Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1872-04-04 / 27. szám

sőt az ellenzék részéről nyiltan és határozottan kimondatott ezelőtt bárom héttel s azóta folyvást ismételtetett erőszakkal megakadályozni; tehát minden más üdvös törvényjavaslat tárgyalását lehetetlenné tenni. Pedig, tekintve a fontos teendőket, melyek még ezen országgyűlésre várnak, s melyeknek befejezése az ország érdekében elkerülhetetlenül szükséges, mennyi üdvös törvényt lehetett volna ez utóbbi két hét alatt létrehozni! (Úgy van! jobbfelöl.)

Napról ilfipra idézte és nézetem szerint sokban nem helyesen értelmezte az ellenzék a házszabályok rendeletéit, melyekre nézve igen helyesen jegyezte meg tisztelt barátom a pénzügyminiszter , hogy ezen szabályok nem oly ház számára voltak alkotva, melyről fel lehetett tenui, hogy annak bármely része, bármely kisebbsége a házszabályokat a törvényhozási teendők egyenes megakadályozására és a szólásszabadsággal való visszaélésre fogja kiaknázni. A mult három héten lefolyt tárgyalások világosan kimutatták, mikép lehet a névszerinti szavazással visz- szaélni, melynek a józan felfogás szerint más feladata nem lehet, minthogy azon esetben, midőn a többség megszámlálás által biztosan nem vehető ki, a szavazatok arányát biztosan kitüntető mód alkalmaztassék, még pedig csak nagy és fontos kérdéseknél, hol sulylyal bir nem csak az, hogy bány szavazattal, de egyszersmind az is, hogy kiknek a szavazatával döntetett el a kérdés. Több évi tapasztalás ezt igazolá, ezen szakasz úgy alkalmaztatott és órtelmez- tetett mindeddig. Visszaélés történt az interpelláló jogával, midőn a szabályok nyilvános rendelete ellenére hosz- szu órák töltettek el az által, hogy egyes interpellálok, noha kötelességük lett volna röviden indokolni interpella- tiojukat, részint régebben elmondott beszédeket, részint okmányokat olvastak. Visszaéltek a kérvények tárgyalásánál. Az előtt a kérvények tárgyalása alig fél órai időt vett el; most minden ok és czól nélkül, sőt szabályok és a Parlamentarismus természetével és szellemével ellentétben a kérvények felolvasása is követeltetek, sőt egy alkalommal négy egészen egy forma tartalmú kérvény olvastatott fel s minden szombaton reggel és este 7 óra hosszat tartott a kérvények tárgyalása. A képviselők ideje a hazáé és azon képviselő teljesiti hun kötelességét, ki nem tekintve az idő tartamára, melyet a törvényhozási teremben tölteni kénytelen, kész elvégezni azt a mi szükséges. (Helyeslés jobbfelől.) A múlt betekben minden más alkotmányos országok parlamenti szokásaival ellenkezőleg az órák száma felett folyt több napig tartó hosszú és meddő vita, mely alatt minden lehető tárgyról szólották, de csak az ellenzék részéről, holott a feladat nem az, hogy bizonyos számú órákat itt töltsünk, hanem az , hogy bizonyos fontos tárgyakat kellő időben elvé gezzünk. —

De mit mondjak a törv.-javaslat czimének megállapítása felett folyt vitának egyoldalú beszéd árada tárói. Hallatlan ez a parlamentek történetében; 8 napig csupán ellenzéki részről 70 képviselő tartott beszédeket 1 és ismételte ezen tjavaslat általános tárgyalását hannadiz- ben. De mi mind ennél komolyabb a múlt heti vitatkozások bizonyiták, hogy a szabályok nem adnak kellő befolyást és hatalmat az elnöknek a tanácskozások vezetésére hogy szólással való visszaéléseket az elnök többszöri intése és felszólalása nem képes meggátolni.

Ezen eljárás ellenében a többség három heten keresztül a türelemhez nyúlt, s ha a türelem erény, még pedig önmegtagadással járó erény egyeseknél, mennyivel nehezebben gyakorolható erény az, egy számos tagból álló testületnél. Kitartás a türelemben jellemezte a ház többségének magatartását nem pár óráig, de most már betekig; az őszinte jó szándéknak és bazafiui kötelesség telje- | sitésének öntudatában komoly csendben törtük, a méltó visszateszésnek még jelét sem adva, azon alaptalan vádakat, melyekkel naponta elhalmoztattunk , bizva abban, hogy végre is megjő az ellenzéknél a magábatórés órája.

Mi kitartó türelmet tanúsítottunk, mert éreztük, hogy az ellenzék határozottan kijelentett szándéka és törekvése kérdésbe hozza minden alkotmányosságnak alap- és élet- ! feltételét, mert nyiltan leplezetlenül és határozottan felállították azon elvet, bogy a kisebbség ellenállhat, a többség akaratának. Tagadjuk meg azon* elvet, hogy a többségi határoz, és megszűnt a társadalmi rend a legkisebb köz í ségtöl, fel egész a törvényhozásig. Megérti azt a legutolsó község tagja, hogy hová lenne a rend, hanem a községta nács többségének akarata szerint intéztetnénck a község ügyei. Hát ha a megyék és városok gyűlései követnék példájukat, s a kisebbség akarna erőszakkal uralkodni a többség felett, — hol állna meg a társadalmi rend, hol az alkotmányos szabadság? (Elénk helyeslés a jobbolda Ion.) Es mi adjunk erre példát?

Azt mondják, hogy egyezkedési ajánlatokat tettek.

Mi készek voltunk értekezésbe bocsátkozni, még pedig a legösziritébb egyezkedési hajlammal; de lehetséges-e valóban alkotmányos érzésű férfiúra nézve alkudozásra lépui az alkotmányosság életfeltétele felett, elismerni jogosultságát a kisobbség uralmának a többség felett ? (Tetszés jobbfelöl.) Oda juttassuk-e mi az országgyűlést, a mely pedig hivatva van az egész országnak példát adni, oda juttassuk-o mondom, az országot, bogy reánknézve is valósuljon az, a mi egy szomszéd nemzet vesztének főoka volt, t. i. az országgyűlési kisebbségek, sőt egyesek által gyakorolt vétójogra? (Elénk helyeslés jobbfelöl.)

Mi kimondtuk s legjobb meggyőződésünk szerint, hisszük, hogy hazánk jelen viszonyai közt, tekintve a nép

szaporán tekerte a kötelet a Dridif karjai körül és végén valódi czigány bogot vetett; azalatt a szolga lábait kötözte össze.

Mikor Dridif meg volt kötözve, a gazda elejébe állott és igy szólott hozzá ; te kötélre való vén haramja, nem akarád mondani, hogy szomszédommal szándékoztál ellopni lovaimat; most már nem adlak a törvényszék kezébe, leszek én birád; itt halsz meg vén lókötő. — Gondolj az istenre — felelt Dridif — a mi nem volt igaz azt nem mondhattam. Ha gondolod hogy hibáztam, adj a törvény kezére, de ne bánjatok úgy velem, mint a múltkor. —

Meg kell ölni — kiáltott az asszony — mint egy furia, és intett, bogy a kert felé nyíló ajtón, a melyen öt lépcső vezetett le, lökjék ki.

A szolga és a czigány, utóbbi a nyaklevesre emlékezve , engedelmeskedtek, és a megkötözött Dridifet az ajtón kitaszították, ki nehéz testével mint egy zsák hullott alá.

Az asszony szerte-szét-nézett és megpillantva egy kapát a szolga kezében, nyomta hogy azzal vágja el a Dridif nyakát, ez hozzá is csapott azzal vagy kétszer a nyakához, de a ki omló vértől eliszonyodva, azt félre lökte, hogy nem ember nyak vágni való.

Az ezen idő alatt a kamarában keresgélő gazda is elő állott; kezében tartott egy régi rozsdás pistolyt és oda nyújtotta a szolgának, hogy azzal lője meg.

Az események által elkábult szolga kétszer reá cser- szentette Dridifre a pistolyt, de a régi töltés nem sült el. Erre azt a gazda lábai elé lökte aval, hogy a dumnezeu nem akarja, hogy meglője.

A gazda nyugodtan felvette, a régi töltést kiürítette és újat töltött, és újra a szolga kezébe nyomta, hogy ha már a nyakát megvágta, csak lője meg, mert igy még nagyobb baj lesz belőle.

A szolga gépileg átvette a pisztolyt és reá sütötte Dridifre.

A szerencsétlen füstbe burkolva hevergett vérében, a füst között vékony vizsugárként szökött a vér magasra. A gazda sógorának nézete szerint ki mint matus regius

fungált a gazda Ítéletének végrehajtása mellett, mind az a ragyogva lemenő nap által megvilágítva irtoztató szép látvány volt.

Dridif az első lövésre nem halt meg, azért a pisztolyt másodszor is rá siité a szolga, mire ő mozdulatlanná I vált.

A Dridif kivégeztetése után a gazda sógora szekérre ült és a városba hajtva jelentést tett, a felöl, hogy Dridif a hires rabló, ki az ő sógorát és annak feleségét meg akarta ölni, szerencsésen meglövetett.

A bírói szemle alatt kitűnt hogy Dridifnek kezei, lábai halála előtt meg voltak kötve, és hogy a lösebeket fekvő állapotban kapta, mire a kiállott veszély felett jajgató gazda nagyon elbámult.

A szolga a bonczolás vége felé érkezett haza, levett kalappal, halvány arczczal, merőn nézte a halottat; az asszonynak ki több rendben megkísértette őt eltávolitani ez nem sikerült. Végre arczára téve két kezét, a vizsgáló bíróhoz fordult és igy szólott: „Uram, ezt az embert én öltem meg; ö nem vétett egyikünknek is semmit, de még is ő volt oka, mert a drakut ő hozta a házhoz, még a ház ajtóban is azt mondá, vele van az ördög, sőt utolsó pillanatában is azt álitotta, hogy a draku erősebb a dum- ; uezeunál.“

A gazda és hozzátartozók börtönbe kerültek, a czi- 1 gányon kívül ki a tett elkövetése alatt állítása szerint el volt ájulva, a megkötözésen kivül egyébben részt sem vett, — elítéltettek. |

A vizsgálat alatt is sokszor fordult elő a draku, a, ki hihetőleg a papok tarka kabátja és füstölője daczára még hosszason szerepelne, ha az állam az iskola törvényt, a mi egyedüli talizmán az ördög ellen, nem vinné oly erélylyel keresztül.

Nyugodj Dridif, az ördög, a te hatalmas ellenséged, ezentúl nem sok hozzád hasonló áldozatot kap.

miveltségi fokát, nem a létező viszonyok cousolidatiójára, de politikai nemzetiségünk veszélyeztetésére szolgálna, ha már most az 1848-ki törvények által megállapított liberális censust kiterjeszteni s nagyban szélesbiteni kívánnék. Nagyszerű csalódás azt hinni, hogy az átalános szavazati jog nálunk az alkotmányos szabadság védelmére szolgál; más nemzetek példája eléggé tanuáitá, hogy az gyakran ellenkezőre vezet, s hogy mindenütt, hol az általános műveltség és értelmiség el nem terjedt, a széles alapú választási census az állapotok consolidatióját nem mozdítja elő. —

Itt két egymással ellentétben álló nézet van, mely szerint mi részünkről az 1848, törvénynek félremagyaráz- hatlan létesítése; az ellenzék részéről pedig az 1848-ki : törvény által megállapított, de egyes pártérdekekből és a törvény félremagyarázásából eredeti visszaélések törvényo- sitése s a választási ccnsusnak az 1848. törvényekkel meg nem egyező kiterjesztése szándékoltatik. Bizonyára előfordult, hogy a törvénynek nyilvános rendelete ellen, talán párt érdekből, hibás összeírások történtek, és ezeket törvényesíteni, úgy mint az ellenzék kívánja, ismét nem más volna, mint az 1848 ki törvények által megállapított választási törvény félremagyarázása által a választási censust szélesbiteni.

Egyedül a városokban levő házaknál ismerhetjük el felszólalásaikat jogosultnak, és maga a többség mielőtt még az ellenzék ez iránt felszólalt volna, elhatározta, hogy a beadott javaslat ezen pontra nézve módosittassék, a menynyiben mi is részünkről készek vagyunk hozzájárulni ahhoz hogy nem az adótétel, hanem a lakrészek száma vétessék a választási képesség alapjául, miután mindenütt másutt a törvény által megállapított adómórve helyesen alkalmazható, de a házosztályadó behozatalánál a házak értéke alacsonyan vétetett fel.

Komárom városa t. képviselője sokat emlegette a statistikai adatokat s táblázatokat, melyekből megmutatni kívánná, hogy az általunk javaslatba hozott törvény által hányán maradnának ki a választási összeírásból. En azt állítom, bogy a jogosan gyakorolt választási jogoktól, az általunk benyújtott törvényjavaslat alkalmazása által, kivált ba elfogadtatnék az, mit magunk felajátilánk a városi házakra nézve, alig záratnék ki valaki ; de igen érdekes statistikai adatok lennének azok, melyek kimutatnák, bogy az egyes választókerületekben valószínűleg pártérdekből hány válaszló íratott össze, kinek az 1848-ki törvény választási jogot nem adott. — Nem jogfosztásról tehát, de a törvény világos rendelete ellen, egyes vidékeken pártérdekből történt visszaélések meggátlásáról volt szó. (Tetszés jobbfelöl).

Szükségkép kell és nélkiilözhetlen bizonyos folyto- tonosság a törvényhozási működésben. Ha a szabad és alkotmányos Anglia s a még szabadabb amerikai köztársaság hosszú alkotmányos élet fejleményeként nélkülözhetlennek vélte, az általunk indítványozott 5 évnél hosszabb időtartamra választani a képviselőket a törvényhozásba: — az alkotmányosélet egyeues kötelményének kell tekintenünk azt, hogy a képviselői megbízás hosszabb időre szóljon; kivált nálunk, most, midőn az országgyűlésen van összesítve az államélet minden nevezetes mozzanata, midőn annyi organikus törvény alkotása vár ránk, mely nem végezhető el egy pár ülés alatt, de több évi következetés és egyirányú tárgyalást kiván, mulhatlanul szükséges, hogy a törvényhozásban bizonyos folytonosság rendszeresség és stabilitás létesitessék. (Tetszés jobbfelől). De a tapasztalás is igazolta, hogy egy három éves ülésszaknak azon hátránya van, hogy ezen három évből leginkább csak egy év alatt fejtheti ki a képviselöház teljes törvényhozási működését, az első évben, kivált kezdetben, Dom fejtheti ki teljes tevékenységét, miután idő kell, raig a pártok tömörülnek és a nézetek bizonyos irányt vesznek, az utolsóban pedig, midőn az újbóli megválasztás gondjai foglalják el a képviselők nagy részét, nem képes a következetés munkásság kifejtésére. A mi nézetünk szerint a mandátum ezen meghosszabbítása fejleszti és erősíti a parlament élet- képességét s mert mi erősíteni kivánjuk a törvényhozási működést, ezen nagy czél elérése végett kivánjuk az arra vezető eszközt is. (Tetszés jobbfelöl).

Mi azt hisszük, hogy azon ut helyes, melyet mi választottunk ; mi tudjuk, mi akarunk, s azt nyiltan be is valljuk.

Ellenszegülésüket, melyet megtörni, mert respectáljuk a szabályoknak még külső formáit is, most még nincs hatalmunkban, — fájdalommal bár, de kitartó türelemmel kénytelenek vagyunk elviselni ezen fellépést, mert érezzük, bogy az nem emeli nemzetünk tekintélyét, e perezben nem erősít, de gyengít bennünket. Szeretnék az ékesszólás hatalmával birni, hogy legheusőbb meggyőződésemnek elragadó meggyőző szavakat kölcsönözve kérjem a baloldalt, hazánk nevében és az alkotmányosság érdekében hagyjanak fel a megkezdett iránynyal, hisz mindnyájan, önök is, a történet előtt állunk, mely kérlelhetlen Ítéletet fog mondani felettünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a bal-