Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-01-13 / 4. szám

14

lényegtelenebbet, melyre nézve legkönnyebben engedhettek volna, már csak azért is, mivel a kinevezett Comes is fiatal szász, — mellőzték, pártjok számos, szabadclvüségben gyenge tagjaira való tekintetből.

A nemzeti vagyont illető, tulajdonképen magától érthető 3-dik pont, mely ellen nehezen lehetne valamit felhozni, ezen urak szabadelvüsége előtt oly veszedelmes szirtnek mutatkozott, hogy még négy szem közt is alig lehetett vagyegyet arra a vallomásra birni, miszerint jóllehet ezen vagyon jogilag a szászoknak magántulajdona, gyakorlatilag lehetetlen leend a királyföld összes lakossait abban nem részeltetni.

Hogy mennyiben javultak az 1-ső s 2-dik pontra való kilátásaink, arra nézve mit sem hallottunk; ha netalán azon idő alatt, mig a pártvezér Wachter Frigyes, Dietrich ur által volt képviselve, nem tárgyaltatott holmi.

Úgy vélem, hogy a mondottakból elegendöleg kitetszik az, hogy ha ezen öt követ ur a Ilii reménységeinknek netalán megfelel, nézeteiknek, miólta azon helyzetben valánk, hogy azokról értesüljünk, lényegesen meg kellett változniok. — Egyébaiánt a szabadelvüségnek minden haladását állandókig örömmel üdvözöljük. W.

A fennebbi levél a szerkesztőséghez német nyelven jött be; írója nem a magyarokhoz, hanem azok brassói elvbarátaihoz tartozik.

Szívesen közöljük elvbarátunknak fennebbi sorait. A múltra ugyan sok igaza lehet, de meg kívánjuk jegyezni, hogy jelen egyetemi követeink mindnyájan a fiatalszász párthoz tartoznak és tudjuk, hogy nekik is volt kivel harczolniok. Nézetünk szerint jó lesz a múltat feledni és inkább a jövőn munkálkodni. A mint tökéletes jó forrásból értesültünk, választott követeink kifejtett nézeteinket mindenben osztják, a miért is mi meg vagyunk győződve, hogy azok egyikében is szabadelvüség tekintetéből csalódni nem fogunk. Szerk.

Brassó város népiskoláiról.

(Folytatás).

Egy kis história és polémia.

Brassó város közönsége 1869ben 634 sz. alatt a tanácshoz intézett jelentésében megtagadja iskolatanácsi tagok választását, indokolván eljárását azzal, hogy kebelében nincs és nem is lesz községi iskola. Mellékesen azt is állítja, hogy az 1868 XXXVIII. t. ez. Erdélyt nem kötelezi, erősségül hozván föl erre az 1868 XLIII. t. czikket és a Leopoldi oklevelet.

hasznát veszik. Jobb ha egy könyvet vészsz elé és tanulsz valamit. A miólta beállottál a szomszédok bolondjának, örökké keringőbe vagy, mintha ezt a sok komédiát mind a te kedvedért csinálnák. Az oktatás, megvallom, nagyon szép volt, de hej ki tudott volna akkor tanulni ! Épen le kellett menni a Hid- elvére, hogy tudassuk a néppel, hogy a kormányzó egy csomó fegyvert eldugott, és nem akarja kiadni a népnek. Természetes, hogy rögtön mindenik kitalálta, hogy a kormányzó áruló, Urbánnal egyetértett. Máig se tudom, ki dugta ezt a bolond tücsköt az emberek fülébe ; elég az hozzá, ennek a hírnek valódiságán kevés ember kétkedett az nap Kolozsvárit. Hozni kellett tehát a népet, hogy követelje az őt illető fegyvereket.

Mentünk kalalmasan, Musr.ai Károly vitte a nagy zászlót, (A mint hallottam, fogságideje alatt a fejérvári kórházban egy kramfuter agyonütötte a seprőnyelével), boldog voltam, hogy átillája szélét foghattam. Össze gyűlt a nép a kormányzó palotája előtt és hatalmasan követelte a fegyverek kiadását. A kormányzó pedig, istenben boldogult gróf Teleki József, kijött az erkélyre, s azt mongotta, hogy bolondok vagyunk, de még annak se volt egy garasára esze, a ki ilyen fületlen-farkatlan dolgott elhittetett velünk. Éljen a kormányzó kiáltottunk mindnyájan s haza mentünk, mert a sok járkálásban és kiabálásban épen megéheztünk volt.

Most jut eszembe, hogy egészen egyebet kellett volna Írnom, de bocsánat a régi jó huszárok jártak az eszemben, s engem bizony elragadott a ló. No de jövő alkalommal helyre hozom hibámat. B.

Természetes, hogy ilyen törvénymagyarázat nem türetett el és a nemes város újabb miniszteri rendelettel kényszerittetett iskolatanácsosait megválasztani.

E közben, 1869 Okt. 22-én, értesülvén alólirott a beküldött táblás kimutatásból a felől, hogy Brassóban 5387 iskolaköteles közül csak is 2175 jár iskolába, már 24-ikén arra szólítottam fel a város tanácsát 53 szám alatt, válaszszon egy ideiglenes bizottságott kebeléből, a melylyel tanácskozhassam a teendők iránt, hogy a törvénynek is elég tétessék, a város érdekei is kellő figyelemben részesüljenek. Kiemeltem, hogy ezen bizottság megállapodásai a város részéről csak a tanács vagy képviselet helyben hagyása után válnak érvényessé.

Amig ezen felszólításom iránti válaszra vártam, Oktober 28-ikán folyamodás érkezett hozzám Kászoni István és társai, összesen 166 Brassó városi polgár részéről, melyben kérik, hogy miután Brassó Bolonya nevű külvárosában, több mint 2000 lélek lakhelyén elégséges népiskola nincs, állitassék egy felekezet nélküli.

Ez iránt nem intézkedtem egészen Nov. 14-ikéig. De a bizottság választása iránti felszólításomra akkor sem érkezvén semmi válasz, kötelességemnek tartottam felszólítani Brassó város tanácsát, a törvény 44 §-a, a községek számára kiadott miniszteri utasítás 7 §-a. 8 §-nak 4-ik pontja és 13 §-ának 2. pontja értelmében, hogy tartsa köteleségének felekezet nélküli iskolát állítani a Bolonya városrész számára. Ezzel összefüg- gőleg felhívtam, hogy a törvény 117 §-a értelmében válasszon iskolaszéket, még pedig 14 nap alatt a törvény 119 §-a szerint.

Erre a tanács azt válaszolta, hogy nincs kötelezve, tőlem ^határidőtüzéseket fogadni el.

Én rögtön visszaírtam, hogy mind a rendeletet, mind a liatáridőtüzést fenn kell tartanom, mert mindazok felől nem én, hanem a törvény rendelkezik határozott szavakkal. Es minekutána említette a tanács válaszában azt is, hogy ha Kászoniéknak oskola kell, folyamodjanak a tanácshoz, az majd határoz, a mint jónak látja, én erre visszaírtam, hogy a hol a törvény világosan rendelkezik, ott nincs helye határozásnak, csak végrehajtásnak.

Több rendbeli idővesztő feleselgetés után — mi közben maga a vidéki iskolatanács is felszólitotta Brassó várost iskolaszék választására — f. évi május 8-án a felől értesültem a Tekintetes Tanács hivatalos közleményéből, hogy az egész iskolaügyet a magy. kir. vallás és közoktatási miniszter ő nagyméltóságához fellebbezte.

A berendelt okmányok fölterjesztése után f. évi Okt. 6-án a nagyin, miniszter urnák Szept. 28-án kelt 11942 sz. leiratát kaptam, melyben értesít, hogy Brassóvárosnak megrendelte annyi községi iskolát állítani, a mennyi szükséges; e czélból azonnal iskolaszéket választani, mit ha nem tenne, neveztessem ki azt az iskolatanácscsal.

A nemes városi közönség intézkedéseire vártam egészen Oktober 29-ig; akkor sem kapván semmi értesülést a Tekintetes Tanácshoz kérdést intéztem 519 sz. alatt

Erre Okt. 31-kéről azt a választ kaptam a Tekintetes Tanácstól, hogy a képviseletet fölhívta a miniszteri rendelet végrehajtására, s mihelyt jelentést kap, közülni fogja azt velem sat.“

A tanfelügyelő ezután a felett panaszkodik, hogy a miniszteri rendelet végrehajtásában a tanács nagyon késedelmes. Egész emlékiratát igy végzi.

„En a Tekintetes Tanácsot semmi nemű intézkedésre nem szólitom föl ez alkalommal. Ha előterjesztéseim való adatokon nyugszanak, akkor úgy is gyökeres reform alá kell venni Brassó város összes népnövelés ügyét. Ha a Tekintetes Tanácsnak ellenkező adatok állanak rendelkezésére, akkor bizonyosan sietni fog az egyémeket megdönteni és sajátjainak hitelességét bebizonyítani.

Mihelyt a népnövelésügy emelésére történik valami, rám kötelességből is, azon kívül is teljesen számitliat a Tekintetes Tanács.

Tudatom egyszersmind, hogy ugyanezen dolgozatot a magy. kir. vallás és közoktatási miniszter ő nagyméltóságához is fölterjesztettem.

Iá minekutána a községi iskola és a kormány hivatalos eljárása ellen itt nyilvánosan történik az izgatás, ezen előterjesztést a nyilvánosság elébe bocsátom. (Aláírva a tanfelügyelő.)

Lapszemle.

A „Kronstädter Zeitung“ 5-ik szamában egyetemiképviselőink elindulása alkalmából valami tréfás ember, miután megírta, hogy Geizától Karaffáig olyan nemzet mint a szász nem igen volt széles e világon, áttér az újkor nagyszerű eseményeire. Első sorban áll előtte a jelen szász nemzeti egyetemnek teendője, s miután azt mint valami hétországra szóló eseményt felemlítette, neki mordul valakiknek, a kik az egyenjogúság alatt csak jogokat értenek, de

terheket hordozni nem akarnak, s azt mondja, majd meg fogja ő azokat tanítani keztyübe fütyülni.

Elmondja, hogy a szász nemzet bevándorlása óta saját házában a más nemzetek iránti szabadelvűsében ritkította párját. — (Már mondja meg nekünk akárki, nem vig fráter, a ki ilyeneket ir.)

Továbbra is számolni kíván a teljes egyenjogúsággal, csak aval ne kecsegtesse magát senki, hogy mindenüket ide adjak, hogy nekik ne maradjon semmijük, és hogy az ők házukban más szabja a rendet. Végül még azt kívánja, hogy a követek ebben az értelemben járjauak el.

Szegény követek, de meggyül nekik a bajok, ha az irt világos és kézzel fogható utasítás szerint kell eljárniok. Ki kell hogy vigyék ők a teljes egyen- joguságot, a nélkül, hogy a szász privilégiumok egy cseppet megperzselődnének. Ö az ö úgynevezett jogaiból másnak nem ad semmit, tehát saját jogainak részessévé nem teszen senkit, és mégis szereti az egyenjogúságot. Ez annyit teszen magyarul, hogy a többi nemzetiség legyen egymásközt, de vele ne* legyen egyenjogú. Ez a jó ur közelebbről megcsinálja fából a vaskarikát.

Seretnök azt is tudni, hogy mi az a saját ház, melyben nem engedi ez a jó ur, hogy a szászon kívül más dirigáljon. Ha a saját lakó házát érti, akkor csak légyen nyugodt, mert Magyarország alkotmánya minden polgárt megvéd jogaiban. De ha az úgynevezett királyföldet veszi a szász házának — pedig itt jár az esze akkoriéi kell világosítanunk, hogy valamint szász uraiméknak jogukban áll IV zsonyig akar hol házat szerezni, s a polgár minden jogait gyakorolni: úgy mi is, nem szász nemzetiségű polgárai a szász földnek, semmi tekintetben sem tartjuk magunkat jövevényeknek, vagy vendégeknek; és igénybe vesszük mindazon jogokat, melyeket az ország területén akárhol gyakorolnánk. — Nem akartunk kötekedni a mi udvarias „Kronstädter“ kollégánkkal; de ennek a czikkuek ósdi bűzétől elfogott a prüszkölés.

Vidé к.

— Sepsi-Szenl-Györgjö január 8-án. Hogy az olvasókör kisebb és nagyobb városokban mily hasznos és szükséges, és hogy a közmiveltség s ismeret- terjesztés egyik erős emeltyűje, azt mindenki tudja ; de hogy az olvasókör kaszinóra lefordítva mit tesz, azt engedje meg becses olvasó, hadd én mondjam el Sepsi-Szent-Györgyön szerzett tapasztalatom szerint:

Január hó 7-kén délután 4 órára egy alakitó- gyülést hirdetett az elnök N. N. s 6 óta után az ülést megnyitotta, a szokásos könyörgéses beköszönő beszéddel; a bizalmat és megtiszteltetést maga és hivataltársai nevében megköszönte, hanem az elnök urnák elfeledték visszaadni a komplimentet, a menynyiben nem köszönték meg erélyes és buzgó működését ; nem volt-e mit, vagy elfeledték? nem tudom! a gyűlés hallgat a kártyaasztalok körül ülve, egész buzgósággal, s tanácskoztak a teendő — a blattra teendő summa — felott; a jelenlevő 30 tag uj választást sürget, egy hiján, ki az elnököt meghagyan- dónak vélte, s hihetőleg a többi hivatalnokokat is, gondolom csak azért, hogy a drága időt ne rabolja, s minél elébb szedhesse a blattot; egy erélyes hang felszóllal : „ha kasinó, legyen kasinó“, — úgy van, helyes mondják a kártyázók — tehát le a kártyával ha gyűlést akarunk tartani — de most már csak magukba mondták a kártyázó urak, hogy: helyes, súgás, búgás, s megállapodnak, hogy a kinek legnagyobb bankja van, az legyen az eluök, — történetesen összeesett a város legérdemesebb tisztviselőjével, s azonnal kikiáltották, — s az szabadkozik, hogy számtalan és sürgős teendői miatt el nem fogadhatja, keressenek másat, nem kapnak ; végül szavazásra kerül a dolog, s elnök lett epen az, a kinek kellett, kitől az erélyes hang jött, Császár Bálint orsz. képv. ki a gzülést megnyitja, s az újonnan választott bi- zottmányi tagokat megbízza a múlt évi számadások megvizsgálásával; megemlítendő, hogy a szavazatok olvasásánál egy általános éljen is született, a midőn t. i. egy szavazó czéduláról ezeket olvasták: elnök: Garibaldi, alelnök: Trochu, jegyző : Gambetta; a gyűlés szétoszlott, a kártyázók együtt maradtak.

Ha a megalakuló gyűlés lesz a kiindulási pontja s irányadója a szent-györgyi kasinó évi működésének, úgy mondhatom sok z^eb és tárcza terhein könnyítve lesz. E nem épen legszebb szokás már régi ugyan, de csak nem lesz hosszabb életű, mint a nemet császárság ?

A bizottmányi gyűlésnek, ha el nem késtem, figyelmébe ajánlom a következőket:

Minthogy a kártya legjövedelmezőbb kapitáúsa a kasinónak, gondoskodjék a bizottmány egy ^inos kátyázó szobáról, a milyet 6-7<)0 frt. kártyapénz megérdemel; továbbá egy előszoba és egy f?/*-Éyörgy s a Háromszék fővárosához méltó olvasó-szobáról s annak illő berendezéséről, — sőt még ha lehetséges lenne, egy billiard-szoba sem lenne felesleges, sem