Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-27 / 51. szám
Brassó, 1872. Másod évi folyam 51. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. üsöförtók, jtmitis 27. Hirdetési díj: 4 hasábos gartnond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Előfizetési felhívás politikai^ közgazdászai és társadalmi lapra. A második évnegyed folyó hó végével letelvén, felkérjük évnegye- des és féléves előfizetőinket megrendeléseik minél előbbi megújítására, bogy a jelen mozgalmas!) időben lapunkat fennakadás nélkül kézhez kapják. Előfizetési árak: Egész évre 6 írt. — kr. Fél „ 3 „ — „ Negyed „ 1 „ 50 „ Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése csak 5 kr.-ba kerül. Az előfizetések a „Nemere szerkesztőségéhez“ czim alatt Brassó, nagy-piacz 223 sz. alá küldendők. A „Nemere“ szerkesztősége. A választások. A választások váratlanul kedvezőiéi ütnek ki a Deák-pártra nézve. Az összes eddig választott ellenzéki képviselők alig képezik ‘/4 részét a Deák-pártiaknak. A legbiztosabbaknak tartott kerületek Deák-párti többséget eredményeznek, Az ellenzék legösmertebb és legnépszerűbb embereiből már is sok elbukott, mint: Jókai, Csernátony, Yidacs, Csanádi, Zontágli Pál satb. Mit jelenthet ez? Azt jelenti e, hogy mindazok, a kik az ellenzéken ültek, elvesztették nevöknek minden varázsát, szavoltnak minden hatását Magyarország népére? Micsoda tünemény, hogy az ismeretlen Radoczát elébe teszi a polgárság az országszerte bálványozott Jókainak? Talán úgy gondolkozik a nép, hogy ellen- zékeskedéssel ne boszantsuk többé egymást ; hanem egy értelemmel, mint a méhkas lakói, lásson mindenikünk a neki jutott munka után, nem törődve a többivel s az egészszel semmit? Micsoda? Hogy Magyarország népe szelídült volna oda, a hova egy nép sem szelídülhet soha, mig emberekből állanak a népek, — ezt már képzelni is képtelenség! De bizony nemisóhajtanánk mi olyan angyali egyetértést, minő csak az álmok országágában uralkodhatik. Nekünk élet kell, nyüzsgő , pezsgő élet, és megfeszitettt küzdelem : mert csak ezekből származik haladás, jóllét, emelkedés. Az ellenzék példátlan leapadása nem jelenti tehát azt, hogy nem lesz többé ellenzék. Es Jőkaiék bukása nem jelenti azt, mintha az ők tehetségökre nem volna szüksége a hazának. Meggyőződésünk szerint csak azt jelenti mindez, hogy a Deák által alkotott kiegyezés életképes; viszonyainknak jelenleg megfelel; élő- haladásunkat nem gátolja. Ugy-e, hogy soha sem állítottuk sem mi, sem más független lap, vagy független ember, hogy a kormánynak és pártjának minden intéz- j kedése, ezélzata helyes volna? Azt azonban mondtuk meggyőződésből, hogy a mig az ellenzék a közjogi kiegyezés okvetetlen megváltoztatására törekszik, addig még hibáiban is védel- j meznünk kell a Deákpártból alakult kormányt; mert a mostani európai viszonyok közt ránk nézve kedvezőbb helyzet nem gondolható, mint az Ausztriával fennálló, egyezség. Ha pedig európai változások teszik szükségessé, akkor a Deákpárt is csak úgy rajta lesz a szükséges változtatáson, mint maga az ellenzék. — Azt kívántuk mindig, hogy a mig Ausztriával megférünk békességben, szabad fejlődésünk korlátozása nélkül: addig hagyjunk békét a kiegyezés bolygatásának és forditsuk minden erőnket belső fejlődésünkre, hogy akárminő viszonyok közt emberséggel megállliassunk. A Deákpárt sokszor nem tudott oly szabadelvű lenni belreformok terén, mint nagy vezére és az egész párt múltja szabadelvlisége után várni lehetett volna. Mi volt ennek oka? Semmi egyéb, mint az, hogy mindenek lelett az oly keményen megtámadott kiegyezést kellett védelmeznie : s e védelemben sok oly ele- met: a converzativokat, ultramontánokat, erdélyi szászokat satb. kellett szövetségesekül elfogadnia, a kik aztán a belreformoknál vették ki szövetségük árát. Hányszor fájt a lelkünk azért, bogy Ghy- czy, ki egész irányzata szerint oly közel áll Deákhoz, mint nagyon kevesen, — ellenzéket képez Deákkal szemben ; s ez által Deák kényszerülve van Forgács Antalt és hasonlókat tűrni meg szövetségében! Most már, ha az ellenzék annyira leapad,! mint az előzmények mutatják, — remélhetünk egy egészséges pártalakulást, a mely mellett két- szeres gyorsasággal és természetes alapokon fog üaladni belfejlődésünk. Egyelőre békét kell hagyni az Ausztriával kötött kiegyezésnek; úgy sem változtatható az, mig a meghatározott 10 év le nem jár. A he-; lyett csoportosuljanak pártjaink a szabadelvüség mértéke szerint. A szabad haladás barátai gyűljenek Deák zászlója köré; és engedjék külön válni Forgá- cliékot, Apponyiékot, a conservativ, clericalis urakat és a clique-uralom embereit. Lesz ellenzék, mert lenni kell, mert — mint Deák mondá — az emberi természeten alapul létele ; hanem azok fognak szembe állani egymással, a kik meggyőződés szerint különböznek egymástól. Mi azt óhajtjuk, hogy igy legyen. Ezen szempontból örülünk az ellenzék váratlan bukásának. De azt is óhajtjuk, hogy ezen alapon jussanak be a képviseletbe a pártállásuk miatt most kimaradott jó hazafiak és kipróbált tehetségek. A szász atyafiak. Áldott jó természetük van azoknak a szász atyafiaknak. Abban a jó hiedelemben ringatják magukat, bogy csak öle tudnak a sorok között olvasni. — Azt gondolják, hogy ha nem fejezik ki magukat ily világosan: „status in statu,“ hanem egy keveset simább kifejezések közé burkolják kívánalmaikat, már mindjárt szent a békesség. — Képzelem is mekkorákot nevetnek a románok meg a szerbek tapintatlansága felett, kik elég őszinték, elég nyíltak voltak kitárni keblök érzelmeit az aradi meg az újvidéki programúi pontjaiban. — Még csak a van bátra, hogy a szász atyafiak a roraánokot meg a szerbeket ilyen formán szólítsák fel: „Jérték hozzánk tanulni, mi már a poli- ticai élet iskoláját régóta járjuk, megtanultuk már a fogás okot, elsajátitottuk a hat vágást, mely istennek hálá kisegített eddig minden b a j unkb ó 1, h о g y ezután vájjon igy lesz-é nem tudjuk, de reméljük. — Political hitvallástok első pontja ez legyen tehát: Félre az őszintességgel, a nyíltsággal, — melyeket ti mind eddig siker nélkül használtatok, — beszéljetek rejtélyekben, gondolataitokét burkoljátok be jól, egy hátsó ajtót mindig hagyjatok nyitva, melyet csak ti tudtok kinyitani, hogy szükség esetén kö- nyen elillanhassatok azon, ne féljetek semmitől, a magyar kormány, a magyar nemzet még nincs politicailag oda érve, hogy ezeket az apró s felsem tűnő formaságokot észre vegye, igy tán álmaitok valósul, de ha nyíltak, őszinték lesztek, sohasem.“ E gondolatok, ez eszmék váltakoztak lelkemben, midőn a szászoknak a medgyesi gyűlésen megállapított programmját és a választási összeírásoknál tanúsított magatartását átolvastam. — Oly ügyesen van fonva a háló, oly mesterileg van beléeresztve a vizbe, hogyha történetesen valami nagy ág szét nem szakítja, még kifogják vele az arany halat: a független szász királyságot.— Még képzeletnek, még ideának is mily vonzó. — Hát aztán még ha megvalósulhatna. Akkor volna öröm Izraelben. Egyre kérjük a szász atyafiakot. — Ne tartsák oly gyermek-politikusnak a magyar nemzetet, kit lépten nyomon lépre lehet vinni, rá lehet szedni. Habár nagy mesterek is ebben, biztosítsuk: czélt nem érnek. — A magyar nemzet e hazában lakó minden nemzetiségeknek megadott annyit, mennyit az összbirodaloin fogalma feláldozása nélkül megadhatott. Az engedmények fonalán eljutott addig, mitől csak egy lépést is tenni, tiltja úgy a politikai eszélyes- ség, mint szent István birodalma integritásának fenntartása. A mig ily politicai utópiákkal ábrándoznak, s fut- károznak mint egy gyermek, engedjék meg kétségbe vonnunk őszinte, tiszta jó akaratukot, szándékukot a ! magyar birodalom egysége, sértetlensége iránt. — Ne gondolják, hogy megrémítik a magyar nemzetet azon jajveszékelö levelekkel, s az ezekre adott válaszokkal, I melyek a nagy németország hírlapjaiban gomba módra ! szaporodnak. Az afféle nyilatkozatok, habár bombastikusok, habár nagyot szólnak mint a hammas fazék, nem igen j vesznek- ki sodrunkból, mert ismerjük a módot, az utat melyen — és az egyéneket kik által ezek napvilágot látnak. Ne gondoljanak oly egy ügy üeknek, hogy egyes íneg- fogadottak szavait a 40 millió német közvéleményének, óhajának vegyük. Aztán jobban is tennék, ha házi ügyeiket itthon végeznék el velünk együtt, ne vándorolnának a nagy férfiak hazájába segedelemért. Tudhatnák, hogy a mely gazda mind untalan szomszédjára szorul, — még ha ez neki történetesen testvére — is, annak nem igen van rendén a szénája. Nekünk egy hazát adott a sors. Ha igy tudjuk, miért gravitálunk mindegyre kifelé, miért forralunk separatistikus terveket agyunkban. Hej édes szomszédok, politicájukban több a ravaszság, mint a valódi hazafiság. Sokat emlegetik azt a jogegyenlőséget, melynek még színét se látták állitólag-osan mióta a magyar állam önmagának visszaadatott; mióta a cseh meg német be- amterek kezéből kihullott a vezénybot. De ne gondolják, hogy az erdélyi magyarok, románok, székelyek hasonló fogalmakkal bírnak az egyenlőségről. Ne gondolják ezen nemzetiségeket annyira vakok — nak, annyira botoroknak, hogy sokáig elnéznék a jog- egyenlöségnek az önök ertelme szerinti elcsavarasát. Ne gondolják, hogy meghunyászkodva néznék, mint ül
