Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-07-11 / 55. szám

219 Román lapszemle. A „Patria“ vezérezikke az erdélyi dolgokról. Erdélyi románjaink közt — mond a „P.“ máig is vannak még politikai „pajazzó“-k, — 13 propás de­mokraták s szabadelvűek a demagógiáig, kik a Gy.- Fehérvár környéki románok élére tolakodván —- újból el­határozták a passivitást. Dr. Ratiu, Macelariu és Ni­cola — e politikai háromság ismét nagy szegénységi bizony it vány t állítottak ki ; — bebizonyítván vezetesi képtelenségöket. Politikai becsiiletességökről ők adjanak számot isten előtt, az minket nem érdekel; de az erdélyi román nép életérdekei szempontjából — férfias határozottsággal kárhoztatjuk ez ügyvédi fogásokat, melyek által ők a román népet tévútra akarják vezetni, hogy nemzeti és alkotmányos kötelességeit elhanyagolja, — tiltakozunk azon törekvésök ellen, mely szerint a román népet to­vábbra is a politikai tespedésére akarják kárhoztatni. A 68-ki szerdahelyi határozat eléggé gyászos és keserű következményeket hozott az erdélyi románokra, — s mi — kik a politikai háromság múltját s nagyra- vágyását ismerjük — meg vagyunk győződve, hogy ez utóbbi határozat is, mint a 68-iki egy reactionarius klik tanácsa s rendelete folytán keletkezett, melynek szék­helye Bécsben van s mely nem tud kibékülni az alkot­mányossággal, s Magyarország újjászületésével. Igen , e háromság Magyarország ellenségeinek zsoldjában áll, mint már állott az előtt is. „Nemzetiség“, „szabadság“ szájokban, melynek zászlója alatt azon bécsi kamarillának malmára hajtják a vizet, mely 48- ban hazánkra oly sok szerencsétlenséget árasztott. Bizva azonban a román nép józan eszében, azt hisszük : hogy e hazug próféták Erdélyben kevés köve - tökre találnak. A többség választani fog képviselőket a a pesti országgyűlésre, — a passivisták pedig inkább maradjanak otthon, mintsem a parlamentben Magyaror­szág ellenségeinek számát szaparitsák! Politikai szemle. A német-franczia egyezmény, mely a német csapa­tok által megszállt franczia terület mentesítése érdeké­ben köttetett, igy hangzik: О felsége a német császár és a franczia köztársa­ság elnöke, a versaillesi béke-praeliminare 2. és 3-ik, úgyszintén a frankfurti békekötés 7-ik pontját külön egyezmény által határozták végrehajtatni, s e czélból ő felsége a német császár Arnim Harry gr. nagykövetét a franczia udvarnál, a franczia köztársaság elnöke pedig Remusat Károly külügyminisztert hatalmazta fel, kik a Francziaország által Németország részére fizetendő há­rom milliárdnyi összeg fizetésének módja és ideje, nem­különben a német csapatok által megszált franczia te­rület fokozatos mentesítése iránt egyetértőleg megálla­podván és szabályszerűen kiállított megbízó leveleiket kicserélvén, a következő egyezséget kötötték: 1. ez. Francziaország kötelezi magát a három mil­liárdnyi összeget a következő részletekben lefizetni: a) fél milliárd frankot két hónap múlva jelen egyezmény ratificatiójának megtörténte s kölcsönös ki­cserélése után; b) fél inilliárdot 1873. február 4-én; c) egy milliárdot 1874. márcz. 1 én; d) egy milliárdot 1875. márcz. 1-én. Francziaországnak azonban jogában álland az 1873 február 1-én, 1874. és 1875. márcz. 1-jén esedékes ősz- szegeket részletenként, legalább száz millió franknyi összegekben, vagy teljesen is e határidők előtt kifi­zetni. Elöleges fizetés esetében a franczia kormány egy hóval megelőzőleg a német kormányt értesíteni fogja. 2. ez. Az 1871. május 10-én kötött szerződés 7-ik czikkének 3-ik bekezdésében, s az 1871. október 12-én kelt külön jegyzőkönyvekben foglalt megállapodások az elörebocsátott czikkben felsorolt részletfizetések aránya szerint alkalmazandók. 3. ez. О felsége a német császár az első fél milliárd fizetése után 14 napra az alsó és felső Marne-departe- ment-t, a második milliárd fizetése után 14 napra az ardenni és voguesi departement-okat, és a harmadik milliard s a kamatok fizetése után a Meurthe-Mosel és Mass departementokat és Belfort kerületét a katona: megszállástól mentesíteni fogja. 4. ez. Francziaország fentartja magának két inilli árd lefizetése után a harmadik milliárd és a kamatok fedezetéül pénzbeli biztosítékokat nyújtani, melyek, In Németország által kielégítőknek fognak találtatni, a ver sailles-i békepontozatok 3-ik czikke értelmében a terű leti biztosítékot fogják pótolni. 5. ez. Az első czikkben felsorolt összegek 5%-oi kamatoztatása, mely 1872. márcz. 2-ka óta kezdődi! azon mérvben fog megszűnni, a mint a felsorolt össze­gek fizettetni fognak, akár történjék az a meghatározott időpontúban, akár előbb az első czikkben foglalt meg­egyezés szerint. Azon összegek kamatai, melyek még ki nem lettek fizetve, jövőre is minden év márczius 2-ikán, s végre a legutolsó milliárd fizetésével egyidejűleg fognak fi­zettetni. 6. ez. He a német megszálló csapatok állománya a megszállás fokonkénti korlátozása folytán kevesbednék, az ezek eltartására megkívántaié összegek azok állomá­nyához képest fognak leszállittatni. 7. ez. A franczia terület teljes mentesítéséig a 3. czikkben megjelölt s a német csapatok által fokozato­san elhagyott területek katonai tekinteteiben semlege­seknek nyilváníttatnak, és ezért ott csapatöszpontositá- sok csak oly mérvben történhetnek, a mennyire azt a rend fentai'tása kívánja. Francziaország e területeken erődítéseket nem fog eszközölni, s a létezőket nem fogja erősbiteni. О felsége a német császár a német csapatok által elfoglalt területen nem fog a létezőkön kívül más erő­dítéseket készíttetni. 8. ez. О felsége a német császár fentartja magá­nak a mentesített területekre azon esetben, ha a jelen egyezményben megállapított feltételek nem teljesittetné- nek, megszálló katonaságot küldeni. 9. ez. A jelen egyezmény ratifikált példányai ö felsége a német császár közt egyrészről, és a franczia köztársaság elnöke közt másrészről, legkésőbb 10 nap alatt, vagy lehetőleg előbb is, Versailles-ban ki fognak cseréltetni. Minek bizonyságául a felhatalmazottak a jelen ok­mányt aláírták s pecsétjükkel megerősítették. Armin, Remusat. Értesítés és kérelem. Miután az erdélyi gazdák második vándorgyűlése f. 1872-ik évi October 3. 4. 5. és 6-ik napjaiban fog megtartatni, tiszteletteljesen felkéretnek a t. hatóságok, egyletek és magánosak, hogy a vándorgyűlésen tárgyal­tatni óhajtott kérdéseiket, indítványaikat és javaslatai­kat legkésőbb f. évi augusztus hó 15-ig alólir- titkári hivatalhoz eljuttatni szíveskedjenek. Kelt Kolozsvárit 1872. julius 8-án. Elnöki megbízásból: GAMAUF VILMOS, egyleti titkár. A „Nemere“ eredeti távirata. Sepsi-Szt.-György, juli 10. A „Hon“ tudósításával ellenkező­leg Tisza miniszter 1717, Cseh Ká­roly 1022; — 13 a к esi Ferencz 1760, Székely Gergely 930 szavazatot nyer­tek. Két Bakcsi Ferenczre történvén a szavazás, a kérdés eldöntetlen. Balog István, választó. Vegyes. (HoilterilS János) emlékünnepét ma, lapunk meg­jelenése napján, tartja a brassói luth, egyház. A ke­gyelet, mely az evang. egyházat a Honterus nevéhez fűzi, a legszebb nemével szokott nyilatkozni ez ünne­pélyen. Elmaradhatlan szokássá vált az emléknap meg­tartása, mely a kegyelet mellett igen kedves ünnepélyé fejlődött. Az ünnepély megtartása, mint mindig, úgy I ez alkalommal is a Honterus nevet viselő téren leend. (A „Krst. Ztg.“) egyik közelebbi számában nagy önelégültséggel s egyszersmind a magyar és románokra ezélzó szemrehányássál* dicsekedik a központi bizottság igazságos eljárásáról. Példákkal illustrálja igazságsze­retet, kimutatni akarván, hogy a magyarok és románok, kiket a választók közé föl nem vettek, jogosan hagyat- t tak ld. Könnyű volt ám ezerek közül kihalászni egy nehányat, kiket talán épen ők állítottak elő, hogy visz- szavethessék és hirdethessék a világ előtt, hogy ime ezek jogtalanul is be akarnak tolakodni a választók közé. De arról a „Kr. Ztg.“ is hallgat mint a síikéi —d ... a rozsban, hogy hányán vannak olyanok, a kiknek jogosult voltát akármikor betudjuk bizonyítani, Ha önök 10—15-öt előteremtettek a sok közül, mi 1000-ei mutatunk fel, kiktől legszebb jogukat fosztották meg (A Ruméniával kötendő kereskedelmi szerződés) ter vezetét a magyar kir. kereskedelmi minisztérium illeti szakosztályában most készítik, s valószínűleg még í hét folyamában véglegesen ki lesz dolgozva. A dolog nak legérdekesebb mozzanata az, hogy eddig a kül földdel kötött minden ilynemű kereskedelmi szerződéi tervezetét az osztrák kereskedelmi minisztérium szokta elkészíteni s azután átnézés, illetőleg módosítás végett a magyarral közölni, mig a szóban forgó szerződést, mely Magyarországot első sorban érdekli, a magyar mi­nisztérium késziti el, s az általa már elfogadott szöve­get fogja az osztrák minisztériumnak átnézés, illetőleg módosítás végett elküldeni. Ez az első kereskedelmi szerződés, melynek tervezete a magyar kormány köze­gei által készíttetik. (Angol életrevalóság.) Ma holnap semmi sem lesz, a minek az angol nép hasznát ne tudja venni. Nem elég, hogy a földalatti vasutaknál a gőzmozdonyok füst­jét is felhasználja s a waggonok világítására gázt ké­szít belőle, nrost már azt az eddig egészen haszontalan port is jövedelmezővé teszi, mi a szén után megma­rad , s melynek eltakarítása eddig csak költségeket okozott. Téglákat és házfedél-cserepeket gyárt belőle. Tartóságra és jóságra tetemesen felülmúlja az agyag- téglákat, s most nagyon sokan hozzálátnak a szén-por ilyetén értékesítéséhez, ügy szólva semmibe sem kerül, mert főleg széntelepes vidékeken, egész nagy területe- kat hasznavehetlenné tesz e szén por, s még örülnek, ha valaki onnét elhordja. Hja ! az angolok ! Mi még szenünket sem tudjuk felhasználni, nem hogy annak a porát ! (Egy angol kalandja Pesten.) Egy angol tourísta, ki tanulmányait bevégezvén otthon, körül kívánt nézni a világban, eljutott Pestre és az „Angol királynő “-be szált. A nemzeti színház utolsó előadását angol türelemmel végig nézvén, kalauz nélkül indult vissza, gondolván hogy majd csak haza talál. De bizony eltévedt. Út­közben megkérdezett egy katonatisztet, ki megmutatá a vendéglő irányát, sőt felirta egy névjegyre a ven­déglő német czimét is, hogy jobban boldogulhasson. A szervitatéren azonban megint megkérdezett egy urat, ki oda kiáltá a konstablert, rámutatott az angolra s azzal odább ment. A konstabler pedig, ki csak most lépett a szolgálatba s nem sok értelmi tökével rendel­kezik , rögtön karonfogta az angolt s vitte — nem a vendéglőbe, hanem a városházra. Ott senki se tudván megérteni az angol urat, elhitték a konstablernek, hogy egy ur adta át neki bekisérés végett. Denique, hiába szabódott az angol, becsukták éjjelre a zsebmetszök közé. Másnap persze a tévedés kiderült s Thaisz fő­kapitány (ki jó angol) kérte a bocsánatot s ígérte, hogy az illetőket megbünteti, de az angol boszankodva mon- dá, hogy az éji tanyáért s zsebeinek kikutatásáért a konzul utján fog elégtételt kérni. Kedves emléket semmi esotro вот viszi magá-ral I^C/otr-öl. (Udvarias végrendelet.) Párizsban egy közelebbről elhunyt kapuczinus barát, ki különben jótékonyságáról volt ismeretes, a következő végrendeletet hagyta hátra. 1. Breviáriumomat Michaud abbénak hagyom, mivel a magáét nem ismeri. 2. Favre Gyula urnák kámzsá­mat hagyom, hadd fedje be vele szégyenét. 3. Gam- bettának övemet, valaha nyakának jó szolgálatot tehet. 5. Thiers urnák saját munkáiból egy példányt. Hadd tanulmányozza jobban át. Végre 5. Koldus tarisznyá­mat Francziaországnak, mert arra nemsokára szüksége leend. — (A banknota mint ragályhordó) egy newyorki orvos a congressus figyelmét azon tényre hívta fel, hogy a ragályos betegségek terjesztésére nem létezik hatha­tósabb eszköz a piszkos és bűzös bankjegyek forgalmá­nál. Oly törvény hozatalát ajánlja, mely a bankokat arra kényszerítse, hogy piszkos és rongyos papírjaikat újakkal cseréljék ki. Oly papírpénzt pedig, mely ra­gályos betegeknél találtatik, vagy ragályos betegségek színhelyéről érkezik vagy desinficiálni kell, vagy pedig kicserélni, de a forgalomból okvetlenül kivenni. (Szerdahelyen) Írják a K. К.-nek egy prészákai pórfi saját élő apjának mind a két szemét gyökeréből kivájta, orrát, ajkát levágta, s több tagjait is összemar- czangolta. Ez iszonyú vértettet ő a szintén házas életű fiú osztályrészéveli elégedetlenségből követte el épen midőn pörelintézés végett Szerdahelyen a fennirt napon bírói közidézetre apjával együtt megjelenendő már fél útban volt. A sokáig forralt bosszút utjok közben ér- lelé meg beime a pokol, az öreget azonnal egy kemény ütés bóditá s rákövetkezett a borzasztó bonczmüvelet. (Egy boldog házaspár.) A boroszlói fogházból kö­zelebb került ki egy gonosztevő, ki húsz év előtt ösz- szeesketett feleségével közelebb találkozott másodszor menyegzőjük óta. Húsz év előtt ugyanis, mint bűnré­szest ép akkor fogták el midőn esküvőre indult. Hat évi fogságát befejezve kiszabadultakor nejét találta fog­va és igy nem találkozhatott vele. Mikor a nő kisza­badult, ismét a férj volt elfogva és igy húsz év óta ül­dözte a végzet s csak pár nap előtt találkozhattak, hogy összekelésöket megünnepeljék. Hasonló eset történt 10 —15 év előtt vesszősi nagy-károlyi rabbal, ki 20-ik évétől 60-ig; alig volt két napot szabadon. (Egy áldásos és nagy horderejű fölfedezéséről) ér­tesítik a „Hon“-t, melynek mellőzése, vagy fölnem karo­lása eléggé meg nem róható hanyagság lenne, s bűn az emberiség érdeke ellen — Petrovics János, gyulai Bé­késmegye hivatalos állatorvosa, hosszas búvárkodása folytán, amint számos és hiteles bizonyítványok is állít­ják oly gyógyszert talált föl mely a marhavészt (epidémi­át) biztosan megszünteti a sertéseknél épen úgy, mint a szarvasmarháknál. — Az illető állatorvos nem kér egyebet, minthogy neki előforduló eseteknél, gyógyszere hatásának bebizonyítására alkalom nyujtassék. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Ol’hán FerCflCZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom