményezik a munkás-osztálynak a tőkebirtokosoktól rabszolgai függését, s megalakítják a tőkebirtokosok s a nem tőkebirtokosok modern „ cast “-j át. Ezen következmények önmagukban — miután a social isták e t.ekintetbeni elveit nem osztjuk — nagyon is természetszerű nemzetgazdasági ok eredményei, a legprimitívebb, mint fejlettebb nemzetgazdasági viszonyok mellett mutatkoznak ; s ha a tőke szaporítás egyesek, vagy ipar, s bármely productiv irányú jogi személyek, testületek által az erkölcsi tekintetek, a méltányosság, s a nemzetgazdasági korlátok határai között gyakorol- tatik, s nem a nyerészkedési vágy túlkapásain alapszik — természetszerűnek tűnik fel. г> Egy régi történet. (Folytatás). Ott állt előttem Vilma annyának sírja; neve egyszerű fakeresztre volt felírva, mely a sok ékes sírkő között majd nem elenyészett, de ki sem térdelt előtte. — Senkit sem lehetett látnom. A méla hold egy vékony ködfátyol mögé rejtőzött el. Halvány, vizenyős világa, mely gyengébb volt, sem hogy; az óriási fák sötét árnyékait megvilágíthatta volna, a kertben minden keresztre, kő- és márványemlékre kísérteties fényt hinte. Csendes borzadály futotta át egész valóm, midőn ez élt nem érve érkeztem oda. Csitt! amott valami sötét árnyék mozog. Nesz nélkül közeledtem feléje. Egy nagy sirdomb előtt, melyre több kicsiny fakereszt volt tűzve, egy női alak feküdt aláguggolva és halkan ezt nyőgé: „Fiam, kicsi Jenőm! kedves, drága gyermekem!“ zokogta csöndesen. Térdem reszketni kezdett. A hold lassanként elöbujt a felbök megöl és világos fényt vetett az alakra. Ez a nyirkos földet oly gyöngéden csókolgatta, miként anya szokott alvó gyermeke homlokára csókot lehelni; aztán térdeire állott és két kezét a simák por- hatag kerítésére támasztva, fel az égre nézett. Vilma arcza volt, de alig ismertem reá. Oly halálsápadt volt! Nagy szemeivel merőn nézett s azokat sötét gyűrű vette körül. De mihelyt igy a néma holdhoz tőitek intett: halo! vány arczáit pir futotta el és nehéz könycseppek hullj ottak rajtok végig s szép vonásaiból végtelen fájdalom és leirhatlan szeretet tükröződött vissza. „Drága gyermekem!“ sóhajtá halkan, „kedves kis fiam ! mamád eljött megint, de most sem hozott neked virágot. A szép ibolyák, miket úgy szerettél, édes angyalkám, ah! a szép virágok is meghaltak......... Kinek m osolygasz te most, édes gyermekem? Szeretnek-ó téged az égi angyalok ott fenn olyan nagyon, miként anyácskád tégedet szeret? —Oh szűz Mária!“ folytatá hangosabban, kezeit szenvedélylyel ég felé emelve — „beszélj neki édes annyáról, ki őt oly nagyon, oly végtelen szereti és mondjad, hogy az ö gyermeke, nem pedig.........nem...........oh, mondd neki, hogy az ö gyermeke ...........“ S akkor nevemet haliám kiejteni, de nekem úgy tetszett, mintha bennem valami hirtelen örökre meghalt volna; borzadály hatotta át minden idegemet és jéghidegség fagylalta meg keblem belsejét. Aztán szép csöndesen hozzája léptem s kezemet vállára téve, szólék: „Jer, édes Vilma! én haza vezetlek, jöjj, még meghatod magad; én .........“ N yugodtan mondám e szavakat, de mégis éreztem, hogy hangom reszket ; tovább nem tudtam szólni, mint ha torkomba elfojtott könnyek szivárogtak volna. Ijedten fordult meg s mereven nézett arezomra;! aztán fölkiáltott: „Jézus Mária!“ s azzal a hideg földön összerogyott. * * * Vilma szegényes ágyában feküdt. Mióta a temetőből elhoztuk, nem tért vissza eszmélete. Két nap telt el azóta. Az orvosok, kiket hozzá híttam, reményvesztetten rázták fejőket. Folyvást ágya mellett ültem, daczára hogy magam is alig voltam teljesen eszemnél; mégis az oda hívott ápolónőnek szorgalmasan segítettem a jeges borongató elkészítésénél. Vilma szekrényében új lenruhát kerestem ; itt egy csomagot találók, melyre nevem volt felírva. Benne több Írott lapot láttam. Az fiat kezdetén a szavak majd nem olvashatla- nok voltak a rájek hűlt könyek miatt. Ezt olvastam belőle : „Hozzád irom e sorokat, ki szerettél engemet, miként én szeretlek téged s kinek joga van, hogy engem megítélj. „Szegény, nagyon szegény leány vagyok s végtelen sokat szenvedtem. „Te talán már el is feledtél engem. „Egy egész évdg nem hallottam rólad s szüléidét nem láttam. Azt sem tudom, hogy most hol laknak. „Senkim sincs a nagy világon, ki pártfogolna s anyám oly nagyon beteg és oly nagy Ínségben szenved. „Egy napon semmit sem szereztem. „Anyámnak még csak száraz kenyere sem volt. „E ház földszintén egy férfi élt, kinek jótékonyságáról való hire hozzánk is eljutott. „Nevét elhallgatom előtted. Minek a szei'encsét- lenséget egy eredménytelen boszúval tetézned?! „Kopogtatok ajtóján. „Belépek. Szemeim könyeztek. „Anyám haldoklik és nincs egy darabka kenyerünk ! — szólók zokogva. „A nagylelkű úr kézen fogott s több szobákon átvezetett. „Minden gyanakodás nélkül követtem öt. Az ajtókat utánunk mind bezárta. „A végső szobában maga mellé ültetett s azt mondta, hogy szép vagyok. „E perezben egy benső hang keletkezett bennem,
