Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-04-25 / 33. szám
<i •assó, 1871. Első évi folyam 33. szám. Megjelenik ez a lap helen- kint kétszer kedden és pénteken. Á r a : Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkeszti s kiadói szállás : Kenyeres Adolf ügyvéd i irodája, Nagypiaczon. Hirdetési díj: 3 liasábos garniond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés óra mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Magyar-román testvériségé ünnepély, apr. 22-ikén. I. Mielőtt az ünnepély leírásába kezdenénk, első helyen közöljük a rendező bizottság által király ő felségéhez intézett hódolati nyilatkozatot és az erre kapott kegyes választ. Távirat. О felsége főudvarmesterének, herczeg Hohenlohe ő főméltóságának Bécsben. A brassói románok és magyarok testvériség! ünnepélyén épen most megszűnni nem akaró lelkesedett örömkifejezések közt következő' pohárköszöntés tartatott: „Ü felsége, a mi legfennségesebb urunk, alkotmányos császárunk és királyunk, kinek atyai szive közös hazánk minden népét egyenlő' szeretettel karolja át, valamint az egész magas uralkodó ház: Hoch! Éljen! Se traiésca! TÁVIRAT. A román és magyar testvériségé ünnepélyt rendező bizottmányhoz Brassóban. — Az állami tanácsos, kabinet- director у. Braun a románok és magyarok testvériségi ünnepélyt rendező bizottmányának Brassóban : «» 0 Felsége a császár és király azon loyális gondolkozásmódot, mely a tegnapi ünnepély alkalmával irányában nyilvánult, köszönettel és kegyteljesen tudomásul venni méltóztatott. Bécs, april 23-án 1871. il Az Ünnepély előzményei. A „Nemere“ tisztelt olvasói vehették észre egy idő óta, hogy helyben lakó román polgártársaink és a magyarság közt a bizalomnak mind több - több jele merült fel. — Még -nagyobi) örömmel tapasztaltuk ezt mi, helyben lakó magyarok, a kik többet és közvetlenebbül tapasztaltunk ezen bizalmi jelekből, mint az újság utján lehetett tudomást szerezni. Valamint a gyümölcs érését, vagy a virág nyílását nem lehet fokonkint meghatározni ; inkább csak a be végzett állapotokról^ bimbóról, virágról, ért gyümölcsről számolhatunk : olyan-szerüleg voltunk ezen közeledéssel. Derék polgárok mindkét részről gyakran gondolhatták, — gondolatoknak kifejezést is adtak többször, — ^10оУ jd volna a politikában ^ is úgy lenni, mint üzleti is társadalmi érintkezésben van sok román sok magyarral. — Égy szer aztan azon vettük észre, hogy román ösmerő'seinkkel politikai gondolatainkat is teljes bizalommal közöljük. így volt kész a hangulat, előidézve közös" érdekek és kölcsönös rokonszenv által. — A mi magát a 22-ikén tartott egyesülési ünnepélyt illeti, erre nézve — őszintén meg kell vallanunk — nagy befolyással volt a szászok által hirdetett győzelmi ünnepély. Igen boszantólag hatott ránk, hogy midőn birodalmunk német felében is el vannak tiltva az efféle ünnepélyek ; midőn Helvetiában és Romániában az effélék ellentüntetéseket vontak magok után : ezek a mi szászaink elég vakmerők, itt a magyar királyság szélén, olyan törvényhatóságban a bol a más két nemzetiséggel szemben feltűnő kissebbséget képeznek, — elég vakmerők kihivni a közvéleményt. Igaz ugyan, hogy időközben a „Kr. Ztg.“ kezdette magyarázni, hogy ők vol- taképen nem is annyira a német „győzelmekért“, mint a német fegyverek által kivivőit „békéért“ ünnepelnek. Ez azonban semmikép sem enyhítette a dolgot, sőt még növelte a boszankodást, mert minden embernek az anynyira ösme- retes csürés - csavarás! politikát juttatta eszébe. Úgy látszik, hogy a szász urak vagy próbára akarták tenni az országos kormány és a hazafias érzelmű magyar-román lakosság türelmét ; vagy épen óhajtották az utszai zavart, hogy nekik is részök legyen a német dicsőséghez néhány bevert fejjel ; hogy aztán ország-világszerte hirdethessék a kiváltságolt culturáért szenvedett rnarty- romságot. Annyira ingerlő és kihívó volt eljárásuk , hogy nem lett volna csoda, ha kikapták volna a magokét úgy, mint Bukarestben és Zürichben. Egyetértő magyar és román hazafiak közt azon gondolat ért meg most, hogy ne engedjünk semmiféle utszai demonstratiót, mint szabad és többségben levő néphez illetlent ; ne szolgáltassuk ki szász uraknak az annyira keresett martyrkoszorút : ellenben valamely más utón tüntessük ki, hogy többen is vagyunk, hazafiak is vagyunk. Ezen gondolat társadalami utón megérvén, miután meggyőződtünk, hogy egyik részen sincs ellenmondás : csak a tényleges kezdemény volt hátra. Ekkor, f. hó 15-ikén, megjelentek a magyar kaszinóban Diamandi Manule, Román Miron nyugalmazott százados és Pa- dura János kereskedő urak, mint a román kaszinó válaszdottjai. A magyar kaszinóban jelen levők, nem mint kaszinó-tagok, hanem mint magyar polgárok, — azonnal választottak részükről is hármas bizottságot Kenyeres Adolf, ügyvéd és e lapok szerkesztője, Lázár Gerő és Vasadi József kereskedő urak személyében. A bizottság megkezdette tanácskozásait azonnal és megállapodott, hogy ugyanazon napon, melyre a Kronstádter Zeitung német ünnepélyt hirdetett, tartassék a különböző nemzetiségű honpolgárok testvériségi ünnepélye ; és hivassanak meg a ren dező magyarok és románok nevében min- dennyelvü más polgárok. Ez értelemben szerkesztetek a fölhívás, mely megjelent az itteni magyar, román és német lapban, s falragaszokon is olvasható volt három nyelven. Miután az itteni németek is (nem szászok) tömegesen kezdettek csatlakozni a mi ünnepünkhöz, a bizottság közülök is bevett két tagot Ludwig és Yizi Ferencz urak személyében. A bizottság folyton tanácskozott és működött ; működésének eredménye a megállapított programúi szerint fényesen lefolyt ünnepély, a mint a következő részben^ol- vasható. Mielőtt arra átmennénk, pár megjegyzést még! Az előadottakból láthatólag megért dolog volt magyarok és románok közt ezen ünnepély megtartása, mert annak előfeltételei : egyetértés és közös lelkesedés kifejlődtek már régebb. Azt azonban nem állíthatjuk, hogy ok- vetetlen április 22-ikén tartottuk volna meg; és bevalljuk, bogy a nap elhatározására döntő befolyást gyakorolt a szászoknak ugyanaz napra hirdetett diadalünnepe. Úgy gondolkoztunk, hogy mig a magyarok és románok egyesülése a haza nevében nagy és szent czél magában is, — jó lesz egyúttal egy kis erkölcsi leczkének is azok számára, a kik ezen jelszavak alatt ünnepeltek : „Aller Wasser König ist der Rhein ; Die Donau soll seine Gemahlin sein.“ Továbbá: „Wer Unglück im Kriege will lia’n, Der fange es mit dem Deutschen an !“ Most már tovább mehetünk! III. Az ünnepély lefolyása. Az ünnepély, a bizottmány által meghatározott programul szerint ment végbe. Folyó hó 22-én reggeli 6 órakor busz ágyú lövés adta tudtára Brassó lakóinak, hogy nem mindennapi eseménynek lesznek szemtanúi. A délutáni órákban a lakosság nagyrésze telhagyta a munkát és ünnepélyesen öltözködve az utszákra csoportosult. Estvéli 6 órakor újból ágyu-lövések jelezték az ünnepély kezdetét. Az ünnepély kezdete helyén a Bolgárszegben a román gymnasium előtti tér telve volt emberekkel. Az ünnepély a néphymnussal kezdetett meg a mely a díszruhában megjelent cs. k. Lajos bajor lierczeg 62 sorezred zenekar által játszatott és a jelenlevők által lelkes éljen kiáltásokkal fogadtatott. A rendező bizottmány a gymnasium előtti lépcső emelvényén állott ; az emelvény két szélén a magyar és román nemzeti zászlók, közepén pedig a birodalom zászlója tartatott, díszruhába öltözött zászló tartók által, négy, a két nemzet szalagaival diszitett zászló-tisztelet-őrökkel ; a választott tizenkét rendfél ügyelő kört képzett az emelvény alján. Az ünnepélyt e lap szerkesztője nyi-
