Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-16 / 48. szám

190

Megengedem továbbá, hogy a törvényhozás utólagos hozzájárulása reményében, a nevezett egyetem életbeléptetését és már az 1872/3, tanév kezdetén leendő megnyithatását illetőleg szükségelt mindennemű előintézkedések és ezek- kel járó kiadások említett minisztérium előterjesztésében előadott módozatok szerint megtétethessenek.

Kelt Sebő nbrun nban, 1872. évi május hó 29-én.

FERENCZ JÓZSEF, s k.

Dr. P a u 1 e r T i v a d a r, s. k.

Lapszemle a szászok medgyesi gyűléséről.

A napi sajtó vezérczikkei nagyobb részt a medgyesi gyűlésről és ennek lehető eredményéről beszélnek.

így a „Magyar Polilika“ mai czikke a „prudens et citcumspecta natio“ politikai eszélyességére reflektálván, határozottan roszalja eddig tartott, és ezután elfoglalandó politikai állásukat; — mert úgymond — nem túlozunk, midőn azt mondjuk, hogy nincs Magyarországon terület, mely az azt lakó maroknyi nép daczára oly sok politikai, közigazgatási, törvénykezési s közlekedési különös jogokkal s előnyökkel, hogy épen ne mondjuk, szabadalmakkal van fölruházva. Nem hisszük, hogy a szászok ne tudják ezt, s ne tudják azt is, minek köszönhetik e jogaik fennmaradását. Daczára ennek, most minden adott ok és alkalom nélkül egy mondva csinált értekezletre összejöttek s meglehet, a medgyesi jó bor hatása alatt, összecsókolództak, szent békét kötöttek, s elhatározták, hogy tömör phalanxsá sorakoznak, mely elfogadja az 1867-ki kiegyezést, de egyebekben nem köti magát semmi párthoz, sem a jobboldalhoz, sem a balpárthoz. A Deákpártból való kilépésüket nyíltan nem jelentik ki ugyan, de nem is tesznek óvást azon hiedelem ellen, mely eme föllépésüknek azt a szándékot tulajdonítja, hogy egyenesen kiválva e. pártból, a közjogi alapon sorakozó uj párttá alakuljanak.

Ennek oka nem egyéb, mint e nemzetnek közmondásossá vált telhetlensége, mely e népnek annyira vérében fekszik. Egy volt képviselőjük, Bauszner Guido, nem rég nyíltan kimondotta, hogy a szászoknak támogatásuk árát fölebb kell emelni (im Preise steigern), s igy formális licitatiót hirdetett a szász nemzet támogatására. Ezzel pedig nem többet s nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy az országos közérdek a szász képviselőknél mellék tekintet: a főszempont náluk a szászság különös érdeke. Ez „ratione valentior omni“

— s előtte az országos érdeknek is hátrálni kell.

Kár licitálniok — mert majd nem sokára limitálni fognak !

A „Kelőt“ aranyhidnak nevezi a „nemzeti pro- grammot“, melyet a szász natió mindig, de mindig megtudott találni: a tényleges hatalommal való kibékülésre.

Mi legalább másként értelmezni — úgy mond — nem vagyunk képesek a „könnyek és ölelkezések“ közt inscenirozott megható egyesülési actust, mint hogy az ó-szász atyafiak, kiknek a Schraerling-féle dicsőség utóize mind nem akart kimúlni szájukból, elvégre eljöttnek látják az időt, hogy ezúttal teljesen sutba vetvén „a szász nemzet“ különállásának, „a szebeni országgyűlésnek“ vessző paripáját: nagylelküleg megengedjék és elösmerjék a magyar „honegységet“, melyben külön privilégiumok sem egyik, sem másik natiot meg nem illetik.

Lavírozó politikájúkban azonban kétkedni okunk van, mert bizton számíthatunk reá, hogy egy pár év múltán, ha szükségük lesz reá, megint megtartják a medgyesi testvérisülési gyűlést s egy uj, ismét entendait, programmal ajándékozzák meg a magyar nemzetet és a most még „nemzetiséggel“ nem biró nem tudjuk miféle — mert nem „magyar“ — államot.

Megbocsátnak azonban, ha egyátalán semmi jelen tőséget sem bírunk tulajdonítani politikai és közjogi tekintetben, ennek a mostani enuntiatiónak sem, mert igen jól tudjuk, hogy a mint ma kegyesek nekünk megengedni, hogy a jog alapján állunk, midőn államegységünket 1848 óta hangoztatjuk, ép úgy kegyesek voltak — időközben azzal a bitorral kezet fogni, ki e törvényt lábbal tapodta s legalább is egy próba kellene

— mitől isten óvjon ! — hogy a mostan elfoglalt álláspontot meg is állják, ha azt kívánják, hogy elv számában menjen e mostani vallomásuk is, melyet — nyomatékkai mondjuk — senki a világon nem kért, nem követelt tőlük.

Azt hittük eddig, hogy ők a magyar állam magyar voltát, s benne a nemzetiségeknek a nemzetiségi törvény által megállapított automiáját oly igazán ismerték el s oly méltányosnak tárták, mint a hogy lapjaikban, országgyűlési felszólalásaikban hirdették.

A törvényszékek nyelvkérdése ; Wächter képviselői jelentése és az előttünk fekvő programra, — arról győztek meg bennünket, hogy ők gyalázatosán megcsaltak.

Miben volt valaha a magyar állam igaztalan a

szász „nemzet“ irányában, akár egyházukat, akár iskoláit, akár beligazgatásukat, akár nemzetiségüket tekintve ? S mivel „nyomta“ el őket jobban, mint bármelyik ; más nemzetiséget ?

Es ők mégis külön nemzetiségi politikát akarnak űzni ! —

Nekik a nemzetiségi törvény igen nyomasztó, sőt igazságtalan s őket a magyar törvényhozás „nemzeti“ ; vagyonuktól akarja megrabolni ?

Mert lefejtve a sok frázist, a programra magva ; e két gravamenben rejlik. Da liegt der Hund begraben ! Ezért kellett az ifjú-szászoknak egy meglehetős I esetlen Flankenbewegunggal az ó-szászok soraiba be- j állani. —

Megbotránkoztat bennünket az igaztalan zseb-politika, s ámulatba ejt a collossalis rövidlátóság, mely a hagyományos circum-spectusságot felváltotta, midőn az eddig egymással oly hatalmasan küzdő két párt a nagy ölelkezésben arra sem ér rá, hogy meggondolja azt a statistical tényt, mely a mérleget a Királyföldön bizony nem a szász lakósok részére billentené le.

A „Kolozsvári Közlöuy“ szerint átalában és egészben véve a „szász nemzeti programmot“ nem mondhatjuk, hogy a szép templomban mindenekben szem előtt tartották az irás szavait: „vizsgáljatok meg mindent, s a jót tartsátok meg“; hanem azért azt sem mondhatjuk, hogy szász atyánkfiái olyan politikát űztek ott, a melyet igy szoktak definiálni: „ars fallendi homines“.

О- és uj-szász pártfeleink Medgyesen sietve és buzgón dolgoztak, bárha nem is végezték el Hercules tizenkét nagy munkáját; de hát Róma sem épült fel három nap alatt. Figyelmük főtárgya volt az egyetértés létesítése, S ezt el is érték, egyelőre nem kiméivé a puskaport. Néha egy-egy ó-szászról el lehetett volna mondani : „intravit ut vulpes, — — de a vita folytán kiderült, hogy mint oroszlánok küzdöttek meg — egymással kibékülvén.

Szász nemzeti programm,

A junius 4-én és 5-ikén Medgyesen tartott szászgyülés határozatából.

A kielégithetlen szász nemzetnek — és Medgyesen megállapított „nemzeti programadójának ismertetését, múlt számunkban adtuk. Ez alkalommal a mondva csinált értekezlet eredményét, a „nemzeti programmot“ mutatjuk be olvasóinknak, mely igy szól :

A küszöbön álló országgyűlési választások s a szász helyhatóságok és községi szervezetnek szintén már nem távoli reformjával szemben égető szükséglet :

I. A szász nemzet állását és czélját az államéletben tisztázni.

II. Annak öszhangzó kívánalmait és követeléseit a szász törvényhatósági és községi szervezet küszöbön álló reformjának tartalmával szemben elvileg kör- vonalozni.

III. A megkivántató czél elérésére eszközök és módokról gondoskodni.

I. Állás az államéletben.

A szász nemzet együtt határzó részvétele az államélet fejlesztésében lényegesen a szász választó-kerületek által a magyar országgyűlésbe küldött képviselők által közvetittetik. Minél egyöntetűbben gyakorolják ezek szavazatukat az országgyűlésen, s minél nagyobb öszhangzatban a szász nemzet meggyőződésével, mind átalános országos, mind szász nemzeti ügyekben : annál fontosabb lesz a szász nemzet befolyása az állam életre. —

A szászok egységes eljárására nézt a legközelebbi országgyűlésen következő elvek követendők :

1. A felséges Habsburg-Lothringen ház uralma alatt álló osztrák-magyar birodalom, valamint a magyar korona országai oszthatatlansága rendithetlen elvének minden vitatkozáson felül — azt teljesen kizárva — kell állani ; szintúgy ezen birodalom kifelé való képviselete és védelmének elve, valamint annak keljében alkotmányos kormányzás minden részében.

2. A birodalom fönállása az 1867-ben létesült kiegyezkedési törvények ellen irányzott semminemű lázi- tást meg nem enged. Minden ily törekvés feltétlenül elvetendő.

3. Mind az, a mi a magyar államnak jogállammá átalakítására, legkészségesebben engedmenyezendő, — annak valódi létföltételeit, minők : a jó törvényhozás ,

becsületes és erélyes kormány, igazságos jogszolgáltatás, rendezett bel igazgatás feltétéi, soha sem lesznek megtagadandók. De ezzel szemben az önmagában teljesen jogosult állameszmét, a szükséges egységet, az állam léteiét soha sem szabad ürügyül fölhasználni más 1 szintoly jogosult életérdekekben való tulkápások szépítésére, s azt egy párt, nemzetiség, kottéria, kedvezményezett osztály, vidék nagy város egyoldalú czéljaira kizsákmányolni.

4. Az állam, mint olyan, semmi felekezethez sem tartozik s a vallás tekintetében semmi feladata sincs,

^ viszont a vallásfelekezeteknek sem engedtetik semmi ! befolyás az államjog körére. A mint az állam hivatva, van polgárainak vallási beléletét, s az általa elismert vallásfelekezetek jogkörét tisztelni, másfelől kötelessége, bármely vallás túlkapását az állam jogkörébe hatályosan visszautasitni.

A törvényhozásnak továbbra is kötelme leend, az 1868-ki törvényhozás által újólag biztosított erdélyi vallási törvényeket, melyek az egyes egyházak egymás közti legteljesebb jogegyenlősége és jogviszonosságára nézve kezességet nyújtanak, teljes hatályban fenntartani. —

5. Az államnyelv, mint olyan kétségtelen jogosultsággal bir. Miután azonban az 1868-iki nyelvtörvény és ennek alkalmazása által a magyar nyelv, mint államnyelv , használatában az illő határ túllépve lön, ama törvény átvizsgálása sürgős szükségletté vált.

6. Minden leendő szerves reformoknál, különösen az országgyűlés két házának reformjánál a törvény előtti egyéni egyenlőség nagy elvének, akár a tarthat- lan osztályi előjogoknak továbbra főnhagyása, akár egyes foglalkozási osztályoknak a cselekvő vagy szenvedő választóképességtől túl félénk kizárása által nem szabad megtagadtatnia, sem pedig amaz elvnek, az ál: lami súlypontnak, az éretlen tömegbe fektetése által veszélyes torzképpé alacsonyitatni.

7. Az összes adórendszer reformjának keresztülvitelénél örömest fog segédkéz nyujtatni, föltéve, ha annak nem a fenálló adók s jövedékek fölemelése, melyek közül néhány mint pl. a só ára a népgazdászat érdekében leszállítandó, sőt inkább az adóképesség hathatós erősbitése s emelése uj keresetforrások nyitása által, főleg pedig a meglevő terhek igazságosabb elosztása leend föladata. A kiadásokat illetőleg az állampénzügyi helyzete a legszigorúbb takarításokat teszi kötelemmé. De legkevésbé sem szabad fillérkedni a népnevelés emelése, s anyagi érdekek gyümölcsöző fejlesztése tekintetében teendő kiadásoknál, különösen nem

; más kevésbé gyümölcsöző intézetek kedvezményezésével.

A jövő országgyűlés fő feladatainak egyike leend I a hazai ipar fejlődését emelni, nevezetesen a képző intézetek vagyonának, valamint az önsegélyezés alapján létesült népgazdászati egyletek s társaságoknak minden bélyegkötelezettség és adófizetés aluli felmentése, a házaló kereskedés szabályozása, a bankkérdés megoldása, a közlekedési eszközöknek czélszerü vas és országút hálózat által való javitása és szaporítása, az osztrák-magyar vám tariffa reformja, átalános kereskedelmi I és ipar kamrák, valamint az országos ipar-egyesület ki- ; vánalraai és javaslatainak tekintetbe vétele által.

8. Mindazon kiadások engedményezendők, melyek I által a törvényszékeknek jelenben ki nem elégítő szervezete oly helyzetbe juthat, hogy az a gyors és szilárd jogszolgáltatás igényeinek megfeleljen.

Az igazságügyi törvények általános, beható javitása szem elől nem tévesztendő czél. De mig nem nyujt- I hatni az országnak teljes rendszeres reformot, legfőbb érdeke Erdély minden állampolgárának, hogy az igaz- ! ságügyi törvények itt érvényes rendszere -ne tétessék ! további elhirtelenkedett részbeli változtatások által még ! bonyolodottabbá.

9. Az országgyűlési szász képviselők égető kötelmüknek ismerik azon sajnos tévedés következményeit teljesen elhárítani, mely a lefolyt országgyűlést arra indította, hogy a szász nemzet úrbéri jogait a szelistyei és talmácsi uradalmakkal szemben, továbbá Brassó városét a törcsvári uradalommal szemben a minden más azonos alapon nyugvó úrbéri jogok sorából amazoknak hátrányára kivonta.

10. Valamint főleg feladata leend az országgyűlés 1 szász képviselőinek a királyföld különös viszonyai és

szükségleteinek megértését az országgyűlésen közveti- teni s azon meggyőződést minél tovább terjeszteni és szilárdítani, hogy a szászok különös óhajai és követelményei nem elavult különjogokra, legkevésbé pedig az államegység lazítására, irányulvák, de sőt, ezzel teljesen megegyeztethetők s csak is azon létező viszonyok és szükségletek tekintetbe vételét czélozzák, melyeknek tekintetbe nem vétele közvetve magának az államnak válnék hátrányára, — ép úgy képviselőinknek a szász- földre nézt legnagyobb sulylyal biró feladata leend a