Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-05-26 / 42. szám
166 i\j ilafkozat. A „Nemere“ 39-ik számában „több bolo- nyai polgár“ aláírással ellátott czikk közöl tetik, melyben keserű szemrehányással hozzák föl aláírók, hogy a 171 aláírással csaknem két éve kért bolo- nyaí községi iskola mind a mai napig nem állíttatott fel. — A keserűséget értem, mert valóban fájdalmas lehet, hogy országosan szentesített törvényre alapított kérelem teljesítése ily sokáig halasztatik. De a szemrehányást egyátalában nem fogadhatom el, mert részemről semminemű mulasztás nem történt ezen iskola felállítása körüli teendőimben. Es igen csalatkoznak czikkirók, ha azt hiszik, hogy én több előszeretettel viseltetem a vidéki, mint a városi iskolák iránt. Előttem épen nem tesz különbséget, hogy vidéki e, vagy városi ; hogy magyar e, vagy más nemzetiségű; hogy községi e, vagy akár- minemü felekezeti valamely iskola : törvény által kiszabott kötelességemet erőmtől kitelhetőleg betölteni igyekszem valamennyivel szemben. A brassó-bolonyai polgárokkal szemben épen nincs okom pirulásra, mert egész tankerületemben egyetlen iskoláért sem dolgoztam annyit, mint az ál- talok kérelmezett községi iskola ügyében. 1869 őszén kérelmüket kapva azonnal felszólítottam, Brassó város hatóságait ezen iskola felállítására. Az illető hatóságoknak kifogásaik lévén, újból hivatalos intézkedést tettem, határozottan fenntartva a kérelem teljesítésének sürgetését. Sürgetéseimnek eredménye a lett, hogy Bassó város tanácsa folyamodást intézett 1870 tavaszán az országos közoktatási kormányhoz. Ennek folytán az illető ügydarabok fölrendel- tottek és 1870 őszén megérkezett a miniszteri rendelet, mely Brassóvárosnak kötelességivó teszi a kérelmezett iskola felállítását. Az illető képviselet azonban ezen rendeletet is csak annyiban teljesítette, a mennyiben sok sürgetés után az 1870-iki év végén iskolaszéket választott. A dolog érdemére nézve — mint a lapokból mindnyájunk előtt tudva van —• a miniszteri rendelet viszszavétetését a törvényhozásnál sürgette. Ezen eljárással szemben én két intézkedést tettem. Egyik a volt, hogy egy terjedelmes dolgozatban, melyet az itteni tanácscsal is közöltem, fölfejtettem az országos kormány előtt, miszerint Brassóban voltaképen nemcsak egy, de több községi iskolára van szükség, hogy az országos törvény teljesen betöltessék. A más intézkedés egy hivatalos utasítás volt a helybeli községi iskolaszékhez, melyben mindenek előtt azt tettem kötelességévé, hogy a bolonyaiak által kért és miniszterileg megrendelt községi iskola felállítására tegye meg és jelentse be az előkészületeket. Az iskolaszéktől máig sem jött semmi jelentés. Iskolaszékekkel szemben kényszerítő rendszabályt nem alkalmazhatok ; csakis az a teendő, hogy a kötelességét nem teljesítő helyett más állittassék. Erre azonban felsőbb intézkedést kell várnom. Hogy a kormányi intézkedés mostanáig késett, annak oka az lehet, hogy a képviselöház csak nemrégiben tárgyalta Brassó képviseletének illető kérelmét. — Ennyit a kérelem eddigi történelmére. A mi czikkiróknak ezen iskola felállítása iránti aggodalmát illeti, arra nézve biztosíthatom, hogy aggodalomra nincsen ok ; mert a felett kétkedni sem szabad, hogy országunk szentesitett törvényei végrehajtatnak, ha kell, erőhatalommal is. Hogy a végrehajtás e tekintetben mostanig haladott, annak az az oka, mert alkotmányos államban senkit sem lehet megfosztani a felfolyamodás jogától ; és Brassó város képviselete használta is e jogot az önök kérelme ellen a végső határig. Most már nem késhetik soká az országos kormány azon intézkedése, a mely feltétlenül teljesitteti az önök törvényesnek elösmert kérelmét. Brassó, 1871, május 24. R é t h i Lajos, tanfelügyelő. Magyar képviselőház. E. hó 20-án két ülést tartott a képviselöház A d. e. 11 órakor tartott zárt ülésben elhatároztatott, hogy ülés egész május 25-ig nem fog tartatni. Addig a delcgáczió tagjai Bécsbe mennek a delegácziók megnyitására Ott a megalakulás után a bizottságok meg fognak választatni, mire a delegátusok visszatérnek Pestre, s ott folytatják bizottsági munkálkodásukat. A képviselöház f. h. 25-én ismét fölveszi üléseinek sorrendjét, hogy a legsürgösb törvényjavaslatokat tárgyalás alá vegye, a szünidő akkor kezdődvén, midőn a delegácziók nyilvános működésüket újra megkezdik. Napirend : a naplóbiráló bizottságra beadott : szavazatok eredményének kihirdetése, s a dclegáczió, I a mentelmi, a pénzügyi, a kérvényi, gazdasági és számvizsgáló bizottságok tagjainak megválasztása. Széli Kálmán jegyző olvassa a naplóbiráló Iizottságra beadott szavazatok eredményét, mely a következő : Jeszenszky Lajos 248 szavazatot, Majthé- nyi Dezső 248, Patrubány Gergely 248 szavazatot, Vótery Károly 248, Szeniczey Ödön 248, Szilvay Károly 248, Szilády Áron 248, Szontagh Pál gö- möri 248, Turcsányi Ede 248, Wächter Frigyes 241, Pejacsevics Nándor gr. 248, Beliczey István 168, Börnches Gyula 168, Dániel Ernő 168, Jankovics Miklós 168, Máttyus Arisztid 168, Nedeczky István 168, Papp József 168, Török Sándor soproni 168, Török Sándor gömöri 168, Zalay István 168, Par- csetics Sándor 168-at. Az 5 órakor tartott ülésben a délelőtti ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesitése után Széli Kálmán jegyző olvassa a delegáczió tagjaira beadott szavalatok eredményét, mely a következő : Beadatott 196 szavazatjegy; üres volt 3; a következő 22 képviselő kijelenté, hogy nem fog választani : Almásy Sándor, Csanády Sándor, Csiky Sándor, Deáky Lajos, Eördögh Frigyes, Gonda L., Ilelfy Ignácz, Ilodossiu József, Henszlmann Imre, Irányi Dániel, Jankovich Miklós, Lázár Adám, Madarász József, Majoros István, Matkovics Tivadar, Mocsonyi Jenő, Mocsonyi Sándor, Pilissy Lajos, Si- monyi Ernő, Tanácsics Mihály, Vályi János, Yidacs János. — Rendes tagoknak a következők választattak : Bittó István 192, Széli Kálmán 192, Zsedényi Ede 192, Bujanovics Sándor 191, Ordódy Pál 191, Walir- mann Mór 191, Zichy József 191, Királyi Pál 190, Trefort Ag. 190, Keménv G. 189, Ormos S. 189, Paczolay J. 189, Szögyényi László 189, Ürményi M. 189, Kálnolcy Pál 188, Vass Sámuel gr. 188, Harkányi Frigyes 187, Hódossy Imre 187, Thury Sámuel 187, Zichy Nándor gr. 187, Eber Nándor 186, Börnches Frigyes 185, Ciotta János 184, Bar- csay Kálmán 183, Petrovay Ákos 183, Rudics József b. 181. Fáik Miksa 180, Pulszky Ferencz 180, Szeniczey Ödön 180, Lázár Mihály 179, Prileszky Tádé 175, Vodianer Albert 171, Szentpály Jenő 165, Földváry Miklós 153, Mihályi Péter 126, Bo- lms Zsigmod 113 szavazattal. A horvátok részéről : Batagliarini Pál 191, Jancsó István 191, Pejacsevics László 191, Fodróczy Sándor 187 szavazattal. Póttagoknak mogválasztattak a következők : Barcsay Ákos 178, Ilálassy Gyula 179, Ilögyészy Gyula 178, Brogyányi Vincze 174, Szirmay Ödön 173, Stoll Károly 179, Térey Pál 182, Vay Adám gr. 176, Virkner Lajos 176 szavazattal; a horvátok részéről, Horváth Péter 179 szavazattal. Arany János, titkári jelentéséből az akadémia ez évi n a g y g y ül é s é n „T. közönség ! Ha jelentésein az akadémia lefolyt évi munkásságáról ezúttal szerényebb eredményeket mutatna is fel : valóban nem lenne méltányos panaszt emelni az intézet, vagy annak egyes tagjai ellen. Oly világeseményeknek voltunk tanúi, csaknem részvevői, a leviharzott esztendő folytán, melyek a szerény tudóst ép úgy megdöbbentheték, „cheulusai“ közepeit, mint a közélet emberét tanácskozó asztalánál. Mind abban, a mi történt, az emberiség évezredes haladásának egyszerre tagadását véltük látni; s a tudomány férfiát kétely zsibbaszthatá, vajon a mit az ismeretvágy, messze múltban elenyésző századok óta, hangya-szorgalommal, vas türelemmel ösz- szehordott, nem fogja-e ismét elsöpreni dúló vihar ; vájjon a fáklya, melyei Ő az emberiség ulait megvilágítja, nem fog e ezentúl csupán kanóczul használtatni, minden eddigi építmény elhamvasztására ? Csuda lett volna-e, ha a nyelvtudós döbbenve áll meg rokonitó munkájában, látva, hogy müvét az erőszakosság országok hódítására, népfajok irtására kezdi ! kizsákmányolni; ha Clio eldobja tollát, midőn a népvándorlások iszonyait ismétlődni tapasztalja; ha a jogtudós botránykozva veszi észre, annyi szép elmé- ' lete után az ököljog visszatértét ; ha a bölcselem i épen választott népe tettein kénytelen pirulni ; ha I végre, a mennyiségi és természettudományok minden dicsőített fejleménye, óriási haladása kiválóan arra fordittatik, hogy a rombolás eszközeit tegye ellenál- hatatlanokká. Mert kinek volna kedve épiteni. mikor a föld köröskörül hatalmasan reng s eddigi építményét roskadozni látja.“ Utóbb b. Eötvösről igy emlékezik ; „Ha elszámlált veteránjainkra nézve: a megválás keserűségét enyhíti némileg emberi sorsunk közös érzete, a mennyiben földi korunk véghatárát megközelítve lépnek át az enyészetbe : mit szoljak ama legnagyobb fájdalomról, melyet még nem érintettem — hogyan emlitsem a nevet, melyet tőlem, mint az év krónikásától e teremben minden arcz, minden kebel számon kérni látszik, a február 2-kán élni __ ne m, csak közöttünk lenni megszűnt b. Eötvös József elnökünk nevét ? Avagy megkisérthetném-e hivatalos vázlat körében jellemezni akarni benne az állam-^ és hazafit, a költőt és tudóst, az emberek és emberiség hő barátját? Nem — elég legyen nekem, itteni minőségemben, a dicsőült nemes tulajdonainak csupán forrására mutatnom, mely e két szóban kifejezhető : magasztos eszuiénység és szerető SZÍV. Ez immár a végenyészeté, s a hozzá kapcsolva volt szivek, mint elhalt növény testvérszálai fájdalmasan csüggedtek vissza : eszményiségo fenra- gyog s biztosítást nyújt az emberiségnek, hogy a mig oly irányú szellemek születnek s adja Isten, ”szü- lessenek m.nden korban, — mint Eötvös, addig az anyag és erőszak diadalán s nemünk jövöjén — daczára előadásom kezdőién érintett kórjelenségnek, kétségbeesnünk nem kell. Elveszthetünk egyeseket, nagyokat, pótolhatatlanokat, kikkel nagy tettek egész sora száll sirba : de Eötvös sírjából egy szellem sugárzik fel, mely arra készt: elmélkedjünk s emelkedjünk.“ V i d é k. Tisztelt szerkesztő ur ! Egy keserves csapás, egy pótolhatatlan veszteség érte az alólirt családot, mely annál snlyosabban éreztetik, mivel a rideg halál a családfőt, boldog emlékű lova g Alduleanu J á n о s, volt legfőbb ítélőszéki birót stb., hirtelen és minden emberi számításon ki vili elragadta. Egyébbiránt az allólirt vigasztalhatatlan családnak a megdöbbentő fájdalom iránti kifejezései hiányoznak. Azonban, ha valami létezik, mi e fájdalmat enyhíteni képes lenne : akkor ezt minden esetre képezi azon részvét, melyet , a nagyra becsült brassói magyar értelmiség és lakósság az által tanúsított, hogy bizottmánya drága elhunytunk tetemeinek örök nyugalomra helyeztetése körül a gyászünnepély emelésére közreműködött, és a brassói magyarok nagy számban személyesen és oly nagy távolságra is megjelentek. Ez okból mélyen áthatva, kötelezve érezzük magunkat, a tisztelt brassói magyar értelmiségnek és lakós- s ágnak, valamint különösen a magyar bizottmány minden egyes tagjának, szeretett jó férjünk, illetőleg atyánk és ipánk iránti tisztelet és testvéri szeretet e jeléért szerény szavakban legőszintébb és legalázatosabb hálánkat nyilvánítani, biztosítván a tisztelt urakat, hogy a mindenhatóhoz imádkozni fogunk, mikép az ur Isten áldja meg a brassói magyarokat! Szíveskedjék, ig’en tisztelt szerkesztő ur , e sorokat becses lapjába felvenni. Kik mi egyébbiránt teljes tisztelettel maradunk alázatos szolgái az egész család nevében: özvegy ALDULIANU JÁNOS-né. Kelt Zernesten 1871. május 22-én. K ii I f « 1 (l. FRANCZIA ÜGYEK. A Place Yendome f. hó 15-en általános érdekeltséget keltett leginkább azért, mert elzáratott a közönség hozzáférhetésétől. Abadie mérnök, a kit vitézi tett végrehajtásával biztak meg, azon meggyőződést nyilvánította, hogy az oszlop egyenesen a Rue de la Paixre fog hullani; sőt még azt is Ígérte, hogy két lábnyi távolban foglal helyet azon ponttól, a melyre számítása szerint az oszlop teteje fog zuhanni ; eddigelő azonban nem akadt pajtása, a ki vele kíván lenni azon a ponton. A communenek szándéka volt az oszlopot darabokra törni. Abadie tiltakozott, azt mondván, hogy az oszlopnak roppant tömegben kell lezuhannia, hogy a katonai gloirenak bukását Francziaországban és az egész világon kirül adja. A Place Vendôme alatt sok kanális van, s ♦
