Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-05-16 / 39. szám

/

vesz a „KrönStädter“ más lapokból minden szidalmat. Ők igen lelkesen ragaszkodnak Magyarország államiságához arra , hogy a von Bausznern programmja mellett megférhessenek.

Hogy mit akar hát a „Kronstädter“, ha mindkét pártunk ellen ingerel? arra kelló világot vet, hogy épen most alkalomszerűnek találta a 49 ben árulás miatt a magyarok által kivégzett Róth szász pap életrajzát nagy magasztalások közt közölni.

Nem kell a külföldi lapokba küldözgetett gyalázatos czikkeikhez fordulni; elég számba venni hazai lapjaikat annak kiderítésére, hogy ók a magyar állam és magyar nemzetiség iránt minő érzülettel viseltetnek.

Mindenesetre baj; de veszsdelmes csak akkor lenne, ha még tovább is csalódásokban ringatnák magunkat.

Örvendetes ezzel szemben, hogy a románok kezdik fölismerni helyzetüket: miszerint ők valóban a magyar faj mellett haladásra vannak utalva; s hogy kormányunk ezen közeledést kellőleg tudja méltányolni.

E tekintetben azonban csak a kezdet kezdetén vagyunk; s hogy sikerüljön az egyetértés, államférfiul tapintatra és kitartásra van szükség.

Ő FELSÉGE e hó 10-ikén téi't vissza Budára — ama vidékekről, hol a nyomor és pusztulás képei állottak atyai szemei előtt. A hol megjelent minden szava, minden tette fényesen tanúskodott ama részvétről, melyet a sors által lesújtottak iránt érez. A királyt mindenütt a merre útja vezette — fényesünnepélyek, diadalívek fogadták és kézzelfogható bizonyítványát adták annak, hogy a magyar birodalom népei minden politikai agitatiók daczára: rendithetlen hűséggel és loyalis ragaszkodással viseltetnek az uralkodó és felséges háza iránt.

Az üdvözletek sorát adni, terjedelmes lenne, azért csak nehány nevezctesbb választ emelhetünk ki.

A zombori küldöttség üdvözlő szavára következőleg válaszolt ö felsége:

Hódolatuk s hü ragaszkodásuk nyilvánítása újabb adalékul szolgál abbeli reményemnek, hogy önök bizalmam és várakozásomnak mindenkor teljes készséggel fognak megfelelni.

Újvidék tisztelgő küldöttségének szavaira ekkép válaszolt :

Megelégedéssel fogadom Újvidék város küldöttségének hódolatát. Az ország szélén helyezve, önök fontos

sága. Fél óra múlva ö maga is kész volt, csak veres szemein látszott még meg az átvirrasztott éjszaka. A legénység felett szemlét tartott s azután jelentette az őrnagynak, hogy az indulásra minden készen áll.

„Előre tehát — mondá ez, miközben mély sóhaj lebbent el ajkiról, — én elkísérlek Nalporeig.“ Mivel a hőség még tűrhető volt, Vilma egy ideig lovagolt. Azon pillanatban, midőn a kis csapat kiindult, egy utálatos külsejű öreg ember az fit szélére lépett és kinyujtá karját, mintha elakarta volna átkozni őket.

„Mit akar ezen ember?“ Iviálta rá Thompson, s lovag ostorát ütésre emelte. Az öreg mozdulatlan maradt és merev tekintetét a hadnagyra szegezte, mialatt meztelen karjait vizirányos állásban feléje tartá kinyújtva.

„Ne üsse meg Thompson! — mondá az őrnagy — ez fakir ! “

„Mily utálatos majom!“ viszonzá Thompson, ki nevetve tért vissza: „A calcuttai sebészek szép ösz- szeg pénzt fizetnének ilyen élő csontvázért.“

A mint a caraván eltűnt a látkör szélén, a fakir egy hosszantartó éles füttyöt hallatott. Ugyanazon pillanatban az öregtől két lépésnyire egy tetőtől talpig meztelen hindu emelkedett ki a földből. Az öreg — ki senki egyéb mint Mookerjee volt — a bennszülöttnek gyorsan utasítást adott, mire az majd nem azon irányban, melyben-a sipoyik távoztak, elsietett. Mookerjee csakhamar követte, de valamivel lassabban.

Nalporeban az őrnagy, Thompson és még más két tiszt elbúcsúztak Vilma kisasszonytól. Sir Mac-Slane még egyszer szivére kötötte Fitzmoornak egyetlen leányát.

„Legyen ön nyugodt — feleié a kapitány — még egy csepp vér kereng ereimben, addig Mis Mac-Slanét nem éri veszély.“

„Én is úgy hiszem“, mondá az őrnagy, — ezzel átölelte még egyszer leányát és paranasot adott az út folytatására.

(Folytatása következik.)

— 154 —

feladata kettőzött buzgalommal ápolni a hűség s valódi hazafiasság érzelmeit, hogy mindinkább szilárd legyen azon elválaszthatlan kötelék, mely önöket századokon át a hazához csatolta. Elvárom Újvidék lakosságától, hogy vallás és nemzetiségi külömbség nélkül e feladatot mindenkor híven fogja teljesíteni s e meggyőződésben szívesen elküldöm neki üdvözletemet s változatlan jóakaratom biztosítását.

Riharmegye üdvözletére igv szólt :

Ép most kifejezett hűségüket és ragaszkodásukat a törvény tisztelete és atyai szándéklataim buzgó előmozdítása által leginkább tanúsíthatják ; ezt várom önöktől és azért hódolatukat örömmel fogadom.“

Hasonlóképpen válaszolt a király Zarándmegye üdvözleteire.

A görög-keleti clerus tisztelgésére adott feleletében a király kiemelte, hogy a clerus a testvéri egyetértésnek vallás és nemzetiségi különbség nélküli fentartása által használni fog a hazának, és kinyeri a legfelsőbb megelégedést.

Ez utazás oly esemény, melynek következményei az egész országra fognak kiterjedni. Az Alföld gazdasági viszonyainak rendezése, átalakítása ez úttól van feltételezve. Hosszú idő kell arra, de a kezdet meg van téve : az alapkő, melyet a koronás király a Ferencz csatorna zsilipjénél lerakott, -a nagy átalakulási mii alapkövének tekinthető.

Az árvíz által sújtott megyékből átrándult ö felsége azon vidékre, hol a polgári szabadság élvezetébe és a polgári kötelességek teljesítésébe oly nehezen találják bele magukat. Mint a magyar állam koronás feje magas méltóságának egész felségében jelent meg itt a király. Népeit bizalomra, békére s a törvény tiszteletére intette mindenütt.

Visszatérve Budára — О felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltoztatott a m. kir. miniszterelnökhöz intézni :

Kedves gróf Lónyay! Ma tértem vissza a magyar alföldről, hová népeim jólétére irányzott fejedelmi gondjaim vezettek.

Fájdalommal tölt el atyai szivem, midőn a rendes években gazdag termést adó vidéken a vizek által okozott nagy károkat szemléltem.

Megnyugvásomra szolgált, hogy az elöntött terület j egy része időközben ismét művelés alá vehető lett. Bizton reményiem, hogy a kormányom által részint már elrendelt, részint tervezett és legközelebb foganatba veendő intézkedések s a társulati munkásság fokozása az elemi csapások által okozott bajokat lehetőleg enyhíteni fogják; s hasonló csapásoknak a jövőben elhárítása iránt, kormányom előmunkálatai és előterjesztései alapján intézkedni fog a törvényhozás.

A bajok között, a melyeket fájdalommal láttam, örömmel töltött el, egész utam alatt szemlélhetni legdrágább kincsemet: népeim szeretetét. Hű népem az őszinte ragaszkodás és osztatlan szeretet lelkes és fényes nyilatkozataival környezett mindenütt.

Visszatérve a fővárosba, fejedelmi hivatásom kedves kötelességét sietek teljesíteni, midőn ezért teljes elismerésemet és őszinte köszönetemet nyilvánítom. Nem egyes városhoz vagy helységhez, hanem az általam átutazott vidék összes népességéhez intézem e nyilatkozatot, miután ugyanazon érzelem őszinte kifejezésével találkoztam egyaránt mindenütt.

Ezelőtt nehány évvel ünnepélyes alkalomkor mondám: „Boldog fejedelme csak boldog nemzetnek lehet.“ Hogy ezt elérjem, ezentúl is arra lesznek Irányozva atyai szándékaim és fejedelmi gondjaim.

Hiszem, hogy a mindenható áldásával fogja kisérni e törekvéseimet; s bizton remélem, hogy hü népeimnek a trón és haza iránti hü ragaszkodása és őszinte szere- tete mellett, kedvelt Magyarországom és a monarchia szép és biztos jövőnek nézhet elébe.

Megbízom önt, hogy erről az utazásom alkalmával érintett vidék összes népességét — ismételt szives üdvözletemmel — azonnal tudósítsa.

Kelt Budán, 1872. évi május hó 10-én.

FEKENCZ JÓZSEF, s k.

A szerb regeiisnek egy állítólag a belgrádi osztrák-magyar föconsulhoz intézett s a Voncsma-féle okmányokra vonatkozó levelét közli a bécsi „Vaterl.“ E levél igy hangzik : „Főconsul ur ! Nagy meglepetésemre nevemet hivatalos okmányokban találtam, melyek a horvát 1 választási mozgalmakra vonatkoznak, s rövid idővel ezelőtt nyilvánosságra hozattak. E meglepetés annál kellemetlenebb volt reám nézve, mert az okmányok egyikét, a negyediket az osztrák-magyar kormány hivata- talos lapja hitelesnek jelentette ki. Azon okmány ez, melyben azt állítják, hogy én a horvát nemzeti agita- tió vezéreinek politikai czélokra 27,000 irtot adtam át.

Teljesen fölöslegesnek tartom, hogy ily vádat megezá- foljak, de egyúttal reményiem, hogy ön főconsul ur, a magyarországi miniszterelnök részéről oly súlyos vád tárgyában, a mely egy barátságos kormány ellenében hangoztatik, kielégítő nyilatkozatot fog kieszközölni. Fogadja stb. Belgrád, apr. 24. (máj. 4) Ristics.“

В rass 6 , 1872. máj. 13. Speculatió és kislelküség.

Az egyéni cselekvési szabadságot, az iparűzés általános jogosultságát megszorító, a szabad ipar, s a jelen társadalmi törekvésekkel merőben ellenkező, a középkor feudális felfogásai s viszonyaira alapított cehalis rendszernek, az országos törvény által eltörlése folytán, j az egyes céhok, mint kiváltságos ipartestületek felosz- lattóttak, s azoknak az országos ipartörvény rendeleté szerint — a leglényegesebb s legnagyobb horderejű nemzetgazdasági elv — az assotiatio alapján, vagy ipartársulattá kell átólakulniok, s e minőségben a testületi vagyont, a társulat czélja, érdekei, előmozdítása tekintetéből megtartani, avagy ha azzá lenni a testületi tagok absolut többsége kivánata folytán vonakodnak, a testületi vagyonnak az illetékes törvényhatóság rendelkezése alá bocsátására köteleztetnek.

Az országos ipartörvény 83. §. kényszerítő erejének Brassó város kereskedelmi, czehalis rendszerre alapított testületé is engedve, közelebb közgyűlésre jött egybe, a testületi vagyon hova fordításáról tanácskozandó.

A testület szász és többségben levő tagjai — miután az ipartörvény által elöszabott társulattá alakulni, a tagok általános kivánata folytán lenni nem akar, azon indítványt terjesztek ‘elő, mikép a testületi vagyon a brassai nyugdíj-egyletnek adassék át. Ez indítvánnyal ellenkezésben a testület magyar és román tagjai határozottan hangsulyozák, hogy testületök vagyona, az elegendő alap nélküli, a brassai kereskedelmi viszonyoknak meg nem felelő kereskedelmi oskolának adassék át, s az, — ez és a meglévő alapból a viszonyoknak megfelelően, — czélszertien ruháztassék be.

A szász circumspectusság logicai egymásutánja a közérdekkel szemben — ez esetben sem tagadta meg magát. A szászok ilynemű tendentiája az általános közérdekkel szemben, ismerve sajátlagos, specialis irányú jellemét — sok esetben meg sem lepett, s azt az előzmények után természetszerűnek declaraltuk, de hogy a szász circumspectusság annyira mehessen, hogy a közérdekben saját s pecialis érdekét is megölni képes legyen: ezt a speculativ érzelmű szász nemzetről sem tettük fel.

A circumspectus rész azon indokból indítványozta a nyugdíj-egyletnek átadást, (reméljük, hogy e nyilatkozattal az atyafiak lelke mélyében kutattunk) hogy a testületi vagyonból — miután a nyugdíj-egylet többségét szászok teszik, ezután is mindnyájan és kizárólag részesülhetnek ; mig ha egy, a brassai forgalmi viszonyoknak megfelelő — minta kereskedelmi oskola állitta- tilc fel, akkor „bald kommen die Szekler“ kiknek az oskolám tömörülése által, a eircumspectusok részesedési joga nagymértékben, s talán egyszer — mindenkorra veszélyeztetni fog.

Határtalan kislelküség, fel nem esmerni a közérdek nyilvámdásában a speciális érdeket! mert ha a Brassóban jelenleg fennálló, az oskolai vagyon elégtelensége miatt képzett tanerők hiányában szenvedő kereskedelmi oskola, kellőleg, czélszertien ruháztatik be, s képzett tan-erőkkel láttatik el, és igy a viszonyoknak megfelelő minta oskolává növi ki magát — ebből közvetlen Brassó város is határtalan előnyöket, huzand — miután képzett szakférfiúi mellett kereskedelmi viszonyai is kedvezőleg fognak irányulni.

Köszönet a józanabb, a közérdeket helyesen értékelni s becselni tudó magyar és román testületi tagok ellenkező indítványának, a szász testületi tagok specula- tiója és kislelkiisége hajótörést szenvedett, s a testület a szavazatok egyenlősége mellett azon eredményre jutott, hogy a testület kebeléből, mindenik nemzetiségből 2—2 tag küldendő ki, hogy ezek, mint bizottmány a testületi vagyon hova fordítását illetőleg — tervezetet nyújtsanak be.

Bizton reméljük, hogy a tervezet elkészítésére kiküldött tagok, a tervezet elkészítésénél a közérdeket, s Brassó város kereskedelmi érdekét tartják fökép szemeik előtt, s ilyen köz és helyi érdekű kérdés felett annyival inkább nem fognak kislelküleg és elhamarkodva határozni, hogy az általok beterjesztendő tervezet minőségétől Brassónak, mint a magyar állam egyik lényeges kereskedelmi pontjának — kereskedése jövője egy miveit szakképzett kereskedelmi osztály teremtese, mely nem csak üzér legyen, hanem egyszersmind ember és hazafi, ki a szakmáján kívül eső dolgokat is