Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-26 / 103. szám
Első évi folyam 103. szám. Kedd, december 26. Brassó, 1871. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. ira: Egész évre . . 6 ft. — kr. Félévre .... 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás : KenyeresAdolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE. Politikai, közgazdászati és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1—10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden iktatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kamner nyomdájában. Brassó-Bolonya 1871, Deez. 14. Nem rég múlt azon szomorú idő, midőn Brassóban — hazánk e három nyelvű, ipar és kereskedelem által virágzó városában és vidéki' t|z magyar községében lakó magyarságnak nem volt egyetlen egy központja, hol az elforgácsolt magyar erők egyesülhettek volna szellemi és anyagi jóllétek elő- varázslására. A nemzeti egyíivétartozás érzetét akadályozta itt benn azon felekezeti vakság és ridegség, mely a három felekezetit magyarságot holt dogmák fölötti idétlenkedéssel egymástól elidegenítette ; — s egy rósz szellem felkereste a boros aszatalokat is, hol vegyes felekezetit barátok múlattak a nap terhei után, felkereste a vegyes felekezetű házastársak csendes hajlékát is és gondosan szította a viszálykodás emésztő lángját, mely a szeretet, béke és egyetértés olajágát hosszú időn át gyász szinbe bontotta kormos füstjével, dögleletes leheljeiével. A vidéki magyarság — szomorú meg nem érdemlett jobbágyságra sülyesztve, politikai, egyházi és iskolai orgánumai által idegen szellemmel ápoltatott s a válaszfal fenntartására, sőt megerősítésére százado • kon át nem hiányoztak az alkalmasnak nevelt és meg nyert kezek. Ily gyönyörű pofája volt a brassóvidé- ki vagyes barczasági magyarság helyzetének 1848ig. Szegény felekezeti magyar, három négy csoportban ! Ily roppant nagy ez a kör, hogy onnan ide és in nen oda nem nyujhatod által testvéri jobbodat? Vagy tán templomaid nem engedik a közeledést ? De hisz imaházaink szeretetet, felebaráti és hazaszeretetei hirdetnek és a mely szivben meg van a honszeretet, abban minden erények öszpontosultak. Mai napság nincs Barczaságon oly sötét magyar fő, oly elfogult jeges szív, mely a vallás, erkölcsös élet áldásait kétségbe vonná ; — és ha valamelyik magyar testvérünk a hitczikkek, dogmák halmazából is épülést mesélhet üdvére, ám lássa, mert az az ő neveltetése, fejlődése szerinti egyéni meggyőződése, melynek vig poharok közti szóbarcz soha sem képes tisztultabb irányt adni, de sőt félő, hogy a konkolylyal a búzát is kitépjük és a gyenge szivben terméketlen sivatag marad, hol a honszeretet isteni virága is elhervad. Szerintem ily utón soha sem értjük, soha sem nyerjük és építjük egymást mi magyar felekezetek ! Ám kisértse meg e bizonytalan utón, ki elég erőt érez magában, a kedvező eredményért övé legyen a győzelmi koszorú ! Nemzetünk , hazánk érdekében egyesítendő erőnk kifejlesztésére legbiztosabb azon ut, melyet az 1849 évi véres szabadságharczunk által feltámasztott hazaszeretet jelölt ki brassai magyar honfitársainknak. Övék a dicsőség, bogy a sivár múltán okulva olvasó egyletükben egyesült erővel egy központot teremteni értettek, akartak és bírtak. Most már nem sorvadoznak többé egy átoksuly alatt a különvált és sokszor egymás rontására uszitott erők. A fenkölt eszmének lendületet adott a szives áldozatkészség s ma már számos újság és könyv mozdítja elő a társulat keretén belől az önmivelődést s ezzel járó anyagi és szellemi jóllétet. Ily üdvös mozgalom a vidéki magyarságra is megtette ébresztő hatását. A felekezetesség üres bölcselkedései szépen elhallgattak. A városi hazafiak által kezdett utón a vidéki magyarság még tovább ment: felekezeti iskoláit mind községiekké változtatá s ezen felül 1870- ben brassóvidéki népnevelési egyletet alakított, s már is ritka kedvező körülmények ktizbejöttével egy felsőbb népiskolát nyitott meg Hosszufaluban bármely felekezetű magyar fiák számára. Ez egylet erejét s figyelmét nevezett tanintézet felé forditá eddig, de reméljük,jövő évben a Barczaság minden magyar pontja erezni fogja jótékony működését. Örömmel tapasztok itt is, hogy a közakarat legyőzi a legóriásabb akadályokat, és nem remélt lendületet ad korszerű eszmék megtestesülésének. Az egylet kerete meg van alkotva, s hogy minél több brassói és vidéki honfi és honleány mint egyleti tag mérlegbe vethesse erejét, szükségesnek látom az uj zászlót magasra emelni s a rajta ragyogó jeligét tájékozás és sorakozás végett feltüntetni a magas kormány által múlt évben megerősített alapszabályok következő pontjaiban ; §. 2 Az egylet czélja : a népnevelést és népoktatást a vidékbeli mindazon községekben, hol tagjai vannak, tekintet nélkül a különböző hitfelekeze- tökre lehetőleg mindek irányban előmozdítani és fejleszteni ; kisdedovodák létrehozását vagy a létezők nek gyarapítását és tökéletesítését közvetve elő mozdítani ; a közoktatás sikerét biztosítani, részint a népnevelés iránti általános érdekeltség ébresztése és fokozása, — részint a "endes iskoláztatás leghat- hatósabb szorgalmazása, — részint hiányzó taneszközök, tankönyvek, Írószerek stb, beszerzése s kiosztása által, azok nélkül szűkölködő iskolák és gyermekek között : tudományos pályára készülő szegény, de szép tehetségű szorgalmas ifjaknak e czéljok kivitelében módot szolgáltatni ; az olvasásnak a nép általi megkedvelése indokából községekint olvasó könyvtárt mind a nép mind a gyermekek számára létesíteni, s a mellett a népet lehetőleg olvasó körbe egyesíteni; a tanitók további képzésének előmoz ditására pedig egy szakmüvekből álló egyleti könyvtárt felállítani ; egy átalában a népnevelés és népoktatás terén minden hiányokat felkeresni és azokon lehetőleg segíteni. §. 3. Az egylet czélját elérni törekszik tagjainak erkölcsi és anyagi befolyása, nyert kegyes adományok, mulatságok rendezése, — sa mennyi ben ez elegendő nem volna a nagyméltóságu m. k. közoktatási minisztérium segélyének igénybe vétele által. — §. 7. Az egylet örökítő tagjai azok, kik az egylet czéljainak előmozdítására szánt nagyobb alapítványok adományozásával emléköket örökítik ; alapitó tagok azok, kik az egyleti pénztárba egyszer mindenkorra 25 frtot fizetnek ; rendes tagok azok, kik három év alatt csak három forint lefizetésére kötelezik magukat ; pártoló tagok azok kik tetszés szerinti anyagi vagy erkölcsi támogatá sukkal segitik előmozdítani az egylet czéljait. §. 9. Minden tag jógositva van az egylet közgyűlésein megjelenni, ott szólam és szavazni ; úgy szintén minden tag tisztviselővé is választható és használhatja az egylet könyvtárát. Imé szeretett honfiak és honleányok, előttünk, a gyönyörű tér az uj egyesülésre és elég széleskörű működésre! Ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat és siessünk városi és vidéki magyarok a már lengő zászló körül, hadd szálljon e szabadelvű szövetkezésre istennek áldása és egy jobb jövő hálája. Végre ne sajnáljunk egy lépéskével még elébb menni! Az igy megerösült brassóvidéki népnevelési egylet lépjen a magyarországi protestáns egylettel „reform fiókegylet“ név alatt szerves összeköttetésbe ! Ez egyletnek czélja: a valláserkölcsi élet ujjászülése. A pro testáns szó nem riaszt vissza senkit és nem hizeleg senkinek. Mert lám nemzetünk négy felekezete közül melyik nem panaszkodik hangosan, hogy a valláserkölcsösség hanyatlóban van s melyik felekezet szól hat igy farizeusi arczátlansággal : „hálát adok az én istenemnek, mert én jobb vagyok a jobb és balkezem felől és bátom mögött álló társaimnál ? Rajta tehát egyesült erővel reformáljunk szivünk és fejünkben, a családi, gyülekezeti és községi életben a szeretet munkái által : akkor nem leszünk többé hazánk e szép táján a polyvához hasonlók, melyet az innen-onnan zugó vihar elhord és eltemet. В о lo n y a i. Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotjálioz“ czimii, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) Séd venio nunc ad fortissimum virum. Mint leghatalmasabb, megczáfolhatatlan (?) erősség hozatik fel ezen tekintetben az Ulászló kir. 1500-dik évi levele, a 27-dik lapon ezen szavakban: „meg czáfolhatatla- nul bizonyítja e birtokok lakói jobbágyságát az, hogy Ulászló király 1500-ban kelt okiratában „Jobbagiones“ névvel vannak megnevezve.“ Azonban bocsánatot kell kérnünk, de mi épen ellenkezőleg látjuk. S nem csak hogy ezen érvet nagyon is megczáfolható- nak tartjuk, hanem bátorkodunk azt állítani, hogy ez is épen olyan, mint a „magyarázatok“ Íróinak többi érvei; t. i. egyenesen az ellenkezőjét bizonyítja annak, a minek támogatására felhozatik. Ha állana az, a mit a „magyarázatok“ irói mondanak, — na az már egészen más volna; hanem az a baj, hogy azon felhozott okirat ezen birtokok lakóit épen nem nevezi „Jobbagiones“ névvel, hanem „Incolae“-vel. és igy a fennebbi tétellel ellenkezőleg épen azt kell mondanunk, hogy: megczáfol- hatatlanul bizonyltja e birtokok lakói szabadságát az, hogy Ulászló kir. 1500-ban kelt okiratában a jobbágyoktól megkli- lömböztető „Incolae“ névvel vannak megnevezv e.“ Tessék csak bárkinek megolvasni azon okiratot s azonnal meg fog győződni, hogy a „magyarázatok“ irói nagyon gyarló módon jártak el, midőn a 10-dik és 30-dik lapokon abból igy idéznek: „Piirkerecz, Zajzon, Tatrang sat. községekben levő jobbágyok is (omnes Jobbagiones“.) Mert abban a várközségek lakói sehol se mondatnak jobbágyoknak, hanem a várközségek és jobbágyfalvak lakói együtt emlittetve neveztetnek „Jobbagiones et Incolae“ néven. Már ha én azt mondom például, hogy „Höltövény és Újfalu magyar és szász lakói,“ van-e értelemmel biró ember, a ki ebből azt következtethesse, hogy nem csak a Höltövény, hanem az Újfalu lakosai is szászok? Avagy nem nyilvános mindenki előtt, hogy itt a szász helység szász, és magyar helység magyar lakói értetnek? Épen ez az eset az Ulászló-féle levéllel is. Felszámláltatván ott a vár községek és jobbágy faluk, az mondatik róluk, hogy ezeknek minden jobbágyai és lakósai (Jobbagiones et Incolae). Midőn ezen két külömböző és nem egy jelentésű elnevezése a lakóknak magokra egyszersem, hanem mindig együtt fordulnák elő, nem világosan mutatják-e egyfelől, hogy ezen lakók között külömbség létezett, s némelyekre csak „Jobbagio“, másokra pedig csak „Incola“ nevezet illett? De nem világos-e másfelől az is, hogy midőn a vár és jobbágy községek együtt említett népei „Jobbagiones et Incolae“ névvel neveztetnek, akkor ez nem azt teszi, hogy a vár népek jobbágyok és a jobbágy községek „incolak“, hanem a dolog természete szerint értetnek itt a vár községek lakósai s a jobbágy községek jobbágyai? (Jobbagiones villarum Zernest, Tokán, Sárkány etc. et Incolae villarum Pürkerecz, Zajzon etc.) Ez a fennebbi okmány valódi értelme. — Még egy erősségül hozatik fel a törcsvári uradalom községei szabad voltuk ellen ugyan azon 27-dik lapon az Ulászló kir. 1513-dik évi levele, a mennyiben abban ezen községek lakói „coloni és rustici“ névvel vannak nevezve, s az mondatik róluk, hogy ők a brassaiaknak alájok vannak rendelve — „quibus eos subjecimus.“ Az igaz, hogy „Colonus és rusticus“ nemes urat vagy városi polgárt nem jelent : azonban az eddig mondottakból az is nyil-
