Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1871-12-05 / 97. szám
Kedd, december 3. Brassó, 1871. Megjelenik ez a lap heten- kint kétszer kedden és pénteken. Ara: Egész évse . . 6 ft. — kr. Első évi folyam 97. szám. Félévre 3 ft. — kr. Negyedévre . . 1 ft. 50 kr. Szerkesztői s kiadói szállás: Kenyeres Adolf ügyvédi iródája, Nagypiaczon. NEMERE Politikai, közgazdászai és társadalmi lap. Hirdetési díj: 3 hasábos garmond sorért, vagy annak helyéért 4 kr. (1 —10 sornyi hirdetés ára mindig 40 kr.) — Bélyegdij minden igtatáskor 30 kr. — Nagyobb hirdetéseknél alku szerint.— Hirdetések fölvétetnek a szerkesztőségben és Römer és Kanmer nyomdájában. Felhívás ! Azon t. olvasóinkat, kik még a múlt fél- és negyedévről az előfizetéssel hátralékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az eddig lefolyt idényre az előfizetési pénzt (negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt.) mielőbb beküldeni ne terheltessenek Activitás és passivités politikája a románok között. Ideje , hogy nyilvánosságra hozzunk néhány adatot az erdélyi románok közt utóbbi időkben történt politikai mozgalmakra nézve. Habár értesüléseink közvetlen és teljesen megbízható forrásból származnak, megtörténhetik formaságért vagy párttactikából — mint ez előtt is történt, — hogy valamelyik román tekintély kijelenti, miszerint nem egészen úgy áll a dolog. Ez azonban a lényegen nem változtat. „A Siaguna-ünnepély alkalmával alakult szebeni bizottság megszüntette működését és a románok nemzeti politikájának vezetésére a szerdahelyi comitét nyilvánította illetékesnek.“ Körülbelül ennyi az, a mennyit annak idejében minden magyar lap jelentett és valamennyi roszaló megjegyzéssel kisért ; a mi nem is csoda, mert ha a románok többsége most is a szerencsétlen szerdahelyi pronunciamentohoz ragaszkodik, az annyit jelent, hogy nyugodt és biztos fejlődésnél a stagnaliót, — egyetértésnél a szertevo- nást, — becsületes hazaszeretetnél az aljas boszut előbbre becsüli. / Es nincs ok csodálkozni rajta, ha a szebeni nyilatkozatot a passivitás győzelmének vették mindenfelé, mert magyarázat nélkül nehéz is volna máskép venni. Pedig ha ösmerjük az eseményeket, épen az ellenkező derül ki. Ennek kiderítése a mi mostani ezélunk. Azon körülbelül 30 tagból álló értekezleten, mely a Siaguna ünnepély alkalmával, sept. 4-ikén N.-Szebenben összeült, — csupán 4 egyén volt a passivisták táborából ; a többi mind olyan, a kik már elébb is nyiltan hirdették, hogy az adott államjogi alapon kell betölteniük állampolgári és nemzetiségi hivatásokat. A 26-nak törekvését körülbelül a brassai testvériségi programúi fejezi ki legjobban : egyetértő működés és egyesülés a magyar fajjal a haza szeretettben s a jog- egyenlőség megvaLósitásában. Azon értekezleten alig is emelkedett hang a passivitás védelmére ; az értekezlet főeredménye a volt, hogy lelkesedés közt kimondották a hazafias működés szükségességét. A négy passivista azonban elég ügyes volt kijátszani a 26 activistát. Annyira hallgattak és a másik rész fejtegetésébe annyira bele egyezni látszottak, hogy a másik rész egészen megnyer- teknek tekintette őket is. Mikor aztán arra került, hogy egy állandó központi bizottságot alakítsanak a helyzet előkészítésére, úgy forgatták az ajánlatot, hogy a közpoti bizottság 7 tagja közé mind a négy passivista bejutott. Az értekezlet eloszlása után csakhamar belátták a rászedetést és a 7 tag egyike, a lelkes activista dr. Borcia ügyvéd azonnal kilépett. A többiek azonban folytatták munkájúkat. Tudva van nyilvánosan, legterjedelmesebben lapunkból, hogy ezen állandó bizottság bizonyos kérdéseket intézett a román értelmiséghez, a mely kérdések a körül csoportosultak, hogy tartandó e román nemzeti congressüs ; ha igen, hol, mikor és mikép hivandó össze. Ezen kérdésekre 20 Írásbeli felelet érkezett be, legnagyobb részt collectiv, egész vidékek vagy városok értelmiségének nevében. A brassaiak például egyetemesen küldöttek egy nyilatkozatot. A 20' nyilatkozat közül egy határozottan a passivitás, a szerdahelyi politika mellett nyilatkozó : kettő volt feltételes, ingadozó ; 17 azonban egyértelmüleg nyilatkozott az activitas mellett; a nemzetiség politikai programmjának kidolgozására nézve mind a 17 ugy, hogy Siaguna érsek állíttassák az ügyek élére s nemzeti enquetot ő liivjon össze. Tudni kell, hogy Siaguna érsek neve a legbiztosabb kezesség a béktilékenység politikájára nézve. Ez a nyilatkozat váratlan és felettébb kellemetlen volt a passivista uraknak. Megbízatásukhoz híven meg kellett volna térülök és vezérökül a szebeni érseket ösmer- ni. Legalább is félre kellett volna vonulni- ok s engedni, hogy folytassa működését a loyalis utón ellenök nyilatkozó nagy többség. Ok azonban ennyi igazságérzettel és önmérsékléssel nem bírtak. Tettek olyat, a mi hallatlan a maga nemében. A helyett, hogy az általok bekért nyilatkozatokat nyilvánosságra bocsátották volna, egyszerűen hallgattak a nyilatkozatok eredményéről; látván azonban, hogy oki nem lehetnek a helyzet urai. ön fej illeg ve- i zérül tolták föl a senki által nem kívánt szerdahelyi bizottságot, illetőleg más név ! alatt ön magukat, mert a feloszlott szebeni comité elnöke épen a szerdahelyi határoza-1 tok hőse, Macellariu ur volt. Erezték azonban, hogy a dolog elébb- utóbb napfényre kerül s a románság cselekvésre fogja szólítani átalánosan tisztelt érsekét : azért megkezdődött a Gazettában Siaguna érsek tekintélyének aláásása. A mint ezekből látható, a passivisták a kétségbe esés eszközeivel harczolnak ; a román közvélemény azonban nagyobb mértékben kijózanodott, mint hogy ők diadalra számíthatnának. Nem kell egyéb, csakhogy a józan és hazafias nézetű románok szervezzék magokat s a magyarság részéről buzdításban, elősmerésben részesüljenek : akkor rövid időn igazán testvérünk lesz a román nemzetiség közös hazánk körüli törekvéseinkben. — t.— Helyre igazítása a „Hajdani törcsvári uradalom jogi állapotához“ czimii, brassai városi közönség neve alatt kiadott magyarázatoknak. (Folytatás.) Dobzse László király 1408-ban január első napján Törcsvárát, hogy a brassaiak az ottani várnagyok általi, tűrhetetlennek panaszolt elnyomatásból felszabaduljanak, az erdélyi vajdák hatósága alól kivévén, 1000 forintért járandóságaival és hasznaival együtt a brassaiaknak adja és hozzá- jok csatolja (duximus dandum et a n n e- t e n d u m) örökre, 10 esztendőre (perpe- tuo, tali conditione quod si post expiratio- nem decem annorum aliqua nobis esset nécessitas, — praefati cives rehabitis hujus- modi mille florenis, Nobis — praefatum castrum reddere teneantur.) Ugyan ő, ugyanazon évben újabb 2000 forintért másodszor is nekiek adja és hozzájok csatolja (damus et annecti- m u s) 10 évre zálogba. — Ezután két évvel, az 1500-dik évben arról ád egy rendeletet, hogy a brassaiaknak át adott Törcsvárával, az ahoz tartozott czigányok feletti jurisdictio is, mit addig egyedül a törcsvári várnagyok gyakorlottak, a brassaiakra szállott. — Hasonlólag ngyan azon évben egy újabb rendeletében azt adja elő, hogy a Brassóhoz tartozó minden községek és falvak és igy a törcsvári uradalom községei, Brassóvárosa és az ebben levő székes egyház jobbágy falni, következőleg az ezekben lévő minden jobbágyok és lakósok, az e részbeli többi ország-lakosok közül kivétetve, mind az adó, vagy is taxa regia, — mind a táborba szállásra nézve a szászokhoz számítandók (i n medium Saxo- numNostrorum connumerari de- beant. — Az 1508-dik évben a brassaiak Ulászlónak 2000 forintot kölcsönözvén, ezért a törcsvári várat újabban inseribálja és el- zálagositja nekik. Bőt ugyan azon évben és hóban újabb 1300 forintért az elzálagosi- tási időt 25 évre terjesztvén, a várat az erdélyi vajdák törvényhatósága és hatalma alól újabban is kiveszi és minden tartozan- dóságaival és jövedelmeivel együtt kormányzás, fenntartás és használat végett (ad gubernandum, nobis conservandum, possi- dendum) Brassónak és a Barcza vidékének adja; s ugyan ezt az 1513-dik évben még egyszer megerősíti. Ezen okmányok értelmében a Barcza vidékén eddig fenn állott két törvényhatóság (jurisdictio) közül a várhatóság, miután az a vajdáktól a városra és vidékre tétetett által, megszűnt és ezzel összeolvadod. A vár és tartozandóságai Brassóhoz csatol- tattak (anectáltattak) lakosaival együtt a vér és pénz adóra nézve a szászok közé
