Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-27 / 51. szám

iránt tartozom, indokolva, s azon féríias nyíltsággal fogom nézeteimet nyilvánítani, melvnek ily alkalommal helyességét önök is levelűkben teljes méltánylattal említik föl.

Azt hihetik sokan, hogy a kathol. autonómiának ellensége vagyok : ez tévedés ; én nem ellensége vagyok a kath. autonómiának, én azt azon értelemben, mely az eszmének közönségesen tulajdonittatik, hogy általa a kath. világi hívek a szó valódi és igaz értelmében sikeres befolyást gyakorolhassanak egyházi és közoktatási ügyekre, egyszerű lehetetlennek tartom.

A kath. vallás elvei szerint minden egyházi hatalom, a tanítás, az oktatás tiszte az egyházi rendnek, első sorban a hyerarchiának adatott át, a világi hívek az egyházi rendnek adott ezen hatalomkört elismerni, tisztelni tartoznak, végrehajtói lehetnek az egyházi hatalom megállapodásainak, s az ezek által megszabott körben, és irányban több teendőket teljesíthetnek, de magukra az irányadó megállapodásokra befolyát nem gyakorolhatnak, s ennél többet világi híveinek a hye- rarchia — ha nem akart kilépni az egyetemes egyház kebeléből — a kath. vallás elvei szerint, nem is engedhet. Azon véleményben vagyok ennélfogva, hogy a kath. autonómia létesítésére irányzott törekvései a vallás világi híveinek hasonlók azok törekvéséhez, kik ugyanazon egy államban az absolut fejedelmi hatalmat az alkotmányossággal egyesithetőnek vélik.

Ez azonban csupán egyéni nézetem, melyet csak azért említek fel, hogy okát adjam, miért tartottam eddig távol magamat a kath. autonómia ügyétől s miért fogom magamat attól ezentúl is távol tartani ; de megengedem, hogy egyéni nézetem lehet téves, meglehet hogy annak ellenére kielégítő — kath. autonómia szervezet lehetséges ; egyáltalában nem akarok tehát az imént felhozottakban ítéletet mondani azoknak törekvéseiről, kik a kath. autonómiát életbe léptetni kívánják; annak létesítését akadályozni nem akarom.

Miként is tehetném ezt ? Midőn a kath. autonómia szervezésére irányzott törekvés kifolyása, és tényleges elismerése is egyszersmind egy más, magasztos elvnek, melyet teljes meggyőződéssel magaménak vallók.

Ha a katholikus férfiú követeli, és joggal követelheti, hogy szabadon gyakorolhassa vallását, hihesse annak tanait, tisztelhesse Istent hite és vallássa szerint; és ennélfogva követelheti, és joggal követelheti, hogy vallásának belügyei a kormány és törvényhozás beavatkozása nélkül autonom önállással kezeltessenek : ezen jogot, ha nem akarja megtagadni a polgárok jogegyenlőségének nagy elvét, más vallásfelekezektől, más vallások követőitől sem tagadhatja meg; s ez alapja, tényleges elismerése az általános vallásszabadságnak, melyet én minden következéseivel elfogadok.

Nem csak a kath. autonómia, hanem minden hazai hitfelekezetek autonómiájával szoros kapcsolatban van a népiskolai közoktatás tárgyában alkotott törvény, mely nem, mint önök tévesen állítják, a katholikusok jogainak eltiprására, hanem magasabb állami szempontból, közérdekben, a nemzet összes ifjú nemzedékének a kor- miveltségének színvonalára leendő emelése végett alkottatott.

Nem egy vagy más vallás, hanem a vallásosság, nézetem szerint azon erkölcsi alapoknak egyike, melyeken az emberi társaság, s az állami élet fönnállásának biztonsága nyugszik.

Egyáltalában nem óhajtom tehát a vallástalanságot terjeszteni tanintézeteinkben ; kívánom, követelem, hogy I a serdülő ifjúságnak vallásiam oktatására, kinek-kinek saját vallása szerint, folytonos, kiváló gond fordittassék; de hogy az irás, olvasás mesterségének, földrajz, történelem, számvetés, s más tudományoknak s ismereteknek tanítása a vallástannak egy ága, vagy azzal válhat- lan kapcsolatban legyen, s hogy e miatt a népiskolai oktatás ezen részének kezelését is vallásfelekezeti teendőnek kelljen kijelenteni: fölfogni képes nem vagyok.

Nem lévén szakférfiú, nem vagyok képes e törvény hiányait mind elszámlalni; de a törvény hibájának tartom egyrészről, hogy nem nyugtatja meg eléggé a szülőket gyermekeiknek vallásukban hitfelekezetiik szerinti kellő oktatása felől, jelesül arról elég tüzetesen kimeri- töleg s oly módon, melyet meghiúsítani ne lehessen, nem rendelkezik; s ez által sok helyen ellenszenv fölébredésére adott alkalmat, nem csak a katholikus, hanem más hitfelekezetek kebelében is a községi iskolák ellen.

A törvény hibájának tartom más részről, hogy a tanfelügyelői intézmény fölállításával gondoskodott ugyan némileg, habár igen bureaucratiai, tökéletlen módon, a népiskolai közoktatás fölügy eleiéről ; de nem gondoskodott eléggé a népiskolák fölállításának, ellátásának közvetlen vezérletének módjáról, különösen pedig fölállításuk föntartásuk költségeinek fedezéséről.

Különös valóban e tekintetben a törvénynek rendeleté.

A község szolgáinak, a határcsősznek, az éjjeli őröknek fizetései, a középületek, utczák, közhelyek tisztán tartásának költségei s a t. a község költségvetésének tárgyait képezik — oly összegekben, a melyekért alkalmas emberek az említett czélokra kaphatók, s a I melyekkel az említett költségek a körülmények szerint fedezhetők : de arra, a mi a szülőknek, a társaságnak, az államnak legfőbb kötelessége, a mitől a községeknek, az országnak jövője függ: a nemzet ifjúságának oktatására az állami egyenes adók öt százalékánál évenként több nem fordítható: s ez oly összeg, mely az ország összes falusi községeinek talán egyikében sem elégséges a közoktatás költségeinek fedezésére, számos kis községben pedig az e végre szükséges költségnek öt százalékát is alig üti meg.

A törvénynek ezen rendelete maga elég arra, hogy az csupán holt betű maradjon.

Javittassék meg a törvény! legyen csak a közoktatásnak minden költsége, ha nem mindenütt, ott legalább, hol a hitfelekezetek maguk arról kellően nem gondoskodnak, épen úgy rendes rovata a község, illető felsőbb helyen megvizsgálandó költségvetésének, mint a községi hivatalnokok és szolgák fizetései, s a község egyéb általános szükségletei; vétessék föl a a népiskolai közoktatási költség a község költségvetésébe oly Összegben, mely — tekintettel a község anyagi erejére — közoktatás czéljainak megfelel; vegyenek részt ez összegnek, úgy mint más általános községi költségnek előállításában, a községben bírt összes vagyonuk arányában annak minden lakosai, minden ott lakó és nem lakó birtokosai; állapíttassanak meg a vallás tanítására nézve oly módozatok, melyek a szülőket gyermekeik hitfelekezetiik szerinti vallásos oktatására nézve teljesen megnyugtathatják ; adassék azután az tanfelügyelői intézmény kiegészítéséül a népiskolai közoktatás ügyének kezelésére — közhatósági felügyelet alatt —- kellő befolyás azoknak, kik annak költségeit viselik; és lesznek jó népiskolák nem hosszú idomulva mindenütt az országban, s hazánk fennállásának, jólétének, felvirágzásának egyik fő alapja és eszköze, a nemzet ifjúságának jó oktatása letéve biztosítva lesz.

A tetszvényjogot illetőleg szívesen kijelentem, hogy azon eszközök sokasága és gyorsasága mellett, melyek jelenleg bármely tárgynak, rendeletnek vagy határozatnak a legtágasabb körben köztudomásra juttatására szolgálnak, ezen jognak gyakorlatát a legtöbb esetben sikertelennek, s a jogot ennélfogva olyannak tartom, mely túlélte magát, de gyakorlatának jogosultságát mindemellett kétségbe nem vehetem ; s ha a kormány e jogát gyakorolni kívánja, azt tőle megtagadhatónak nem vélem. —A hazában létező hitfelekezetek mindegyikének íőnökei benn az országban, az állami hatóságok, a polgári törvények hatalma alatt állanak, csak a kath. hit- felekezet az, melynek szentséges főnöke mint egyszersmind feje a világ egyetemes kath. egyházának, az országon kivül székel oly magaslaton, melyhez az állam hatalma, a polgári törvények nem férnek ; s e tény az állam jogai és érdekei megóvásának szempontjából nagy különbséget képez a kath. hitfelekezet s a hazai más hitfelekezetek között.

Ha az ország kormánya, az állam jogai és érdekei megőrzésének tekintetéből szükségesnek véli, hogy tudomást szerezzen magának saját állama alattvalóihoz intézett rendeleteknek tartalmáról, mielőtt azok kihir- dettetnének, a jogot ezt termi, ha csak helyesnek nem akarjuk elismerni, hogy az állam területén az állami törvényes hatóságokon kivül mások is szabadon rendelkezhessenek a kormánytól nein lehet megtagadni.

Tegyük fel például, hogy az oroszok hatalmas czárja, ki tágas birodalmában feje a görögkeleti vallásnak, egyházfőnöki jogot gyakorolna hazánk görögkeleti vallás-polgárai felett is ; rendén valónak, az állam biztosságával megegyezőnek tartanák-e önök, ha a czár a magyar kormány tudta, és ellenőrzése nélkül görögkeleti vallásu polgártársainkhoz tetszése szerint intézhetné rendeletéit ? a vfilági hatalom pedig, melylyel a minden oroszok czárja bír, alig nagyobb azon erkölcsi befolyásnál, melyet a római szent szék az összes keresztény világ államaira többször gyakorolt.

A római curia rendelkezhetik oly tárgyakról is, melyek nem csupán a hitet, vallást, s egyházat érdeklik : rendelkezhetik ily tárgyakról, mert olyanokról, s nem egyszer, már valóban rendelkezett ; azon jogot tehát, hogy a római curia rendeletéiről magának elöleges tudomást szerezzen, nem lehet a kormánytól megtagadni a szent székkel szemben sem legalább annak felismerése végett, hogy vájjon az illető rendeletek való— 203 —

j ban csupán a hitet, vallást és egyházat érdekli-e ? Hogy I ez így történik, az a kath. egyházi rendnek is előnyére szolgál ; mert az állam, ha mint ilyen fenállani akar, törvényeinek megsértését megtorlás nélkül nem hagyhatja ; a tetszvényjog gyakorlása mellett meggátoltatik oly rendelmények foganatba vétele, melyek az ország törvényeibe ütközők, mig ellenben anélkül sokkal hamarább állhat be azon szomorú alkalom, melyben lehetetlenné válik, hogy az állam jogainak és érdekeinek megőrzése végett hatalmának egész szigorával lel ne lépjen az egyházi rendnek illető tagjai ellen ; s hogy az ily eshetőségék s épen a vallásosság érdekében a lehetségig kerülendők, bővebben fejtegetnem nem szükséges.

A mi hozzám intézett felszólításban említett egyházi és iskolai alapítványokat illeti, ezekre vonatkozólag nagy terjedelmes jelentésben, melyet mintegy országgyűlési albizottságnak tagja több tagtársaimmal együtt, ugyanazon tárgyban kevéssel a legközelebbi országgyűlés berekesztése előtt tettem, s a mely nehány héttel ezelőtt birlapilag köztudomásra hozatott, nézeteim kimeritőleg és indokolva vannak kifejtve : azokhoz semmi újat nem adhatok, azokból semmit el nem vehetek ; ezen kérdésre nézve tehát elégségesnek tartom ezúttal is kijelenteni, hogy mindazok, mik az említett jelentésben foglaltatnak, komolyan megfontolt állandó meggyőződéseim.

Ezek, a miket önök hozzám intézett felszólítása következtében kijelenteni kötelességemnek tartottam.

Vés У e s.

(A f.-fellérmegyei Deákkör) megalakulásáról a „Magyar Polgár“ úgy ir, hogy azt Béthi Lajos tanfelügyelő, Opris Péter főtávirász, Pongrácz postatiszt és e lap szerkesztője alakították meg. A „Magy. Polg.“-nak ezen értesítését szemtelen hazugságnak nyilvánítjuk, miután azon a gyűlésen, melyen a Deákkör megalakult , nevezettek közül egyik sem szólott a tárgyhoz. A „M. P,“ elöpataki levelezőjének pedig — kinek oly zokon esett egy képviselői mandátum ajánlása — figyelmébe ajánljuk, hogy szemtelen hazugságaival ne ámítsa a közönséget, mert ha sokat rugdalódzik, félrevezetett közönsége észre veszi, hogy mi van az oroszlán-bőr alatt. —

(Sepsi-SZent-gyÖrgyi’ŐI) azon értesítést vesszük, hogy az ottani polgári olvasókör, — mely baloldali elvekkel annyira saturálta magát, hogy évek folytán egyetlen egy Deákpárti lapot sem tartott méltónak arra, hogy a kör tagjaival megismertessen, — e hó 25-ikén tartott gyűlésén a „Magyar Polgárért a sepsi--szt.-györgyi és háromszéki választási előkészületeknek ferdített közléseiért és aljas rágalmaiért : a körből kitiltotta, s erről a „M. P.“ szerkesztőségét a „Kelet által értesítette. Úgy értesülünk, hogy ezen eljárást minden jóravaló egylet és magánosok is tenni fogják.

(A Deákpárt Budapesten) óriási diadalt aratott. Minden kerületben győzött a Deákpár fi jelölt és pedig szembetűnő többséggel. A főváros tehát kimondta Ítéletét az ellenzék politikája fölött, az alkotmányos polgárok szavazata, véleménye elitélte a meddő politikát, melyet eddig sem logika, sem józan elvharcz legyőzni nem tudott. A fővárosok potitikai hitvallása minden parlamentáris államban nagy hatást gyakorol az egész országra. A főváros a gyupont, mely izgatja és vezérli a vidéket. A mily elvek uralkodnak a fővárosban, oly elvek kapnak lábra az országban, és a deákpárti zászló, ma győztesebben lobog az egész hazában, mint bármikor.

(Bakcsi Ferencz) választói között újból megjelent. Baróthra e hó 23-án vonult be Pap Lajos és egy czi- gány banda kíséretében. Mint bennünket értesítenek „nem volt kinek diadalt zengedezni, s igy miután a barna művészeknek nem akadt hallgatósága, a princzipáli- soknak kellett az elvállás savanyu indulóját elzöngeni.“ Elöpataki megjelenéséről is értesítés fekszik előttünk, melyért, valamint az előbbiért felelőséget nem vállalunk, miután az ilynemű értesítéseket csak kortesfogásnak és személyeskedésnek tekintjük. Épen azért az ily értesítések közlésében a mily óvatosok vagyunk — oly örömmel nyitunk tért : becsületes elvharcznak.

(BoCSkay képviselőjelölt) Ilyefalván tegnap tartotta programmbeszédét. Megválasztatását a jobboldal biztosnak állítja.

(A magyar keleti pálya) csatlakozása a román pályákkal — a „Magyar Politika“ értesülése szerint — legközelebb elvileg elhatároztatott, s a csatlakozás a Bodza-szorosnál fog eszközöltetni.

(Nagyszerű alapítványok.) Dr. Wenckheim Krisztina és gróf Wenckheim Frigyes egybekelése e hó 23-