Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-06-13 / 47. szám

187

vés száma a 2000-et meghaladja, s minden ingóságaival, — otthon volt barmaival s majorságával együtt az egyetlen rajta valóig, a szó teljes értelmében: porrá s teljesen földig égett. Menekülésről, oltásról vagy mentésről itt szó sem lehetett, részint azért is mert e község élelmes lakosságának legtöbb férfi része mint szekeresek voltak távol, de részint és leginkább azért, mert az irtóztató szél által tova ragadott lángok, elöl hátid és egyszerre boriták tiizbe az egészet, és mert a rendőri biztonság ellenére igen sünien és tömötten s alig egy pár magán épületet kivéve merőben fából készült épületek, egyenetlen sztik, sikátorszerü utczák, a kavargó tűz között a védelmet lehetlenitették, annyira, hogy a tüzifecskendők működése mit' sem érhetett, sőt egyik, tűz közé szorulva, ott égett el az utcza közepén, alig lévén idejök a rajta működőknek éltöket tűzön keresztül — perzselten — megmenteni. E szörnyű pusztulást — fájdalom! még— az eddig tudható adatok szerint 14 benn égett s lő halálos égéssel sérült (s valólag iszonyú kinaik között már el is halt) ember élet, számtalan megsérülve fekvő, halálra ijjedt beteg, s több még most is tévelygőben lévő, vagy elveszett gyermek — áldozat tetézi.

Tudósitó máj. 24-én jelent meg a helyszínén. Megrendítő volt a látmány, szivrázók a jelenetek, melyeket az ily végzetszerü véletlen által nagyrészben elpusztult — történeti nevezetességű s jó módban volt — helység szomoruképe, — a szóteljes értelmében minden nélkül maradt ezernyi, csak pár nappal is elébb tehetős, most koldusbotra jutott lakosság siralmas és kétségbeejtő helyzete idézett elő, mit még azon körülmény is fokoz, hogy ennyi roppant sok leégettek között, bár a helység tehetősbjei valának, alig volt nehány — mintegy 7 — biztosított épület.

Szárhegy fekvése egy a legszebbek közül. A gyönyörűen alakult s a gyergyói szép lapályszerü térség kelet-éazaki felében egy szép előfokot képező Szármány nevű hegytövében terül el, melyen áll egymagában a többszörös újításon átment plébánia templom, a rajta látható felirat szerint 1485-ben épült eredeti őstornyával. E félkörszerü területnek déli legszélső, s egyetlen, de csoportonként hol két, hol három és több leégett házak üres helyeivel hézagosán csorbított sorházból álló területen belől minden épület, teljesen megsemmisült, s e több mint 100 hóldnyi beltelki tér, melyen a városszerü helység derék része feküdt, most merő egy pusztaság, hol a látást egyetlen fen- álló fal vagy tárgy sem, csak a nagy távolban itt ott magasan (a faházakban szokásos 4 lábú konyha felett) meredező néhány megfüstölt kémény, leéget gyümölcsfatörzs, s a még most füstölgő nehány kertczölöp üszke fogja fel. Az egész leégett tér egy tabularáza, melyen mint papír felületen a lerajzolt épiüeti alap, csak az egész tért borító hamu közötti különböző rétegek mutatják a nyomot : hol lehettek a falak, meddig az utcza, meddig a telek?

Mily iszonyú rohamos sebességgel lepte meg e borzasztó tűz a lakosságot, mutatják a nagyszerű áldozatok, s a menekülés lehetlenségének számtalan szomorú esetei, melyek daczára annak, hogy a szomszéd községek összefutott egyesei, mint a Ditró (melynek magának is félni kellett) Szent -Miklós és különösen az Alfalubeliek (honnan mintegy 2300-an siettek elő) megtettek híven mindent, mit a feláldozó felebaráti kötelesség és szeretet csak megtehet, — a legborzasztóbb változatokban ismétlődtek.

A piacz közepén — egy gr. Lázárféle házban — nagy virágzásnak s közkedvességnek örvendett Vákár- féle kereskedés tulajdonosának minden vagyona, s boltbeli áruja, mintegy 3000 frtig, biztosítva volt 12—15 írt. értékben, oda égett, alig a rajtavalóban szabadulhatván családjával a tüzből. E felett nehány kiragadott házi készletei, butor és ruhadarabok, s ősi drágaságai ékszerei, (melyek az örményházak kegyelettel őrzött s sokszor mesésen gazdag vagyonát szokták képezni) egy közelben fekvő tágas puszta lu- czernás kertbe dobva : ott égtek el egy rakáson, a zöld luczernát földig kopárra égetett, megközelithetlen s a szó szoros érteiméaen tüzfolyammá vált lángok között mindazokkal, melyek oda mint egyetlen biztosnak látszott helyre a rémült nép által összekapkodhatva hurczoltattak.

A gr. Lázárok nagynevezetességü kastélyát lakó haszonbérlő — 9 gyermek atyja — inig maga ebéd mellől ugorva fel, szalad a tűzben levőknek segedelmére, mire a tűz terjedése folytán haza fut, már a kastélyt lángok közt találja, s robogó tűzön keresztül, az égő ház ablakán át alig volt képes családját a rajtok szinte égő ruházatban megmenteni, benn égvén mindene az utolsó darabig, valamint minden ingó vagyonbeli készlete, gabonája. marhája stb.

Egy asszony menteni akarván holmiját, tűz közé

szorult az utczán, s az ott folyó kis patakba vetvén magát ott égett össze, az őt menteni kívánó férjével együtt.

Sokan az őket hirtelen körülvett tüzből nem menekülhetve, patakba, hidak alá bújtak, hol vagy össze égtek vagy megfultak vagy halálos égéssel sérültek. Még most is akadnak naponta égettek csontjaira, eddig- elé nem tudható áldozatokra. A tömérdek szertefutott s elbódorgott gyermekeket még most is szedegetik össze, kit a falukból kit a vetések közül és erdőből, s a hiányzók száma igen sok.

A község érdemes orvosa, csak egyetlen könyvet ragadhatott fel meglepetésében, és mit ijedtében apró cseprőt egymaga a pinczébe hirtelen össze tudott hányni, a tűzön keresztül menekülve az égő házból — rajta valóján kivid mindene bennégett.

A ferenczesek Convent-káza, mely magas cserepes volt, s a falutól távol feküdt minden fő és melléképületeivel s a zsindelylyel fedve volt torony és templommal oly véletlen hirtelenséggel és egyszerre borult tüzbe, hogy az ebédtől ijedten felugrott szerzetes atyák alig voltak képesek a lángok közül a puszta rajtok valóval menekülni , oda égvén mindenük.

De nem lenne elegendő tér ha mi a szivrázó egyes esetek számtalan ily borzalmas példáinak sorozatát elő akarnék írni. Az élő nemzedék, mely már 3—4 Ízben égést is szenvedett, ily borzasztó és szánalmas pusztulást, ily roppant mérvben kiöntött s megközelíteni vagy akadályozni is lehetlenséggel határos dühöngését a földporáig semmit nem kímélő s mindent földig égető láva szerűen folyó borzalmas tűznek, még nem látott, nem érzett soha. Isten ítélete volt ez e szánandó helységen , melynek eredete, lefolyása és alakja annyira rémesen csodás ! eredménye a végítélet borzalmaival annyira határos !

Leirhatlan a nyomor, mely a több ezerre menő minden nélkül maradt lakóság szánalmas sorsául jutott! A kár iszonyú, csaknem felszámithatlan, s a tömérdek emberáldozatokon kívül legalább is közel 5000 ezer írtra tehető. Voltak azonban több jóakaró könyörületes szivek, kik ez irtózatos veszély okozta ínség első meglepő fájdalmat rögtöni segélyzéssel enyhitni siettek, kik közt megemlítendő szárhegyi birtokos Dezső Mózes, kinek jókészületii cserepes házán tört meg a tűz dühe, s ki a vész csillapultával rögtön több száz véka gabonát, törökbuzát, készpénzt, s mintegy 3000 darab deszkát adott át, kenyeret osztatott, menhelyet és napontai élelmezést rendelt épületeibe ; igy a közel falvak tehetősb egyesei, a községek satb., lük élelmi czikkeken kívül menhelyet s erdőjükből az építéshez ingyen fát adtak és ajánlottak; igy maga Szárhegyközség 4000 véka törökbuzát vásárolt be szétosztás végett.

De mindez csak a nyomor első fájdalmát enyhíti, azt megszüntetni egyesek jóakaratának lehetetlen; Szárhegy község, mint terjedelmes birtoku és tetemes jövedelm ura maga van utalva oda, hogy mint különben maga is károsult fél : a magas kormány segélyét kérje ki ugyan, de e mellett annyi pénz előteremtéséről gondoskodjék, mely által a 420 elégett gazda közül a biztosítva nem voltakot felsegélhesse, törlesztő kölcsön utján; mely szükséglet, egyenkint 3— 400 frtal számítva mintegy 150 ezer frt, összeg körül forog.

Es ez még nem minden; mind Szárhegy mind Ditró, többszöri égések által nagymérvüleg s Szárhegy kétszeresen károsult község, maga iránt tartozó kötelességét kell hogy teljesítse abban, miszerint e milliókig károsító tüzeset mélyebben rejlő valódi okát gyökeresen kiismerve : azt elhárítani, s mind e r- dő-bir tokainak mind építkezéseinek állapotát oly szilárd alapokra fektetni igyekezzék, mely által e gyakori tűz miatti károsodása magának és lakosságának lehetőleg meg nem történhetövé tétessék.

Miben és hol keresendők ez okok, s mik legyenek ez irányban a teendők jövőben elmondom.

Egy szemtanú.

V egye s.

(A vallás és közoktatási minisztérium) az idén is

fog hat heti pottanfolyamokat rendeztetni néptanítók részére. Biztos értesülésünk szerint a f.-fehérmegyei, brassó- és fogarasvidéki tankerületben az idén is leszen póttanfolyam rendezve, és pedig a jelentkező tanítók száma szerint három nyelven. Az idei póttanfolyamok a tanítók részére 10 krajczárral kedvezőbbek, a mennyiben naponta nem 50, hanem 60 krajczár napidíjban részesülnek.

(Adalék a királyföldi) törvényszékek nyelvkérdéséhez. A „Kelet“ ajánlja a „M. P.“-nak, mi pedig szász polgártársainknak ajánljuk figyelmébe az alábbi adatokat. —

„Nem nézve nehány szász ajkú tisztviselőnek a szászság nemzetiségével nevetségességig ugyanazonosi- tását, vegyük szemügyre a legújabb törvényszéki felosztás szerint a szászok hivatalos német nyelvű históriai jogát a királyföldön levő öt törvényszék területén lakó népességgel szemben.

A nyelv dolgában soha, de soha érvényes nem volt szász históriai jog nagy semmiségének kiderítésére egyszerűen száraz számokkal kívánunk szolgálni a hivatalos német nyelv prókátorául fölcsapott „Magyar Polgár“-nak.

A beszterczei királvi törvényszék területén van 67,123 lélek.

A brassói királyi törvényszék területén van 88,368 lélek. —

A medgyesi királyi törvényszék területén van 100,837 lélek.

A nagyszebeni királyi törvényszék területén van 163,908 lélek.

A segesvári királyi törvényszék területén van 86,915 lélek.

Összesen 507,151 lélek.

No azt a „Magyar Polgár is jól tudja, hogy spe- cificus szász egész Erdélyben mindössze 170—180,000 van. —

Honnan és mikor, melyik fejedelemtől, melyik törvény alapján nyerte ezen 180,000 szász azt a históriai jogot, hogy más 327,151 nem szász ajkú emberre hivatalosnak rátukmálhassa a német nyelvet?

Ugyan hol keresendő a „Strauchritterthum“ és hol a „Schwindelmayerei ?“

507,151—180,000 —327,151.

(A „Magyar Polgár“) ismert fegyverét újból előszedte a brassói magyarok, románok és németek ellen. Biztosíthatjuk azonban, hogy esze-veszett rugdalódzásai- val itten nem ér czélt. Aljas fegyverével itt csak szászt ha hódíthat, más nemzetiség közül egy lélek sem fog piszkos zászlója alá sorakozni.

(Scpsi-Szent-Györgyre) ment városunkból Nagy Mihály színtársulata. Mint halljuk holnap kezdik meg az előadásokat. Egressy Ákost, ki a társulattal mint vendég szerepel, ajánljuk a színházlátogatók figyelmébe.

(A kereskedő ifjúság) e hó 16-án, vasárnap fogja tavaszi ünnepélyét, jobban mondva junialisát a Hontems téren tartani. Kedvezőtlen idő esetén, ugyanaz nap a Nr. 1 nagy termében tánczestélyt fog rendezni a bizottmány.

(Ilyefalvárói) azon téves értesítést kaptuk két Ízben, hogy Maurer Mihály ott képviselőjelölt gyanánt fellépett, és utóbb, hogy vissza is lépett. Tudósítónk bizonyára valamely más névvel tévesztette össze a személyt, mert Maurer Mihály nem is akart föllépni.

(Columbus szobrára) gyűjtenek Spanyolyországban, a pesti spanyol conzul is fölhívja a nagy utazó tisztelőit, s főleg a hazánkban lakó spanyolokat adakozásra. A szobor Guba szigetén lesz, s a spanyol kormány Columbus hamvait oda akarja szállítani.

(A Gyulafehérvárit) lefolyt román ügyvédi értekezlet működését bírálja a „Federatiimea.“ Gyanús előtte annak eljárása és titkolózása. A nagyszebeni gyűlés is, mondja az említett lap, tiltakozni fog az ellen, hogy a gyulafehérvári értekezlet lelépve az illetékes jogi térről, a politikába vágta sarlóját és a nagyszebeni értekezlet határozatait semmiseknek nyilatkoztatta. Különben mindkét értekezlet megegyez egy pontban, abban t. i. hogy mindkét főpásztor egy congressus egy- behivására keressék föl.

(A puskapor mint szerelmi bizíosilék.) Szegszár- don történt a következő eset : Szelestei Gusztáv megyei hajdú és a szép Baka Anna szerették egymást. A leány szülői azonban más férjet óhajtottak volna. A szerelmes hajdú pedig, ki már régen csodálta a leány szépségét, maga is félt, hogy szerencsésebb vetélytársa lesz, s egy este az udvarra szóllitván ki a leányt, beszélgetés közt puskaporral hintette be ruháját és haját, s aztán egyszerre meggyujtotta. A puskapor föllobbant — s nemcsak arczát égette össze, hanem ruhája is lángra lobbant, s alig menthették meg. Más nap azután a hajdú levelet irt, melyben elmondja, hogy mindezt azért tette, mert ha rut lesz a lány, nem fogja más szeretni, csak ö, és reményű is, hogy nem tagadja meg kezét. A válasz azonban késik, mert a lány ágyban fekszik. A hajdúnak is számolni kell furcsa puskaporos természete miatt.

(A román „nemzeti bizottság“ actiórn szólítja az

erdélyi román választókat.) A „Szózat“ arra figyelmezteti a románokat, hogy egyek és activok voltak akkor, midőn egyházi főpapjaik által 179,/lJ-ben és több iz-