Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-02-14 / 13. szám
— 50 — A sajtó a leg jótékonyabb intézmény ugyan is a hibák, visszaélések napfényre hozására s ostorozására nézve, de nagyon eltéveszti czélját az, a ki a tények elferdítésére, s a vélemények félrevezetésére használja fel. így tesz pedig a nevezett czikk. A helybeli városi közönség az 1858-dik év okt. 25-ki helytartósági rendelet nyomán 1860-ban a helybeli népiskolák számára 3 év alatt kifizetendöleg 15,750 frt., jövedelem forrásul (Dotations - Quelle) használandó és igy tőkésítendő segélyt szavazván meg, ennek felekezetek közötti szétosztására nézve, nem vizsgálom mi okon, azon mindenesetre igazságtalan kulcsot vette fel, hogy a felekezetek népiskolái tanítóik száma szerint részesedjenek belőle, s ezt az átiratban is szükségesnek látta kifejezni ezen szavakban ; „Zeitliche Subvention für die Volkschule zur besseren Besoldung ihrer Lehrer.“ Szász tanító ur feláll ezen hibás alapra s ennek nyomán az egész ügyet félre csüri-csavarja; s aztán még menne, ha ezt egy szász lapban tenné, de magyarban tesszi s igy a magyar közönséget vezeti félre. Téves és elferdített állítás az, hogy ezen segély a népiskolai tanítók felsegélése végetti dotátio lett volna. Az átirat tisztán kifejti, miszerint az említett helytartósági rendelet értelmében az iskolák dotátiója az egyházak teendője lévén, a városi közönség ezen összeget a népiskolák segélyére (Subvention für die Volksschulen) a végett adja, hogy ez azt mint dotatió forrást (Dotations-Quelle) úgy kezelje, — azaz tőkésítse s a belőle bejövő jövedelmet forditsa a tanítók dotatiójára. Azonban tanító ur eztet jónak látja elhalgatni, s a helyet olyat csúsztatni oda, a miből az átiratban távolról sincs egyetlen betli is, hanem egyedül az ö fejében létezik, hogy t. i. az egyházi hatóságok ezen segélyalapot „kiosztás végett“ kapták volna. Miután ez sem a helytartósági rendelet, sem a tanácsi átiratokban nem mondatik, sőt azok értelmével nyilvános ellentétben van, s miután a városi község, ha e lett volna czélja, mint közelebbről a kormány tett, a kiosztást maga egyenesen legegy- szeriiebben végre «hajthatta volna, ezen tételt egósszen a tanító ur fantáziája szüleménynek kell tartanunk. Azt állítja továbbá az említett czikk, hogy az ág. hitv. szász egyházi elöljáróságon kívüli más egyházi hatóságok az adomány czéljának eleget tettek s ezen átvett segélyt a tanítók között szétosztották. Mellőzve annak bővebb fejtegetését, hogy ezen két állítás egymást kizárja, s ha az adomány czéljának, hogy t. i. az dotátió-forrásul használtassák, eleget tettok, akkor nem oejKf-.ntfdL- !>•’» ко глг|;ср о» о1оГо<- u: osztották akkor az adomány czéljának nem tehettek eleget, és igy lehetetlenséget mond; csak annyit jegyzek meg a kiosztásra néz ve, miszeiint ezen vád az a"\ hitv. magyar és ev. ref. elöljáróságokat nem terheli- __ s miután a g.-keleti egyházhatóság is hae onlólag járt cl, az izraelita község pedig ekkor segélyben nem részesült, melyek lehetnek azon hirdetett „más egyházi hatóságok?“ Hogy egyetlen egyházi hatóság tévesen járt el ezen tekintetben, azt annak idejébm hallottam volt, hanem itt aztán a három hoppra igyan annyi évi kopp is következett; mert abból mit a czikkiró ur a fennebbiekliez hasonló alaposággal állít, hogy 1860-tól fogva „mindig foly ezer qvi járulék“ csakis épen annyi igaz, mint az elötoi állításaiból. Az 1862-dik évben ugyan is lefizetvn a közönség ezen előadott segélyezési Ígéretét, az 1866-dik évig se Az én gyermekkori jtbarátom. (Folytatás.) Az én Jancsi barátom csak Idig maradott a szobában, a mig épen az öreg kérd3i ott tartották; akkor intett nekem a fejével, a mi nyit tett, hogy induljunk. Az öregtől elbúcsúzott, ogy kimegyen egy kicsit szélyelnézni, s avval ndketten odább állottunk. Első dolga volt, hogy a tehet után nézett. Én lestem a szeméből, hogy meg ’-e elégedve. Minden pár közé bement, végig simít rajtuk, min- deniket nevén szólította, benézett a ;zolba, megnézte, jól vannak-e kötve. Tudtam éuogy minden rendben lesz, az én kicsi gazdám gonkodik mindenről, mondogatta magában. Répát iak reggel, estve? Igen, mint rendesen. Melyik szé kezdették meg? A lombit az ajból. Jól van, jól ! Oda tavasszal néha kicsap a viz, de a doml nem éri. Но látom, volt nekem kire bizni a háza. Nekem nagyon jól esett, hogy Jancsi meg vollem elégedve. Megnéztük a pinezét, meg a 1 A sok spárgán levő dohánynak megcsóválta a í ez alig ' nem ígért, se nem adott egyik népiskolának is egyetlen fillért sem. Akkor viszont megszavazott három év alatt lefizetendő leg 15,7 20 frtot, de ezt már, valamint az ezutáni 1869. és 1870-dik évbelieket is határozott iskolai czélokra s azon figyelmeztetés mellett miszerint mind ez nem állandó, hanem csak ideiglenes segély, vagyis más szavakkal, ennek czélja és rendeltetése nem az, hogy folyó kiadások fedezésére for- dittassék, hanem hogy iökésittessék. Végre állítja még tanitó ur, hogy ők ezen évi járulékból soha sem kaptak egy fillért is, sőt e végetti kérelmezésükért hivatalvesztéssel fenyeget- tettek. Miután szász tanitó ur a fennebbiek által arról győzött meg, hogy állításainak az igazság nem a legerősebb oldalala, ez Utóbbiakról bővebben szólam nem érzek kedvet magamban. Csak annyit jegyzek meg, miszerint az 1860-dik évben megszavazott 3 évi segély kamatjai minden esetre a népiskolai tanítók dotatiójára fordítandók, s ezt más czélra használni véleményen szerint hiba; de épen oly hiba lett volna, ha az egyházi hatóság magát az alapot osztatta volna fel, s csudálkozásra méltó czikkiró tanitó ur e tárgybani kívánsága és panasza. Ha a forrást az első feltaláló elnyelné, miből buzogna a viz az utána jövök számára? Czikkiró tanitó ur úgy vélem nagyobb menyiségü drágasági pótlékot kap, mint az i860, és 1862-dik évi népiskolai segélykamatának egy tanítóra eső része. Mit gondol, méltányos lett volna, ha az akkori tanítók ezen do- tatioi-forrást merőben zsebre téve, a mostaniak drágasági pótlék nélkül kellene, hogy maradjanak! Hibának tartom azért, hogy mielőtt az ügyet jól megvizsgálta, keresztes hadjáratra hivja fél tanitó társait épen a „Nemeré“-ben. A szász ág. hitv. egyházi elöljáróságnak kétségkívül lehetnek gyarlóságai, hanem az ezen ügybeni eljárás nem azok közé tartozik, a miért hibáztatni lehetne. M. Dózsa Dánielnek a „Kelet“ 31-ik számában közölt terve szerint Erdély a következő megyékre volna felosztandó. 1. Háromszékraegye, központ S.-Sz.-György; 2. Csik-Clyergyó-Kászomnegye, közp. Csik-Somlyó; 3. Udvarhelyül egye, kzp. Udvarhely ; 4. Marosszékmegye, közp. M.-Vásárhely; 5. Beszterçzemegye, közp. Besztercze; 6. B.-íázolnokmegye, közp. Dézs; 7. Do- bokam, közp. Szamosujvár; 8. Naszódmegye, közp. Naszód; 9. Kolozsmegye, közp. Kolozsvár; 10. Tor- da-Aranyosmegye, közp. Torda; 11. Küküllömegye, közp. D.-Sk. Márton ; 12, Alsó-Fehérmegye, közp. Enyed; 13. Hunyadmegye, közp. Déva ; 14. Bzeben- megye, közp. Szeben; 15. Brassómegye, közp. Brassó és 16. Medgyes-8egesvármegye, közp. Medgyes. Ezen terv szerint a szász székek és Brassó vidéke 3 vármegyére olvadna össze. Eogarasvidéke Szeben és Brassóvármegye között; Eelsö-Eeliérmegye pedig a vele határos megyek között oszolna fel. Az ajánlatba hozott tervet nagyon kitűnőnek tartjuk, egészen Fogarasvidékének felosztásáig, a melyet továbbra is fentartatni óhajtunk. De attól félünk hogy a kivitel elébe előre nem látható gátak fognak gördülni. Vidé к. Csik-SomlyÓ, febr. 10. A székelység által any- nyira tisztelt és szeretett vallás és közoktatási miniszterünk báró Eötvös Józsefért folyó hó 9-én Csik- bomlyóu requiem tartatott, a melyben Csikszék értelmisége nagy számmal vett részt. Mindenki érzé, hogy ezen veszteség oszágos és kipótolhatlan s a nép gyászát nemcsak a székházán lengő gyászlobogó jelző' de láthatólag ki volt ezen gyász minden arezon fejezve. Áldás az elhunyt munkáira. Gy__s. S zörény indítvány. B. Eötvös József, ki f. hó 3-ár. meghalt, nem- I csak egy gyászoló családnak, nem egy politikai pártnak, nem egy hitfelekezetnek, nem egy nemzetiségnek, ö az összes magyar hazának, sőt az összes emberi társadalomnak, az újabb kor kultúrájának halottja. Az ö ravatalánál mindnyájan kezet szoríthatunk : az ö emléke szent oltár, illő, hogy oz oltár előtt üsz- szefolyjanak könyeink ! Ha van engesztelő áldozat, áldozzunk о szellem örök életéért ! . L у üljünk összo ez oltár körül, rójjuk le a kegyelet adóját. L czelból nagyon illőnek látnám, hogyha Háromszék értelmisége vagy S.-Szt. -Györgyön, vagy K.- Vásárhelyen közös gyász-ietenitiszteletet rendezne. De e mellett illő lenne, hogy Brassó városában, hol a különböző felekezetek és nemzetiségek ölelkeznek, Eötvös nagy szellemének emlékénél levet- j kezve a felekezeti, nemzetiségi és politikai pártszen- vedelyt, valóban ölelkezzenek; egymásnak testvéri j keblére borulva ölelkezzenek. E végre — milyen szép lenne — ha p. о. a brassói lutheránusok nagy templomában, mint ogy ilyen ünnepélyhez legalkalmasabb helyiségben, e vidék népe össze jönne; ott a közös gyászt német, román és magyar nyelven tolmácsolnák. Ezzel önmagát becsülné meg nálunk a 19-dik század culturája. Egy ilyen összejövetel csak a testvériség üdvös gyümölcseit teremthetné! Egy gyászoló. íniiös, febr. 8. Tekintetes szerkesztő ur! A ; „Nemere“ 11. száma egy tudósítást hoz, mely szerint én ezen kerület értelmiségének egy értekezletre lett meghívása alkalmával, meghívólevelemben ezen í kitételt használtam volna : „A megyei törvényszék j szervezésére vonatkozó stb.“ A tudósítás ezen része tévedésen alapszik, vagy : ha csakugyan egyik vagy másik meghívásomba a megyei szó becsúszott, csakis tévedésből a tisztázás j alkalmával történhetet, mivel nemcsak hogy kezeim közt lévő conceptusban a megyei szó hiányzik, ha- ! nem ellenkezőleg meghívómban világosan ki van emelve, bogy épen a királyi törvényszékekről van szó. Méltóztat a tekintetes szerkesztő ur ezen néhány soraimat becses hajijába felvenni. Maurer Victor, F.-Fehérniegye beik. alispánja. к ü 1 f ö I d. Az osztrák minisztérium egészen Beust tudta nélkül neveztetett ki; a felség éjfélkor a kabinetből küldte a nyomdába a kinevezést. Ez okból hirszerint Beust lemondott. — Az uj osztrák miniszha nem marad pamusátlan, mert most Atilla, Gedeon, Nagy Sándor, az Istenkatouája, a Kövendi gebe s meg a hány volt (a pamusálni járó diákok külön neve) mind elment katonának. Hanem sebaj, ezt a háború végével megkapjuk. Rövid ideig volt módom Jancsiban gyönyörködni. Bem apónak siető dolga volt: meg kellett hogy gátolja az ellenségnek Szebenben és vidékén nagyobb mértékbeni szervezését és megerősödését. Egy szép reggel a 11. zászlóalj és vele bátyám és Jancsi útnak idultak. Hosszú időn keresztül majd mitsem hallottunk felőlük. A postának még csak a neve volt, de tulajdonképen nem létezett. Homályos liirek keringettek ütközetekről Szeben környékén ; mig végre egy nagy falragasz tudatta, hogy Szebent bevették. Innen kaptuk az első tudósítást. A bátyám és Jancsi az elsők közül voltak Szebenben. Hetek teltek, a nélkül, hogy biztos tudósitást kaptunk volna. Egy estve, későn, egy szekér állott meg kapunk előtt. A mig tanakodunk, vájjon ki jöhetett, befut egyik cselédünk és jelenti, hogy Jancsi megérkezett. Hogy rögtön mindnyájan kifutottunk, azon nem fog senki csodálkozni. Én az első voltam, a ki a szekérhez érkezett. Isten hozott, szállj le egymásután. Igen lelkemadta, áldja meg az isten, ha az olyan könnyen menne; de a Puchner katonái meglőtték a lábomat. Ez alatt az öregek is oda értek, egyik kérdés a másikat érte: mely helyt? mikor? fáj-e nagyon? ért-e csontot? Nehány napja, hogy megsebesültem ; fájni eléggé fáj, de hogy nagyobb baj lesz-e belőle, azt nem tudom, annyi igaz, hogy a térdem táján kaptam egy lövést és hogy nem bírom azt a lábomat. Nagy óvatossággal le vettük Jancsit a szekérről és bevittük a szobába. Az orvos, a kit hívtunk, megnézte a sebet és azt mondotta: a baj nem csekély, a golyo a térde- kalácsába ment, a seb meglehetős mély, a golyó kivétele nehéz, mert a seb környéke nagyon meg van gyulád va, sok fájdalomba fog kerülni. Éjjel-nappal láttunk Jancsi után. Az orvos a golyót szerencsésen kivette. Par nap múlva a gyuladas is engedett. En voltam az ápoló, raktam a vizes ruhát, Jancsi vidor volt, csak néha-néha komorodott el, ha bátyámra gondolt. Elbeszélte, hogy mindig egy szálláson voltak; hogy ő jó ágyról, ételről és mindenről gondoskodott. De ki tudja, most hogy lesz, mert a ki a háborúban nem tud magáról gondoskodni, felkopik az álla. (Folytatása következik.)
