Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-19 / 101. szám
— 402 cituare et omnia ea iacere debeant, quae alii Saxones Nostri faeere tenentur.“ Az 1508-dik évében: „Castrum Tereli — j— tenendum gubernandumque contulisse dignoscebamur.“ „Ad tenendum et g u b e r n a n d u m contulerimus.“ „Castrum Tereli ex nunc a jurisdictione et potestate ipsius moderni et futuro- rum etiam Wayvodarum Nostrorum Trans- silvaniensium per о m nia e x i m entes, illud cum omnibus suis pertinentiis etc. ci- vitat. Nostrae Brassov. et terrae Barcza ad guber nandu m , No bisque — — con- servandum denuo et ex novo dandum du- ximus.“ „Ad tenendum gubernandumque dabimus“. „Damus ad possidendum et guber n a n d u m.“ Az 1515-dik évben: „ipsis civibus Brassoviensibus, quibus eos subjecimus in omnibus oneribus et solucioni- b u s p u b 1 i c i s obedire et obtemperare debeant.“ Vájjon van-e valamely képzelhető állami és társadalmi viszony már, a melyre nézve gondolni lehessen, hogy a törcsvári községek még előbbi állásukban hagyattak volna ? ! Valóban nagyon érdekes lenne, ha a „magyarázatok“ irói egyetlen egy betűvel ténylegesen kimutatnák, hogy ezen oklevelek után ezen községek bár mi kis részben is akár Fejérmegye, akár a Székelyek ispánja, akár a vajdák közvetlen törvényhatósága alatt állottak légyen. Hanem ezt nem teszik. Sőt ellenkezőleg magok vallják, hogy 1647-ben a hiva- taloskodó biró vezeti egy vagy több esküdt községi taggal, Hétfaluban a köz- igazgatást s a volt biró Törcsváron, Kriz- bán és Apáczán. — (33. lap.) Azonban a „magyarázatok“ irói még is minden áron tagadni akarják azt. Az 1651-dik évben ezen községek eddigi tényleges állásukba s bekeblezett helyzetűkbe adatván vissza, hasonló helyzetbe maradtak, s hasonlóképpen nem lehet legkisebb adatot is mutatni, hogy ezek valaha Fejérvármegyével legkíssebb állami vagy társadalmi viszonyukra nézve is valami ösz- szeköttetésben lettek volna. — Hogy Felső-Fejérvármegye képviselői 1809-ben ezen községek feletti törvényhatóságot vissza követelték, az semmit sem bizonyít, miután a szászkövetek ezen követelés alaptalanságát elannyira kimutatták, hogy az meg nem adatott, — és ebben igazságuk is volt, mert Felső-Fejérhez ezen községek soha sem is tartozhattak, miután ezek már Ulászló által a Barczához kebe- leztettek; Felső-Fejér pedig csak Mária Terézia alatt állott elő. — De épen ilyen kevéssé lehet bizonyságul felhozni a brassai esküdt közönség 1861- beli állítását, hogy ezen községek Brassó- vidékéhez soha sem tartoztak, hanem törvényesen Fejérmegyéhez tartoztak. — Hogy az 1861-beli esküdt közönség, midőn a törcsvári uradalom községei jog gyakorlásáról volt szó, akkor ezeket állította azt elhisszük ; hanem, hogy ezt jogosan állította légyen : azt még nem bizonyította be senki, — annyival kevésbé a „magyarázatok irói. Mert ítélje meg bármely józan ésszel biró ember, mi érteke lehet az olyatén okoskodás- és következtetéseknek, milyeueket ezen tekintetben a „magyarázatok“ 25-dik lapján olvashatunk, a hol azzal igazoltatik, hogy a törcsvári községek nem tartoztak 1651 előtt Brassóvidé- kéhez:mert azok 1366-ban eladományoztat- tak, az Endreféle kiváltság levél pedig 1486- ban már Brassóvidékére is szóllólag erősittetett meg. tehát ekkor a territórium clausum a Barcza részére is biztosítva volt. Ezen okoskodás a Barcza földje csaknem egy századdal később felvett jogi természetét veszi alapul egy 1366-beli ese- ménybőli következtetésnek, mintha Nagy Lajos királynak tudnia és tekintetbe kellett volna venni azt, a mit az utána következő században uralkodó Mátyás rendelend. — Hisz ez a logikátlanság culminatiója ! — Ilyen beszédeket tartalmaz pedig azon emlékezetes egész 25-dik lap. — (Folytatás következik.) Román lapszemle. ' ' lí 1 A „Gazetta Transilvaniei“ 93-ik számában ve- zérczikkezik a megyei képviseletek választása eredményéről Nagyban dicséri azon románokat, kik a passivitás fegyverével küzdve — a választási törvény mostobaságának daczára, oly szép eredményt vívtak ki, hogy legalább г/ь részszel képviselve vannak; sőt lvolozs- és líiinyadmegyében annál is nagyobb többségre jutottak. Ezen szép eredményt azon férfiaknak köszöni, kik akkor és ott tudnak tevékenyek lenni, a hol a nemzeti iigy érdeke azt megkívánja, nem mint a „Telegr. rom.“ activistái, a kik minden aláírás nélkül — bizottmányok alkotását és Szebenbo a karácsom ünnepekre egy gyűlést indítványoztak, a végett, hogy alakítsanak egy központi bizottságot, és elölegesen működjenek az országos képviselők választása ügyében. Szemrehányást tesz tovább az activistáknak, hogy inkább vágyódnak Pestre, mint sem a nagy közönséget buzdítanák a megyebeli tevékenységre. • Nagy örömmel említi tovább a hogy „Kelet“ is mennyire meg volt lepetve a románok magatartásával a megyei választások alkalmával, mely belátta, hogy a román úgy tudja becsülni nemzetiségét mint a magyar, és hogy a corruptióval nem lehet tovább menni. Ezután egy sóhajt röpít a magasba, melyben ez az axióma hangzik: „Segíts magadon román mert igy meg segít az isten is.“ Sóhajának indokolására folyamodik 1866-ra, midőn az erdélyi romáuok idegen nemzetiségűnek nem adtak szavazatot, hanem úgy a többség mint a kis- sebség által román egyének választattak, és ezzel bebizonyította azt, hogy a román nemzet politikai eréltségre jutott, és nem akar többé más idegen párt szolgája lenni. Fél a testvériségtől, midőn mondja, hogy annak czélja szétrobbantani solidaritásunkat, és a pártok igáját nyakunkra nehezíteni. Büszkén emlékezik meg az utolsó választásokra, midőn az egész román nemzet felkarolta a szerdahelyi értekezlet politikáját- mely imponált Megemlíti, hqgy 1866-ban is néhány román képviselő felment a pesti országgyűlésre, de azok nem protestáltak az uuio és a román nemzeti politikai jogainak felosztása ellen : azért tehát, — mert 1866-tól fogva vannak képviselők minden választási kerületből a kik a szerdahelyi értekezletet is alkották, kérjük azokat, hogy egyelőre mint olyanok lépjenek nyilvánosan fel, jelentsék be mindazon politikai változásokat, viszonyokat, melyeket azóta kerületükben tapasztaltak. E módon ismerkedjünk egymás véleményével és azokat egyeztessük szentesített nemzeti jogunk alapján. Egy állam párttól ignorait jogunkat védeni politikai érettség! Jaj azoknak, kik miatt megbotránko- zunk ! — Vidék. Az Olt-mellÖI, 1871, deczember 15-én. Valósággal megérdemli a fáradságot, hogy a polgári haladás és népnevelés minden barátja meggyőződjék azon kézzel fogható haladás felöl, melyet a községi oskolák növendékei tettek, a felekezetiesség alóli felszabadulástól inneni idő lefolyása alatt; mig azelőtt polgári neveltetésük is a lélek boldogságát monopolizáló malaszt szatócsok kizárólagos kezeiben volt. — De ha te tisztelt polgártárs — az oskolás gyermeknek a tanulásbani haladásáról megakarsz győződni, ne menj az oskolába, ne az oskolai vizsgákra, hanem szóllitsd meg az utczán játszó fiúcskát, kérdezd a hazai földrajzból, kérdezd mi a gőzerő, mi a villanyosság stb. és hidd meg örvendeni fogsz a ficzkó feleletein. A múlt tavaszon Vidombák községében tartott Gusztáv Adolf egyleti gyűlés évi jelentésében a barczasági tiz magyar ajkú néposkolára (Gemeinde richtiger katholische Schulen) a catholi- cus czim sózatott ; e tárgyban tett kérdésemre ugyan egy sapiens et cireumspectus atyafi azon magyarázatot adta, hogy : hisz katliolicus azt teszi közönséges, azaz nem tekinti a gyermek melyik felekezethezi tartozását, nem tekinti a vallási viszznyokat, nem _ n em — oh nem akarta a jelentést tevő azon községi oskolákat romai catkolikusoknak mondani, oh nem ! korántsem ! — Az biz igen szép ha valaki az Írást igy tudja magyarázni ! az már megérdemli az Írástudó nevet. De lássuk csak a rom. cath. püspök ö excel- lentiája mily nézetben van az efféle községile»- ca- tholizált (persze a catholicus szó fennebbi értelmében catholizált) oskolák felől. Felső Fehérmegye Peselnek községének népiskolája községi lévén, a mint hallám, — egy képzett és érdemes református folyamodó lett tanítónak megválasztva, és helyesen, mert kátét nem tanítván a physica előadásakor nem fog önmagával cllenmon dásba jönni, — és nem fog gyerek akadni, ki öt a világ teremtése és egyéb csodák iránt interpellálhatná. Peselnek magyar ajkú lakosai a rom. katholi- kusok módja szerint dicsérik a természet nagy szellemét, minek folytán az illető lelkész, esperes és püspök hatalmasan protestálnak a peselncki iskola községisége ellen ; de még hatalmasabban egy reformátusnak Peselnek katholikus községében tanitóuli alkalmazása ellen, — mert ebből t. i. a református tanítónak alkalmazásából a község népének elkárhozása következhetik. No biz ez szép ! A szász papság Rótki urat az iskolák catholizálásával vádolja, sőt több helytt azon féljajdulást hallottam : miért tett Eötvös protestáns Burzenlandunkba katholikus tanfelügyelőt! — ellenben a katholikus papság — talán mert jól tudja, hogy Réthi ur protestáns — öt reformálással vádolja. -— Es im a kettő között fekszik azon igazság, hogy ámbár Réthi ur református, de a tanfelügyelő mint lelkiismeretes tisztviselő az iskolák korszerű törvényszerűségén kívül a felekezetiséggel mitsem törődik, mert az nem az ö dolga, hogy a gyerekek Lukács vagy melyik evangélista szerint mondják a iniatyánkot, vagy miként adódik elé az angyalok statisticája; — hanem jelszava „Több világosságot!“ — (Göthe utolsó szavai.) Sólyom. !\ íi (föl (1. A külföldi sajtó figyelme az angol korouaher- czeg betegágyához van lekötve ; kinek betegsége oly alakot öltött., mely a legrosszabbat sejteti. A walesi herezeg pár héttel ezelőtt Chesterfield lord kíséretében meglátogatta Scarbordughot, s itt szívta be a két vendég a betegség magvait, mely a lordra már halálosan végződött, mig a herczeg élet és halál közt lebeg. Иа a betegség halálos véget vesz, utóda fia Albert Victor herczeg lesz. így az angol korona örököse az alig hét éves ifjú Albert Victor lesz. Az orosz Szent-György lovagrend alapítása évfordulójának ünnepélye nagy politikai találgatásokra adott alkalmat; különösen a Sándor czár loasztja az, a mitől a németek egy kissé megszédültek. A loaszt igy hangzik : „Vilmos császár a legidősb rendlovag, s had- serge más rendlovagjainak egészségére, kiknek méltó képviselőit ma körünkben látni engem büszkeséggel áraszt el! óhajtom és reményiem, hogy azon benső barátság, mely bennünket összefűz, jövendő genera- tiókban is fönmaradjon, épen úgy, mint a két hadsereg fegyvertársasága, mely feledbetlen időből származik. ián ebbe helyezem az európai béke és törvényes rend biztosítékait !“ Mire ezélzott a czár, midőn e szavakat mondá ? Megerősítette vagy desavouálta azon hirt, mintha fia, a trónörökös kiolthatta n gyűlölettel viseltetnék Né- etország iránt ? Annyi bizonyosnak látszik, hogy az életében a német birodalomnak a czári államtól tartania nem kell, mint azt a czár már két ev előtt a Györgyrend alapításának százados évfordulóján az akkori porosz királyra mondott felköszöntésében kijelentette. A mai toasztnak legalább annyi értéke van, mint az akkorinak, mely biztosította Berlint, hogy egy franczia háború esetén Napoleon császár minden cselszövényei daczára határozottan az ő pártjára fog állani. A kormánykörökkel szoros összeköttetésben álló pétervári tőzsdelap a czár toasztját egyenesen Oroszország jövendőbeli programmjáuak tekinti. Orosz- és Németország szövetsége állandó universalis bekét jelent. „Nyugat-Európa bizalmatlanságot erez — kiált fel czikke végén a lap — a külföld azt hiszi, hogy Oroszország az ott alkotott rendet fenyegeti ; ez hiú félelem.“ Van is ám ujjongás Németországon az orosz barátságért ; csakhogy annak tartóssága bizonyítására, egy berlini levelező a követkoző intermezzót beszéli el :
