Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-13 / 47. szám
Brass«, 1872. Másod évi folyam 47. szám. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer esötörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . , 1 ft. 50 kr. A szerkesztő szállása: Szinház-utcza 404. szám. Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Csütörtök, június 13. Hirdetési díj: 4 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. Pest, janius 6-án. Úgy a Tisza-párti. mint a zágrábi és prágai szláv lapok győzelmi mámorban úsznak a horvát választások kimenetele fölött. Pedig1 ez öröm, mint múlt levelemben is emlitém futólag, még igen korai, mert a kormány a virilistákkal, — habár nem is nagy — de mégis nehány szótöbbséggel rendelkezik. Hagyjuk azonban nyugodni a jövőt, nézzünk vissza a múltba s keressük az okokat, melyek a horvát nemzeti párt diadalát, az az többségét, a választásoknál elősegiték. Horvátországban az unió-ellenes pártot, melynek főczélja a magyarországtóli elszakadás, s mely minden alkalmat megragad, mi a forradalom örvényébe vezet — kül segély gyámolitá pénzzel s izgatásokkal. S e külsegélyt Szerbia szolgáltatta a horvát ellenzéknek. Ügy van. Való tény, s a magyar kormány kétségtelen bizonyítékokkal bir az iránt, hogy a szerb regenség, különösen pedig annak feje Ristics nr volt az, ki a horvátokat mind pénzzel, mind más izga- tási eszközökkel bőven ellátta. A szerb államférfiak már régtől fogva ellenséges szemekkel kisérik hazánk megerősödését és virulását. E férfiak — kiknek közökben a kormányhatalom van— titkos örömmel fogadják s teszik magokévá a bal és szélsőbal mindenben opponáló politikai magatartását, s vakmerő merészséggel űzik szent István koronája ellen a legborzasztóbb izgatásokat. Ristics ur nem csak pénzzel, de izgató röp- iratokkal is ellátta a horvát ellenzéket, melyekben a horvátok nyilt és fegyveres lázadásra vannak fölhiva Magyarország ellen. Ezek tények, okmányokkal bebizonyítható tények, melyekért Szerbiát úgy a magyar kormány mint a közös kíilügyministerium számadásra fogja vonni, nem tűrhetve, hogy a magyarországi izgatások fészke és gyülpontja egy szomszéd állam legyen, mely a barátság álezája alatt orgyilkot emel ellenünk. — Valóban ha valaha, úgy most volna itt az ideje, hogy saját ellenzékünk is megdöbbenve nemzetiségi üzelmeitől, a valódi alkotmány terére álljon, s két kézzel segítsen a jobb pártnak az Ausztriával kötött egyességün- ket föntartani, s az által módot adni a kormánynak az alkotmány, rend, tiszteletben tartására. Hogy mily mérvet öltött hazánkban a nemzetiségi mozgalom, annak önök is szemtanúi. Hogy mire fog ez vezetni akkor, midőn a nemzetnek nyugalomra volna szüksége, hogy iparban, munkában, a nevelés terén, szóval minden téren való hátramaradásunkban haladást, fejlődés mutassunk ki — nem tudom. De azt hiszem, s osztja vélem e nézetet hazánk minden gondolkozni tudó, s a körülményekkel higgadtan számoló polgára, hogy ha Tisza Kálmán s párthivei a jobboldal megbuktatására nem használta volna föl a csehek, szlávok, szerbek stb. alattomos barátságát, s nem vette volna pártfogása alá ezen elemek önző, rut, veszélyes üzelmeit, — bizonyára ma a magyar suprema- tia, karöltve nem magyarajku honpolgáraink jogos és testvéries érdekeivel nem volna annyi lelketlen izgató által oly fanatikus őrültséggel megtámadva. Akkor nem lett volna némely, — a magyar birodalom sorsát annyi önfeláldozással védő képviselőjelölt beszámoló beszédének értéke, midőn véreinek a külön nemzeti párt gyámolitását ajánlja a parlamentbe. Akkor talán érdekeink nem lettek volna oly sok — és különfélék. Valóban a pártviszály sohasem dühöngött oly mérvben, mint ma. S ilyenkor nincs mait, jövő, —csak jelen. Ilyenkor nipcs kegyelet! A belvárosi balpárt akkor, midőn a jobboldal egy Gbyczy ellenében senkit sem állit föl ellenjelöltül, — ő Deák Ferencz ellen gúnyos demon- stratiót űz, ki kiáltva ellenjelöltül Szemere Miklóst a szélsőbal poétáját, ki nehány gyönge ver-! séről ismeretes. Tehát körülötte seregük a ! belvárosi balpárt egyrésze, — mert egy frac- ; tió nem mondott még le Kossuthról. Oh, reszkess Deák Ferencz! A Lónyai gróf erdélyi útja e hó 12-re ha-i lasztatott el. Az nltramontánok szokatlanul mozognak az erdélyi részekben. Pénz van bőven; részesülhet benne akármely követjelölt , ha gróf Apponyi György programmjának következő öt pontját elfogadja: „A katli. választók képviselőiktől követeljék azt, hogy: 1- ör. Egyházmegyei püspökeinknek az egyház fejével midenkor volt, és elmulaszthatlanul szükséges közvetlen érintkezését, illetéktelen beavatkozás és korlátozás ellen oltalmok alá vegyék; s ennélfogva szoros kö- telességöknek tartsák, a királyi placetum felélesztése és hallatlan kiterjesztése ellen ünnepélyesen tiltakozni; -— mert a placetum törvényen nem alapszik, és habár apostoli királyaink, mint legfőbb kegyuraink azt olykor gyakorolták, mégis liitczikkeink szentsége ez által érintve soha sem lett; holott jelenleg a felekezetien kormány ragadta magához a felélesztett gyakorlatot, és ahbani túlkapása által erőszakot ejt a lelkiismeret és a tanító egyház szabadságán. 2- or. Kötelessége leend képviselőinknek a kath. felekezetet kétségtelen joggal illető egyházi és iskolai javakat, illetőleg alapítványokat is, minden ellenséges megtámadtatás és ravasz kétségbe-vonatás ellen megvédni és azoknak a törvényes önkormányzat alá leendő bocsátását követelni, — különösen pedig erélyesen sürgetni azt, hogy a képviselöház által, alapítványaink kétségtelen érvényére nézve, illetéktelenül elrendelt vizsgálatnak vége vetessék. 3- or. Kötelezniük kell képviselőinknek magokat arra, hogy a népiskolák tekintetében a felekezeti vallásos oktatás és az egyházzali szoros kapocs fenntartása mellett mindenkor küzdve, a felekezetien kormány közegeinek, még az újabb népoktatási törvény által sem igazolható eljárása, illetőleg azoknak a kath. felekezeti iskolák elnyomására ezélzó törekvése ellen határozottan tiltakozzanak, s azoknak megszüntetését, sőt megfenyi- tését is követeljék. 4- ei\ Úgyszintén szent kötelességüknek ismerjék el képviselőink őrt állni azon merény ellen, mely által hazánkban az úgynevezett polgári házasság a házassági szentség és egyházi hatóság rovására honosíttatni szán- dékoltatnék, ezen bűnös kísérletnek, mely, bizonyára a vallásos nép tudta nélkül és akarata ellen tétetnék meg állítólagos boldogítói által, czélja nem lévén egyéb, mint az egyházi tekintélynek aláásása és olyan vegyes házasságoknak létesithetése, melyeket kath. hitünk tilt, és melyeket az egyház soha törvényeseknek el nem ismerhet, valamint az azokból született gyermekeket sem. 5- ör. Végre szoros feladata leend képviselőinknek a kath. egyház alapelveivel megegyező önkormányzati jogot védni, és az ennek érvényesítése végett a kath. országos gyűlés által megállapított szervezet törvénybe iktatását erélyesen követelni ; magától értetődvén, hogy annak csakis a kath. egyház tényezőit illethető organikus részleteit minden illetéktelen beavatkozástól menten fogják tartani; kötelességük leend ezen felül a kormány illető közegét az ügy igazolhatlan elhalasztása miatt feleletre vonni. Ezek fővonásaikban azok, mikre nézve garantiát kell, hogy képviselőinktől követelj ünk, mielőtt őket megválasztanék; mert olyanok ezek, mik iránt compromis- mot nem fogadhatunk el, ha igazán és nem csak név- szerint akarunk katholikusok lenni.“ Gróf Apponyi György. Az erdélyi részekből ezen párt eddiggelő m. e. 10 képviselőre számit. Ki tudja azonban, hogy mi minden történik a választásokig; mert az ultramontánok gazdag emberek s el is tudnak járni dolgaikban. Az anyaországban 40 jelöltet remélnek keresztül vihetni. Mikor szükség lesz, többet is fogunk mondani ezen párt mozgalmairól. Mit gondol Tisza Kálmán? Vájjon hiszi-e, hogy gr. Apponyi az ő számára kaparná a gesztenyét ? A szászok medgyesi gyűlése. E hó 4-ikén nyitatott meg a szász országgyűlés Medgvesen, és ugyanakkor megállapitatott azon programra, melynek alapján fognak az országgyűlésre képviselőket választani. A programmot, és a szászok magatartását a „P. N.“ után közöljük, mely igy szól: Meg kell adni a circumspectus szász atyafiaknak, hogy jól értnek ahhoz : lármát csapni, s cause célébre-t csinálni apró házi bajaikból. Odáig vitték a dolgot a külföldi és cislajthán sajtóban, hogy ügyeik nagyobb tért foglalnak el abban , mint az összes Magyarország ügyei együttvéve. Újabban a legbóbortosabb bécsi lapot, a „Deutsche Zeitung“-ot sikerült lamentatióik közlönyéül megnyerniük. E lamentatiókat különösen egy sajátságos vonás teszi véghetetlenül ízetlenekké: az a kiválólag német betegség, melyet „cultura-gög“-nek lehetne elnevezni. A szászok érdekében irt czikkekben minden harmadik szó „cultura,“ úgy hogy az embernek azon gondolatra kellene jönnie, hogy a „cultura“ valahol az erdélyi ha- vesok közt találtatott fel s rá az erdélyi szászok kizárólagos privilégiumot élveznek. A magyarok csak mint „barbárok,“ „ázsiaiak“ emlittetnek, úgy hogy a jó bécsi olvasóban azon nézet kell, hogy támadjon, miszerint mi, e hazának többi lakosai elvesznénk a sötétségben, ha Szehenböl nem világítana számunki'a a szászok mécsessé. — A jun. 4-ikén megnyitott medgyesi-gyülés, melyről az erdélyi szász székeket kivéve, igen keveset tud az ország, -—jelenleg nagy szerepet játszik a bécsi sajtóban. Czélja e gyűlésnek az eddigi czivódó u. m. ifjú és ó-szász pártot egymással kibékéltetni. Ezt mondják t. i. a gyűlés czéljának. A dolog, lényegét tekintve, máskép áll. Az ó-szászok, élükön az ultra-német Bausz- nern s még néhány magát culturhősnek képzelő ó- szász képviselővel, előállottak a gyűlés eszméjével s mint firmát az egyesülést és kibékülést állították oda. A valódi czél az ifjú-szász párt teljes beolvasztása az ó-szász pártba. A ó-szászok t. i. elengedik régi pro- grammjukból azt, a minek kivihetetlenségéről már magok is meggyőződtek s e helyett szövetséges társakat vélnek nyerhetni az ifju-szászokban azon terveikre nézve, melyeknek kivihetőségét még remélik. A munici- pális kérdésben egymással kiegyezni, különben közös erővel frontot csinálni az állam ellen, hogy minél több előnyt csikarhassanak ki spécifions kasztérdekeik részére, ez a legújabb kiadású szász programm. Az országgyűlésen a szász képviselők külön clubbot akarnak alakítani s mivel remélik, hogy a horvát ügyek jelen fejlődése mellett a jobboldal szorult helyzetekbe juthat, az ily eseteket arra akarják kiaknázni, hogy ilyenkor pressiót gyakoroljanak a jobboldalra. Mi mindig a méltányosság szószólói voltunk az erdélyi szászokkal szemben. De nem helyeselhetjük azt, hogy mig többi németajkú polgártársaink, kik semmiféle külön jogokat nem élveznek, teljesen meg vannak elégedve a jelen állapottal, a szászok, kik számra nézve egy csekély töredékét képezik az ország németajkú lakosságának, folytonosan nyugtalankodnak s külön municipális állásuk sértetlensége deczára elnyomatásról panaszkodnak. Ha politikusok, akkor nem elég hangzatos beszédekben kifejezést adniok váleményeiknek, hanem tisztába kell jönniök eljárásuk végczélja iránt is. Gondolják meg, hogy egy 180 ezernyi néptöredéket képeznek, mely geográfiáikig szétszórva s magokban a székekben is számüag kisebbségben van. Mielőtt magukat a magyar állameszmével ellentétbe helyeznék, jó volna következő alternatívát éretten megfontolniok : Va- lószinü-e az, hogy — miként újságíróik által külföldi lapokban kürtöltetik — a 40 miiló német az ő kedvükért interveniálni fog ? S ha e feltevés absurditását belátták, — mert lehetetlen be nem látniok — akkor fontolják meg, vájjon valószinü-e az , hogy ők a ma-