Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-06-02 / 44. szám
175 „Patria“ 54-ik sz. május 26-ikán. A hozzá több felöl tett azon felszólalásokból indulva ki: hogy azon kerületben, hol a románok túlnyomó többségben vannak — nem jogos és igazságos egy idegen nemzetiségű képviselő jelöltet állitni, — így nyilatkozik: A való alapján történő ilyetén felszólalások értékét becsülni tudjuk; vagy is: mi is — mint a Deákpárt román közege azt hisszük, hogy azon kerületben, hol a Deákpárti románok többségben vannak — igen is románnak kell lenni a jelöltnek. De hozzánk oly területekből érkeztek a felszólalások, hol a deákpárti és ellenzéki románok együttesen teszik a többséget, melyeknek az okból nincs is értelmök, mert: a pártok nem nemzetiségek, hanem politikai elvek szerint alakulnak. Vegyes. (A király anyja meghall.) Zsófia főherczegasszony, a király édes anyja, több napi betegség és hosszas kínos vonaglás után május 28-ikán reggeli 3 órakor Bécs- ben meghalt. A haldokló ágyánál álltak egész éjjel a király, királyné s az uralkodó család összes tagjai. A főherczegasszony: Zsófia, Friderika, Dorottya, Vilma 1805 jan. 27-én született. Leánya volt Miksa József bajor királynak, s 1824. nov. 24-ikén ment férjhez Fe- rencz Károly főlierczeghez. (A pénzügyminisztérium) egy körrendeletben tudósítja a hatóságokat, hogy számos szatócs a sót Oláhországból szállitatja, mi által a kincstár nagy kárt szenved. A pénzügyminisztérium szigorú büntetés mellett óvja az illetőket, hogy só készületeket más honnan, mint a magyar királyi só-árudákból, ne szerezzenek be. (Falragaszok) hirdetik Pesten, hogy a belvárosban Deák ellen Kossuth fog felléptettetni képviselő-jelöltül. E hír pedig valótlan, mert az ellenzék csak a választók összeírása után fog jelöltet kitűzni. ■ (Curiosnm.) A kinek nincs mai érdeme, az a múltak eldobott csontjain rágódik. Ezt szokta tenni a „Kronstädter Ztg.“ is valahányszor megszorul. Mindig a régi királyok és fejedelmek okleveleit emlegeti. Közelebbről úgy neki futamodott ennek a bolondságának (83 sz.), hogy Szent Istvánt is behúzza a cre- dóba, mintha már az is dicséte volna a szászokat. Vájjon ezek az urak politikusnak nagyobbak e, vagy historikusnak ? (A hidvégi községi-iskola) évi vizsgájáról a legnagyobb megelégedés kifejezése mellett értesítenek bennünket. Az ezelőtti években felmutatott sikerhez mérten az idei egészen meglepő volt, elannyira, hogy a szülők, kik az 1 írt. évi tandíjt sokalták, most kész örömmel fizetik, sőt mint halljuk kétszerezni is fogják azt. (A magyar kir, pénzverdéknél) a f. év első negyedében vert és forgalomba tett fémváltópénzröl az államszámvevőszék következő kimutatást közöl: 1871. végéig veretett 27.685,912 darab 20 kros., 48.103,209 darab 10 kros, összesen 10.348,109 frt. 1872. első évnegyedében veretett 621,657 darab 20 kros, 148,910 darab 10 kros, összesen 144,712 frt. 40 kr: a pénzverdéknél 1872 április 1-én készletben volt 78,522 db. 20 kros, összesen 27,243 frt ; forgalomba hozatott tehát folyó évi márczius végéig mindössze 28.262,047 darab 20 kros 48.131,698 db. 10 kros, összesen 10.465,578 frt. 70 krajczár. (Meghívás.) Folyó év junius 7-én d. e 10 órakor a brassai magyar társalgó nagy termében a „brassóvi- déki néptanító egylet“ közgyűlése leend, melyre a t. ez. tagok és taniigy barátok ezennel tisztelettel meghivatnak. Tárgy: a vallás és közoktatási m. kir. ministeri- umnak 26.035 számú körrendeleté; valamint a „Néptanítók lapja“ 20-ik száma alatt, közzétett pályázata értelmében, az első a néptanítók kitüntetése jutalomra; az utóbbi az 5—6 hétre németországi és svájezi jelesebb népiskolák meglátogatására való ajánlata és egyéb az egyletet érdeklő ügyek elintézése. Brassó, máj. 31. Jakab János, egyl. elnök. (Az oly regi pénzeket illetőleg,) melyek ásatások vagy szántások alkalmával találtatnak, a belűgyminister valamennyi törvényhatóságot értesítette, hogy minden ily találmányt a pénzügyi hatóságnak haladéktalanul följelentsenek, mivel a találmány egy harmadrészben a kincstárt illeti. A kik az ily talált tárgyakat be nem jelentik, pénzbírságban fognak elmarasztaltatni. (Nagy felhőszakadásokról) szólnak a csehországi hírek. Ma érkezett prágai táviratok folytán nagy vizá- radások sújtják az ország több részét, és sok emberélet veszett oda. Л vetések mértföld számra megsein- misitvék, és sok falu teljesen elpusztult. (Az újabb magyar vasutak) közül több a legújabb időben nagyobb üzleti kiadást mutat ki, mint mennyi a pálya nyers bevétele. Ezen helyzetben van az arad- temesvári, a magyar nyugati és az első magyar gács- országi vasút. Ezen pályák a „N. Fr. Pr.“ szerint a kormánytól azt követelik, hogy az ez által keletkező hiányokat az állam fedezze. A kormány ezt ugyanazon forrás értesülése szerint, semmi esetre sem hajlandó tenni; s ennélfogva az illető pályák igazgatóságai az országgyűléshez fogják ügyüket terjeszteni. (A baloldal ölelkezése a román túlzókkal) — írja a „Magyar Politika“ — Erdélyben napról napra botrányosabbá kezd válni. Tisza László közlönye a „Magyar polgár“ egy románt, Moldován Gergelyt, vall fő- munkatársának, ki e lap legközelebbi számában azt hirdeti, hogy az aradi programúi alapján áll, a mely tudvalevőleg nem többet s nem kevesebbet kiván, mint Erdély autonómiáját s külön erdélyi országgyűlést. És e nyilatkozat azon magyar ellenzéki lap hasábjain adatik ki, mely Tiszáék által subventionáltatik. Az ellenzék működése Erdélyben annál botrányosabb s vészthozóbb, mert az ottani románság nagyobb- része a múltakon okulva mérsékelt s hazafias irányú politikát hajlandó követni, minden pártkülönbség nélkül csak örvendeni kellene, azonban az ellenzék az, mely a románokat a jó útról visszatéríteni s a hírhedt aradi programúihoz terelni kívánja, Kossuthtal azt tartva, hogy a legfőbb s leghazafiasabb czél — a Deák-párt megbuktatása — minden áron. Hinc omne princípium, hue refer exitum. De az ellenzék csábítása a románokon nem fog, a magyarságot pedig visszatartja magától. (Tisza Kálmán) az ellenzéki lapokban egy nyilatkozatot tesz közzé válaszul Kossuth támadásaira. Azt írja lelevele kezdetén, hogy nem is felelt volna rájuk, ha a „Hon“ nem mondta volna, hogy felelni fog. Ezen furcsa ^indoklás után hozzá teszi, hogy nyilatkozatának nem czélja Kossuthtal polemiáoa elegyedni. „A polemizálás természetében van — úgymond — miszerint könnyen válhatik élessé, bántóvá akaratlanul is, már pedig nekem meggyőződésem, hogy annak, ki az 1848-ik év vivmányait kellően becsüli s ehez ragaszkodik: — Kossuthról — legyenek bár nézetei az övéitől sokban eltérők, nem szabad másképen, mint a tisztelet hangján szólamJ „Különben is régi s a történelem által bizonyított igaszág az, hogy a legnagyobb lángész sem képes teljes alapossággal ítélni meg hazájában a helyzetet, ha ettől hosszú éveken át távol élt. (Jótékony eső) áztatja vidékünk szomjas földét pár nap óta. Ez a legörvendetesebb hírek egyike, mert a már már beállott szárazság folytán mindenfelől aggodalmas panaszok érkeztek. Most az ország csaknem minden részéből jelentik, hogy: esőnk van! Kapcsolatban ezen örvendetes hírrel — meg kell említenünk azon többfelöl érkező szomorú hirt, mely az ország több részében történt borzasztó jégverésről szól. Majd nem hihetlennek tetszik, a mit a jégzaporról a „Hon-“ nak gömörmegyei Tiszolcról imák. A levél igy szól: Ti- szolc város lakosságának egy évig nincs kenyere s a lakosság háromnegyed része, ha a jó emberek könyörülő szive meg nem esik rajtok, botot vehet kezébe és mehet koldulni. Már most is leirhatlan a nyomor. A mint a megbénított szorgalom évszakokon körösztiil fáradhatlanul dolgozott, azt háromnegyed óráig tartó jégverés tökéletesen tőnkre tette. Mig ajég képzelhetlen morajjal zuhogott, az egész háromnegyed óra alatt, éjszakai sötétség volt. Tyúktojás nagyságú jég hullott folytonosan, közte olyan darabok, a mikből egy öt fertály fontot nyomott. Nemcsak a vetések mentek tőnkre, hanem a termő talaj maga is nagyobbára le van mosva vidékünk meredek hegyeinkről, mik most szomorú kopár oldalaikkal bámulnak az égre, mely őket oly irtóztatón megverte. A házak úgy megvannak rongálva, mintha ágyúgolyókkal lőtték volna össze: a mely háznak cserépzsindelye volt, csak szárufák váza maradt meg, a cserép maga lepattogzott, az ablakágok ki vannak tördelve, a fákon nem hogy gyümölcs, nem hogy lomb, de még ág is alig maradt. A gabona, krumpli, takannány, mind-mind tönkre ment: ahol el nem verte ajég, lemosta az árvíz. Vajmi csekély az a mi megmaradt. (A csalás egy újabb neme) kezdi felütni sátrát a testvérvárosokban, de főleg Budán. A Loc. Corr. egy ilyenről a következőt Írja: Egy debreczeni polgár feljön Budára, hogy a pénzügyminisztériumnál régóta heverő ügyének elintézését siettesse. Egy finoman öltözött ur véletlenül megkérdi őt, honnét jön s mily járatban van itt. A szegény debreczeni elmondja baját, mire az ismeretlen szolgálatait fölajánlja, és ügyének gyors s kedvező elintézését jósolja, miután ö a miniszter rokona. Képzelhető, hogy debreczeni emberünk nem restellett a bankókkal kirukkolni, csakhogy a miniszter „rokonát“ ügyének megnyerje. így vagy 286 írtat csalt ki a szemtelen, s azzal tovább állott. (A népiskolák ügye Dalmácziában) országos ügygyé emeltetett, s a következő módon szabályoztatott : Az oktatás ingyenes. Az eddig szokásban volt tanpénz eltöröltetett. Az iskolákra szükséges kiadások fedezéséhez a községek járulnak az iskolás növendékek számaránya szerint. A községek vagyoni tekintetben két osztályba soroztainak. Az első osztályú községek minden iskolaköteles után 3, a másod osztálynak 2 forintot fizetnek- évenkint. Az ily befolyt összegek az országos alapból egészittetnek ki. A tanítók a községi iskolatanács által történt hármas kijelölése után az országos iskolai tanács által neveztetnek ki. A tanítók fizetésökre nézve két osztályba soroztainak! az első osztályú tanítók fizetésének minimuma 400, a másodosztályunké 300 frt. A polgári iskola tanítói különbség nélkül 500 forint fizetést kapnak. Az ötödévi pótlék minden fizetésnek 10 %-a. A polgári iskolák igazgatói irodai átalányul 200 frtot, a több tanítóval biró iskolánál a fő tanító 100 frt. kap. A segédtanító fizetése 300, illetőleg 250 frt. A nötanitók a tanítói fizetések 80-% kapják fizetésül. (A csángó magyarok) vallási és iskolai szükségeinek fedezésére Hajnald kalocsai érsek 5000 frt alapítványt tett azon czéllal, hogy ennek kamataiból idővel a csángók részére papok neveltessenek, addig pedig, mig ily költségek az alapítvány kamatából kitelnek, a kamatok a tökéhez csatoltatnak. A Szt. László társulat e hó 25-én tartott választmányi gyűlésén ez ügy szóba jővén, elhatároztatott az érseket felkérni, hogy tekintve a csángók égető szükségét, adná beleegyezését, hogy a kamatoknak fele már most fordittassék iskolai szükségleteik fedezésére. (Vándor-sáska hadak) jelentkeznek a „Kelet“ értesülése szerint az ország keleti részén, s tetemes károkat okoznak a gazdáknak. Elég szomorú, ha igaz, mert az idei termés — a hosszas szárazság folytán —* amúgy is igen vékony reményekkel kecsegtet. A sáskák ellen, -mint mondják a legbiztosabb mentő szer a ludak, réczék, pujkák és disznók tömeges kihajtása, melyek teménytelen mennyiséget fölfalnak a kártékony vendégekből s még ha ehez gyorsan sánczat is húznak a letelepedett sereg útjába, abba is tömegesen hullanak bele a sáskák s tűzzel, doronggal sok elpusztítható ott is. Színház. Csütörtökön „Legjobb az egyenes ut“ Koczebue vigjátéka került színre, melyben Egressy Ákos mint vendég szerepelt. Az előadás sikeréhez a mily nagymértékben járult a vendégművész correct és mesteri játékával, ép oly nagy mértékben rontotta a sikert a szereplők egy része. Krimi Elias szerepében Egressy oly felfogást igazolt, és oly játékot mutatott, miszerint tőle az elismerést megvonni szigorú bírálat mellet sem lehetne. Úgy látszik, hogy e szerep Egressy sikerültebb alakításainak egyike. Ugyanazon este Fredro „Egyetlen leánya“ az előbbinél sokkal kevesebb sikerrel adatott. Ebben Rata- tinczky szerepével nem érte el a kellő hatást, mert úgy látszik e szerepkör nem az övé. A többi szereplőken is látszott az igyekezet, és jó akarat, — ha nem mindeniknél is az eredmény, — hogy nem engedték elfelejteni magukat, a vendégszereplő mellett. Ma este „H Rákoczy Ferencz fogsága,“ történeti színmű 5 felvonásban, kerül színre. Közgazdaság. A magyar keleti vasút. A m. keleti vasút igazgatótanácsa a részvényeseknek május 23-ra összehívott rendkívüli közgyűlése elé, két jelentést akart terjeszteni a vasúthálózat állapotáról. A közgyűlés a nevezett napon meg nem tartathatván, az jimius 3-ra halasztatott el. Az igazgatótanács első jelentése a vaspályavonal egyes szakaszainak építésügyi állapotait írja le. A nagyvárad-kolozsvári rész, mely már forgalomban van, teljes befejeztéhez még 600,000 frtot kiván; a végső felülvizsgálat junius havában várható. A gyulafehérvár-vásárhely-tövis-segesvári vonalokon az építés még nagy hátralékban van; ugyanígy van a kapus-nagyszebeni szakasz, mely junius vagy legfölebb augusztusban fog a forgalomnak átadathatni. Ellenben a kolozsvár-kocsárdi, gyéres-tordai és seges- vár-brassói a jövő év május hava előtt csak részben fognak megnyittathatni. A költségek, melyekbe a hálózat hátralékos részeinek kiépítése kerül 15.200,000 írtra mennek. A második jelentésben az igazgatótanács kimerítően ismerteti az egész keleti vasutügy történetét, hogy a miütból kimagyarázza azon szomorú pénzügyi állapotot, melyben a vállalat jelenleg sinlödik. A kormánytól az építési engedélyt tudvalevőleg Waring Károly londoni vállalkozó nyerte, ki az engedélyt az angol-osztrák bankra szerződésileg átruházta, de fentartá magának a jogot, hogy a 75.033,500 o. é. ezüst frt. nomi- nalban megállapított alaptőkéért az egész engedélyezett
