Nemere, 1872 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1872-01-04 / 1. szám
Brassó, 1872. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer csütörtökön és vasárnap. Ara: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft- — kr. Negyedévre . • 1 ft- kr. A szerkesztő szállása : Szinház-uteza 404. szám. Másod évi folyam 1. szám. Politikai, közgazdászai! és társadalmi lap Jff/j Csütörtök, jan. 4. Birdütési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségnél. A „Nemerére“ folyvást előfizethetni : Egész évre .... 6 ft. — kr. Félévre ......................3 „ „ „ N egyedévre . . . . 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzek bérmentve küldendők a „Nemere“ szerkesztőségének Brassóba. Uj évben 1872, Brassó. „Isten csodája, hogy még áll hazánk,“ — ezt irta a megelőző harmadik évtized egyik uj évében Petőfi. „Valóságos talány Magyarország és a magyar nemzet múltja s létele,“ — ezt közelebbről irta egy elterjedett német lap. Elébb valamivel egy másik német lap azért szidalmazta a németek őseit, hogy mért nem verték ki seprűvel Európából a maroknyi magyarságot. Szigetnek is csekély az 5 millió magyarság azon két roppant tengerhez mérve, melyet egyfelől 60 millió német, másfelől 100 millió szláv képeznek. Megállhatunk-e ? Van-e eset, hogy a magyar haza és a magyar nemzet fennmaradjon, midőn az emberiség legnagyobb nemzetei közé van épen ő, a leg'kisebb beékelve? Nem fognak-e azok eltapodni minket gőgből, h ^alom-terjesztési vágyból, vagy hogy egyik a másik felett előnyt nyerjen? Nem fognak-e elnyomni a hatalmasnak azon szeszélyéből, melylyel szemben a gyöngét nem védi törvény ? — Mi tarthat meg minket ? Nagyon méltó e kérdéssel foglalkoznunk uj év napján, mert foglalkozik ezzel mindenikünk, a ki gondolkozni tud, folyvást ; és nem egynek borult el szellemvilága épen azért, mert e kérdésre megnyugtató feleletet nem kapott. Egyik pesti lapnak eredeti észjárásról, találékonyságról és hazafias érzületről ösmeretes vezérczikk-irója épen e kérdéssel foglalkozik közelebbről s arra a következtetésre jut, hogy szám ellenébe számot állítsunk! Ha kevesen vagyunk, magyarosítsuk hazánk más ajkú polgárait, hogy legyünk többen. Muszkaország így olvasztotta be seytha, len yel és részben német alattvalóit mérges muszkákká, — igy a porosz az országában lakó nagy számú szlávságot, — a franczia németjeit satb. Tegyünk igy mi is ! Első tekintetre még.csalogat ez az okosо о kodás: hiszen más is úgy tett, úgy lett hatalmassá valamennyi; a mit elmulasztott Sz. István, Nagy Lajos, Mátyás és Bethlen Gábor, — rajta, hajtsuk végre gyorsan! Legyen magyarrá mind, a ki ez országban lakik ; akkor aztán ... Nos hát mi lesz akkor? Ha mind magyar lenne is e hon polgára, lennénk 15 millión; annál pedig a német több négyszer, a szláv hétszer, együtt tizenegyszer. Még akkor is kicsivel lenne több kilátásunk a megmaradásra, ha a szomszédok vesztünkre törnének. De gondolható-e és lebetséges-e e terv ? Hogy 5 millió nagy hirtelen átalakítson 10 milliót ? Bizony a kétségbeeséshez kell közel járni annak, a ki nem lát m is szabadulást nemzetünkre nézve, csupán a kétségbeesésnek ezen soha nem valósítható esz; özét! Ha őseink nem túr fák megtenni, midőn kezökben volt minden h, falom, — hogyan te- hessük meg mi, a kik méltányosan megosztottuk hatalmunkat más ajk: polgártársainkkal? Ha nem lehetett me< fpuni akkor, midőn a nemzetiségre nem is gondolt senki, — hogyan lehetne ma, midőn a nemzetiségnek nemcsak kellő értéket tulajdonit minden népecske ; de a legfőbb rajongással emeli bálványnyá, s jogot és jóllétet, a jelen nyugalmát és a jövő reményeit feláldozza e bálványnak? Ha volna valaki még, a kit megszállna a magyarosítás gondolata, piruljon el gyerekes ábrándozásáért és jőjön, keressünk egyéb biztosítékot nemzetünk jövőjének. Vajon mi tartott meg eddig? Petőfi szerint „isten csodája“ ; Jókai azt mondja: A jó isten és .jó magunk. A történelem pedig azt mondja, hogy a német nemzet nagy ' számú volt eddig is s voltak még olyan idők, a melyekben hatalmát öszpontositották nagy uralkodók, és Németország nem egyszer álma- dozott Magyarország beolvasztásáról. A tonik hatalom is volt oly nagy, hogy megfelelő.. ; tt a mostani muszkának. Német és török épen u;-y övezett és fenyegette lételiink^t. a közép koron át, mint most a német és muszka. Ha azon két hatalommal szemben egyenlő fegyverekkel küzdöttünk volna, tán első lépésök elsodorhatott. De fegyverünk volt nagyon különböző. Ok uralom - vágyból törtek ellenünk ; ha minket is uralomvágy vezetett volna vélök megmérkőzni, még csak meg sem állhattunk volna. De megálló ttunk dicsőséggel azért, mert Rákó- j czitól föl Árpádig és le Kossuth Lujosig „pro patria et libertate“, a hazát és szabadságot véd- tük hatalmas szomszédaink ellen. Ez adott nekünk erőt a múltban ; és e fog megtartani a jövőben is. Körülöttünk megalakultak és alakulóban vannak a világot bámulatba ejtő fajbirodalmak, melyeknek jelszava nemzetiség. Mi olyan birodalmat nem alkothatunk, mert ha honfitársaink mind magyarokká válnának is, törpék lennénk az óriások mellett. Hanem mi alkossuk meg a polgári szabadság birodalmát és erősek leszünk szomszédaink felett, mert elől fogunk járni az eszmével és az emberiség minden józan népe közös kincsnek tekinti a mi kincsünket. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy a román. a szász, a szi ív magyarrá legyen; de airai szükségünk van nekünk is, hogy közösen lelkesedjenek és munkáljanak e haza s a szabad- ság javára. Átkos lenne munkánk, ha magyarosításra törekednénk ; de áldott és bámulatos sikerű lesz, ha az együtt lakó népeket megnyerjük a haza és szabaclságszeretetben való egyesülésre. Nagy példa áll előttünk : Észak Amerika, hogy az ilyen ország nem ábránd ; de az emberi tökély mintaképe és a legnemesebb emberi vágyak tárgya. Mi járjunk elől; lobogtassuk magasan a hazaszeretet és szabadság zászlaját ; utánunk jő minden nemzetiség, mihelyt meggyőződik, hogy zászlónk igazán a szabadság közös jelvénye. De hogy erőnk legyen azt a zászlót fölErdély marosmenti kulcsáról. (Egy előlegezett böjti praedicatió. — Geológia és mythologia. — Székely jövevények a vármegyén. — Megbüntetem az atyák vétkait stb. — Déva várának végzettszerüsége. — Egy nő emancipator 200 évvel ezelőtt. — Kárán tanul a magyar. — Puhányok apotheosise. — Pár pium desiderium). Minálunk annyira megy az idegen után kapkodásból keletkező érdektelenség boni nevezetességeink iránt, hogy mai napság már alig is számíthat olvasóra, ki a közszokás ellenére a külföld által váltig magasztalt természeti szépségek bemutatására merészkedik. Hogy messzi ne menjek: lehet-e szégyenpir nélkül gondolni ama félválról vevő rá sem hederitésre, mit épen saját székely feleink tanúsítnak Orbán Balázs sok oldalú kiadványai iránt, miknek, czimét is ide kellene talán iktatnom, minthogy akárhányan a napi sajtó egyhangú magasz- talása ellenére is valószínűleg bizonytalanságban lesznek miletük felöl. Ha nem ismerném írnák utódinak minden jóra, szépre kész fogékonyságát: reményemet kellene vesztenem a felől, hogy fiai közül valódi tárgyszeretettel szemelje ki valamelyik a történet vagy közélet megörökítésre méltó vonásait; igy azonban anyagi viszonyaink eddigi nyomasztó állapotának kell betudnom azt a szomorú tényállást, hogy e becses monographiak minden úgynevezett családi künytárban nern nyertek még a csíziók, álmos könyvek s Bucsánsky más izctlcn nyomtatványai helyett bejutást. A hazaszeretet első я elengedhetetlen tényezője: aprójára ismerni azt a drága földet, mit őseink örökül hagytak reánk, s nekünk nincs e szükségünk rajongva csüngni szülőföldünkön, kiknek sorait a kivándorlók ezrei amúgy is zilálják s kik pedig oly földet vall hatunk magunkénak, melyről egyik koszorús költünk rajongva mondá már: „szép vagy oh hon.“ Minden nyáron megfordul áldott vidékeinken egy- egy idegen tourista ki aztán véget hoszat alig érő dicse riádokban hirdeti nemzetének hegyvidékeink festői csopor- tulatait. természeti kincseink ritka bőségét s mégis hányán vetettek méltányló tekintetet csak ama sziklafokra is, mely nem csupán ös Déva várával dicsekedhetik, hanem geoio giailag is annyira felhívja a figyelmes utazó érdeklődését? A természet hivalkodva kaczérkodik itt kellős közepében egy élénk városnak, melynek lakói azonban szintén beie- nyugosznak a Biblia útmutatásában, hogy t. i. porból lettünk s azzá leszünk, és oly egÿ kedvtileg vegetálnak az imposant szirtfal lábai alatt, mintha nem az ur nyájában, hanem bizony egyebütt valahol legelésző juhoknak tudnák magukat. A szürkés olivin trachyt ugyan hogy is lett legyen egyébre teremtve, minthogy az ember gangosán lépdelő lábai járdaként nyújtsa hátát s a geológia tündér meséire vaj miért adnánk mi csak egy batkát is? Különben e tekintetben odahaza sem tapasztaltam egy fokkal sem több érdeklődést, mert Szt. Anna hírneves formatióiról a kápolna roskatag falain nevét megörökiteft számtalan zarándokoló közül nagyon keveset lelkesíthetett egyéb e classicus helyen, mint minővel a történelmi társulat jászóvári napját, vagy a természetvizsgálók lippai időzéíét gyanúsítja a Fáma. Különben szerkesztő ur itt a „fekete vonal alatt“ azt hiszem nem az emlegetéseknek nyitott tért s ad rém térve magam is az eruptiv kőzetek egyik frappáns egye- dóül mutathatom bo a „várhegyet“. Közvetlenül rajta már kréta mész rétegek lépnek uralomra, magára hagyva az óriás tömböt, mely várkoronájával vágyólag tekintget n a gyági és aranyi testvérei felé. Hej egykor még a mythos derengő homályában nem is volt ez utóbbi oly idegen tőle, mikor a rege szerint bárom tiindérleány egyike oda, a másik Kalánba emelé várát. Ember tervez isten végez ! e mondásra igazibb bizonyítékot alig kapnánk a harmadik „tündérkisaszszony“ eseténél, ki ugyanis fennhéjázó dolyfíel önmaga erején isten segédül hívása nélkül fogadta kastélya kiépítését; de alig tevék fel az utolsó követ falára, alig vette el meszes kanalát az építőmester, borzasztó dörgedelemmel is omlott össze az egész alkotmány, intő tanúságul mindazoknak, kik önmaguk biztában ujjat merészkednek huzni a gondviseléssel. Mig tehát a hitetlen tündér vára helyén a jóságos ég egy ritka gyógyerejü köforrás eléállitásával pecsételé meg mindenhatóságát: a másik két vár hosszú időt ért meg maga felett. Honfoglaló őseinktől kezdve sok szép menetnek nyitá meg falait e valósággal fellegvár, melynek építéséből azonban a székely népmonda is részt követel egyik kiválóbb balladánk szerint, mely formai tökélye felett az anyai indulat oly jellemző vonását is említi fel, hogy ismertetésem mellőzésével nyilván hézagossá válna. „Tizenkét kömives ottan eliudula, magas Déva varát, hogy felépítenék s hogy alkotmányuk annál szilárdabb legyen, a főépítész indítványba hozza, miszerint bárki felesége érkezzék először hozzájuk: befogják falazui. Látnivalólag ez sem sokkal jobb tételre adta fejét a tündérnél, s keservesen is kelle lakolnia, mert -épen az ö párját vezetó először féléjük a maga ellen semmi merényletet nem tűrő gondviselés, kivel aztán a könyörtelen mesterek szívtelen fogadásuk értelmében jártak el. De hogy a csapás annál sujtolóbb legyen, kis fiában is egy uj tördöfést kelle a nagyravágyó építésznek fogaduia, kinek naiv kérdésére'. Hó’ maradt hó’ maradt az én édös anyám? daczos
