Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-01-31 / 9. szám
javulására czélzó, intézkedésekben meggátolni, nem egyebet, mint saját nemzetünk s jövő nemzedékünk a világtól! elmaradását. Fel ! azért pályatársak, ha szinte állásunkat veszélyeznbk is, s ne hallgassunk többé, tegyünk meg mindent nemzetünk megmentéséért Ha netalán terhére nem esnék panaszsoraim átfordítása t. szerkesztő ur, s ez ügyben kénytelenit- tetném bővebb s kezemben lévő eredeti okmányokkal fellépni, előre kikérem becses elnézését. Egy szász tanító. Ujonczállilási rendetlenségek. A múlt évben a honvédségnél történt dandárgyakorlatok alkalmával alólirt is mint szabadságolt állománybéli honvéd részt vévéu, s sajnálattal tapasztalván azon szembe ötlö hiányt, hogy a brassói 23. honvédzászlóalj oly kevés szellemi erőt bir, miszerint altiszti létszámát két évi sorozás eredményéből, daczára az ezen zászlóaljláráshoz tartozó miveltséguek, még csak megközelitőleg se tudta, s jövőre se tudja, hosszas nevelés után is kellőleg kiegészíteni; szivemen fekvén ez ügy, utáu tudakozódtam a lelki és szellemi szegénység okának, s kiderült, hogy az 1869. évben történt sorozásnál, hol 5 kororsztály volt sorozás alá hivatva, Brassó vidéke némely falvai nagyon kevés, maga pedig a 30,000 lélekkel biró, szellemi erőben gazdag Brassó városa pedig egyetlen egy honvédet sem adott uj intézetünkhöz; — 1870-ik évben adott ugyan keveset, de akkor is nagyon silányul, s hogy a törvény ilyetén kijátszása máig sem orvosoltatott, bizonyosan azon okból, hogy a sorozás körül volt testületek ebbéli je- lentéstéleiket illő helyen mulasztották. Ezen szembeötlő törvényignorálást megtoldani hittük, mikor a hírlapok utján értesültünk, hogy egy utólagos bizottmány által mindeu visszaélések kiderittetnek ; de fájdalom ezen magos intézkedés is csak Magyarhonra terjedt ki, s minden várt orvoslás reménye romba dőlt. De ilyetén körülmény közepette felhívjuk a kormány, illetőleg a magas honvédelmi minisztérium figyelmét, miszerint Brassó városa és vidékére nézve egy utólagos bizottmány még az 1868., 1869. és 1870. évi katona-kötelezettek összeirási, vagy állítási lajstomát s illetőleg az ottan távollevőkét is szoros vizsgálat alá venni kegyeskedjék, hogy ily eljárás által az oly szembeötlő történeteknek eleje vétessék, mint az 1871. évi január 16-ki utósorozásnál egyesek és az állam rovására kárositólag és röviditőleg elő következtek, például : hogy 33, 34 és 35 éves egyének hivatalból, mint ujonczszökevények besoroztattak, holott az illetők mikor falvaikból távol voltak is, rendes útlevéllel utaztak, s e mellet mint rendes adózó, önálló gazdák, családot alkottak s gazdaságot folytattak, és ilyen körülményekkel szemben, hogy mint folytonosan honn lakó egyéneknek a hatóságok által 34 és 35 éves korukig történt elő nem állításuk miként történhetett, az nagyon is mesésnek tűnik fel. *) Egy szabadságolt állománybeli honvéd tiszt. A magyar képviselőház utóbbi üléseiben a költségvetés azon tétele felett vitatkozott, mely a csekélyebb fizetésű hivatalnokok fizetésének megjavítását czé- lozza. Abban mindnyájan megegyeztek, hogy a hivatalnokokat élhető állapotba kell tenni s végül meg is szavazták a kért összeget; csak az a kifogása volt a baloldalnak, hogy kevesebb hivatalnokkal is épen annyi munkát lehetne végeztetni a központon. Ber- zenczei László a miatt szólald fel, hogy Erdély részéről igen kevesen vannak alkalmazva a központon. Németországhoz való viszonyunkról egy interpellate alkalmából gr. Andrássy Gyula egyebek közt igy nyilatkozott a képviselőház f. hó 26-án tartott ülésében: En sem Németország azon újjáalakulásában, mely velünk notificáltatott, sem azon körülményben, hogy ezen igy alakult szövetséges Németország velünk jó szomszédi viszonyt kiván fentartani, sem abban, hogy Ausztria és Magyarország ezen jó szomszédi viszony fentartására a maga részéről is természetes súlyt helyez, valami germanisáló veszélyt, mely akár Magyarországot, akár a szomszéd népeket fenyegetné, *) A fentebbi biztos forrásból jött közleményt annál is inkább sietünk közzé tenni, mivel az országgyűlésen az ujon- czozás körüli rendellenségek megszüntetése felett a tárgyalások épen folyamatban vannak, és a 35 évesek besorozását illetőleg két egyén által közzétételre és segélynyújtásra felszólittattunk Nagyon örvendenénk, ha azon adatok megczáfoltatnának. Szerk. nem látok: (Általános helyeslés) sőt ebbe oly természetszerű törekvést látok, melytől eltérni csak akkor lehet és szabad, ha ezen ut követése lehetetlennek mutatkoznék. (Helyeslés). Magyarország és Ausztria sajnálattal szemlélte a háború kitörését azon két nagy nemzet között, melyek hivatva vannak Európa békés haladásának fő- tényezői lenni. A kormány megtett mindent, mit tehetett a háború megakadályoztatására, és mindön törekvései sikerteleneknek mutatkoztak, azonnal a határozott semlegesség állásponját foglalta el. Megengedem, hogy ezáltal cselekvési köre a kérdéses események tekintetében némi korlátok közzé szorittatott, a mennyiben megfosztotta magát annak lehetőségétől, mit egy úgynevezett szabadkézi politika megengedhet ugyan, de a neutralités nem enged meg, hogy t. i. a hadviselő felek egyik vagy másik részére súlyosodé hosszú és véres háborúnak végét a maga részéről siettesse. De épen ezen neutralitási politika, mely mind. két fél által egyiránt lett ismerve, és mely a monarchia érdekeinek megfelelt és megfelel, megóvja a birodalmat attól, hogy bármelyik fél azon követe léssel lépjen fel irányunkban, miszerint bármiféle kevésbé inloyalis pressiót gyakoroljunk a másik részre. L a \) s z с ш 1 e. A „Siebenbürgische Blätter.“ a „Nemerében“ az ó-szászokról megjelent czikket, a mint 7-dik számából láttuk, nem vette olyan zokon, mint sokan brassói barátaink közül. Most, hogy ezeket megengeszteljük hozunk egy második czikket az ó-szászokról, a melyet nem magyar, hanem egy SZUSZ ember Írt, és a melyet a Kolozsvárit megjelenő „Kelet“ből veszünk át. Az ó-szászok. Korunk jellemvonása a félreismerhetlen haladási törekvés. Nem csak a művészet, tudomány, ipar és gazdaság, hanem és főként az állam-élet terén. Még csak nehány rövid éve s a Királyhágón inneni és túli Magyarország az absolutismus igája alatt nyögött, mig ma már az alkotmányosság megelevenítő időszaka nyílott meg fölötte, ö épen ezért mindazoknak, kik a kor e szellemét csak valamennyire is fölfogni képesek, általános hivatásuk, hogy az új ærât minden rendelkezésre álló alkotmányos eszközökkel megmentsék azon akadályoktól, melyeknek szülőanyja az absolutismus vala. Ily akadályok név- szerint a bureaucratia és papuralom, Mindkettő ellen sok eredménynyel történt föllépés és küzdelem hazánk több pontján a haladó párt részéről, melyet most sikerrel folytat. A bureaucratia ennek folytán most már csak szórványosan jelentkezik, s a papi befolyás is a politikai kérdésekre mind szükebb s szükebb határok közé szoritta- tik. Fájdalom azonban, hogy a Királyföldön nem ez uz eset. Itt még teljes virágban él a bureaucratismus. itt még burjánzik a papuralom. Mindkettő támogatja egymást, valahol csak arról van szó, hogy a kormány intézkedéseit, vagy a kormány közegei s névszerént a szászok ispánjának föllépését gátolják, megtámadják; valahol csak arról van szó, hogy a Király föld korszerű szervezését megnehezítsék vagy az elszállt évszázadok megfakult szabadalmai mellett lándzsát törjenek. A királyföldön a bureaucraták és a papok képezik magvát a reactionarius, vagy legalább az ó-eon- servativ pártnak, melynek tagjai — ellentétben a kiegyezés-párti haladó ifju-szászokkal — magukat ó- szászoknak nevezik. Pártjuk uszályát képezik e kívül a köz-szászok nagyobb része, kiket a papság pórázon vezet; a gymnasiumi tanitók, kik valamennyien theo- logusok; továbbá az idősebb iparosok és kereskedők s végül nagyon sokan olyanok, kik a papsággal só- gorság-, komaságban vannak, fájdalom! ezek száma légió, úgy hogy jelenben majd mindenütt sikerül a papságnak, hogy a politikai és társadalmi kérdésekre hatást gyakoroljanak és mintegy behálózzák az egész szászföldet briaraeusi karjaikkal. Az ifju-szászok táborát az előbb nem nevezettek képezik. Megjegyzendő, hogz ezek között vannak különösön a fiatalabb polgárok, kézművesek, kereskedők sat. s mindenekelőtt az ifjabb jogászok, kik tulajdonképen az egyeclüliek a nép kebelében, kik jogi és államtudományi képzettségük alapján, méltányolni s megérteni képesek a Királyföldnek az utóbbi idők folytán föltűnt politikai átalakulását. Ezeken kívül is sokkan vannak, kik tulajdonképen maguk sem képesek számot adni maguknak, ha ó- vágy ifju-szászok-é voltaképen, kik egy tekintetben ide, más tekintetben amoda számíthatók s végül olyanok, kik szivükszerént ugyan ifju-szászok, de nincs anynyi bátorságuk, hogy nyíltan is azokul vallják magukat. Semmi sem lenne könnyebb, mint hogy e részen bizonyítékul oly neveket idézzek, melyek az erdélyi részekben eléggé ösmeretesek. Az ó-szászok legnagyobb számban Szebenben, az ifju-szászok Segesvárit, Kőhalomban, Brassóban találhatok föl. A többi szász városban és helységekben az ó-szászok vaunak többségben, de még is úgy látszik, hogy e helyeken is folyton szaporodnak az ifju- szászok is. A mi az itodalmat illeti: egyetlen szász (német) újság vau az erdélyi részekben, mely határozott és nyíltan bevallott ó-szász párti, s melv egyszersmind kizárólagos felekezeti jelleget is hord s ez a „ Sieben- bürgisch-Deutsches Wochenblatt,“ melyet távolról sem szabad a „Siebenbürgische Bliltter«-tel összevetni, ez utóbbi épen az ifju-szászok közlönye __ s valóban d erék közlönye — lévén. Amaz ép úgy duzzadoz a gyűlölettől ez utóbbi ellen, mint a gyanakodástól а magyar kormány ellen. Az ó-szászok érzületét tekintve a magyarokkal szemben, az mindennek]előbb nevezhető, mint barátságosnak, sőt határozottan ellenségesnek mondható. A magyar népről, miveltségéröl, tudományáról és politikai érettségéről rendkívül kicsinylőleg szóknak, noha, bár köztök elve, nagyon kevéssé ösmerik őket. I éltik a magyar kormánytól külön-állásnkat s épen ezért fanatikus ellenszenvet táplálnak minden iránt, a mi magyar, azon magyarok iránt, kiknek királyai őseiket (s pedig hányán költözködtek ide mint proletárok!) földdel, előjogokkal ajándékozák meg s oly előnyös helyzetbe juttaták, hogy csakhamar tehetős népecskévé nőhetek ki magukat. S mégis e gyülölség a magyarok iránt odáig megy, hogy a szász gyinna- siumokban — melyek egytöl-egyig ószász tenyószdók — a magyar történelem a szó szoros értelmében csak mint nagyon is mellék tantárgy adatik elé. E körülmény, valamint akárhány ily féle, elég bizonyság arra, hogy mily ártalmas, és kivált a szász földön, hogy az iskola nincs az egyháztól elkülönítve, s hogy a tanitók mind theologusok, kik aztán eo ipso mind ó-szászok. Nehéz, sőt majdnem lehetlen megjelölni, hogy az imént nevezett „Wochenblatt“-ban, mily okszer ii czélokra tör az ó-szászok politikája. Majdnem úgy tűnik föl, mintha azoknak, kik ott irányadók, legnagyobb diadaluk az lenne, ha a mostani magyar kormány megbuknék, holott azon bánásmód által, melyben a szászokat részelteté, valódi humanitási emléket emelt magának és a magyarnak s a legkisebb valószínűség sem szól a mellet, hogy a szászoknak bármily kormány alatt is jobban mehetne dolguk, mint a jelenben. Eszményük, hogy államot képezzenek az államban, vagyis hogy megint német uralom alá jussanak: ép oly kevéssé valósulhat meg, mint a mily rósz tanúságot lesznek ők maguk arról, hogy mennyire képesek a bevégzett tényekkel számot vetni. Egy ifju-szász. Vidé к. Horeczk, január 25-én. A „Nemere“ t. szerkesztősége jan. 20-án 6. számában közli a bereczki t. tanácsnak egy szép eljárását, melyről állítólag liosszufalusi Encsika György folyamodványából értesült. Miután e közleményben csak úgy hemzseg a tények elferdítése s e mellett a tanács eljárása a bizonyítás módjára nézve a nagy közönségnek úgy mutattatik be, mint a milyen a Mózes vagy Mohamed törvénykönyvében sem fordul elő : sajnálattal kell megvallanunk, hogy egy ilyen egyoldalú értesülésből eredő heves és kíméletlen megtámadást egy oly magyar laptól, melyet helyes iránya miatt egy heterogen népes városban születésekor örömmel üdvözöltünk, koránt sem vártunk. Hanem igen, legalább annyit megvártunk volna, hogy egyoldalú értesülését valami szerény fenntartással s ne oly pathossal közölje, mely majdnem az izgatásig határos megvetést lenne képes egy törvényhatóság intézkedése ellen ébreszteni. Azonban, hogy az alaptalan megtámadás, melyet most szelíden iudiseretiónak nevezünk, egyfelől, a téves közlemény szülte megbotránkozás másfelől elenyésszen, a mennyiben a kérdéses ügynek még elővizsgálaton állása a nyilvánosságot ki nem zárja, felvilágosításul az ügyállásról röviden a következőket bocsáthatjuk közre. Bereczki lakos Juon Kencze Moldovába menendő múlt év nov. 30-án Herzsa falun túl már messzitől ráismert Encsika szekerét vonó 4 ló közül az egyikie, mint múlt évi sz. Ilyés nap után, tehát augustus első napjaiban ellopott saját lovára, mely akkor mén volt. Káros útját abban hagyva, hallgatva követte Encsikát a sósmezei vámhivatalig, hol jelentest tevén, onnan a bereczki t. tanácshoz, mint illetékes hatósághoz utasittatott. Itt káros decz. 1-en panaszolt a rendőrségnél s Encsikát a gyanús lóval letaitoztatní kérte. A rendőr tehát károst s Encsikát jegyzőkönyvileg kihallgatván, előbbi oly sajátságait s lényeges jegyeit adta fel a lónak, melyekről utóbbi mit sem tudott s csak az általa a lóra sütött bélyegjegyet Juü a bevallani, mig ellenben károsnak még más hat tanúi csaknem egyhangúlag emellett bizonyítottak. Az ii°T a vizsgálóbiróság elé kerülvén, azonnal bnoi szemle rendeltetett el, mely alkalommal szakértoileg
